NÉMETH ERIKA
NÉMETH ERIKA
NÉMETH ERIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Urak! A kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a 2001. évről szóló beszámolóját alig fél éve tárgyalta a parlament plenáris ülése. Most a 2002., rendkívül eseménydús esztendőről tárgyalunk. Ha röviden akarjuk jellemezni a tavalyi évet, akkor azt hiszem, megfelel a valóságnak az az összegzés, hogy három meghatározó tárgykörben folytatta a munkáját a biztos.
Az egyik: a 2002. évben tovább folytatódott a kisebbségi joganyag újragondolását szorgalmazó tevékenység. A kisebbségi ombudsman többször megszólalt az ügyben, szakmai tanácskozásokon, a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága előtt, valamint a nyilvánosság előtt is több nyilatkozatot adott e témában. A másik, ami az előzővel szorosan összefügg, hogy tavaly voltak a kisebbségi önkormányzati választások, és az ott történtek megerősítették, bebizonyították, hogy a kisebbségeket érintő jogszabályok felülvizsgálata elodázhatatlan.
A tavalyi évet a beszámoló bevezetője is a kisebbségi önkormányzati választások évének nevezi. Ebből következően a tavalyi évet összegző jelentés nagy terjedelemben tárgyalja a választások körül kialakult helyzetet, de erről később még szólok.
A harmadik dolog, ami véleményem szerint szintén meghatározó volt a kisebbségi ombudsman tevékenységében, az antidiszkriminációs jogszabálytervezet kidolgozásával kapcsolatos. Emellett persze voltak konkrét esetek, ügyek, amelyek egyes kisebbségi csoportok sérelmére elkövetett emberi jogi tettekről, az ezekkel kapcsolatos vizsgálatokról, állásfoglalásokról, vélekedésekről szóltak: Paks, Németkér, Jászladány. Ezekről a beszámoló is részletesen ír.
A vizsgált esetekből levont tanulságok, az általánosítások magas színvonalúak. A konkrét ügyek kivétel nélkül romákat ért hátrányos megkülönböztetésről szólnak. Tudom, hogy nem a kisebbségi ombudsman hibája, de engedjék meg, hogy szóvá tegyem a nyilvánvaló arányeltolódást, elsősorban a romákat ért hátrányos megkülönböztetés irányába. Megjegyzem: a németkéri ügy kapcsán szerepel is a beszámolóban az alábbi mondat: “Tényként állapítható meg, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a praxisában szinte kizárólag olyan panaszügyek fordulnak elő, amelyekben a roma kisebbséghez tartozó személyek alkotmányos jogai sérülnek.”
Természetes, ha más hátrányos helyzetű csoportokat nem ér megkülönböztetés, ha nem érkezik panaszbejelentés vagy nem válik ismertté a megkülönböztetés ténye, akkor azzal a biztos nem foglalkozik. Mégis, hadd hívjam fel a figyelmet és hadd szögezzem le, hogy a szocialista frakció és személy szerint én is rendkívüli jelentőséget tulajdonítok az úgynevezett antidiszkriminációs törvény megalkotásának. Szükségességét, úgy gondolom, felesleges vitatni, és mára már sürgősségét is. Nagyon örültem, amikor a beszámoló első oldalán utalást találtam arra, hogy a 2001-es beszámolóban már jelezte biztos úr: a törvény-előkészítés súlyos adósságának tartja a kisebbségi jogszabályok újragondolásán túl az antidiszkriminációs jogszabálytervezetek kidolgozásának elmaradását is.
Gondolom, abban egyetértés van a parlamenti pártok között, hogy az egyenlő bánásmód mindenkit meg kell hogy illessen. Az ombudsmani beszámoló bevezetője néhány oldalban tájékoztatást ad az Európai Tanács rasszizmus és intolerancia elleni bizottságának 7. számú, általános politikai ajánlásáról, a rasszizmus és a faji megkülönböztetés elleni harccal kapcsolatos nemzetközi törvényhozásról. Tudom, hogy a törvényi szabályozás, a törvények léte önmagában még nem megoldás. Tudom, és önök is tudják, hogy az elmúlt időszakban több törvény szövegében az EU-jogharmonizáció okán megfogalmazásra került a diszkrimináció tilalma. Gondoljunk csak a munka világát érintő törvényekre, vagy akár a rövidesen elfogadásra kerülő közoktatási törvényre, amelyre többen utaltak ma már a teremben, amelynek módosított szövegében a gyermekjogi egyezmény alapján egyértelműbbé vált a jogi szabályozás. De mégis csak a társadalmi szemléletváltás irányába hat, és remélem, a viselkedéskultúra irányába is, ha külön törvényben kerül megfogalmazásra az egyenlő bánásmód elve, a mindenfajta megkülönböztetés tilalma.
Az Európai Tanács imént említett bizottsági ajánlását részletesen tartalmazza az ombudsmani jelentés bevezetője. Én csupán egy elemet szeretnék kiemelni ebből. Nevezetesen azt, hogy az ajánlás az egyenlőséghez való jogot mindenki alapjogaként és annak érvényre juttatását az állam céljaként határozza meg, az alkotmány által pedig kimondhatónak tartja, hogy a szólásszabadság, a gyülekezési és az egyesülési jog a rasszizmus visszaszorítása érdekében az Európai Emberi Jogi Egyezmény keretein belül korlátozható.
Tisztelt Országgyűlés! Néhány nappal ezelőtt ismét gyűlöletbeszéd fültanúi lehettünk egy labdarúgó mérkőzés végén történt incidens kapcsán. Ma Magyarországon az ilyen esetekben nincs jogi alap ennek szankcionálására. Én magam döbbenten ültem családommal együtt a televízió előtt. Elgondolkodtatónak tartom azt is, amit a Népszabadság hétfői számában Tamás Gábor tollából olvashattunk. Idézem, de csak nagyon röviden.
(19.10)
Azt írja Tamás Gábor: “Igazán nyugodtan, szabadon manapság csak a futballpályákon lehet fasiszta az ember. Ott lengethet horogkeresztes lobogót, kinyithat nyilaskereszttel ellátott transzparenst, ordíthatja torkaszakadtából, hogy Sieg Heil!, skandálhatja, hogy elindult a vonat, mármint Auschwitzba.”
Nos, én mélységesen hiszek abban, hogy ahogy az európai uniós alapszótár szerves része a diszkrimináció elleni küzdelem, úgy nálunk is egyre inkább elfogadottá válik ez. Őszintén remélem, hogy az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszteri poszt létrehozása ezt a folyamatot, ennek a gondolkodásmódnak az elterjedését és az e tárgykörben létrejövő törvény megalkotásának folyamatát gyorsítani fogja. Mert nem csak és nem kizárólag az etnikai kisebbségi lét lehet az esélytelenség forrása.
Vannak a társadalomnak más, sérülékeny csoportjai is, amelyek ma még esélyhátrányban vannak vagy lehetnek, és elfogadhatatlan a gyűlöletbeszéd minden formája is, irányuljon az a társadalom bármely csoportja ellen. Mert a Kaltenbach úr által is említett közméltóság szoros összefüggésben van a közhangulattal és a közérzettel is. Érdeklődéssel olvastam a beszámolóban a közméltóság problematikájáról szóló részt, és közben arra gondoltam, hogy vajon hány emberhez jut el ez az írás. Hány embernek van lehetősége ezt elolvasni, amit ön ebben a beszámolóban leírt? Máshol és más téma kapcsán már mondtam, most is mondom, minden a neveléssel kezdődik, egymás tiszteletét, a toleranciát a családi neveléssel, szűkebb környezetünk mintái által tesszük magunkévá, vagy utasítjuk el.
Visszatérve a jelentésre: a mindannyiunk számára hozzáférhető, tehát legalábbis a képviselők számára hozzáférhető beszámoló terjedelmesebb az előző évinél, egy könnyen áttekinthető, jól szerkesztett jelentés. Folyamatában tárgyalja az ombudsman tevékenységi körébe tartozó problémákat, ügyeket. Akik először találkoznak egy ilyen jelentéssel, azonnal átfogó képet kapnak a kisebbségi biztos tevékenységéről, akik pedig évek óta figyelemmel kísérik a biztos úr munkáját, újra deklarálhatják, hogy ez a terület, ez a munka egy folyamatos, szisztematikus, felelősségteljes tevékenység, amelyben a szélmalomharc típusú elemek ugyan szép számmal benne vannak, de ezeket a kis, ám rendkívül értékes sikerélmények kompenzálják vagy kompenzálhatják.
A beszámoló jól szerkesztett formában, áttekinthető és tömör módon tartalmazza a 2002-es kisebbségi választással kapcsolatos elemzést, konkrét bejelentések és az azokra adott állásfoglalások közzétételével. Bemutatja a folyamatot a választás kezdeményezésétől a jelöltállításon, a választási kampány jellemzőinek leírásán, a szavazási és választási eredmények taglalásán át az alakuló ülésekig. Így tehát egy teljes értékelést olvashatunk a jelentésben, ami a következő oldalakon a kisebbségi önkormányzatok országos szintjének jellemzőit és a meglévő anomáliákat taglalja.
A III.-VII. fejezet a kisebbségeket érintő alkotmányos jogok érvényesüléséről ad egy teljes képet a benyújtott panaszok tükrében, és ez valóban egy tükörkép. A IX. fejezet is érdekes, jól szerkesztett része a jelentésnek, a színes grafikonok statisztikai összegzést tárnak elénk. Az azt követő kronologikus sor pedig tájékoztatja a beszámoló olvasóit a biztos úr bel- és külföldi szakmai szerepléseiről, utazásairól.
Kaltenbach Úr! Az ön elmúlt évi tevékenységéről szóló beszámolóját a Magyar Szocialista Párt frakciója elfogadja, azt alapos, reális, igényes munkának tartja, és köszöni az ön fáradhatatlan munkáját. Én magam számtalanszor hallottam önt a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága előtt. Meggyőződtem arról a bizottságban helyet foglaló képviselőtársaimmal együtt, hogy ön mennyire szívén viseli a kisebbségek ügyét, milyen megszállottan harcol a diszkrimináció és annak minden megnyilvánulása ellen. Meggyőződtem arról, hogy mennyire szívén viseli a kisebbségi joganyag felülvizsgálatát és konszenzusos módosítását; mennyire fontosnak tartja tiszta helyzet, világos, átlátható szabályozás megalkotását. Konszenzusos módosítást mondtam, ami alatt nemcsak a kormánypárt és az ellenzék konszenzusát értem, hanem valamennyi kisebbségi önkormányzat, mind a 13 kisebbség konszenzusát és természetesen a kisebbségek és a nagy többség, a társadalom konszenzusát is.
Örülök, és nagy jelentőségűnek tartom, hogy “A kisebbségeket érintő jogszabályok felülvizsgálatának szükségességéről” címmel elfogadásra került az emberi jogi bizottság önálló indítványában egy országgyűlési határozat, amiről Szászfalvi úr is beszélt, amelynek nyomán ez a munka a közelmúltban végre elkezdődött, a kisebbségek képviselőinek bevonásával.
Az előző ciklusban az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ad hoc bizottsága felvállalt egy jogszabály-előkészítő tevékenységet. Fáradhatatlan munkával dolgozott, azonban az akkori kormányzó pártok frakcióinak és magának a kormánynak a határozott álláspontja hiányában a bizottsági kezdeményezésnek esélye sem volt az elfogadásra, arra, hogy a 2002-es kisebbségi választások előtt módosuljanak az idevonatkozó jogszabályok, ebből következően arra sem, hogy a ciklusban a törvény megváltozzék.
Úgy látom, hogy a helyzet viszont az elmúlt egy esztendőben megváltozott. Ugyanis az úgynevezett etnobiznisz, amiről önök valamennyien hallottak és tudnak, nem egyedi visszaélés, hanem a jogszabályi hiátusok miatt az egész önkormányzati rendszert eltorzító visszásság. Az eredeti alaptörvény azt mondja ki, hogy a nemzetiségi identitást a magyar állampolgár öndefiníciója dönti el. Ezért választójogot, sem aktív, sem passzív választójogot a törvény nem korlátoz. Minden magyar állampolgár lehet választó és választható a kisebbségi önkormányzati választásokon.
Ebből a tavalyi évben lebonyolított választásokon először az következett, hogy nemcsak egyedi visszaélések fordultak elő, hanem megtörtént, hogy kisebbségi önkormányzatok jöttek létre olyan településeken, ahol az adott közösség reprezentációja ki sem mutatható, vagy alig. A valódi nemzetiségi közösségek most ismerték fel, hogy az önkormányzati rendszerből a szabályok változatlansága mellett akár teljesen ki is maradhatnak. Volt olyan törekvés is, egyelőre szórványosan, ahol a többség előre megfontoltan választott magának kisebbségi önkormányzatot, a kisebbségek részvétele nélkül.
A tavalyi választások, azt hiszem, ráébresztették az önkormányzatokat arra, hogy változtatások nélkül a nemzetiségiek kikerülhetnek az önkormányzati rendszerből, és ez a többségi politika sajátos vigaszágává válik. A kisebbségi ombudsman, de ez is ismert önök előtt, már az előző négy évben is kereste a legitim önkormányzati választás lehetőségét, de akkor az önkormányzatok egy részének támogatását sem sikerült sajnos megnyernie. A biztos folyamatos figyelmeztetése ellenére, az európai szervek felhívásaira kellő figyelmet nem fordítva, a magyar törvényhozás tehát elmaradásban van.
Ezért szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy mind a hátrányos megkülönböztetés, mind a legitim nemzetiségi képviselet megalkotása, a helyi önkormányzatokban és a parlamentben a nemzetiségi jelenlét biztosítása halaszthatatlan feladattá, mindannyiunk számára megoldandó kérdéssé vált, tehát valamennyi parlamenti párt közös ügye, közös érdeke kell hogy legyen.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Urak! A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója a nemzeti, etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámolót a tisztelt parlamentnek elfogadásra javasolja. Köszönetét fejezi ki Kaltenbach Jenő biztos úrnak a 2002-ben elvégzett munkáért, és engedje meg, hogy kívánjak önnek és munkatársainak eredményes és sikeres évet 2003-ban is.
De még egy mondatot szeretnék mondani, nevezetesen egy felkiáltójeles mondatot, ezzel szeretném befejezni: legyen a kisebbségi törvény elfogadásának 10. évfordulója a kisebbségi joganyag megújulásának éve, és ebben természetesen számítunk az ön tapasztalataira és munkájára is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
