DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony, és köszönöm az MDF-nek ezt a lehetőséget.
Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A 6. és a 7. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, de pusztán az a tény, hogy ezt meg kell jelölnöm, arra késztet, hogy egy általános megjegyzést tegyek. A magyar alkotmány azt mondja ki, hogy ha a köztársasági elnök megfontolásra visszaküld egy törvényjavaslatot a parlamentbe, akkor a parlament a törvényt megtárgyalja. Szó sincs záróvitáról. Amit itt ma elkövetünk, az egy alkotmányellenes ügyrendi eljárás. Ugyanis egy normális törvényt föltételezve, az összefüggésekből kiragadva néhány paragrafust, nem lehet a dolgot megtárgyalni, mint ahogy a miniszter asszony is a fölvezetésében nagyon lényeges, áttekintő dolgokat mondott, és nem szorítkozott a szóban forgó területre.
A rendelkezésemre álló időben három dolgot szeretnék kimondani. Az egyiket már ki is mondtam: nem a törvény megtárgyalása folyik most, hanem egy záróvita, annak a szabályai szerint. Amikor az alkotmány ezen paragrafusát megfogalmazták, még nem is volt a záróvita fogalma a magyar parlamentben. Később, amikor a záróvitát bevezettük, nem tettük hozzá, hogy így kell érteni a köztársasági elnök visszaküldése utáni helyzetet. Ha ez lett volna a törvényhozói szándék, ugyanazzal az erővel módosítani lehetett volna az alkotmány vonatkozó pontjait is.
A dolog tartalmi részével kapcsolatban azt szeretném kimutatni, hogy az a megoldás, amit a törvény tartalmaz, távolról sem olyan tökéletes, mint ahogy azt a miniszter asszony bemutatta. Ezt meg szeretném néhány konkrétummal világítani. Az egyik ilyen konkrétum az, hogy még az alapellátás szintjén is vannak olyan szolgáltatások, amelyeket kistérségi vagy térségi szemlélettel hoznak létre. A holokauszt-túlélőkről való gondoskodás tipikus házi gondoskodás, gépkocsival járnak ki egy központi telephelyről más önkormányzatok területére. Azt elvárni, hogy két-három ember kedvéért újabb és újabb önkormányzatokkal kössenek szerződést, egész egyszerűen irreális követelés a jelenlegi rendszerben. Tehát ennek a térségi gondolkodásnak a hiánya az egyik szempont. Az pedig, hogy a telephely szerinti önkormányzat normatívájából fizessék az összes ellátottat, nyilvánvalóan egy lehetetlen dolog.
A másik szempont, amiért ezt a megoldást nem tartom jónak, tisztelt miniszter asszony, az, amire önök most olyan büszkék, nevezetesen, hogy előírták, hogy az önkormányzat, ha leszerződött, akkor a költségeket a beszedett összeggel csökkentett mértékben köteles kifizetni. De ez egy szabad ármegállapítás! Itt kilyukasztottuk az önkormányzatok költségvetését! Ha leszerződtek, és a következő évben tízszeresére emelik az árat, akkor van mód fölmondani a szerződést? Egy hatalmas lyukat vittünk be a rendszerbe, ráadásul egy korrupciós lehetőséget is, mert ha a szolgáltató a polgármester családjában lévő boltból vásárol, akkor máris összejött egy olyan érdekszövetség, ami helytelen. Ne tételezzük föl persze a rosszat a polgármestereinkről meg a szolgáltatókról, de nem helyes olyan törvényt alkotni, amely tálcán kínálja a korrupciós lehetőségeket. Ez a másik szempont, ami miatt nem tartom jó megoldásnak az önök által elénk terjesztett javaslatot.
A harmadik dolog, amit mondani szeretnék, az, hogy ahhoz, hogy az a kívánatos béke, partneri együttműködés meglegyen, én úgy látom, ma nagyon kevés is elég lenne vagy elég lett volna. A miniszter asszony joggal mondja, hogy az a bizonyos paragrafus, ami helyett ők most behozták ezt az önkormányzatokat kötelező kifizetési előírást, tartalom nélküli volt, mert azt mondta, hogy egy külön jogszabályban meghatározottak szerint kerülnek majd kifizetésre a dolgok. Ez teljesen igaz. Mégsem zavarta az egyházakat, megértették, hogy az adott költségvetésben nincs hely további csatorna nyitására, de a csatorna puszta léte, azzal együtt, hogy le van dugaszolva, tulajdonképpen békét hozott. Mi akadályozza meg azt, hogy a dugó bennmaradása mellett a csatorna puszta léte megmaradjon? Ez az, amit meg mi nem értünk meg. Egyetlen többlet állami fillérbe nem kerül, de egy bizalomvesztés elmarad. (Sic!) Márpedig itt az egész vitában alapvetően bizalomhiányt érzékelek mindkét oldalról. Mintha az állam attól félne, hogy az alanyi jog érvényesítésével százezerszámra nyílnak finanszírozhatatlan ellátási formák. Ugyan már, melyik magyar egyház van abban a helyzetben, hogy ilyenre egyáltalán gondoljon?! Ez a félelem a kormányzati oldal részéről irreális.
A másik irányban nem tudok ennyi mentséget adni, hogy az egyházi oldalról a félelem miért lenne irreális, hiszen komoly tapasztalatok állnak mögöttük; hasonlatképpen, most az állam kinevez egy egyházi intézménybe egy biztost, egy képviselőt, az állam nevezi ki, és az egyházi intézetben dolgozik. Ez nagyon sokakat a bajuszos püspökökre emlékeztet. Lehet ezen nevetni, kedves miniszter asszony, de akik végigélték, és akiknek az életét keserítette meg az a mód, ahogy egy állam, amely magát törvényesnek képzelte, beavatkozott az egyház életébe, azok, ne haragudjon, teljesen érhetően a génjeikben - ha szabad így mondani - érzik azt, ahol valami veszélyforrás jelenik meg. Tehát nem elég azt mondani, hogy a kitárt kezünket nem fogadják el, meg nem értik meg, hogy adni akarunk, meg kell érteni, hogy ezek mögött valós félelmek bujkálnak.
Mint ahogy én például szakmailag helyeslem azt, hogy legyenek nyilvántartva a megfelelő szakemberek, de az előző kormány mégis mentességet adott az egyházi alkalmazottaknak, és önök ezt a mentességet most hopp, úgy a rendelkező részben véletlenül kitörölték. Meg kellene adni azokat a garanciákat, hogy soha senki illetéktelen ezekhez az adatokhoz nem jut hozzá. Amikor gyerekek továbbtanulását akadályozták meg, mert közismerten egyházi beállítottsága volt a családoknak, és ezek a családok még élnek, a gyerekek se idősek, a szülők talán már idősek, akiknek az úgymond vétkeiért bűnhődniük kellett, nos akkor ezeket a félelmeket tiszteletben kell tartani. Lehet, hogy nem tetszik megérteni, de ettől még tiszteletben kellene tartani, és baráti jó szóval keresni a megoldást.
A megoldás most például olyan kézenfekvő lett volna: meghagyni ezt a bizonyos üres paragrafust jobb időkre, hogy ha az állam tud több pénzt fordítani erre a területre, akkor tegye meg. Mi meg azt nem tudjuk megérteni, hogy ez kinek fáj, ezt miért nem lehet megtenni. Emiatt bujkál az emberben az, hogy hátsó szándékok mozgatták ezt a törvénymódosítást. Most én elhiszem, hogy a miniszter asszony részéről nem volt hátsó szándék, csak azt nézte, végre egyszer ki tudott bokszolni a kormányból egy újabb szociális csomagot, végre egyszer nyújtani tud azoknak, akik rászorulnak, és erre kap az érthetetlen ellenzék részéről egy ilyen hideg zuhanyt. Kérem, értse meg, hogy ebben a hideg zuhanyban emberi életek, fájdalmak, szenvedések és börtönévek állnak!
Ez a dolognak az igazi része, ezért beszélünk el egymás mellett, bocsánat, egy kicsit... - nem akarok hasonlatot mondani. Én megpróbáltam odafigyelni az önök érveire. Kérem, önök is próbáljanak meg a mienkre! Meg lehetett volna találni; mi Harrach Péter képviselőtársammal ajánlottunk, még azt is mondtuk, hogy közvetíteni is hajlandók vagyunk, hátha nekünk jobban elhisznek bizonyos szakmai elemeket az egyházi oldalról.
(12.50)
Azt a választ kaptuk vissza: nagy baj lenne, ha az ellenzéki képviselőkre lenne szükség egy ilyen közvetítésnél. Hát kérem szépen, nagy baj van. Akárhogy fognak önök dönteni, a bizalmi válság nem marad el.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
