DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, nehéz helyzetben vagyok, hisz maga a téma olyan, hogy az egészségügy állapotát figyelembe véve bármilyen minimális pozitív előrelépést mindannyiunknak kötelességünk támogatni. Tehát amikor kritikai megfogalmazással él az ember, akkor az aggodalmának ad hangot, és csak arra próbálja ösztökélni a kormányzatot, az egészségügyi kormányzatot, hogy mindenféleképpen minél többet próbáljon megvalósítani ebből a programból.
Itt ma elhangzott már, hogy amikor új ciklus, akkor új elképzelések. Elhangzott az, hogy több cikluson átívelő elképzelések. Valószínűleg ez egy magyar sajátosság lehet, mert amikor készültem a mai napra, Johan Bélának egy-két korábbi dolgozatát, előadását olvastam át, és találtam egy 1935-ös tanulmányt “Az egészségügyi reformtörekvések” címmel, amelyben egy gyönyörű meghatározás van, én úgy gondolom, hogy ez mindenkor érvényes, hogy a nemzetvédelemnek ma egyedüli racionális módja népünknek erősítése, egészségének védelme lehet. Ezt még akár a falra is ki lehetne írni, hogy amikor elmegyünk mellette, akkor ez mindenkor a szemünk előtt lebegjen. De ennek a tanulmánynak egy másik érdekessége, hogy beszél arról, hogy a kuráció és a prevenció összemosódik, és bizony itt rendet kellene tenni, és hogy a népegészségügyi állapot miatt egy tízéves programot mindenféleképpen meg kell alkotni, egy úgynevezett falu-egészségvédelmi programot.
Telnek az évtizedek, és lényegében 1996-ig nyilvánvaló, hogy a népegészségügyi statisztikák szerint a különböző fertőző betegségek, illetve a látványos egészségügyi felfedezések is szerepet játszottak abban, hogy akár a gümőkor, akár más hasonló jellegű betegség visszaszorításában látványos eredményeket értünk el, s habár itt az adatok között vita van, különböző tanulmányok hol '65-re, hol '66-ra, '68-ra teszik azt az utolsó időpontot - de egyezzünk ki, a hatvanas évek közepe -, amíg javulnak az életkori kilátások. Akkor a várható élettartam 68 év, és attól kezdve fokozatosan csökken, és az is közismert, hogy a hetvenes évek végétől, a nyolcvanas évek elejétől a társadalomkutatók erre már felhívják a figyelmet, kongatják a harangot, de lényegében olyan sok minden nem történik.
A mélypont '93, a kilencvenes évek közepe 65 évvel, azóta egy emelkedő tendenciában vagyunk, amire majd külön szeretnék kitérni. És ez azért érdekes, mert ha a hetvenes évek elején Ausztriával vetjük össze Magyarországot, akkor a férfiak közötti élettartam-különbség két és fél hónap volt, a nők közötti 1,3 év, és ez bizony a század végére 9 és 6 évre növekszik.
Az is nagyon szomorú és el kell hogy hangozzon, hogy bármit tettek vagy próbáltak tenni, sok eredményt nem sikerült elérni, hisz évente körülbelül egy közepes nagyságú városnyi életveszteség van, de az az adat is nagyon szemléletes, hogy a rokkantak száma hogyan alakul az elmúlt években; még az elmúlt esztendőben is több mint 51 ezer volt az új rokkantak száma, tehát nagyon nagy bajok vannak.
Nem állok távol az igazságtól, ha a rendszerváltoztató pártoknál vagy a rendszerváltoztatásban félig-meddig az egyik központi szerepe volt a magyarság esélyeinek, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy ezeket a hihetetlen rossz statisztikákat megváltoztassuk. A miniszter asszony is utal itt Kertai Pálra, és való igaz, a ciklus végére, de úgy gondolom, valamikor akkor, amikor egy egész rendszert kellett átalakítani, amikor megalakul az ÁNTSZ, amikor a háziorvosi szolgálatok, amikor a gyógyszertárak kérdése napirenden van, tehát millió probléma van az egyében kívül… - már nem kell külön részleteznem, hogy valahova a ciklus végére, '93 végére megszületik a program, és '94 elején születik egy nagyon-nagyon részletes kormányhatározat is, amely 20 pontban, méghozzá az évszázad végéig határozza meg a teendőket.
Ezt csak Schvarcz Tibornak mondom, hogy már akkor lényegében közel tíz évre terveztek, és abban egyetértünk, gondolom, ezt a miniszter asszony is alátámasztja, hogy ezzel mindenki egyetértett. Azt a kormánydöntést mindenki nagyon jónak tartotta, mindenki megvalósíthatónak tartotta, és ebben a kormánydöntésben még részletes pénzügyi források is vannak a tárcához rendelve, határozva.
Aztán jön egy következő ciklus, itt Gógl miniszter úr már utalt rá, hogy valóban akkor az egészségügyi törvény lehet, hogy az erőket elvitte, és még hozzá kell tenni, hogy megjelenik egy-két ágazati rendelet bizonyos életkorhoz kötött szűrővizsgálatokkal kapcsolatosan, nem kötelező jelleggel; és újból kormányváltást élünk meg, ahol egy új koncepció kialakítása kezdődik, hisz közben eltelt 8 év. És végül 2001 elejére megszületik egy tízéves program - bevallom őszintén, ezekkel a címekkel mindig gondban vagyok -, az egészséges nemzetért népegészségügyi program, amely szakmai kritikát nem kapott, azért közöttünk legyen mondva.
Az egészségügyi bizottság annak idején foglalkozott ezzel a programmal, amely öt nemzeti célt tűzött ki, és a célok megvalósítása érdekében 10 nemzeti feladatot és 17 alprogramot. Ez szakmai kritikát nem kapott. Hihetetlen széles a program megalkotásában részt vevők köre, gondolom, azt nyugodtan mondhatjuk, hogy a szakma, az egészségügyi szakma krémje. A négy nagy önkormányzati szövetséggel írásos megállapodás történik annak érdekében, hogy ez a program megvalósuljon. A templomba járó képviselőtársaink vagy honfitársaink emlékezhetnek arra, hogy pont a történelmi egyházakkal történt megállapodás kapcsán egy püspökkari körlevél több héten keresztül ismertetésre került, és a református egyház is és a többi történelmi egyház is az ezzel kapcsolatos felhívást megtette. Akkor is volt egy parlamenti úgynevezett vitanap, amelyben a civil szervezetek lényegében üdvözölték magát a programot.
(21.00)
A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségével is írásos megállapodás történt. Nyilvánvalóvá vált, hogy gazdasági fejlődésünk akadályává válik a népegészségügyi program hiánya, mert a középkorú lakosság esetében hihetetlenül rosszak a morbiditási-mortalitási statisztikáink, és ha komolyan gondoljuk, hogy a gazdasági fejlődést fenn kívánjuk tartani, akkor áldozni kell ezekre a kérdésekre.
Véleményem szerint a 2000-2001-es éveknek az volt az egyik nagy érdeme, hogy a kormányzatban sikerült áttörést elérni. Az elmúlt bő tíz esztendőben mindig vita volt a pénzügyi és az egészségügyi kormányzat között, és függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali kormány volt hatalmon - s ezt nem kritikaként fogalmazom meg -, mindig volt magyarázat arra, hogy a pénzügyi kormányzat nyerjen. Ehhez nyilvánvalóan meg lehetett találni az indokokat, ez azonban mégsem vallott távlatos gondolkodásra, hiszen már elhangzott, hogy a mostani befektetések a következő generációk számára, legjobb esetben tíz-tizenöt év múlva fognak megtérülni.
És elkészült egy program. Hadd idézzek az MTI 2001. április 20-i híradásából, jelentéséből, amely arról tudósít, hogy az Egészségügyi Világszervezet támogatja a magyar népegészségügyi programot, sőt a posztkommunista országok esetében referenciamunkaként ajánlja, hihetetlenül modern és nagyon jó programnak tartja. A program keretében elindulnak az emlőszűrések, nagy szakmai vitákat követően megtörténik a kifejezett szakmai megállapodás a nőgyógyászati szűrővizsgálatokkal kapcsolatban, az év végén kormányhatározat kerül elfogadásra, amely egy tárcaközi bizottság felállítását írja elő, amelyben majdnem mindegyik tárcának képviseltetnie kell magát. A határozat kihangsúlyozza, hogy csak helyettes államtitkári szint fölött képviseltethetik magukat a tárcák, ezzel is jelezve, hogy kiemelten fontosnak tartja a kérdést, és azt is előírja, hogy a kormánynak ezt negyedévente át kell tekintenie. Nyilvánvaló, hogy vita van, de az emlőszűrő program meg az egyéb programok elindításához is pénz kellett, és való igaz, hogy a kétéves költségvetésben erre még nem lehetett kitérni, de átcsoportosítással összesen mintegy 14 milliárd forintot biztosítottak erre. Tehát elindult a program. Szakmai jellegű kifogás nem merült fel ezzel kapcsolatban.
Majd megint jött a kormányváltás és - megmondom őszintén - a szakmában döbbenetet váltott ki, hogy a megalakuló új parlamentnek miért ez volt a legelső programja, miért kellett egyéni képviselői indítvánnyal a már megindult népegészségügyi programot leállítani. Miniszter asszony említette, hogy készült egy országgyűlési határozat, és ebből lett a Johan Béla-program. Tehát leállt a program, az emlőszűréseket nem folytatják, bizonyos területek kimaradtak az emlőszűrésből, az úgynevezett másodkörös befogadások nincsenek eldöntve. Itt van a helyettes államtitkár asszony, aki emlékszik rá, hogy a múlt év nyarán, valamikor június-júliusban Kőszegen egy egészségügyi fórumon kérdést tettem fel arra vonatkozóan, hogy a nőgyógyászati szűrőprogram mikor fog indulni, és azt válaszolta, hogy türelmetlen vagyok, a program szeptemberben indul. Ez múlt év szeptembere lett volna. Most februárt írunk, közben a háttérben megint fellángoltak azok a szakmai viták, hogy mit tartalmazzanak ezek a vizsgálatok. Nyilvánvaló, hogy a különböző érdekcsoportok a saját érdekeiket képviselve megpróbálták érvényre juttatni az érdeküket, de a program áll.
Elhangzott az is, miniszter asszony, hogy 10 milliárd forint áll rendelkezésre. Megmondom őszintén, én nagyon figyelmetlen vagyok, ezért amikor a múltkori vita után hazamentem, elővettem a költségvetést, de a tárcánál szereplő 2 milliárd forinton kívül ilyen programcím alatt egyetlenegy tárcánál sem találtam pénzekre. Hangsúlyozom, ez a 2 milliárd több mint a semmi, de a múlt év decemberében a szerencsés lottózó nagyobb összeget nyert ennél. A finanszírozás tehát nincs megoldva.
A másik gond az, hogy kiveszi a kezéből az egész irányítást.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
