BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársasági elnök úr egy nagyon szűkszavú levél kíséretében küldte vissza a törvényt átgondolásra. Ez a mai vita, valamint a tegnapi bizottsági ülésen elhangzott vita is arról győz meg, hogy egy csomó félreértést keletkeztetett önmagában véve ez a tény, hogy ennyire szűkszavú volt a levél.
(12.30)
Az észrevételeit a köztársasági elnök úr a 33. és a 35. §-okkal kapcsolatban 11, azaz tizenegy sorban írta le, amiben felidézi a '90. évi IV. törvényt, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt, és sejtetni engedi, hogy sérülnek az egyházak érdekei. Sérül a partneri együttműködési viszony - írja a köztársasági elnök a levelében - a kormány és az egyházak között, de azt már a köztársasági elnök úr is csak kérdésként fogalmazza meg, hogy mennyiben érinti hátrányosan azokat, akik egyházi ellátótól vesznek igénybe szolgáltatásokat - kérdés formájában, és nem állítás formájában.
Nekem az a tapasztalatom az elmúlt hónap nyilatkozatai alapján, hogy rengeteg félreértés keletkezett, félreértések tömege keletkezett ebből a levélből; hamis feltételezések és hamis állítások, feltételezett sérelmek születtek, amiből jó néhányat a ma ebben a vitában előttem megszólaló ellenzéki képviselők is megerősítettek még a vitának ebben a stádiumában is.
Elöljáróban én is azt szeretném nagy hangsúllyal kijelenteni, hogy magam is fontosnak tartom és megbecsülöm azt a munkát, amit a szociális ellátás terén egyházi fenntartók végeznek. De ezen kívül azt is fontosnak tartom, hogy ezeknek a munkáknak a finanszírozása szektorsemlegesen történjen. A szabad demokraták a szektorsemlegesség pártján állnak. Ma reggel rácsodálkoztam, hogy Rogán Antal fideszes képviselő úr is a szektorsemlegesség mellett tett hitet, és követelte, hogy a különböző jogi személyiségű ellátók egyformán legyenek finanszírozva.
Nos, szükségesnek érzem újra elmondani, amit egyébként előttem Kósáné Kovács Magda és a miniszter asszony is szerintem nagyon érthetően megtett, hogy hogyan is néz ki a finanszírozás a mai rendszerben, mi a valóságos helyzet, és ebből a szempontból valóban külön kell választani a szakosított ellátás finanszírozását és az alapellátás finanszírozását. A valóság az, hogy a szakosított ellátáshoz normatíva kapcsolódik. Ezeket a normatívákat minden évben a költségvetési törvény rögzíti, hány forint, hány fillér kerül fejkvótás alapon a bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények ellátásához finanszírozásra.
Arra szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a szakosított ellátások finanszírozása vonatkozásában ma Magyarországon nem érvényesül a szektorsemlegesség, ellenkezőleg. Az egyházak ugyanis jelentős előnyt élveznek, megkülönböztetett elbánásban van részük, egészen pontosan a '98. évi költségvetés óta, amikor is ehhez a normatívához kiegészítő normatíva kapcsolódott, kizárólag az egyházi fenntartók számára. Ezt a kiegészítő normatívát nyilvánvaló előzményként az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodással lehet összefüggésbe hozni, ez '98-ban 29 százalék volt, és az előző négy évben az Orbán-kormány ezt a 29 százalékot emelte meg összesen hét, azaz 7,3 százalékponttal.
Ez a kormány, ez a baloldali kormány, amelyik most ilyen furcsa vitába keveredett az egyházi fenntartókkal, az előző évhez viszonyítva 2003-ra 11,4 ponttal emelte meg, amiből az következik, hogy ma egy normatíva finanszírozásakor az egyházi fenntartó - szemben az összes más típusú fenntartóval, tehát az önkormányzati vagy civil fenntartóval, akik a normatívát kapják, tehát a normatíva 100 forintjából 100 forintot - a normatíva alapján nem 100 forintot, hanem 147,7 forintot kap. (Közbeszólás.) Kérdezik itt, hogy ez miért baj. Hát azt gondolom, hogy ellentmond a szektorsemlegesség elvének, de hogy tudják a képviselő urak, miről beszélek, megtalálják ezt a rendelkezést a 2003. évi költségvetés 28. §-ának (15) bekezdésében, amely így szól: "A szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó egyházi intézmények fenntartói a normatív hozzájáruláson túl az egyházak támogatásáról szóló törvény feltételei szerint kiegészítő támogatásra jogosultak, ennek mértéke a 3. számú melléklet 12., 17. pontjában megállapított normatíva 47,7 százaléka." Azt gondolom, hogy erre egyértelműen talán ellenzéki oldalon is rá lehet bólintani, meg lehet állapítani, hogy igen, ez megkülönböztetett bánásmód, előnyben részesítés az egyházi fenntartók irányába.
Nos, mi a helyzet a 33., 35. §-sal, ami kizárólag az alapellátásról szól? Szeretném hangsúlyozni, hogy a szakosított ellátások köre és költsége is nagyságrenddel több, nagyobb, mint az alapellátásé, hiszen az alapellátásba 3, azaz három típusú tevékenység tartozik: az étkeztetés, a házi segítségnyújtás és a családsegítés. Ezek a szakaszok gyakorlatilag, ki lehet mondani, az egyenlő bánásmód elve alapján fogalmazódtak meg. Minthogy a feladat, az alapellátás törvényi kötelezettsége az önkormányzatoknál jelenik meg, minthogy azt a kevés pénzt, amit az állam erre a célra a költségvetésben elkülönít, az önkormányzatokhoz folyósítja, ez a két szakasz arról szól, hogy ha az önkormányzat maga nem tudja teljesíteni a feladatot, akkor köteles szerződni valakivel, egyházival vagy nem egyházival, civillel, aki el tudja látni, és hogyha szerződött, akkor köteles finanszírozni is.
Itt tehát a szociális törvényben most pluszpénz jelenik meg. Nem elvesz az egyházaktól ez a törvénymódosítás, egy forintot nem vesz el, hanem ellenkezőleg: kilátásba helyezi, hogy ehhez a forráshoz is hozzá tudnak jutni, amennyiben szerződni tudnak az önkormányzattal. Azt gondolom, hogy ez a szabályozás nyilvánvalóan átláthatóbb, rendezettebb viszonyt teremt az alapellátás vonatkozásában, és nincs itt lóláb, ez egy pluszfeladat.
Sisák képviselő úr arra hivatkozott, hogy ha alapellátásra akar intézményt létrehozni, akkor abban korlátozott. Nem korlátozza senki; csak az élet, a gyakorlat úgy néz ki, hogy nem alapellátásra jönnek létre intézmények, ezért szerepel ebben a törvényben egyre gyakrabban, egyre több helyen a gondozási központ fogalma, hiszen az alapellátási és szakosított ellátási feladatok általában keverednek, keverhetők, nem célszerű önmagában véve étkeztetésre valamilyen intézményt létrehozni. Nagy valószínűséggel az egyházak is úgy oldják meg, hogy van egy bentlakásos intézményük, mondjuk, egy öregotthonuk konyhával, és abból a konyhából ki is hordanak ebédet a szociálisan rászorulóknak. Következésképpen meg kell állapítani, hogy ez a törvénymódosítás nem hátrányos az egyházaknak, hanem ellenkezőleg: rendezettebb, tisztább finanszírozási viszonyokat teremt.
Befejezésül csak megerősíteni tudom, amit valóban jól idézett Szűcs Lajos képviselőtársam, elmondtam a bizottsági ülésen, hogy a köztársasági elnöknek nemcsak joga van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem felelőssége is; felelőssége végiggondolni, hogy milyen bonyodalmakat okoz például egy visszaküldött törvénymódosítással.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)
(12.40)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
