DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a vitának két eleméhez szeretnék hozzászólni. Itt a vita során két olyan gondolatkör is felmerült, amivel, úgy érzem, indokolt egy kicsit részletesebben foglalkozni.
Az első elemet Kósáné Kovács Magda hozzászólása határozta meg, aki arra hivatkozott, hogy ha itt alkotmányossági aggály állna fenn ebben a törvényjavaslatban, akkor a köztársasági elnök úr bizonyára az Alkotmánybírósághoz küldte volna meg a törvényjavaslatot. Hiszen az alkotmányból következően alkotmányellenesség észlelése esetén ez a kötelezettsége. Sőt, "meg is védte", ezzel az érveléssel akarta megvédeni a köztársasági elnököt az ellenzéktől; ezzel akart abban az irányban érvelni, hogy föl sem merülhet alkotmányossági probléma.
Tisztelt Képviselőtársaim! Igaz lenne ez az érvelés, ha valóban nyilvánvaló, szembeötlő, kifejezett megfogalmazásban tetten érhető alkotmánysértésről lenne szó. A helyzet azonban más. Ebben a törvényben az alkotmányellenesség el van rejtve. Rejtett alkotmányellenességről van szó, amit különböző jogszabályok együttes joghatása vált ki abban az esetben, ha ezt a törvényt is elfogadjuk így, ahogy most előttünk fekszik. Vagyis csak a jogi rendezés adta összetett helyzet elemzésének, jogi és logikai következtetések eredményeként feltárható alkotmányellenességről van szó.
Éppen ezért azt gondolom, nem róható fel az államfőnek, ha megállt ott, ahol egyébként megállni az alkotmány értelmében jogosult volt. Nevezetesen: vétójogával élt, mert a törvény említett rendelkezéseivel nem értett egyet. Nem várható el az a köztársasági elnöktől, hogy az Alkotmánybíróság feladatköréhez illő mélységben elemezze a promulgációra váró törvényeket. Erre a feladatra egyébként ott van az Alkotmánybíróság.
Az alkotmány azt írja elő az államfőnek, és akkor írja elő az államfő számára az Alkotmánybíróság megkeresését, ha a törvényben a köztársasági elnök alkotmányossági aggályt észlel. Államfői mulasztásról tehát álláspontom szerint akkor lehetne beszélni, ha a törvény expressis verbis tartalmazna alkotmányt sértő szabályt. Gondoljanak csak arra, hogy a mostani köztársasági elnök esetében is volt már rá példa, de számos példa hozható a korábbi köztársasági elnök, Göncz Árpád működése során is arra, amikor az államfő olyan törvényeket erősített meg aláírásával, amelyeket az Alkotmánybíróság utólag egy vagy több ponton, vagy éppen egészében alkotmányellenesnek minősített. Ezek sohasem váltottak ki kritikát az államfő tevékenységét illetően.
Így tehát mindaz az érvelés, amit Kósáné Kovács Magdolna ezzel kapcsolatban elmondott, úgy érzem, súlytalan és nem meggyőző. De függetlenül ettől, feltéve, de meg nem engedve, hogy az alkotmányellenességet az államfőnek netán észlelnie kellett volna, kérdezem: ennek elmaradása kizárja-e az Országgyűlés jogát, hogy a törvényjavaslatot alkotmányossági szempontból is megvizsgálja? (Zaj.) Kizárja-e azt, hogy a képviselő, ha alkotmányellenességet lát, erre felhívja a figyelmet, és kérje a Ház tagjait, hogy döntésüknél erre is figyelemmel legyenek? Nyilvánvalóan nem.
Tisztelt Képviselőtársaim! A másik kérdéskör, amit érinteni szeretnék, a salátatörvény problémája, amelyet az imént Harrach Péter képviselőtársam is érintett felszólalásában: össze nem tartozó kérdések összekapcsolása és az ebből előállott jogi helyzet, s az ezért adódó jogi felelősség. A salátatörvény régi bűn, a Horn-kormány időszakában keletkezett először, és az előző ciklus sem volt sajnos ettől a gyakorlattól mentes.
Azonban most egy új jelenséggel állunk szemben. Míg az elmúlt két ciklusban a salátatörvények mögött az a látható megfontolás állott, hogy különböző törvényeket igyekezzenek gyorsan együtt tárgyalni, és ezzel tempósabbá tenni a megalkotásukat - tehát merőben egy törvényalkotási gyorsaságot biztosító, mondjuk így, nem helyesen felfogott, praktikus megfontolás állt -, addig most már nem első esetben azt kell tapasztalni, hogy a salátatörvény mögött politikai megfontolások állnak.
Az elmúlt nyáron a pozitív szociális intézkedések meghozatalát a kormány a földtörvény sérelmes módosításával kötötte össze. Most pedig, ebben a salátatörvényben az történik, hogy szociális ellátásokat bővítő, javító intézkedéseket a kormányzat az egyház jogait sértő, mondjuk ki nyíltan, egyházellenes intézkedésekkel és rendelkezésekkel kapcsol össze. Az Országgyűlést az elé a helyzet elé állítja, hogy vagy mindent elfogad, vagy nem valósulnak meg az egyébként szükséges és indokolt szociális intézkedések sem.
Ez morálisan elfogadhatatlan. Mint ahogy az is képtelen helyzet, hogy az államfő egy ilyen salátatörvény aláírásának mérlegelési helyzetében ilyen dilemma elé kerüljön, hogy nem tudja szétválasztani, mert nem teheti meg, hogy a pozitív, a szociális juttatásokat javító, bővítő intézkedéseket elkülönítse az egyházakat sértő, az egyházak jogait csorbító intézkedésektől.
Ennek az az üzenete, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormányzat ezeket a pozitív intézkedéseit hozzá akarja kötni az egyházakat csorbító intézkedésekhez. Nem akarja lehetővé tenni, hogy ettől függetlenül ezekre a pozitív szociális intézkedésekre, törvények, rendelkezések, szabályok megszületésére enélkül sor kerüljön. Ez okozott olyan helyzetet, hogy nem választhatódott szét a kétféle rendelkezések sorsa egymástól. Ez okozott olyan helyzetet, hogy a vétójog gyakorlása szükségképpen lassította, késleltette olyan emberek jogainak érvényesülését, akiknek jogai érvényesülését valóban nem lett volna szabad késleltetni. (Dr. Szekeres Imre a mellette ülőkkel beszélget.)
Örülnék, ha ezen nem mulatna egypár kormánypárti képviselő, mert nagyon szomorú ez a szemlélet, amely fogyatékosokat, gyermekeket, időseket, azok érdekeit túszként használja fel egyház jogait csorbító, egyházellenes intézkedések megvalósítása érdekében. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, a politikai felelősség az előterjesztőt terheli, azokat terheli, akik ilyen törvényjavaslatot támogatnak. Ebből adódóan nem kell csodálkozni azon, ha a politikai bizalom állapota a mélypontra süllyed, és a politikai bizalomvesztés soha nem látott nagyságot ér el.
Csak azt tudom befejezésül kérni önöktől, bár tudom, látva a mostani hozzáállásukat, hogy erre nem sok reményünk van, hogy változtassanak ezen a szemléleten, változtassanak ezen a magatartáson, mert ez senkinek sem jó. Nem csak az egyházaknak nem jó; nem jó a fogyatékosoknak, nem jó az időseknek, nem jó azoknak a gyermekeknek, akik valóban azokra az intézkedésekre rászorulnak, amelyeket ez a törvény meg akarna valósítani. És utoljára említve, de nem utolsósorban a legkevésbé jó az országnak, amely végre békére, együttműködésre vágyna ebben, és arra, hogy a problémák megoldását tisztességesen, közös erővel tudjuk előmozdítani.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Szekeres Imre tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
