IMRE ZSOLT
IMRE ZSOLT
IMRE ZSOLT, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális bizottság március 26-ai ülésén megtárgyalta, 10 igen, 10 nem szavazattal általános vitára nem tartotta alkalmasnak az egészségügyi tárca által T/2702. számon benyújtott, az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslatot.
(10.40)
A vita során az ellenzék részéről több kifogás merült fel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Először is az, hogy ellentétben miniszter asszony szavaival, míg a polgári kormány idején, 2001-ben megszületett kórháztörvényt hosszas viták után végül is sikerült társadalmi és szakmai konszenzussal elfogadtatni, addig a jelenlegi törvényjavaslatot sem a Magyar Orvosi Kamara, sem pedig az ágazati szakszervezetek nem támogatják.
Az orvosi tevékenység végzésének formáiról, az orvosok és az egészségügyi dolgozók jogállásáról is rendelkezett a 2001. évi CVII. törvény. Most az új törvényjavaslat nem kívánja szabályozni ezt a kérdést, a társadalmi konszenzus keresése helyett inkább elodázza azt egy későbbi megoldás felé. A mi meggyőződésünk az, hogy az egészségügyben dolgozók jogállásának tisztázása nélkül, ameddig a jelenleg többségében közalkalmazotti státusban lévő orvosok és ápolók számára egyaránt megnyugtatóan nem látható, hogy számukra milyen következménnyel jár egy esetleges intézményi működési formaváltás, addig privatizációról beszélni sem lenne szabad. Nem is szólva arról, hogy egy ilyen gazdasági működésiforma-váltás, esetleges tulajdonosváltás bizonytalan helyzetbe sodorhatja a munkájukat tisztességgel és nagy szakmai hozzáértéssel végző kórházvezetőket is, rajtuk keresztül pedig az egész intézményt.
Kifogásoltuk továbbá, hogy a törvényjavaslat nem ad választ arra, miképpen kívánja az előző kórháztörvényben kidolgozott koncepció alappillérei közül az egészségügyi közszolgáltatásokról való gondoskodás, valamint ehhez kapcsolódóan a finanszírozási reform megvalósítását biztosítani. Az egészségügyi szaktárca által benyújtott mostani javaslat ugyanis szakít az előző évek gyakorlatával, és az egészségügyi intézmények tulajdonosi fenntartásában, valamint az egészségügyi szolgáltatások tekintetében korlátlan teret kíván biztosítani a profitorientált gazdasági társaságok és szakmai befektetők számára. Meggyőződésünk szerint az intézményi privatizációt meg kell előznie az ágazat feltőkésítésének, mert ha egy forráshiányos rendszerben tulajdonos-fenntartói hatáskörrel beengedik a magántőkét, és nem teremtik meg ehhez a kellő szakmai feltételeket, akkor ez ronthatja az ellátás színvonalát, betegoldalról pedig a minőségi ellátáshoz való hozzáférés esélyét.
Aggályosnak tartottuk, hogy a jelenlegi törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az eddigi, többségében önkormányzati kézben lévő egészségügyi intézmények, kórházak tulajdona akár száz százalékban is magánkézbe kerülhet. A javaslat szerint nem kell ehhez más, csak bankgarancia vagy pénzbeni letét, amelynek megszerzése manapság egy jó kapcsolatrendszerrel bíró befektető számára igazán nem jelenthet problémát; főként annak tükrében, hogy a sok nehézség ellenére a magyarországi kórházak ma is jelentős alapvagyoni értékkel bírnak, amely akár nagy összegű hitel felvételéhez is elegendő garanciát jelenthet bármely befektető számára. Ezek alapján a nem megbízható vállalkozók kizárására nem sok törvényes eszközt látunk. A kérdés csupán az, hogy vajon ki fog felelni ezek után az egészségügyi szolgáltatások ellátási színvonaláért.
További kérdésként merült fel, hogy mi fog történni azokkal a már privatizált szolgáltatásokkal, amelyek ellátói szerzett jogként többéves, aláírt szerződéssel rendelkeznek az OEP-pel, és ezek alapján végzik most is munkájukat. Vajon miért gondolja a tárca, hogy ezek a cégek most pusztán a kormányhoz vagy az új tulajdonoshoz fűződő lojalitásból hajlandóak lesznek szó nélkül érvényes szerződéseiket esetleg egy hátrányosabb szerződésre változtatni? Arról pedig már nem is szólva, hogy vajon mi alapozza meg azt az előterjesztői optimizmust, hogy lesz olyan vállalkozó szellemű beruházó, aki hajlandó lesz, mondjuk, több száz millió forintos invesztícióra, 15 éves megtérülési idővel. Ugyanis maximum ennyi időre köthető ellátási szerződés a törvényjavaslat szerint. És akkor még a profitról nem is beszéltünk.
Összegezve tehát elmondható, hogy a törvényjavaslatban sem a minőségi betegellátás garanciái, sem az orvosok jogállásának biztosítása, sem pedig az egészségügyi szakdolgozók továbbfoglalkoztatásának garanciái, továbbá az egészségügyi intézmények működtetésének feltételei nem világosak és egyértelműen nem biztosítottak, ezért a törvényjavaslatot támogatni nem állt módunkban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
