DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ha a három, általános vitára szánt nap időkeretét, időtartamát összeszámítom, akkor azt mondhatom, hogy egy közel 8-9 órás, indulatoktól és túlzásoktól sem mentes vitán vagyunk túl az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvény kapcsán.
Nagy a vita, és a szerepjátékok között lassan már elfeledkezünk arról, hogy miről is szól ez a törvény tulajdonképpen. Az általános vita végén a tárgyalás egy fontos állomásának a kapcsán szeretném azt megjegyezni ismételten: nem szól az állam kivonulásáról ez a törvény. Nem szól az egészségügyi vagyontárgyak kényszereladásáról, nem szól a betegek számára bármiféle többlet anyagi teherről és semmilyen más, egyébiránt sokfelé elmondott vagy csak sejtelmesen felvillantott vészforgatókönyvről. Szeretném fölidézni miniszter asszony expozéját, aki azt mondta, hogy ezzel a törvénnyel mi lehetőséget és kiszámítható, stabil működési szabályokat kívánunk adni azoknak a működtetőknek, akik a mainál hatékonyabb, gazdaságosabb működési formára akarnak átállni. Erről szól ez a törvényjavaslat, nem kevesebbről, nem többről, és persze nem szabad számon kérni rajta olyan kérdéseknek a rendezését, amelyeket nem tud vállalni, mert nem ez a funkciója. Nem az a funkciója, hogy rendezze az amortizációt; nem az a funkciója, hogy megoldja és rendezze az egészségügyi dolgozók jogállását, amelyről majd egy külön törvény rendelkezik, és amelyet már benyújtottunk a tisztelt Háznak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem célom és nincs is arra lehetőségem, hogy az általános vita végén minden egyes hozzászólásra reagáljak; képviselőtársaim ezt megtették, és azt gondolom, talán nincs is erre szükség. De talán egy-két dologra szeretnék nagyon röviden kitérni, és mindenekelőtt az egészségügyi magánbefektetésekről szeretnék elmondani önöknek néhány gondolatot.
Mindenki számára köztudott az, hogy nincs annyi pénz az egészségügyben, amennyit szeretnénk, és amennyit szükségesnek tartunk. Naponta hallunk kórházi adósságokról, de azt is tudnunk kell, hogy a latens, a belső adósság, az elmaradt fejlesztések, felújítások, a szerkezetváltás elmaradt költségei ennél lényegesen nagyobbak, és bár az állami kiadások örvendetesen emelkednek - és ez még akkor is így van, ha ezt a másik oldalon nem minden képviselőtársunk ismeri el, de a tények makacs dolgok -, azt is tudnunk kell, hogy a lemaradás pusztán csak közpénzből nem hozható be rövid idő alatt, és ahhoz, hogy egy áttörés jellegű változás induljon el az egészségügyben és elsősorban a korszerű technológia meghonosításában, szükség van magánforrások bevonására is.
A kérdés nagyon leegyszerűsítve úgy merül fel: akarjuk-e azt, hogy a magyar egészségügy gyorsabban zárkózzon fel teljesítőképességben, technológiai színvonalban az Európai Unió átlagához? Nyilvánvaló, hogy erre a kérdésre egyetlen épeszű válasz van: az, hogy akarjuk, igen, ezt akarjuk. Tudjuk-e, hogy ehhez többletforrásra van szükség? Tudjuk, igen. De azt is tudjuk, hogy a közfinanszírozás növekedésének van határa. Pontosan tudjuk, és ha a kérdést úgy tesszük fel magunknak és a társadalomnak is, amit ritkán tesznek fel a vitákon, ha ezekre a kérdésekre egyébként mind igennel felelünk, hogy mindehhez most egyetértenek-e azzal, hogy meg kellene emelni a járulékokat vagy az adót, akkor már nem olyan biztos, hogy a válasz egyértelmű igen.
(17.10)
Ezek olyan kérdések, amelyekről higgadtan és indulatmentesen kell gondolkodni, tisztelt képviselőtársaim. Tehát az elmaradt fejlesztésekhez kell tőkeinjekció, kell közcélú magánbefektetés, de csak úgy várhatjuk el a tőkét és csak úgy várhatunk el korrekt viselkedést tőle, ha a más ágazatokban elvárható megtérülés az egészségügyben is legálisan biztosított. Minden egyéb megközelítés, képviselőtársaim, demagógia vagy a feketegazdaság felé tolhatja el a befektetőt, lásd nonprofit forma kötelező előírása. Azt is ki kell mondani, hogy a nonprofit működés realitás egyház vagy közalapítvány számára, de azért a nonprofit befektetés fából vaskarika, mert tőkebefektetésen alapuló nonprofit vállalkozások ugyanúgy profitorientáltak, csak a dolgot még megdrágítja a mosodai költség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Felmerült a munkavállalók, egészségügyi dolgozók, orvosok részvétele. Szeretném azt mondani, hogy az egészségügy nem egy egységes üzem és az egyes ellátási típusok esetén a működtetési forma sem lehet egységes. Mint ahogy nyilvánvalóan nincs vita köztünk abban, hogy a háziorvosi praxisok teljes körű privatizációja megtörténjen - és léptünk is ebbe az irányba -, elképzelhetetlen az, hogy a kórházaknál is egy ilyen, akár mrp formájú privatizáció megy végbe. Kizárni ezt nem szabad, de azért nézzük meg, hogy a versenyszférában a nagy kérdéseknél ez hogyan és mi módon vált be. Azt gondolom, hogy az egészségügy átalakításra váró kórházait csak egy üzemgazdasági szemléletet felvállaló, a szakmával jól együttműködő erős menedzsment képes megmenteni, nem feltétlen pedig az ott dolgozók heterogén érdekérvényesítése. Ebben a kérdésben is világosan és őszintén kell beszélnünk.
Végül pedig utoljára szeretném feltenni azt a kérdést, jó-e az, ami most van, elégedettek vagyunk-e az egészségügyi ellátás minőségével, körülményeivel. Ha igen, akkor hagyjuk a kórháztörvényt, kár bolygatni egy - úgymond - jól működő rendszert. De ha mégsem vagyunk elégedettek - márpedig én nem vagyok elégedett, és biztos vagyok benne, hogy önök sem -, akkor ne a vélt félelmek és ne a politikai fogáskeresés határozza meg a vitát, és legyen bátorságunk a reform ürügyén valós változásokat is végigvinni. Az átalakulás lényege mégiscsak az, hogy egy olyan intézményi szerkezet felé megyünk el, ahol a rendszer a működtetési formaváltás révén átláthatóbbá válik, jobban tud alkalmazkodni a piaci környezethez, miközben természetesen az ellátás biztonságát szigorú szabályok garantálják. Mert csak így képzelhető el, hogy az egészségügyi rendszer egy korszerű, betegbarát szolgáltatási rendszerré képes alakulni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom benne, hogy a várható szép számú módosító indítvány vitájakor végre majd arról szól a parlamenti vita, amiről szólnia kell, az ellátás biztonságáról, a betegről, arról, hogy hogyan, milyen feltételek mellett akarunk jobb ellátást, és megszűnik ennek a kérdésnek a túlideologizálása. Ehhez kérem a segítségüket és az együttműködésüket.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
