SZABADOS TAMÁS
SZABADOS TAMÁS
SZABADOS TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A 2002 májusában hivatalba lépett Medgyessy-kormány programjának centrális eleme az oktatás. Így mondom, hogy oktatás, nem közoktatás vagy szakoktatás, hanem együtt az oktatás. Egy kormány, amely programjában is vállalta, hogy az oktatás olyan eszköz, amellyel a leendő munkavállalókat, mostani gyermekeinket készítjük fel az életre. Ha pedig ez így van, akkor nem lehet másodlagos vagy harmadlagos bármilyen programban, vagy prioritás szavakban, és utána gyakorlatilag visszaszorított elem a társadalmi és politikai életben.
Már a szeptemberi 50 százalékos béremelés is mutatta, hogy ez a kormány komolyan veszi azt, amit mondott. Megadta azt az alaphangot, amellyel odafordulhatunk szülőhöz, gyerekhez, pedagógushoz, hogy ebben a kormányban az oktatás terén érdemes hinnie. Most három olyan törvény fekszik az Országgyűlés asztalán, sorban a szakképzésről szóló törvény, a felsőoktatásról szóló törvény és a közoktatásról szóló törvény, amely egységében mutatja, hogy azt, amit elkezdtünk tavaly júniusban, most a törvény szintjén is megpróbáljuk rendezni.
A közoktatási törvény módosítása előtt számba kellett venni, hol is állunk, hol áll a magyar közoktatás. Az elmúlt 15 évben körülbelül egyharmaddal csökkent a gyereklétszám. Ez egy tragikus folyamat, de ennek függvényében azt lehetett volna várni, hogy azért van egy pozitív eleme annak, hogy csökken a tanulólétszám, mert a csökkenő tanulólétszám és csökkenő csoportlétszámok mellett várható lett volna a tanulói teljesítmények növekedése. Ehelyett az történt, kedves kollégák, kedves képviselőtársak, hogy a tanulói teljesítmények rosszabbak, mint 15 évvel ezelőtt.
A másik ilyen - ez most már örvendetes folyamat -, hogy megtörtént a középiskola expanziója; ma gyakorlatilag a tanulók 70 százaléka érettségit adó iskolákban tanul tovább, további majdnem 30 százaléka pedig nem érettségit adó szakiskolában. Több mint megháromszorozódott a felsőoktatásban a hallgatói létszám, és ami nagyon fontos, 18 év lett a tankötelezettség. És most utolsóként sorolhatnám, mondok egy olyat, ami ennek a törvénymódosításnak egyik kiváltója, hogy drámaian nőtt az esélyegyenlőtlenség a 15 év alatt. Drámaian nőtt!
Néhány olyan impulzus ért az elmúlt néhány hétben, ami a magyar közoktatásról vallott véleményemet különbözőképpen alakította, vagy alakíthatta volna, ha nem tudtam volna magam is ezeket az adatokat, de a közvéleményt azért néha-néha nem árt erről értesíteni. Az egyik: a Magyar Tudományos Akadémia vett részt két héttel ezelőtt az oktatási bizottság ülésén, és beszámolt a tudomány helyzetéről. Vizi E. Szilveszter, a Tudományos Akadémia elnöke elmondta azt az örvendetes tényt, hogy 2002-ben újra nagyszerűen szerepeltek gyerekeink a nemzetközi diákolimpiákon, számos arany-, ezüst- és bronzérmet szereztek, és újra megörvendeztették a magyar közvéleményt. Ez is a magyar közoktatás. De, kedves képviselőtársak, aki egy kicsit is ismeri a rendszert, az tudja, hogy ez körülbelül két tucat - jóindulattal két tucat - elit gimnázium érdeme, az ott tanító pedagógusok és ott tanuló gyerekek érdeme, és távolról sem igaz a magyar közoktatásra.
Megint egy adat az oktatási bizottság üléséről; tárgyaltuk a “Jelentés az ifjúság helyzetéről, 2001” című jelentést, amelyben a következő adat fogott meg: a 14 és 29 év közötti korosztályban a nyelvvizsgával rendelkezők aránya 12 százalék, tehát ennyinek van papírja arról, hogy valamilyen idegen nyelvet tud - 12 százalék. További 20 százalék mondta magáról, hogy valamilyen szinten bírja az idegen nyelvet. Hangsúlyozom, ez a 14 és 29 év közötti korosztály, nem az egész magyar népességet jelenti, és ez azért mutatja, hogy mi a feladatuk a magyar közoktatással foglalkozó politikusoknak, merre kell irányítani a közoktatást, tehát a nyelvoktatásnak feltétlenül itt prioritást kell biztosítani.
És van a sokat citált PISA-jelentés, amelyből megtudhattuk, hogy a magyar gyerekek jó része, közel egyharmada nem tanul meg tisztességesen olvasni, értően olvasni, nem tanulja meg a matematikai alapkészségeket, és nem tanul meg írni, amikor elhagyja az iskolát. Aki eltöltött tíz évet a magyar közoktatásban - magam 25 évet töltöttem el tanárként -, annak nem kellett ehhez PISA-jelentés. Az tudta, és név szerint meg tudta azokat a tanítványait nevezni, akikről szól ez a történet, akikről a PISA-jelentés szól; arról a több százezer gyerekről nemzedékenként, akik úgy kerülnek ki a magyar iskolából, hogy a munkaerőpiacon azonnal leértékelődnek, és esélytelenül, hendikeppel indulnak. Ezért amikor a közoktatási törvény módosítását, a szöveget, magát a filozófiát összeállítottuk, akkor ezekre a gyerekekre is kellett gondolnunk.
Miről is szól ez a törvénytervezet? Rögtön előrebocsátom, mert ez itt ma már legalább öt ellenzéki képviselőtársam szájából elhangzott, hogy a törvénytervezet totálisan szétveri a magyar iskolaszerkezetet; egyébről nem is szólván, azért hadd mondjam el, egymás között vagyunk itt oktatáspolitikusok, néhány érdeklődő más kollégánkkal együtt, de azért a közvélemény hadd tudja már meg, amit szerintem úgyis tud, hogy nincs mit szétverni, kedves kollégák, ugyanis nincs egységes magyar iskolaszerkezet.
Egy kicsit farizeus álláspontnak tartom azt, hogy az egyik konzervatív hetilapban, tiszteletre méltó konzervatív jobboldali hetilapban megjelenhet egy olyan riport, amiben egy igen kvalitásos iskolaigazgató asszony siránkozik a magyar iskolaszerkezetért, aki elsőként vert szöget az egységes magyar iskolaszerkezet koporsójába, amikor életre hívta a nyolcosztályos gimnáziumokat. De mi tudomásul vesszük, hogy van ilyen, van hatosztályos gimnázium, van mindenfajta szerkezet a magyar iskolaszerkezetben, de akkor ne tessék arról beszélni, hogy itt az iskolaszerkezet szétdarabolásáról van szó. És hogy ez mennyire nem így van, ragaszkodtunk ahhoz, és a szocialista frakció is ragaszkodott ahhoz, hogy ennek verbálisan is hangot adjunk, és szeretném - és többet nem citálom egyetlenegy más részét sem a törvénynek - szó szerint idézni a 4. § (3) bekezdését, amely úgy szól: “Az alapfokú nevelés, oktatás szakasza az első évfolyamon kezdődik, és a nyolcadik év végéig tart.”
Kérem szépen, amikor törvényben garantáljuk, hogy a nyolcosztályos általános iskoláért kiáll ez a kormánykoalíció, akkor ne tessék azzal vádaskodni, és kiállni a magyar közvélemény elé, hogy ez a törvény fogja a magyar iskolaszerkezetet en bloc szétverni.
(15.10)
Ennél is sokkal fontosabbnak tartom, és ennek viszont hadd adjak hangot, kedves képviselőtársak, hogy az oktatási bizottság ülésén - amely hét órát tartott, és öt órát csak a közoktatási törvény vitája - egyetlenegy negatív szó nem illette azt a szándékát a törvénynek, amely a képességfejlesztés, készségfejlesztés primátusát állítja a középpontba. Nem hallottam ilyen ellenvéleményt. Nem hallottam olyan véleményt, amely annak mert volna hangot adni, hogy ez helytelen álláspont. Ugyanis, aki ezt ma hangoztatja Magyarországon, az azt is kimondja, hogy vesszen a férgese, nem érdekel bennünket több százezer gyerek sorsa, nem érdekelnek bennünket azok, akik idáig lemaradtak, hanem maradjon minden úgy, ahogy eddig volt.
A másik a nyugalom vagy felfordulás kérdése. Nem ezt ígértétek - ezt sokszor mondják -, nyugalmat ígértetek, most pedig felfordulást hoztatok a magyar iskolára. Ez elhangzott ma is. Szeretném elmondani, kedves kollégák, kedves képviselőtársak, valóban nyugalmat ígértünk, de ez nem változatlanságot jelent. Akinek az felfordulás, hogy a törvénymódosítás 2004. szeptember 1-jétől felmenő rendszerben válik érvényessé, és tíz évet vesz igénybe felmenő rendszerben, mire átvezetjük a rendszeren, akkor annak nem tudom, hogy mi az igazi vihar. Az a vihar, amikor ide-oda rángatjuk az iskolákat. Itt megmondjuk éveket előre tervezve, a különböző paragrafusoknál az egyes feladatokat, hogy mikor lépnek életbe. Aki elolvassa ezt a szöveget, az nem mondhat olyat, hogy itt felfordulás lesz a magyar iskolában.
Én jóindulatú vagyok, és gondolom, kedves ellenzéki képviselőtársaim is jóindulatúak. Olybá veszem, hogy nem olvasták el a törvénytervezetet, tájékozatlanok az ügyben, hogy itt mi fog történni, csak az mondatja velük azt, hogy itt felfordulás következik. Itt a nyugalom és a változás, az ütemes változás valódi egységéről van szó. Ez egy kicsit hasonlít - elmondtam az oktatási bizottság ülésén - a gázáremeléssel kapcsolatos vitához, hogy nem ezt ígértétek. És akkor kiderül, hogy még mindig nem emelkedett a gázár, de hogy egyszer valamikor fel kell emelni a gázárat valamilyen módon, ez lehetséges. (Szórványos derültség a Fidesz soraiban.) Az oktatási rendszer átalakítása, átalakulása egy hosszú evolúciós folyamat eredménye, kedves képviselőtársaim.
A következő ilyen, amit megint nagy örömömre senki nem vitatott, a nyelvi képzés beindítása az iskolában. Ugye emlékeznek kedves képviselőtársaim arra, hogy a legfiatalabb korosztályban 12 százalék mondja magáról, hogy nyelvvizsgával rendelkezik. Ugye egyetértünk abban, hogy ez elfogadhatatlan. Ugye abban is egyetértünk, hogy ma nyelvvizsgához az jut hozzá - néhány elit gimnáziumon kívül, ahol a magas óraszámok is lehetővé teszik az ott való nyelvvizsgáztatást -, aki különórákon, költséges nyelvtanfolyamokon vesz részt.
Az esélyegyenlőtlenség csökkentése egyik legfontosabb elemének tartom pontosan azt, hogy a nulladik évfolyamon, tehát a nyolcadik évfolyam után, kvázi nulladik évfolyamon a középiskolában iskolai keretek között ingyenesen tanulhat idegen nyelvet magas óraszámban a tanuló. Ez 2004. szeptember 1-jétől valamennyi középiskolának lehetőség lesz, és nagyon remélem, hogy azok az iskolák is fognak erre pályázni, amelyek nem az elit gimnáziumok közé tartoznak. (Szórványos derültség a Fidesz soraiban.)
A nyelvoktatás mellett ezen az évfolyamon mintegy 15 százalékban az informatikát lehet majd tanulni a gyerekeknek, és az órakeret fennmaradt további 40-45 százalékát pedig a szinten tartásra lehet fordítani. Én nem tudom miért, az egyik legnagyobb vitát az váltotta ki - és tényleg a legjobb pedagógus meggyőződésem mondatja ezt velem -, amely megnehezíti, nem megtiltja, megnehezíti az alsó fokú oktatás első három évfolyamán az osztályismétlést. Ezt azért merem mondani a legjobb szakmai meggyőződéssel, mert abban a néhány iskolában, ahol a jelen pillanatban e módszer alapján értékelik a gyerekeket, több az évismétléses gyerekek száma, mint az alanyi jogon buktató iskolákban.
Miért van ez? A legjobb meggyőződésem szerint azért, mert a szülő, a tanító és a gyerek érdekének az összeegyeztetésével meg lehet győzni a szülők túlnyomó többségét arról, hogy Kis Mária 2. a oszt. tan. jobb, ha megismétli az évet a saját érdekében. Ezekben az iskolákban ez persze nem azt jelenti, hogy a tanító, a szülő és a gyerek egymástól elkülönítve, egymás mellett elbeszélve dolgoznak, hanem egy nagyon-nagyon “macerás” folyamatot kell vállalni ahhoz, hogy itt pedagógiailag is megokolva, nagyon fontos döntést lehessen hozni. Én a törvény egyik leghumánusabb döntésének ezt tartom. Nem a legfontosabbnak, hangsúlyozom, nem tartom kardinális kérdésnek, de csodálkozom, hogy majdnem ez lett a kérdések kérdése, a házi feladat adásának, nem adásának kérdése mellett, amit, tudjuk, végül is a törvény a helyi közösségek kompetenciájába utal.
Megint egy olyan pontot mondok, ami nagy örömömre nem váltott ki vitát az oktatási bizottság április 16-ai ülésén, a lineáris tantervekről van szó. Erről senki nem vitázott. (Révész Máriusz közbeszól.) Tehát arról volt vita, hogy szétverjük az iskolaszerkezetet, meg hogy 5-6. osztályban elvesztik a felső tagozatos tanárok az állásukat, erről volt, de a lineáris tantervek hasznosságáról, valamint arról, hogy időt szabadít fel, verbálisan nem volt szó az oktatási bizottság ülésén. (Pokorni Zoltán: Dehogyisnem!) Átolvastam, kedves képviselőtársak - még értően megtanultam olvasni, régen tanultam -, expressis verbis nem hangzott el a lineáris tantervek elleni felszólalás. Más dolgokat a kedves kollégák bíráltak, ezt éppen nem.
A javaslat az oktatást egységes folyamatként szabályozza, amely szükségtelenné teszi a már egyszer átadott ismeretek újbóli oktatását. Ugyanis, kedves képviselőtársak, ez a fajta tanterv, amely a 8. osztályt szinte befejezett iskolaként aposztrofálja, akkor alakult ki, amikor tényleg a gyerekek döntő többségének, több mint 90 százalékának ez volt az iskola, az általános műveltség közvetítésének iskolája. Közben 70 százaléka a gyerekeinknek olyan középiskolában, amely érettségit ad, további majdnem 30 százaléka pedig nem érettségit adó iskolában tanul tovább. Le kell számolni már azzal az előítélettel, hogy a 8. osztály befejezett iskolaként legyen jelen a magyar oktatási rendszerben, tegyük helyére a dolgokat. A nyolc általános az alapfokú képzés, a készség-, képességfejlesztés, az alapfokú ismeretek megszerzésének helye. A középiskola legyen helye az érettségire való felkészülésnek.
Hadd térjek ki itt még két mondattal az emelt szintű érettségire, amely végre megszünteti azt az anomáliát, amely kettős arculatot adott a magyar középiskolának, ennek az egész magyar iskolai rendszernek, hogy egyrészt készültünk az érettségire, másrészt pedig egy teljesen más vonalon készültünk a felvételire. Mert bizony nagyon sok esetben az érettségi követelmények és a felvételi követelmények köszönő viszonyban sem voltak egymással. Most már nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy gyerekek százezreit tegyük ki annak, hogy két vizsgára készüljenek egy hónapon belül.
(15.20)
Ezért a kétszintű érettségit üdvözöljük, még annak ellenére is, hogy voltak az utóbbi hetekben erről viták. A kétszintű érettségi, amely hál' istennek, a '96-os megszületése után is, a Fidesz-kormány alatt is, Pokorni Zoltán minisztersége alatt is az oktatási törvény integráns része maradt, a törvény fontos része lesz a 2003-as módosítás után is.
Végül is, kedves képviselőtársaim, remélem, hogy jóízű vita elé nézünk, remélem, hogy szakmai vita elé nézünk, és akkor az esetleges módosító indítványokkal remélem, hogy egy olyan törvény elfogadását fogjuk valamennyien üdvözölni, amely a magyar közoktatás ügyét előreviszi.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
