DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Nyugodtan kijelenthetem, hogy kimondottan jó érzés volt végighallgatni azt a vitát, amely a pártfogó felügyelői szolgálatról szólt itt a parlamentben; mind az általános vitában, de a most elhangzott felszólalás alapján is mondhatom azt, hogy kimondottan érdemi, szakmai vita folyt erről a nagyon fontos kérdéskörről, és a néha túlpolitizált parlamenti vita kapcsán időnként felüdülésnek érzi az ember, ha elsősorban szakmai érvekkel találkozik.
(13.00)
Ezek között a szakmai érvek között természetesen megfogalmazódtak kritikai észrevételek, amely kritikai észrevételekre vonatkozóan azt tudom mondani, hogy mindegyike építő jellegű volt, mindegyikből kiérződött a jó szándék. Ezek közül a kritikai észrevételek közül néhányat szívesen meg is fogadunk, néhánnyal talán vitatkozom, és ha szabad, akkor ezt részben most tenném.
A legutolsó felszólalás kapcsán is, de az általános vitában és a módosító javaslatok megfogalmazásakor is megjelent az a vélemény, hogy miért nem készítettünk önálló törvényjavaslatot erre a területre vonatkozóan. Való igaz, lehetett volna ezt a megoldást is alkalmazni. Mi úgy gondoltuk, hogy talán szerencsésebb most, ha nem ez történik, de azt nem tartom kizártnak, hogy esetleg a későbbiek során, amikor, mondjuk, elénk kerül az új büntető törvénykönyv vagy az újonnan hatályba lépő büntetőeljárási törvényből már megfelelő tapasztalatokat lehet levonni, illetve a most elfogadandó törvényjavaslat kapcsán a szakmai tapasztalatok azt mondatják majd a tárca szakértőivel, hogy indokolt az önálló törvényjavaslat egységbe foglalása, akkor elképzelhető, hogy érdemes megvalósítani és megtenni.
Nagyon jó volt hallani, hogy a különböző bizottságokban lefolytatott vitákat követően szinte majdnem mindegyikben - egy-kettő kivételével - egyhangúan támogatták a kormánypárti és az ellenzéki képviselők a törvényjavaslat elfogadását. Ilyen volt az emberi jogi bizottság, az ifjúsági vagy az önkormányzati bizottság. Úgy gondolom, hogy ez megnyugtató. Nyilván a szakmai színvonalát tekintve ez egy biztató előjel a törvényjavaslatra vonatkozóan.
Néhány képviselő úrnak az általános vitában elhangzott véleményével kapcsolatban néhány gondolatot, ha szabad, szívesen elmondanék. Avarkeszi Dezső képviselő úr utalt arra, hogy ha nincs korszerű pártfogó felügyeleti rendszer, akkor nem lehet szó alternatív büntetésekről. Való igaz, nagyon egyetértek ezzel a véleménnyel. Ahhoz, hogy a viszonylag egyoldalú, elsősorban a szabadságvesztés büntetésre építő büntetőpolitikát megváltoztassuk, és más büntetőszankciók alkalmazására sor kerülhessen a büntetőjogban, elemi szükség van arra, hogy egy korszerű pártfogó felügyeleti rendszer működhessen Magyarországon, amelynek megvannak ma is a törvényes keretei nagyjából, de – mint tudjuk – a gyakorlatban ez a rendszer most igazából nem működik.
Többen említést tettek azokról a nagyon korszerű történelmi hagyományokról, amelyek a magyar pártfogói rendszert végigkísérték. Többen fölhozták azokat a neves, nagyszerű jogászelődöket – Deák, Angyal, Finkey vagy Eötvös nevét említhetném itt –, akiknek a nevéhez fűződött annak idején a pártfogói rendszer kialakulása. Többen is megemlítették, hogy ez talán az egyik legkorszerűbb volt annak idején Európában. Tehát jó példák vannak előttünk, ezeket a példákat talán érdemes követnünk.
Arató képviselő úr tett említést egy nagyon lényeges dologról, legalábbis vélemény szerint nagyon lényeges dologról: a büntetőeljárások elhúzódásának, az előzetes letartóztatások eltúlzott alkalmazásának káros voltáról, és azt hiszem, hogy neki ebben nagyon sok tekintetben igaza van. Ha egy korszerű pártfogó felügyeleti rendszer működik, akkor talán ezt a legsúlyosabb kényszerítő eszközt a hatóság részéről talán kisebb számban lehet majd alkalmazni. Egyébként az új büntetőeljárási törvény egyértelműen ezt szorgalmazza.
Itt hadd említsek meg egy példát! Nemrégen Magyarországon járt a finn igazságügy-miniszter úr, aki beszámolt arról, hogy Finnországban nagyon komoly eredményeket sikerült elérni a büntetés-végrehajtás és az egész büntető szankciórendszer tekintetében. Amikor erről részleteiben is alkalmunk volt eszmét cserélni vele, akkor kiderült, hogy ők elsősorban a jelenlegi, mindenki által elfogadott, korszerű viszonyokat és arányait tekintve a magyarhoz képest nagyjából feleakkora vagy még akkora nagyságot sem jelentő, végrehajtható szabadságvesztésre elítéltek számát, ezt a büntetőpolitikát a társadalom úgy tudta leginkább támogatni, hogy a büntetőeljárások kapcsán sikerült érvényre juttatni azokat az elveket, amelyeket mi is fontosnak tartunk, így az eljárás gyorsaságának növelését, azaz minél előbb a tettes kézre kerítését és a vele szemben lefolytatandó eljárás véghezvitelét, végigvitelét tartották lényegesnek, másrészt pedig a nyomozás eredményességének növelését. Azaz, ha az elkövető az eljárás elkerülhetetlenségét látja maga előtt, az egy jelentős visszatartó erő lehet. Érdekes módon az egész büntetés-végrehajtási rendszerrel kapcsolatban is ezt tekintették lényeges példának.
A vitában elhangzott képviselői vélemények szerint, legalábbis egyes vélemények szerint túl széles körűek a pártfogói jogosítványok a büntetőeljárásban, aminek következtében kiskapuk nyílhatnak a korrupció számára. Úgy vélem, hogy az új büntetőeljárási törvény szabályai alapján egyértelmű, hogy a pártfogó felügyelő a pártfogó felügyelői vélemény elkészítésekor nem bizonyítást vesz fel, hanem az ügyészi vagy a bírói döntéshez nyújt segítséget, tehát igazából tájékoztatást ad a terhelttel kapcsolatos különböző tényezőkről. Ehhez természetesen az ügyész, illetve a bíró a későbbiek során aztán már nincs kötve. A pártfogó felügyelő a véleménye elkészítésekor, adott esetben a tárgyaláson való meghallgatásakor igazából kvázi szakértőként jár el, vagyis vonatkoznak rá a hamis véleményadás törvényes jogkövetkezményei. Mindezek alapján úgy vélem, hogy az ellenzéki képviselő úrnak az imént is megfogalmazódott véleménye megalapozatlan.
Néhányan szót ejtettek a költségvetési források szükségességéről. Az Igazságügyi Minisztérium fejezetében 600 millió forint szerepel a pártfogó felügyeleti szolgálat 2003. év második félévi működésének előirányzatára, amely nyilván lehetne több is, mint minden ilyen pénzforrás, de mi úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi költségvetési viszonyok között ez az összeg elegendő arra, hogy ez a rendszer működésbe léphessen, és őszintén reméljük, hogy a következő évben növekvő támogatásra fog találni a pártfogó felügyelői rendszer a költségvetés részéről is.
Lezsák Sándor képviselő úr a törvényjavaslat támogatása mellett az áldozatvédelmet hiányolta a javaslatból. A kormány büntetőpolitikája szerint nem csupán a bűncselekménnyel megsértett közösség szorul kiengesztelésre, nemcsak a társadalmat illeti meg az elégtétel, hanem a bűncselekmény konkrét, egyedi sértettjét is. Ezt az elgondolást képviseli ez a törvényjavaslat is, és ezt fogja képviselni a büntetőjog tovább folyó reformja is. Lezsák képviselő úr állításától eltérően az ilyen típusú gondoskodás nem csupán alapítványokra, társadalmi szervezetekre van bízva, hanem az jórészt a pártfogó felügyelői szolgálat tevékenysége során is megvalósulhat.
Engedjék meg, hogy erre néhány példát felhozzak! A vádelhalasztás intézménye a pártfogó felügyeleti intézkedéssel jár együtt, amely intézkedésnek a végrehajtója a pártfogó felügyelő.
A pártfogó felügyelet magatartási szabályai között az ügyész előírhatja, hogy a terhelt részben vagy egészben térítse meg a sértettnek a bűncselekménnyel okozott kárt, vagy más módon gondoskodjék a sértettnek adandó jóvátételről. Az ügyész vagy a bíróság a pártfogó felügyelői vélemény beszerzésekor azt is kérheti, hogy a pártfogó felügyelő térjen ki arra, hogy a terhelt hajlandó-e a sértett részére adandó jóvátételre, illetve, hogy a sértett azt elfogadja-e.
Egyetértés mutatkozott abban is, hogy a pártfogó felügyelők kibővülő feladataikat egységes, az Igazságügyi Minisztérium irányítása alatt álló új szervezetben tudják a leghatékonyabban elvégezni. Amennyire természetes, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtása országosan egységes szakmai és szervezeti szabályok alapján történik, annyira egyértelműnek és természetesnek kell lennie, hogy az egyéb szankciók végrehajtása is ilyen módon történjék.
Még egyszer szeretném megköszönni a jobbító szándékú és a törvényjavaslatot pontosító módosító és kapcsolódó módosító javaslatok benyújtását. Az ellenzéki módosító javaslatok közül a kormány is támogatja azt a javaslatot, amely szerint a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó döntés előtt ne legyen kötelező a pártfogó felügyelői vélemény beszerzése, hanem ennek szükségességéről a büntetés-végrehajtási bíró dönthessen, azaz mérlegelési jogkörébe tartozzon. Egyetért a kormány a Jauernik István képviselő úr által felvetett javaslattal is, amely szerint a gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátor ne felkérje a helyi önkormányzatokat, hanem tájékoztatást kérjen tőlük a bűnmegelőzési célú programokról.
Nem támogatjuk viszont azt az ellenzéki módosító javaslatot, amely szerint a pártfogó felügyelői szolgálat országos hivatalát és a területi szerveit külön törvény hozza létre, és emiatt aztán ennek a törvénynek a hatálybalépése majd csak 2003. október 1-jén történjen meg.
(13.10)
A kettőt együtt nem tartjuk indokoltnak.
Az államháztartási törvény szerint állami szervet létrehozhat az Országgyűlés, a kormány, sőt minisztérium is. A jogforrási szintet az dönti el, hogy az adott állami szervnek a társadalom érdekében kifejtett feladatai mennyire átfogó jellegűek, illetve mekkora maga a szervezet. A pártfogó felügyelői szervezet jelenleg körülbelül 200 főből áll. Véleményünk szerint elegendő a kormányrendelettel történő alapítás, és ebbe még a későbbi létszámfejlesztést is belekalkuláltuk. A törvényi garanciák e megoldás mellett is teljes mértékben adottak, a pártfogó felügyelők működésére a büntetőeljárási törvény, illetve a büntetés-végrehajtási kódex adott rendelkezései vonatkoznak, míg a státussal összefüggő kérdéseket az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény rendezi, amely egyébként deklarálja is a szervezeti felépítését és az igazságügy-miniszteri irányítást.
Mindezek alapján még egyszer szeretném megköszönni a konstruktív vitát és a módosító javaslatok benyújtását, és őszintén remélem, hogy ez az új pártfogó felügyelői rendszer alkalmas lesz majd annak a feladatnak a betöltésére, amelyet a kormányzat is szán neki. Kérem szépen ehhez a további támogatását is a tisztelt képviselőknek.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
