DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja az országgyűlési határozati javaslatot; támogatjuk, mert ez összhangban áll az értékeinkkel, és összhangban áll az érdekeinkkel. (Derültség a Fidesz soraiban.) A mi értékeink közé tartozik a kiszámíthatóság, a megbízhatóság, a szolidaritás és a bizalom. (Moraj és derültség a Fidesz soraiban.) Lehet, hogy ezeket az értékeket a Fidesz képviselői nevetségesnek találják, a Szabad Demokraták Szövetsége viszont fontosnak tartja. És összhangban van a mi érdekeinkkel is: a mi érdekünk az, hogy a NATO hatékony, ütőképes védelmi szervezet legyen, amely kész és képes megvédeni tagjait. Tehát támogatjuk a javaslatot.
Mi is a történet maga? - mert erre nem árt visszaemlékezni. Törökország 2003. február 10-én azzal a kéréssel fordult a NATO védelmi bizottságához, hogy a washingtoni szerződés 4. cikkelye alapján segítséget kérjen biztonságának megerősítéséhez. Mintegy egyhetes vitát követően február 16-án a NATO védelmi és tervező bizottsága tizennyolc egyhangú igennel támogatásáról biztosította Törökországot, és úgy döntött, hogy segíteni fog Törökországnak a béke, a biztonság megteremtésében és megszilárdításában. Február 19-én a NATO felhatalmazta katonai hatóságait e terv végrehajtására. A terv világos és egyértelmű: védelmi eszközöket tartalmaz, AWACS légi felderítő repülőgépeket, rakétavédelmi eszközöket, vegyi és biológiai védelmi eszközöket. Tehát egyértelmű, hogy nem támadó, hanem védelmi célzatú eszközökről és berendezésekről van szó.
A NATO ennek következtében azzal a kéréssel fordult valamennyi tagállamához és tagjelölt országához, amelyek a szállítási útvonalon fekszenek, hogy a szállítmány eljuttatásában működjenek közre. Természetes kötelezettsége ez minden NATO-tagállamnak, és így fogta fel minden NATO-tagjelölt állam is, hogy segítséget adjon a felszerelések eljuttatásához. Nem eltúlzott kívánságokról van szó, hanem egy minimumról, egy olyan minimumról, amit minden tisztességes szövetségesnek és leendő szövetségesnek teljesíteni kell, és amelyet Csehország, Szlovákia, Románia és Bulgária már egy héttel ezelőtt teljesített is. (Zaj.)
Mi történt azonban Magyarországon? Február 17-én, tehát rögtön a döntést követő délelőttön a kormány - nagyon helyesen - egy négypárti egyeztetést hívott össze. Ugyan felmerül a kérdés, hogy dönthetett volna a kormány - és az én megítélésem szerint dönthetett volna - saját hatáskörben is, de helyeseltük azt, hogy a kormány a négy parlamenti párt egyetértésével kívánta meghozni ezt a döntést, hiszen úgy gondoljuk, hogy fontos ügyről van szó, és ebben az ügyben azonos elkötelezettségre számítottunk az egyes politikai pártok részéről.
Délelőtt a Fidesz képviselőcsoportja még a támogatását helyezte kilátásba, délutánra minden megváltozott: a Fidesz nem járult hozzá ahhoz, hogy dönthessen a parlament, és elindult egy egyhetes, bizony Magyarországnak, Magyarország nemzetközi tekintélyének, elismertségének súlyosan ártó folyamat, amit talán ma, reményeink szerint, valamelyest helyre tudunk állítani. Elkezdődött bizony egy kutyakomédia: mondvacsinált feltételeket próbáltak támasztani elsősorban a Fidesz képviselői, olyan feltételeket, amelyek eleve teljesíthetetlenek és elfogadhatatlanok. Az itteni diplomaták nevetségesnek tartották azokat az elképzeléseket, hogy tételesen sorolják fel az eszközöket, jelöljék meg, hogy hol lépik át a határt, jelöljék meg, hogy milyen szerelvények milyen útvonalon fognak közlekedni. (Moraj a Fidesz soraiban.)
Mindez miről szól, tisztelt képviselőtársaim? Arról, hogy igazából a Fidesz nem kívánt hozzájárulni ehhez a kéréshez, az volt a szándéka, hogy Magyarországról egy olyan képet alakítson ki, hogy a biztonságpolitikának egyfajta potyautasa, egy olyan ország, amelyik nem előállítója, hozzájárulója a nemzetközi biztonságnak, hanem fogyasztója. Ez bizony összhangban van azzal a képpel, ami a Fidesz-kormányzás utolsó két évében kezdett kialakulni és megerősödni Magyarországról, egy olyan képpel, ami azt mutatta, hogy Magyarországra nem lehet számítani akkor, ha baj van, Magyarország sokat ígér, keveset ad, elsősorban kapni akar, és nem adni akar.
Márpedig itt az időnek is, tisztelt képviselőtársaim, jelentősége van: aki gyorsan ad, az kétszer ad - mondja népi mondás, és nagyon helyesen mondja. Ha egy barátom azt kéri, hogy segítsek neki, mert a szomszédságában már ég a ház, és neki tömlőre van szüksége és lapátra, hogy ne terjedjen át a tűz az ő kertjére, akkor bizony nem helyes, ha azon kezdek el tanakodni a családi kupaktanácsban, hogy milyen feltételekkel bocsátom ezt rendelkezésre, és milyen garanciákat tud adni arra, hogy ezt a tömlőt, ezt az ásót, amit segítségül kért, nem fogja kihasználni vagy valami másra használni, mint amire adtuk. Ez bizony nem vet jó fényt ránk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Minden szövetség két fontos értéken alapul: a bizalom értékén és a szolidaritás értékén. Ha nem bízunk a szövetségeseinkben, akkor miért vagyunk szövetségben velük? Ha nem vagyunk szolidárisak velük, akkor miért vállalunk szövetséget? És meg is fordíthatom a kérdést: ha mi nem vagyunk bizalommal irántuk, ha mi nem vagyunk szolidárisak, akkor milyen alapon várjuk el, hogy ha mi bajba jutunk, segítsenek rajtunk? Az ad morális alapot nekünk, hogy bízzunk szövetségeseink szolidaritásában, bízzunk szövetségeseink támogatásában akkor, ha bajba kerülünk. És, tisztelt képviselőtársaim, nem olyan régen mi is voltunk olyan helyzetben, amikor nagyon nagy szükségünk volt erre a segítségre; emlékezzenek vissza képviselőtársaim, a kilencvenes évek közepére, második felének helyzetére. Akkor milyen alapon várjuk el másoktól? (Folyamatos zaj.)
Nem kétséges, hogy a NATO képes és kész megvédeni Törökországot Magyarország hozzájárulása nélkül is - képes erre. Igaz, hogy ez sokkal nehezebb, igaz, hogy ez sokkal költségesebb, igaz, hogy olyan országok segítségét is igénybe kell venni, amelyek nem NATO-tagok, még csak nem is tagjelöltek, mint Ukrajna, de meg tudja tenni. De vajon, ha ez így van, akkor milyen alapon számíthatunk arra, hogy baj esetén mi is segítséget kapunk?
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar társadalom népszavazáson részt vevő túlnyomó többsége, a népszavazáson részt vevők közül 85 százalék arra szavazott, hogy Magyarország a NATO-n belül keresse és találja meg a saját biztonságát. Mindannyian meg vagyunk győződve róla - akkor valamennyi politikai párt is egyetértett abban -, hogy a NATO a mi biztonságunk egyetlen és igazi garanciája. Ahhoz, hogy mi valóban számíthassunk erre, szükség van arra, hogy mi is részt vegyünk a közös erőfeszítésekben. Ezek a közös erőfeszítések igazán nem kívánnak túlzott hozzájárulást Magyarországtól, hiszen néhány szerelvény átengedése aligha tekinthető eltúlzott várakozásnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeket előadva, és abban a reményben, hogy a most éppen igencsak zajongó fideszes képviselőtársaim is el fogják fogadni ezt a határozati javaslatot, és segítenek helyreállítani az ország bizony megtépázott tekintélyét, én ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe, hogy minél hamarabb döntsünk egyértelműen, nyilvánítsuk ki, hogy bizalommal vagyunk szövetségeseink iránt, és szükség esetén szolidaritásunkat is kinyilvánítjuk bajba jutott szövetségeseinkkel szemben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(18.20)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
