DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! December 23-án késő délután fájdalmas megdöbbenéssel szereztem tudomást arról, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök úr nem írta alá a szociális törvénycsomagot, hanem megfontolásra visszaadta azt az Országgyűlésnek. Őszinte meglepetést azért okozott számunkra ez a döntés, mert a kormány jóléti programjának részeként olyan törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, amely a családok, a gyerekek, az idősek és a fogyatékkal élő személyek szociális biztonságát kívánta erősíteni.
A törvénycsomag rendelkezései bővítik az ellátásra jogosultak körét, emelik a támogatások színvonalát, csökkentik a bürokráciát, és nagyobb jogbiztonságot teremtenek a rászoruló embereknek.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
(12.00)
Azokhoz a szabályokhoz képest, tisztelt képviselőtársaim, amelyek az előző kormány ideje alatt voltak hatályban, nem történt egyetlen visszalépés sem.
Azokhoz a támogatásokhoz viszonyítva pedig, amelyeket Harrach Péter miniszter úr minisztersége alatt nyújtottak, a javaslatunk - hangsúlyozom, minden elemében minden javaslatunk - kedvező változást jelentett. Az előkészítés során és a parlamenti vitában pedig megítélésünk szerint megfelelő válaszokat adtunk, és kielégítő megoldásokat ajánlottunk a módosítással szemben felvetett kifogásokra. Köztársasági elnök úr munkatársai sajnos nem kértek tőlünk előzetes információt, konzultációt a törvénnyel kapcsolatban.
Indokolt a kérdés ezek után, mi okozhatott olyan komoly aggodalmat, hogy mindennek, sőt annak ellenére is, hogy alkotmányos vagy jogi kifogás nem érte köztársasági elnök úr munkatársai részéről a törvényt, az aláírás elmaradt, holott több mint egymillió ember várta velünk együtt a kedvező intézkedések januári hatálybalépését.
Mint az már elhangzott, köztársasági elnök úr a törvény két szakaszát, a 33. és a 35. §-át kifogásolta, és három dolgot említ átiratában. Úgy véli, hogy sérül az állam, az önkormányzatok és az egyházak közötti partneri viszony, az együttműködés - ahogy ő írja. Nem látja megnyugtatónak az egyházi szociális intézmények finanszírozását, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szabályozás hátrányosan érinti majd azokat az állampolgárokat, akik a szociális alapellátást - Kósa Magda képviselő asszony elmondta, hogy az étkeztetést, a családgondozást, az otthoni segítségnyújtást - egyházi intézményben, a köztársasági elnök úr fogalmaz így, kívánják igénybe venni.
Kellő tisztelettel, tisztelt képviselőtársaim, és a szükséges alapossággal tanulmányoztam és tanulmányoztuk a három igen rövid bekezdésből álló levelet, és ugyanezt tettük a jobb megértés érdekében az azóta megjelent elnöki nyilatkozatokkal, a korábbi törvénymódosítások parlamenti jegyzőkönyveivel és a minisztériumban e témában fellelhető valamennyi korábbi dokumentummal is. Az egyházak képviselőivel folytatott megbeszéléseken is megpróbáltuk megállapítani és megérteni, mi okozhatja a törvényjavaslat nevezett paragrafusainak esetleges félreértését, a szembenállást, mi lehet a valódi kifogás. Vegyük sorra!
Mi sem állt távolabb a kormány szándékától, mint a társadalom létfontosságú civil szervezeteivel, illetve a tekintélyes és nélkülözhetetlen értékeket hordozó és szerepet betöltő egyházakkal kialakított partneri viszony gyengítése. A törvényjavaslat előkészítése során, tisztelt képviselőtársaim, nem maradtak el az egyeztetések, írásban és személyes találkozásokon is volt a vélemények megismerésére alkalom és az álláspontok közelítésére is.
Kétségtelen, hogy nem született az alapellátások körébe tartozó szolgáltatások finanszírozásának kérdésében az egyházaknak megfelelő szövegjavaslat, de ez volt a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, két évvel ezelőtt is, és ez akkor még nem jelentette az egyházakkal való partneri együttműködés esetleges gyengülését.
Az egyházak alanyi joga a szociális szakellátást biztosító intézmények alapítására a korábbiakhoz képest nem változott. Az ezekben nyújtott szakellátáshoz a költségvetés magasabb normatív támogatást biztosít, ez itt elhangzott; ez a többlet 1,3 százalék volt tavaly és 1,47 százalékra emelkedett az idén. Így tehát a második felvetésre is pozitív választ tudunk adni: megnyugtatóan van szabályozva az egyházi szociális intézmények alapítása és finanszírozása.
Lássuk akkor harmadikként, mi is a helyzet az alapellátások esetében. Itt nem intézményekről, hanem szolgáltatásokról kell beszélni: ebédről, a gondozott lakásában nyújtott házi segítségnyújtásról és az otthonában történő családgondozásról. Ezeknek a szolgáltatásoknak nincs tarifája, ára, normatívája külön-külön. A költségvetés a lakosság számához viszonyítva mindezekre az ellátásokra együttesen garantál önkormányzati normatívát, és azért nekik és csak nekik, mert az önkormányzati törvény szerint a lakosok ellátásának a felelőssége is őket terheli.
Alapíthat-e, létesíthet-e ilyen szolgáltatást az egyház? Tisztelt képviselőtársaim: igen. Alanyi jogon teheti ezt, nem kell ehhez szerződnie senkivel. Ez a szabály sem módosult, hiszen közös érdekünk, hogy bővüljön ez a tevékenység, és ne csupán 5200 ember legyen ebben az országban, akiknek az egyházak segítséget tudnak ilyen formában is nyújtani.
Az egyházak alapellátó szociális szolgáltatásainak bővülését azonban korlátozza, hogy nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal, az önkormányzatoknál van ez a pénz. Számunkra, a javaslattevő számára kézenfekvő volt tehát, hogy előírjuk, de hangsúlyozom, kizárólag csak az önkormányzatok számára, hogy ha nem látják el maguk az említett szolgáltatásokat, akkor kössenek szerződést azokkal, akik ezt megteszik, és fizessék is meg a részükre az önkormányzati normatívából ennek a költségét. Nem kell méltatlanul alkudozniuk, tisztelt képviselőtársaim, az egyházi szolgáltatóknak, hiszen az önkormányzatok kell hogy megkeressék őket. Még ebben az esetben sem kell szerződést kötniük, csak érdemes. Ha egészségügyi szolgáltatások esetében, tisztelt képviselőtársaim, nem merül fel problémaként, hogy az egészségpénztárral szerződést kell kötniük az egyházak által fenntartott kórházaknak, miért okoz gondot szociális területen a szerződéskötés?
Az egységes megoldásra annál is inkább szükség van, mert az egészségügyi és a szociális alapellátást szorosan összehangolva kívánjuk megszervezni, működtetni és finanszírozni. Ezért tehát közös érdekünk az egységes szabályozás.
A mi törvényjavaslatunk tehát valódi megoldást kínál a Harrach Péter által beterjesztett szociális törvény üres paragrafusa helyett, ami nem is került hatályba léptetésre, csak 2003. január elsejétől. Ugyanis sem ő, sem az MDF-Fidesz-képviselők nem tudták elérni 2001-ben, az Orbán-kormány Pénzügyminisztériumánál azt, amit most rajtunk kérnek számon, hogy a minisztérium külön előirányzatból finanszírozza a történelmi egyházak által alapított egyházi szolgáltatókat az alapellátás tekintetében is. Nem volt erre, tisztelt képviselőtársaim, sem a 2001-es, sem a 2002-es költségvetésben egyetlen fillér sem. Tulajdonképpen egy külön törvény, amelyik nincs, szabályozta volna 2003. január elsejétől, hogyan is kell ezt a finanszírozást megteremteni.
Ehelyett mi azt a megoldást javasoltuk, amelyik összhangban van a hatályos törvényekkel, az érvényes nemzetközi és hazai megállapodásokkal. Nem hoztunk létre semmiféle hátrányos megkülönböztetést. Igaz ugyanakkor, hogy nem is tettünk különbséget az egyes egyházak között, és a civil szervezetekre is velük azonos feltételek vonatkoznak. Ha nem ezt tettük volna, tisztelt képviselőtársaink és tisztelt alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményezői, akkor lettünk volna alkotmányellenesek.
Felajánlottuk ugyanakkor, hogy azok számára, akik valamilyen okból még akkor sem kívánnak szerződést kötni az önkormányzattal, ha megkeresnék őket, a minisztérium külön keretéből biztosítunk támogatást. Ennek a pályázatnak a feltételeit az egyházakkal közösen alakítottuk ki; igaz, hogy közülük ketten meghívásunk ellenére a legutolsó egyeztetésen nem jelentek meg.
Nem voltak és jelenleg sincsenek előítéleteink. Nem a hagyományos baloldali egyházellenességgel - ahogy azt egy korábbi vitában Lezsák Sándor képviselő úr mondta - közelítettük meg ezt a kérdést. Nekem, tisztelt képviselőtársaim, aki falusi orvos koromban a katolikus plébánossal együtt láttam el az idős betegeket, és hat éven át dolgoztam együtt munkatársként a református tiszteletes feleségével, aki a református iszákosmentő missziótól tanultam meg az addiktológiát, a zsidó egyháztól az idősgondozást, a máltaiaktól a hajléktalanellátást, talán nem kell bizonyítani, hogy milyen fontos és nélkülözhetetlen az a tevékenység, amit az egyházak és a hívő emberek ellátnak. De nem kell erre a kormány figyelmét sem felhívni, hiszen a partnerség és a mások értékeit tiszteletben tartó együttműködés munkánk alapelve.
Nem kívánunk tehát változtatni a benyújtott javaslaton. Csupán a visszamenőleges, januári hatálybalépés érdekében nyújtottuk be a szükséges módosító indítványokat, azért, hogy a parlamenti késedelem miatt senki ne kerüljön hátrányos helyzetbe.
(12.10)
Ez a törekvésünk a köztársasági elnök úr igen tisztelt szándékával is egybeesik.
Mivel a záróvitáról van szó, a kormány nem fog támogatni egyéb természetű módosító indítványokat. Engedjék meg, hogy ne foglalkozzam azok nyilatkozataival, akik azt sem igen tudták, és úgy látom, most sem igazán értik, hogy mit is tartalmaz a törvény. Nem kívánok egy szociális szakmai törvény kapcsán az állam és az egyház kapcsolatáról folytatott vita terepére se sodródni, bár úgy látom, ez sokak szándékának igencsak megfelelne. Nem hangozhat el - még egyszer mondom: itt ma nem hangozhat el - egyetlen olyan igazságtalan vagy méltatlan megállapítás sem, amelyik megingathatna engem abban a meggyőződésemben, hogy a szociális gondok orvoslásában, a szenvedők segítésében mindenkivel össze kell fognunk, és itt nincs helye a politikai érdekellentéteknek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a helyzet számomra azt a tanulságot adja, hogy bizony nem elég az őszinte, gyanútlan jó szándék. A szakmailag igényes javaslat mit se ér, ha azok, akiknek szól, valamiért még nem hiszik el, hogy a kinyújtott kéz nem elvenni, hanem adni akar, hogy nem elutasít, hanem szövetséget, partnerséget kínál. A kialakult vita haszna talán éppen az lehet, hogy jó szándékkal közelebb juthassunk egymás álláspontjának jobb megértéséhez. Kérem, hogy ezt szolgálja a mai vita is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
