KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Megígérem, hogy nem fogok élni az előzetes ajánlásban adott tízperces felszólalás lehetőségével. Mondanivalóm elsősorban a benyújtott törvény 35. §-át érinti, bár az eddigiek alapján rendkívül nehéz szétválasztani mondandómnak azt a részét, amelyik a 35. § szövegén túlmutat.
Nem kívánom elölről kezdeni mindazt, amit bizottsági véleményként elmondtunk. Igen nagy örömmel töltött el Csehák Judit miniszter asszony előterjesztése, bevezető előadása, amelyik nemcsak rendkívüli jogi pontossággal, hanem meggyőző érzelmi erővel is megpróbálta tisztázni, hogy tulajdonképpen mi a probléma. Ami engem meglep, az az, hogy sem a bizottsági üléseken, sem most a kisebbségi vélemények ismertetése során nem kaptunk választ arra a költői kérdésre, hogy mi a baj.
Hallottuk azt, hogy ez a törvény korlátozza az egyházak intézményalapításhoz fűződő alanyi jogát, amelyet az 1990. évi IV. törvény kétségtelenül tartalmaz. Képviselőtársam most nincs a teremben, de borzasztó hálás lennék, ha végre megmondaná, hogy a törvény melyik paragrafusa tartalmazza ezt a korlátozást, mert a köztársasági elnök úr által megidézett két paragrafus intézményalapításról nem szól, következésképp nem korlátozhatja az intézményalapítás jogát, következésképp nem érintheti az 1990. évi IV. törvényben rögzített jogosultságot.
Ugyancsak hálás lennék, ha képviselőtársaim megmondanák, hogy hogyan, milyen módon szolgáltatja ki ez a törvényjavaslat az egyházi intézményeket az önkormányzatoknak, hol és milyen módon ad az önkormányzatoknak beleszólási lehetőséget az egyházi intézmények életébe, hol és milyen módon korlátozhatja az önkormányzat az egyházi intézmények finanszírozását. Még egyszer szeretném leszögezni, hogy az egyházi intézmények finanszírozásáról a költségvetés már rendelkezett, méghozzá úgy, hogy a más fenntartók által fenntartott intézményekhez képest az egyházi intézményekben ellátást élvezők körülbelül másfélszeres normatívával gazdálkodhatnak.
Természetesen vissza kell térni arra is, hogy miért ragaszkodunk ahhoz a szöveghez, amelyet az előterjesztő benyújtott és amelyet a bizottsági vitákban eddig a bizottságok többsége támogatott. Azt gondolom, Szűcs Lajos képviselőtársam szívességet tett azoknak a képviselőtársaimnak, akik nem merültek el ennek a törvénynek a részleteiben azzal, hogy felolvasta, mi a különbség a most benyújtott szöveg és az eddig hatályos szöveg között. Tudniillik a különbség tényleg kimerül abban a két mondatban, amelyet Szűcs Lajos képviselőtársam felolvasott, és ez a két mondat összesen kettő, azaz kettő dologban jelent eltérést a most újra elfogadásra ajánlott törvényhez képest.
Az egyik dolog az, hogy a szociális alapellátásban való részvétel jogát az eddig hatályos törvény az egyházaknak csak egy átalunk nem ismert körére korlátozza, hiszen a szöveg azt mondja, hogy az alapellátásban való részvétel azokra az egyházakra terjed ki, amelyek a kormánnyal erre vonatkozóan megállapodást kötöttek. Hogy melyek ezek az egyházak és a megállapodás mit jelent, arról a régi szöveget védő képviselőtársaink minket mindeddig föl nem világosítottak. Nagyon szeretnénk kikerülni a tudatlanság állapotából, és nagyon szeretnénk, ha lehetővé tennék, hogy az érintett állampolgárok is megértsék, nem mindenkire, nem minden egyházi ellátóra vonatkozik az a törvényi helyzet, amelyik eddig hatályban volt, hanem csak egyesekre; nem tudjuk, hogy kik az egyesek.
De félek, hogy az egyesek között nincs ott az a kis protestáns egyház, amelyik egy alföldi településen több száz cigány család családsegítéséről gondoskodik, és elérte, hogy több száz cigány család gyerekei látogatják az iskolát, hogy megfelelő higiénés körülmények között élnek, hogy megtanították az édesanyákat arra, hogyan kell tisztán tartani a gyerekeiket és az otthonukat. Félek - mivel egy kis protestáns egyházról van szó -, hogy ez az egyház nem szerepelt a kedvezményezettek között, akiknek a körét nem ismerem. De kedvezményezett tulajdonképpen nem volt, erre Csehák miniszter asszony világosan utalt, hiszen a kedvezményezett egyházak is csak akkor kapták volna meg a pénzüket, ha a pénzosztás szabályait meghatározó jogszabály megszületik; márpedig jogszabály nem volt, következésképp mindenki, aki ezt a feladatot ellátta, a legnagyobbtól az általam idézett, cigánygondozást végző kis protestáns egyházig, egy fillér nélkül, ingyen végezte ezt a tevékenységet. Hol a sérelem, hol a kiszolgáltatás?
(12.20)
Végül kénytelen vagyok azt mondani, hogy a köztársasági elnök úr nevében is vissza kell utasítanom, hogy ez a két általa felhívott törvényi szakasz sérti az alkotmányos jogegyenlőség elvét. Azt gondolom, nem illendő a köztársasági elnökről feltételezni, hogy nem tud élni az alkotmányban biztosított jogaival, s ha a köztársasági elnök felfedezett volna egy alapvető alkotmányos sérelmet, márpedig a jogegyenlőség elve alapvető alkotmányos jog, akkor tudta volna, hogy nem meggondolást kell kérnie a parlamenttől, hanem panaszt tenni az Alkotmánybíróságnál - és nem ezt tette.
Nagyon remélem, hogy ezzel a mai vitával ezt az ügyet békében lezártuk, és minden érintett állampolgár tudni fogja, hogy nem érte sérelem, hanem jobban járt, mint a korábbi költségvetési években bármikor.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
