HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor a törvénymódosítás szövegét elolvastam, kerestem azokat a pontokat, amelyek a szociális ellátást megkönnyítik, javítják, és meg kell hogy mondjam, találtam ilyen pontokat a módosításban. Örültem is ennek, és támogatjuk is őket.
De megdöbbenést okoztak azok a fejezetek, amelyek az egyházi intézményekről szóltak, és arra gondoltam, hogy vajon nem telt-e el tizenhárom év a rendszerváltás óta. Ez egy régi szemléletet tükröző anyag. Mert sokszor elhangzott ma már itt a Házban, meg kell hogy ismételjem: az egyházak szabad intézményalapítási és intézményfenntartási alanyi jogát sérti, három, törvényben biztosított alanyi jogát sérti ez a módosítás, egy lehetséges szakmai álláspontot helyez szembe ezekkel a jogokkal. Azért mondom, hogy lehetséges szakmai álláspontot, mert sok más szakmai álláspont is szóba kerülhetne, de nem szabad egyenlő szintre helyezni az egyházak szabadságát és egy szociális szakmai szempontot.
Hadd említsek még egy problémát, amiről szintén volt szó! Az a tény, hogy az egyházi intézmények fenntartását - ne az intézményalapításról beszéljünk, hanem a működtetésről - önkormányzati szándékhoz köti, súlyos érdekellentétet szül az önkormányzatok és az egyházak között. Hadd idézzem egy SZDSZ-es szociálpolitikus mondatát, Győri Péterét, aki ezt mondta: "A 3100 hazai településből mintegy kétezerben nincs vagy nem teljes körű a kötelező szociális alapellátás. A pénzhiány pedig többek között azért van, mert az Országgyűlés által megszavazott központi források nem fedezik a kötelező ellátások teljes költségét." Nem ellenzéki politikus mondta, hanem kormánypárti.
Ha több mint a felében az önkormányzatoknak nincs teljes körű vagy egyáltalán szociális alapellátás, akkor ebből is következik, hogy a szociális normatívát másra költik. Ha most ezt a másra felhasznált normatívát át kell adniuk egy másik intézményfenntartónak, abból igen súlyos problémák keletkeznek, de erre már utalt Surján László képviselőtársam is. Sokkal ésszerűbb lett volna a szociális normatíva egész rendszerét, az önkormányzati törvényt átalakítani. Tudom, nem könnyű, kétharmados törvényről van szó, de ez mindenképpen meg kell hogy előzze az ilyen és hasonló módosításokat. Ez egy alapvető szakmai hiba volt, különböző intézményfenntartókat fog egymás ellen uszítani, egymással szembeállítani. Olyan problémákat rejt magában ez a törvénymódosítás, amit nemcsak az egyházi intézményt fenntartó, de az önkormányzatok is el fognak szenvedni.
Három problémám van azzal a magatartással, amely a kormányzat módosítását kísérte. Az első az egyházakkal való párbeszéd; elhangzott többször, hogy volt ilyen. Valóban volt ilyen, a kormányzat közölte az álláspontját, meghallgatta az egyházakét, és utána nem történt semmi. Hadd utaljak arra a beszélgetésre, amely december 9-én az elnök úr kezdeményezésére a miniszterelnök és az egyházak vezetői között folyt. Ezen a beszélgetésen mindkét fél elmondta a magáét. A miniszterelnök kabinetfőnöke úgy nyilatkozott, hogy a miniszterelnök úr lát lehetőséget a megoldásra, tanulmányozni fogja a kérdést, mert elképzelhetőnek tart egy kompromisszumos megoldást. Ez történt 9-én, 10-én pedig a kormánypártok megszavazták a módosításokat, aminek semmi köze nem volt a kompromisszumhoz. Ez a párbeszéd a kormányzat és az egyházak között. Az elnökkel szembeni cinizmusnak kell minősíteni azt a magatartást, hogy változtatás nélkül terjesztik be újra ezt a törvényt.
A harmadik problémám azzal az erőszakos kormányzati magatartással van, amely semmibe veszi az ellenzéki véleményt. Surján László képviselőtársammal - eddigi szociális miniszteri tapasztalatunkat összegezve - egy olyan önálló képviselői indítványt nyújtottunk be, amit nyilván kevesen olvastak ebben a parlamentben, de feltételezem, hogy a tárca képviselői olvasták. Ha olvasták, akkor látniuk kell, hogy nem csupán azt tesszük, amit most kénytelenek vagyunk a módosításokkal tenni, hogy kihagyjuk az érintett részeket, hanem kerestük a kompromisszumos megoldást, belefogalmaztuk a mostani kormányzati módosítás és az ellenzéki módosítás szövegét, megpróbáltuk összehozni és egy minden fél számára elfogadható javaslatot tenni. Ez nyilván a most elfogadásra kerülő törvény után a süllyesztőbe fog kerülni.
Azokkal a módosításokkal voltunk kénytelenek folytatni a reményeinket tükröző módosítást, hogy hagyjuk el az egyházakat érintő fejezeteket, tegyük későbbre, tárgyaljuk újra az egyházakkal és minden érintettel, de úgy tűnik - legalábbis a bizottsági vélemények alapján -, hogy ezt sem értik meg, nem kerül elfogadásra.
Ez a három alapvető kifogás, amely a kormányzat magatartását illeti, úgy érzem, érzékelteti azt a légkört, azt a munkát, ami a parlamentben, illetve a kormányzati munkában folyik. Így nem lehet törvényt módosítani, különösen olyan törvényt nem, amely emberek százezreinek az életét befolyásolja, és pont azokat az intézkedéseket tolja ki, amelyekre sok százezer ember számított. Ilyen salátatörvényt a Ház elé terjeszteni ezzel a következménnyel jár.
Ha megengedik, még egyszer visszatérnék az egyházak szabad működésének kérdéséhez. Úgy gondolom, hogy sokan őszintén fogalmazták meg a kormányoldalon, hogy nem értik a problémát, nem értik azt a problémát, amit az ellenzék, a köztársasági elnök és az egyházak képviselői megfogalmaznak. Én ezt elhiszem, de ez egyfajta érzék hiányát mutatja, a szabadság, az egyházak szabad működése iránti érzék hiányát. Ez nem feltétlenül baj, ez egy örökség, de ha valaki ilyen örökséggel terhelt, az legalább vegye figyelembe azoknak a szempontjait, akik nem ezzel az örökséggel terheltek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Milyen örökséggel?)
Tessék megérteni azt, hogy amikor az alapellátási intézmények működtetéséről van szó - még egyszer mondom, nem alapításáról, bárki alapíthat a módosítás szerint is intézményt, legfeljebb nem tudja működtetni -, azzal nemcsak az a probléma, hogy három érvényes törvénybe ütközik, közöttük egy nemzetközi szerződésbe, hanem az, hogy a szabadságot teszi az önkormányzati szándéktól függővé. Tessék az előbb említett ellentét és ellentmondás figyelembevételével meggondolni, mikor fognak azok az önkormányzatok, amelyek ezt a pénzt már másra költötték, az egyházaknak ilyenfajta szerződést, támogatást adni!
Az egyházi működés szabadsága, a parlamenti munka eredményessége és a korrekt, tisztességes kormányzati munka érdekében azt kérem képviselőtársaimtól, hogy azokat a módosításokat, amelyek az említett fejezetek elhagyását kezdeményezik, fogadják el.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
