DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Igen tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy akik itt vagyunk a teremben, és mindazok, akik részt vettek az elmúlt néhány évtized küzdelmeiben, pontosan átérzik, hogy miről van ma szó. Arról, hogy ez a fogyó, öregedő társadalom valahol megforduljon, céljai legyenek. Hiszen mi is az ember célja? Valahol a lehető legteljesebb és leghosszabb élet. Ehhez az élethez - itt már hallottuk valahol - alapjogként jutunk, az alapjogok hierarchiájában gyakorlatilag mindent megelőz. Ebből adódik és a magyar alkotmányból is, hogy könnyű helyzetben van a kormányzat, hiszen az alkotmány a kormányzatot teszi felelőssé a szerkezet és a finanszírozás kimunkálására. Semmi mást nem kell tenni, mint az alkotmányt betartani, és ennek megfelelő rendszert kell kialakítani.
Hogy ez mégsem könnyű, azt hiszem, erre utal az az évtizedes küzdelem, amivel az egészségügy területén működők szeretnék elérni, hogy ez érvényesüljön.
A Johan Béla-program, aminek száma is van és hosszabb címe is, végül is két elemet kísérel meg ötvözni. Ez a nemzet egészségének javítása és az egészségügyi ellátórendszer átalakítása is egyben, mert ez a kettő nem választható el egymástól. Szeretném jelezni, hogy kétségtelenül minden kormányzati ciklus megkísérelt valamit tenni, és ebből néhány elem óhatatlanul vissza is tér ebben a programban is.
A '94-es fideszes program mottója úgy szólt, hogy “az egészség érték”, ez itt is megjelenik, össznemzeti kincsként is összegeztük; talán most is hozzá lehetett volna tenni.
Végül is a programjaink a '90-es évektől tartalmazták ezeket az elemeket, és két olyan anyag is elkészült, az egyik a nemzeti egészségfejlesztési program, amit magam terjesztettem az Akadémia elé 2000-ben, aztán egy ezzel koherens rendszer, “Az egészséges nemzetért” népegészségügyi program. Ez a két program tulajdonképpen harmonizált egymással, és valahol összeboronálva még a mostani előterjesztésben is visszaköszönnek az elemei.
Mi az, amire építettünk és ami többé-kevésbé visszatükröződik itt is? Itt ugyanis egy kritika is elhangzott, hogy általában a ciklusok második felében, a '94-98-as, a '98-2002-es ciklus második felében döntöttek. Azt hiszem, hogy az elsőben - ha a Kertai-programra volt utalás - az ellátórendszer és egyáltalán a csődhelyzet átgondolása, egy új koncepció, új filozófia kimunkálása volt a feladat. A második ciklus sokkal nehezebb volt, mert ott egy Bokros-csomagot kellett korrigálni, és azt gondolom, hogy sok mindenre sor került, de érdemi előrelépésre nem, elégséges volt az egészségügyi törvényt tető alá hozni.
Magunk úgy indítottunk, hogy a Galluppal egy felmérést készíttettünk, amelyből világos, hogy milyen a magyar társadalom elvárása az egészségügyi ellátásról, és erre építettük a programunkat.
Az egészség fogalma is megváltozott, és azt gondolom, hogy programjainkban és ebben a programban kisebb súllyal látom érvényesülni az egészség fogalmát. Romhányi professzor a tuberkolózis kapcsán mondta el azt, hogy a tuberkolózisos betegnek a teste is beteg, aztán torzul a lelke is, de alapvetően a szociális helyzete miatt egy szociális betegség is. A korszerű egészségfogalmunk ezzel a három elemmel számol, és azt hiszem, hogy az összkormányzati feladatokban éppen, mivel egy jóléti fordulatot is meghirdetett a mostani kormányzat, ezt az elemet hangsúlyosabban lehet kihasználni.
Végül is a magyar adatokra építve elindult egy program, aztán a kormányváltás után megjelent egy másik, és örülünk, hogy ebbe legalább két elemet tudtunk adni: a címét és a mozgásszervi betegségek körét is. A bizottsági vitából csak néhány elemre szeretném felhívni a figyelmüket, mert a részletezés, azt hiszem, ott a jegyzőkönyvben megtalálható. Így utalok arra, hogy a színtereknél a családot kitüntetett helynek tekintjük, hogy a védőnőket és a gyógyszerészeket, úgy érezzük, az alapellátásba mindenképpen be kell vonni, hiszen ők az alapellátás részei, sőt már itt utalnék arra, hogy átgondolandó, hogy a határterületre, a közösségi, lakóhelyi és a szociális szférát is figyelembe vevő, egy felnőtt védőnő típusú új szereplőre is érdemes figyelmet fordítani és esetleg megjeleníteni.
Magunk az irányítást másképp gondoltuk, mert úgy gondoljuk - és erre azért van adat -, hogy ha megfelelő szabályozást és irányítást csak elvben fogalmazunk meg, akkor az alapellátó hálózat el tudja vinni ezt az ÁNTSZ nélkül. A betegségek közül a cukorbetegséget mondtuk olyannak, amit érdemes bevonni még, mert a lakosság 3 százalékát érinti.
Ami most már majd a részletezést érinti, Schvarcz képviselőtársam itt a “bemegy a köztudatba” kifejezést említette. Ez egy korosztálynak Engelst juttatja az eszébe, aki az eszme behatolását a tömegekbe anyagi erővé tudta változtatni, de azt kell mondanom, hogy ez egy Szent Ágoston-i gondolat, úgyhogy nem Engelstől származik, ennek ellenére mind a kettőt érdemes lenne megfontolni, mert mind a kettőnek jó a gondolata.
A felvilágosításra ő az alkoholos plakátot és a dohányplakátot említette. El kell mondanom, hogy nekem volt egy patológus professzorom, aki az alkoholos felvilágosításra elvitte azt a bizonyos májat, és abban bízott, hogy elriasztja a falusi embereket az ivástól, hogy ilyen lesz a májuk. Mindenki ismeri a történetet, hogy arra a kérdésre, hogy mit vont le tanulságként, az idős bácsi elmondta, hogy nem fog többet májat enni. (Derültség.) Kétségtelenül igaza van Schvarcz képviselő úrnak, hogy megfontolandó, hogy hogyan világosítjuk fel az embereket.
(20.40)
Azt hiszem, hogy az értéken és az össznemzeti kincsen túl a lakosság jó egészségi állapota valahol a fenntartható növekedés és a társadalmi fejlődés alapja is. Ha ezt el tudja fogadni a kormányzat, és ennek megfelelően hozza a döntéseit, akkor már nyert ügye lesz a tárcának.
Azt hiszem, hogy egy idézetet el kell mondjak a European Health Forumtól 2001-ből: “Semmit nem érnek az egészségfejlesztési programok megfelelő jogi szabályozás nélkül, sőt egy egészségpolitikai célokat szolgáló jó reguláció akár helyettesítheti is ezeket a programokat, ezzel jelentős forrásokat megtakarítva. Éppen ezért világossá kell tenni a kormányzati szerepvállalást a nemzet egészségének védelmében, javításában, fejlesztésében célzott jogszabály-alkotással, garanciális és nevesített financiális elemek látványos beépítésével.” - és így tovább.
Itt kezd az embernek egy kis gondja lenni, hogy végül is meglesz-e és megvan-e a költségvetésben az a pénzmennyiség, az a látványos financiális növekedés, amire szükség lenne, hiszen 2 milliárd forint kétségtelenül van, de arra a 2 milliárd forintra már az egyik reggel éppen az alapellátó kollégáknál - kifizetési zavarokra hivatkozva - valamilyen OEP-es szakértő már szemet vetett.
A magunk részéről, ha összegezni kellene, mit látunk feladatnak? Nyilván az egészségfejlesztési feladatcsoportban kitüntetett az ismeretátadás, az ismeretátadásnak két terepe. Egyrészt a felnövekvő generáció esetében az óvoda, iskola, középiskola, egyetem, ahol nem látom elégségesnek a testnevelésre koncentrált változtatásokat. Ameddig az egészségtan-oktatás nem kerül vissza a magyar oktatási rendszerbe, addig nem lesznek a családban olyan édesanyák, akik egészségtudatos életvezetést tudnak mutatni példaként és sugallni a gyerekeiknek.
Az egészséggel kapcsolatos ismeretterjesztés nem szorítkozhat a felnövekvő generációra, hanem ezt a felnőtteknél is el kell érni. Ezért volt az, hogy nagyon elszomorodtam, amikor a költségvetés vitájánál - tudva, hogy már készül a Johan Béla-program - a felnőttoktatásra egy hálózatszerű többletforrást kértünk, hiszen az OMSZ, azaz a mentőszolgálat az, több mint 200 telephellyel, hozzáértő, laikusokat is felvilágosítani tudó, sőt készséget kialakító gyakorlatokra is bírni képes… - tehát ennek a mentőszolgálatnak kértünk 10 millió forintot, és ezt nem kapta meg. Ebben a nagyságrendű költségvetésben egy ilyen filozófiával előkészített anyag mellett nem kaptuk meg ezt a többletet. Ez ma is magyarázhatatlan számomra.
Azt gondolom, a korszerű pályázati rendszer kitüntetett, itt már volt szó róla, de ennek a pályázati rendszernek két nagyon fontos eleme kell hogy érvényesüljön, egyrészt kiemelt támogatást kellene élvezni a hátrányos térségi területeknek. Tehát az egyenlőtlenségek kiküszöbölésének, egyengetésének, megszüntetésének kell lennie a pályázati térségi egyenlőtlenség egyik szempontjának.
A másik a romák kérdése, és itt generálisan gondot látok, mert nem látom a programban a romakérdés megjelenítését, holott bármelyik statisztikát fogadjuk el, a magyar népességnek jelentős százaléka - ez többet jelent, mint a diabéteszesek száma - a roma lakosság. A roma lakosság kettős módon is hátrányos: képzettség, szemlélet és az anyagi helyzete miatt is.
Jó romaprogram nélkül nem fogja elérni az országunk azt, amit kitűztünk célként. Ha megnézzük a roma lakosság arányát és a környező országoknak az átlagtúlélését, ha egy korrekciós számítást elvégzünk, akkor kiderül, hogy a roma lakosság az, amely hátrányos statisztikai mutatóvá teszi a miénket. Úgyhogy ez az a program, amit nagyon hiányol a Fidesz és a polgári oldal.
Azt hiszem, hogy nagyon fontos az egészségesebb természetes és mesterséges környezet kialakítása, a környezetszennyezés csökkentése. Ez jogalkotási és jogszabály-betartatási kérdés. Ha ideveszem a dohányzást mint környezetszennyezést, néhány törvényünk már született, a betartatás nem a legjobb.
A megfelelő ivóvíz, csatornázottság és szemétkezelés kérdésköre; uniós kötelezettségünk is van. Én most csak a saját választókörzetemet tudom mondani: egyetlen fillér többletforrás sem jelent meg a költségvetésben az én térségemben, pedig ott a Sárvíz vízbázisa; a csatornázottság szintje és a rossz minőségű ivóvíz éppen a sárréti térségben közismert.
Az egészséges munkahelyek kialakítása egy másik kérdés, még akkor is fel kell ezt vetni, amikor a munkahelyek megszűnéséről beszélünk.
Úgyhogy úgy érzem, ezek az elemek, amelyeknek érvényesülni kell.
Még egyben utalnék vissza végszóként magára a programra. Az első két fejezetét a beterjesztésnek, kérem, dolgozzák át, mert olyan rossz cím, hogy “Az egészséges életmód programjai, az emberi egészség kockázati tényezőinek csökkentése”, ilyen ne maradjon benne, mert az emberi egészségnek kockázati tényezői nincsenek.
Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
