GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Biztos Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy országban, egy köztársaságban, amelynek alkotmánya 13 nemzetiséget sorol fel, különösen fontosak azok a kérdések, amelyekkel a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolója évről évre foglalkozik. Így a 2002-es beszámolóban is, ha végignézzük a legfontosabb nagy témaköröket, akkor csupa olyan kérdést találunk, amelyek nemcsak a Magyarországon élő nemzetiségek számára, hanem valamennyi magyar állampolgár számára nagyon fontos kérdések.
(19.20)
Hiszen az önazonossághoz, az önkormányzáshoz való jog, a szociális biztonsághoz való jognak a hatályosulása, az emberi méltósághoz és az egyenlő bánásmódhoz való jog, a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatási vagy akár nyelvi jogainak érvényesülése, a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos, adott esetben felmerülő adatvédelmi kérdések mind-mind nagy jelentőséggel bírnak.
Ennek a beszámolónak egyik különös erénye, hogy kiemel néhány nagy ügyet: az úgynevezett nagy ügyeket kiemeli, és ezeket egyfajta modellként, egyfajta állatorvosi lóként elemezve mutatja be adott esetben a különböző jogi környezetekből fakadó hátrányos helyzeteket, visszásságokat. Gondoljunk itt például a jászladányi példára! Az előttem hozzászóló szocialista képviselőtársam, tisztelt képviselő asszony minden bizonnyal erre utalt, amikor azt mondta, hogy volt olyan példa, ahol a többség, a helyi többségi társadalom eldöntötte, hogy kik lesznek a helyi kisebbségi önkormányzat tagjai és vezetői.
Ezek mind nagyon-nagyon fontos kérdések, és természetesen abban is csatlakozunk az előttünk megnyilvánulókhoz, hogy a szabad demokraták is kifejezik egyrészt köszönetüket, másrészt pedig egyetértésüket azokban az ügyekben, amelyekben igen aktívan megnyilvánul a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Hiszen az antidiszkriminációs törvény megfelelő formájú megszületése is olyan ügy, amit kezdettől fogva támogattak a szabad demokraták. Mi is azok közé a pártok közé tartozunk - hozzáteszem egyébként, nem tudok olyan pártot az elmúlt években Magyarországon, amelyik ne tartozott volna ezek közé a pártok közé -, szóval, mi is azok közé a pártok közé tartozunk, amelyek támogatják azt, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokra, a kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó joganyag végre megfelelő módon felül legyen vizsgálva, és egy, a kornak és a mostani tendenciáknak megfelelő, új szabályozás jöjjön létre.
Elnézést kérek mindenkitől, ha bárkit bántana ez az irónia, de ha egy ombudsman szerepéből következik az, hogy lehet kérlelhetetlen kritikusa és bírálója az egész politikai elitnek egy ilyen kérdésben, akkor talán egy első ciklusában a parlamentben ülő fiatal képviselő is veheti magának a bátorságot, hogy azt mondja: bizony-bizony, itt azt láthatjuk az elmúlt jó fél évtizedben, hogy valamennyi parlamenti párt egyetért abban, hogy ezt a joganyagot felül kell vizsgálni, aztán újra és újra nem történik meg ez a dolog valójában. Azt gondolom, hogy túl sokáig - ezt mutatták a 2002-es tapasztalatok -, túl sok ciklusban ezt már egymással a pártok eljátszani nem tudják, illetve nem is annyira egymással, mintsem a magyar társadalommal szemben ezt újra eljátszani nem lehet. A 2002-es önkormányzati választások tapasztalatai, azt gondolom, minden korábbinál erősebb intő jelként kell hogy szolgáljanak valamennyiünk számára.
Az, hogy a beszámolóban nyilvánvaló az eltolódás a romákkal szembeni diszkriminatív esetek irányában, azt gondolom, inkább jellemzi azt, hogy mi történik ebben a kérdésben Magyarországon, mintsem jellemzi mondjuk az országgyűlési biztos hivatalának a működését. Minden bizonnyal nem a hivatal szelektál, és nem a hivatal elfogult ezekben az ügyekben, hanem, sajnos, a beérkezett panaszok túlnyomó többsége erre irányul - ezzel szembe kell néznünk.
Az, hogy a kisebbségi választójog reformja szükséges, hogy meg kell oldanunk a helyi és adott esetben az országos politikai képviselet kérdéseit, a kisebbségi önkormányzatok finanszírozásának alapvető kérdéseit, ezek mind-mind olyan átfogó reformok, amelyekről azt gondolom, hogy ha a ciklus végén nem mondhatjuk azt, hogy léptünk ezekben az ügyekben előre, akkor az közös szégyene lesz nemcsak a kormánypártoknak, hanem az egész Országgyűlésnek, azt gondolom.
Egy általános kérdéssel szeretném lezárni ezt a viszonylag rövid vezérszónoklatot, mert minden egyes alkalommal, amikor megszólaltunk ezekben a kérdésekben, elmondtuk azt, hogy mi a véleményünk konkrétan a beszámolóban felsorolt ügyek jelentős részéről, vagy pedig adott esetben a szóba kerülő törvényi változtatásokról. Itt két dologra hadd utaljak. Van egy új tárca nélküli miniszteri poszt a kormányban, amely az esélyegyenlőséggel kíván foglalkozni, ami számos elindult munkában minden bizonnyal egy picike átmeneti időszakot és aztán egy új helyzetet fog teremteni.
A Szabad Demokraták Szövetsége egyébként - ha ez kérdés lett volna, akkor fontos elmondani - messzemenőkig támogatta ennek az új miniszteri posztnak a felállítását, mert azt gondoljuk - ahogy ezt annak idején a választási programunkban is leírtuk -, az a helyes, ha ezek a kérdések, ahol lehet, ott intézményesülnek, és megjelennek a magyar politikai közgondolkodásban és a magyar törvényhozásban egyaránt.
A gyűlöletbeszéd kérdésében - ha itt szabad a vezérszónoklatban nem annyira az eredeti országgyűlési határozati javaslattal, hanem egy picikét az előttem hozzászólóval folytatni párbeszédet -, a gyűlöletbeszéd szabályozásának kérdésében minden bizonnyal lesznek komoly viták, adott esetben a kormánykoalíción belül is, hiszen köztudott a liberálisoknak azon álláspontja, amely minden, a gyűlöletbeszéd szabályozására vonatkozó bármilyen jó szándékú kezdeményezéstől is azért egy picikét félti a szólásszabadságot.
Minden bizonnyal képesek leszünk egy olyan megoldás létrehozására, ami ebből a szempontból megnyugtat mindenkit, mert nagyon sok olyan jelenséget látunk mi is Magyarországon, amely elkeserít bennünket, de nem vagyunk abban biztosak, hogy ezeknek a jelenségeknek a kezelésére a korábban mondjuk a sajtóban is itt-ott elhangzott ötletek feltétlenül alkalmasak lehetnek - ez egy ilyen dolog.
A szólásszabadság kérdéséről még a liberálisok között is egyébként nagyon-nagyon komoly viták folynak: például meddig mehetnek el a közterületeken a nácik a szólásszabadság területén, mert ez a mi sorainkat is megosztó, komoly politikai vita. De én azt gondolom, hogy ha ez a vita akár a koalíción belül, akár a parlamenten belül komoly méreteket ölt, az minden bizonnyal használni fog ennek a kérdésnek, ha mással nem, azzal, hogy újra felhívja rá a figyelmet.
Ígértem egy általános dolgot - ezt a legelső vezérszónoki körben szerettem volna elmondani, csak ott egy kicsikét kifutottam az időből: egy területre fel szeretném hívni a figyelmüket, amelyben a magyar liberális párt nagyon keményen konzervatív. De mielőtt ezt megteszem, azt azért szeretném természetesen leszögezni, hogy ahogy a másik két határozati javaslatot, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának az adott évben, a 2002-es évben végzett tevékenységéről szóló beszámolójának elfogadásáról szóló országgyűlési határozatot is támogatja az SZDSZ frakciója.
Szóval, ez az általános kérdés, amiben meglehetősen konzervatívak vagyunk - és itt találkozik az álláspontunk legjobb tudomásom szerint az ombudsman urak véleményével - az ombudsmani hivatal mint olyan szaporíthatóságának a kérdése. Ha nem is kapcsolódik szorosan ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a tárgyához ez a kérdés, azért engedjék meg, hogy röviden, néhány percben erre kitérjek.
Felmerült az ötlet - és nem pártpolitikai alapon oszlanak meg a vélemények -, hogy szükséges lenne egy új ombudsmani hivatalnak a felállítása. Ennek vannak támogatói kormányoldalon, és vannak támogatói ellenzéki oldalon is. Talán eddig a leghevesebb viták a környezetvédelmi bizottságban folytak erről a kérdésről: itt a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának az ötletéről van szó, ami egy ideje jelentős mértékben foglalkoztatja a magyar belpolitikai közéletet, még ha nem is a legegetrengetőbb és a legnagyobb vihart kiváltó kérdés. Itt, ezen a ponton, amikor az ombudsmanok 2002-es beszámolóiról beszélünk, fontosnak tartjuk, fontosnak tartják a szabad demokraták újra leszögezni azt a véleményüket, hogy ebben a kérdésben liberálisként is nagyon konzervatívok, és azt gondolják, hogy vannak bizonyos értékek, amelyeket őrizni és védeni kell.
Meggyőződésünk szerint az ombudsmani rendszer Magyarországon egy olyan rendszer, amelyre európai összehasonlításban is büszkék lehetünk, a közjogi berendezkedésünk egyik büszkesége ez a rendszer, és ennek a tekintélyét, ennek a presztízsét féltjük akkor, amikor nem támogatjuk semmilyen új ombudsmani hivatalnak a létrehozását. Azt gondoljuk, hogy ha elkezdenek osztódással szaporodni az ombudsmani hivatalok, az ártani fog a fennálló hivataloknak és az újonnan esetleg megszülető hivatalok tekintélyének és társadalmi presztízsének. Itt olyan dologról van szó, amiből a kevesebb több, illetve amiből egészen pontosan ez a három, ami most van, elég.
(19.30)
Még egyszer szeretném megköszönni a szabad demokraták képviselőcsoportja nevében az országgyűlési biztos uraknak és a hivataluknak a 2002. évben végzett munkát is, mint ahogy a korábbiakat is, és az elkövetkezőkhöz is sok sikert és sok kitartást kívánunk.
Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
