ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF, az MDF képviselőcsoportja részéről: Nagyon köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Be lehetne úgy fejezni, ahogy Horváth János képviselőtársam elmondta, talán hozzátéve azt, hogy profi munkát végez a Versenyhivatal, és a Magyar Demokrata Fórum elfogadásra javasolja a beszámolót, de én úgy érzem, ennél sokkal többet kell mondani a Magyar Demokrata Fórum részéről is.
A Gazdasági Versenyhivatal elnökének előttünk lévő, a hivatal 2000., 2001., 2002. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatairól szóló beszámolója számomra rendkívül gondolatébresztő és elgondolkodtatásra késztető volt.
Az, hogy a hivatal 2002-ben eredményes munkát végzett, nem kétséges. Emlékeztetek rá, hogy a gazdasági bizottság a március 26-ai ülésen azt megvitatta, és elfogadásra javasolta az Országgyűlésnek. A magam részéről mindenesetre szeretnék néhány észrevételt tenni, hol szorosabban, hol lazábban kapcsolódva a beszámolóban foglaltakhoz, a következő kérdéskörök érintésével: fogyasztómegtévesztéses ügyek, nagyméretű kiskereskedelmi láncok, a közbeszerzés Versenyhivatalt érintő kérdései.
(18.10)
Mindenekelőtt kiemelném a fogyasztók megtévesztésével kapcsolatos ügyek feltárásának fontosságát, és azt, hogy a Versenyhivatal ezt nem csupán 2002-ben, de az azt megelőző években is súlyának megfelelően kezelte. Túlságosan sok szám emlegetésével nem kívánom önöket untatni, legyen szabad mégis megemlítenem néhányat.
2000-ben a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatban 86, 2001-ben 59, míg 2002-ben 52 volt az ügyek száma. A Versenyhivatal beavatkozására 2000-ben 47, 2001-ben 31, végül 2002-ben 36 alkalommal volt szükség. Az ezen beavatkozásokhoz kötődő kiszabott bírságok összege 2000-ben 46 millió, 2001-ben 49 millió, míg 2002-ben 35 millió forint volt. E számadatok önmagukban persze nem mondanak túlságosan sokat, kizárólag egymáshoz viszonyítva vonhatunk le belőlük következtetéseket. Az ügyek száma is, a kiszabott bírságok összege is csökkenő tendenciát mutat.
De miről is van szó? A fogyasztók megtévesztéséről beszélünk, ha valaki egy bizonyos termék vagy szolgáltatás ára, lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, azt megtévesztésre alkalmas módon jellemzi, vagy lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad. Megtévesztés az is, ha elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, illetve hogy annak felhasználásához a szokásostól lényegesen eltérő feltételek szükségesek.
A versenytörvény ugyancsak tiltja az áru értékesítésével, forgalmazásával kapcsolatos, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről való, megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adását, valamint a különösen előnyös vásárlás hamis látszatának keltését. A fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszernek kell tekinteni azon magatartásokat, amelyek jelentősen megnehezítik a termék vagy szolgáltatás valós megítélését, értékének meghatározását, más áruval, ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását. Ilyen indokolatlanul korlátozó üzleti módszernek minősül minden agresszív eladási fogás, a szélsőséges árengedmény, különleges kedvezmény vagy ajándék ígérete.
Fontos hangsúlyozni, hogy a versenytörvény e szakaszai a fogyasztói közösséget ért közvetlen és közvetett jóléti veszteségek elkerülése érdekében a verseny tisztaságának, illetve torzítatlanságának fenntartását és az ehhez fűződő közérdek védelmét, nem pedig az egyéni sérelmek orvoslását tartják szem előtt. Céljuk a fogyasztói döntések szabadságának elősegítése, a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme. A hivatal a versenyfelügyeleti eljárások során vizsgálja, hogy a fogyasztó hozzájuthatott-e azokhoz az információkhoz, amelyek felelősségteljes döntésének meghozatalához szükségesek, azaz őrködik a megfelelő tájékoztatáshoz való jog érvényesülése felett. Mindez nemcsak a fogyasztói érdekek védelmét, hanem egyben a piac megfelelőbb működését is szolgálja.
A korábbi években sok eljárás érintette a pénzügyi szolgáltatások piacait, a tavalyi évben pedig a nagyméretű kiskereskedelmi láncokat, valamint a gyógyászati termékek piacát érintette több eljárás. Az e szektort érintő, jellemzően fogyasztói panaszok közül sok már a bejelentési fázisban elhal, és a lefolytatott versenyfelügyeleti eljárások többségében nem került sor elmarasztalásra. Ennek hátterében - bár legtöbb esetben a fogyasztói panasznak valós alapja volt - az állt, hogy a fogyasztói sérelem mögött nem volt kimutatható a szolgáltató versenytörvényi szabályokba ütköző magatartása, a panaszolt gyakorlat általános jellege, piaci hatása, azaz a hivatal a maga hatáskörében nem tudta orvosolni az adott problémát.
A laikus ügyfél kiszolgáltatottsága továbbra is érzékelhető ezen a területen, a laikusok olyan blankettaszerződésekkel találkozhattak, amelyek nehezen átláthatók, nem közérthetőek. A pénzügyi termékek növekvő bonyolultsága, az új típusú termékek, például a bankbiztosítási termékcsoport megjelenése még inkább szükségessé teszi a fogyasztói döntések szabadságának megvalósulásához az áru lényeges tulajdonságait megfelelő módon közlő reklámot, a korrekt ügyfél-tájékoztatást. Ugyanakkor a pénzügyi termékeket érintő hirdetések hatásossága érdekében a komplex termékekre vonatkozó információk szükségszerűnek is nevezhető szűrése gyakran nem az összehasonlítást megkönnyítő, a vásárlás után is legfontosabbnak számító termékjellemzők közlését vagy kiemelését eredményezi.
A fogyasztók megfelelő tájékoztatásában a hirdetéseken kívül rendelkezésre álló egyéb tájékoztatási eszközöknél is változatlanul jelentős hiányosságok érzékelhetőek. Bár e problémák döntő többségükben a Versenyhivatal eljárásaiban is megjelennek, azok csak részben kezelhetők a versenytörvény adta kereteken belül. Visszatérő problémaként jelentek meg a bankok gyakorlatában a hitelfelvétellel kapcsolatos információs anyagban közzétett kamatkikötések. Az egyes bankok fix vagy változó kamatozást kötöttek ki, amelyet speciális lehetőségként hirdettek meg, és így az esetleges fogyasztók számára kínált előnyök között kerültek felsorolásra.
A pénzügyi szolgáltatások piacain a veszélyeztetettség változása - például a lakosság pénzügyi felkészültségének vagy a pénzügyi kultúrának a változása - inkább csak hosszabb távon képzelhető el. A Versenyhivatal 2001. évi beszámolója is megállapította, hogy a fogyasztói kiszolgáltatottság e területen továbbra is megmaradt, noha e tárgykörben lefolytatott eljárások alapján javuló tendenciák tapasztalhatók.
Ezek után jó érzéssel tölt el, hogy a 2002. évről szóló beszámoló a pénzügyi szolgáltatásokat külön már nem is említi, és a 87. pontban egyenesen azt olvashatjuk - idézem -: “A vissza-visszatérő jogsértő magatartások ellenére az utóbbi egy-másfél évben a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását jelentő jogsértések száma mérséklődött, és súlyosságuk is egyértelműen csökkenő tendenciájú. Ez részben a több mint tízéves konzekvens versenyjog-érvényesítés, az egyre jobban elvárható tudatosabb fogyasztói fellépés és informáltság, valamint a kritikus területek jogi szabályozásának eredményeként következett be.” Mivel ez így kimondva a 2002. évi beszámolóban nem található, szeretném remélni, hogy mindez a javulás a pénzügyi szolgáltatások piacára is vonatkozik.
Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítása március 10-én történt. Csak emlékeztetni szeretnék rá, hogy dr. Medgyasszay László február 11-én, míg Font Sándor képviselőtársam február 18-án a Magyar Demokrata Fórum részéről kifejtették, hogy nem sok értelmét látják a változtatásoknak. Ezt a nézetet magam is osztom, a szavazáson azonban már túl vagyunk. Hogy most erre emlékeztetek, annak az az oka, hogy a Gazdasági Versenyhivatal 2002. évi beszámolójában a 9. oldalon a következőképpen fogalmaz az Országgyűlés számára megfogalmazott ajánlásában. Idézem:
“Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat olyan megoldásokat tartalmaz a vevői erővel való visszaélések megakadályozására, amelyek a piaci versenyt elégséges indok nélkül korlátozzák, ezért célszerűtlen és elvetendő beavatkozást jelentenek a gazdaságba. Az állami szabályozás helyett célravezetőbb lenne egy olyan megoldást alkalmazni, amelynek keretében a törvényalkotó a nagyméretű kiskereskedelmi láncokat és beszerzési társulásokat kötelezi, hogy versenyfelügyeleti kontroll mellett etikai kódexben rögzített önszabályozó vállalásokat tegyenek az indokolatlan jövedelemátcsoportosítást eredményező szerződéses gyakorlatok, kikötések elkerülésére.
A különféle szakmai érdekérvényesítő szervek nyomására újra és újra felmerül a nagyméretű kiskereskedelmi láncok működésének szabályozása iránti igény. Az elmúlt években a kiskereskedelemben bekövetkezett koncentráció elsősorban az élelmiszer-feldolgozó vállalkozásokat érintette hátrányosan, hiszen alkupozíciójuk látványosan romlott a beszerzéseiket rendkívül koncentráltan végző kereskedelmi társaságokkal szemben. Az ily módon megnövekedett vevői erővel rendelkező kereskedők egyes vélemények szerint akaratukat korlátlanul rá tudják kényszeríteni beszállítói partnereikre, miáltal azok gazdálkodása az alacsony átvételi árak és a hosszú fizetési határidők miatt sok esetben ellehetetlenülhet.”
A jelenlegi versenykörülmények között valóban célravezetőnek tűnik egy olyan megoldás, amelynek keretében a jogszabály a nagyméretű kiskereskedelmi láncokat és beszerzési társulásokat arra kötelezi, hogy versenyfelügyeleti kontroll mellett etikai kódexben rögzített önszabályozó vállalásokat tegyenek az indokolatlan jövedelemátcsoportosítást eredményező szerződéses gyakorlatok, kikötések elkerülésére. Természetesen ehhez megfelelő eljárási rendelkezéseket és vitarendezési fórumokat is társítani kell. Egy ilyen megoldás talán hatékonyabb védelmet nyújtana a kiszolgáltatott helyzetben levő kis- és közepes méretű beszállítóknak a nagyméretű kiskereskedelmi láncok vevői erővel történő visszaéléseivel szemben, a hatékonysággal alá nem támasztott jövedelemátcsoportosítási technikák alkalmazása ellen.
(18.20)
Célszerűbb lenne ezért valamiféle önszabályozó, önkéntes alapon működő testületek létrejöttét támogatni, illetve előírni. Nem szabad elébe menni a piaci folyamatoknak, magától is kialakul az önszabályozás etikai kódexe.
Bármennyire is utána vagyunk az agrárpiaci rendtartás módosításának, e felvetéseket nem szabad megfontolás nélkül hagyni. Egy év eltelte után a szaktárcának meg kell vizsgálnia, hogy mennyire volt eredményes az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi törvény.
Külön szeretnék foglalkozni a közbeszerzési ügyek közül azokkal, amelyek felvetik a Gazdasági Versenyhivatal feltáró és szankcionáló tevékenységének szükségességét. A közpénzből történő beszerzések módját - amint az ismert - a '95. évi törvény szabályozza. Rendelkezéseink többsége a beszerző szervezet, illetve a közbeszerzést bonyolító tevékenységét, magatartását szabályozza; leírja a számára kötelezően betartandó eljárási szabályokat, annak érdekében, hogy a közpénz a legtakarékosabban és a nyilvánosság által jól ellenőrizhető módon kerüljön elköltésre. A szabályok megsértését főleg a közbeszerzési piac keresleti oldalát megtestesítők követhetik el, és kevésbé a kínálat oldalán megjelenők.
A vállalkozások általános piaci magatartását, így a közbeszerzési piacon tanúsított magatartást is a versenytörvény szabályozza. Mármost ami a Gazdasági Versenyhivatal kompetenciája a közbeszerzésekkel kapcsolatban, az az, hogy a versenytörvény tilalmazza a versenytársak közötti, versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszást, ez ugyanis a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki.
A versenytársak, adott esetben a versenytárgyaláson részt vevő ajánlattevők feltételezhető versenykorlátozó megállapodása esetén jogorvoslatért a Gazdasági Versenyhivatalhoz lehet fordulni. Azt kell azonban mondanunk, hogy a hivatal 1991. évi megalakulása óta csupán néhány esetben járt el versenytárgyaláson elkövetett ajánlattevői összejátszások ügyében. Mindez azért is említést érdemlő tény, mert a hivatal más területeken - például kávékereskedelem, cukorgyártás - sikeres kartellfelderítéseket végzett, és bizonyított versenykorlátozó megállapodások miatt marasztaló határozatokat hozott.
Tény az is - és ezt kifejezetten a Gazdasági Versenyhivatal védelmében, de nem magyarázatként, hanem a megoldás keresésének a szándékával említem meg -, hogy a hivatal a versenytárgyalások alkalmával elkövetett ajánlattevői összejátszások gyanújáról rendkívül ritkán kap bejelentést. E bejelentői passzivitásnak többféle oka lehet, meg is említek néhányat: nehéz a jelenséget felismerni, azonosítani; a potenciális bejelentő maga is bizonytalan gyanúja alátámasztásában, nem áll rendelkezésére bizonyíték; az ajánlattevő, ha közbenső, tart attól, hogy a hivatalnak elküldött jelentése nyomán induló vizsgálat meghiúsítja az esetleges sürgős beavatkozást; végül felmerülhet a közbeszerzést intéző személy korrumpálhatósága is.
A versenytárgyaláson ajánlatot tevő vállalkozások az adott piacon egymás potenciális versenytársai. A versenytársak között a verseny ténylegesen akkor érvényesül nyílt eljárásra irányuló ajánlattételi felhívás esetén, ha mindegyik vállalkozás saját gazdasági és műszaki feltételeihez igazodva, önállóan, egy időben, versenytársaitól függetlenül teszi meg ajánlatát. Ha az ajánlattevők ismerik egymást, bizonyos piaci körülmények között nagy a kísértés az ajánlatok megbeszélésére, arra, hogy megkíséreljék az ajánlati ár és a profit csökkentését kikényszerítő piaci verseny korlátozását. Ez egyértelműen a versenyár feletti árszint tartósítását eredményezi. Az áregyeztetés olykor párosul az adott közbeszerzési piac egymás között történő időbeli vagy földrajzi felosztásával is.
A piaci szereplők akár formális, akár informális megegyezését a közöttük lévő szoros és rendszeres stratégiai döntésekhez elengedhetetlen információk cseréje kíséri, ami még megegyezés nélkül is előidézheti a piaci szereplők összehangolt magatartását.
A kartellek általában hosszabb távra szerződnek, káros hatásuk ezért tartós, így az adófizetők pénzéből, a közpénzből kevesebb jószágot lehet vásárolni, kevesebb utat, járdát lehet építeni, kevesebb kórház, óvoda épülhet meg. Mivel a kartell az új piacra lépők elé korlátokat állít, a piaci struktúra megmerevedik, gátolja az innovációt, végső soron pedig rontja a nemzetgazdaság versenyképességét. A hazai közbeszerzési piac kartellszerveződés szempontjából leginkább veszélyeztetett területei véleményem szerint az út-, a hídépítés, a szennyvízelvezető művek építése, egészségügyi intézmények rekonstrukciós munkálatai, sportlétesítmények, stadionok kivitelezése és az ezekhez kapcsolódó tervezési tevékenységek - persze, a felsorolás korántsem teljes.
Másrészt bármilyen árulkodó jel kizárólag a kartellgyanú felkeltését, a Gazdasági Versenyhivatalhoz történő bejelentést alapozza meg, az ajánlattevők közötti kartellszerződést vagy összehangolt magatartást a Versenyhivatal vizsgálatának kell felderítenie. Rendkívül fontos problémakör ez, s bár csak vázlatosan érinthetem, a megoldások keresése, finomítása nem tűr halasztást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Végezetül szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásával teljesen megváltozik a Gazdasági Versenyhivatal helyzete is: tagállami hivatal lesz, így merőben eltérő lesz a helyzete úgy a brüsszeli, mint a többi tagállami versenyhivatal vonatkozásában. (Az elnök ismét csenget.) Gondolom, nem kell bizonyítani, hogy ezek a másfajta kapcsolatok az ellátandó feladatok szaporodásával járnak, és ehhez a Gazdasági Versenyhivatalnak pénzre és újabb minőségi létszámra van szüksége. Kérem és ajánlom minden egyes képviselőtársamnak, hogy ezt fontoljuk meg, és ebben a kérdésben próbáljunk meg egy határozott lépéssel a Versenyhivatalnak segíteni.
A beszámolót a Magyar Demokrata Fórum részéről elfogadásra javasolom (Az elnök megkocogtatja a csengőt.). És azért is siettem, mert Csapody Miklós még napirend utáni hozzászólást szeretne a Magyar Demokrata Fórum részéről tenni.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
