PÜSKI ANDRÁS
PÜSKI ANDRÁS
PÜSKI ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A biztosítási szektor tevékenységével átszövi az egész gazdaságot, szolgáltatásai mind a vállalkozások, mind az állampolgárok számára fontosak és szükségesek. A felhalmozott tartalékok tőkepiaci megjelenítésével a biztosítás szektora közvetve is hat a reálszféra működésére, bővíti a tőkepiacon elérhető forrásokat, kiterjeszti a gazdaság finanszírozási lehetőségét.
Negyvenéves elmaradásunk ellenére a magyar biztosítási piac jelenleg Európa egyik legdinamikusabban fejlődő piaca. Az immár tartósan évi 20 százalék körüli fejlődés igen jelentősnek mondható. A magyar háztartások mintegy kétharmada rendelkezik biztosítással, és ezzel Magyarország a közép-európai országokban a középmezőnybe tartozik. A biztosítások száma azonban az uniós csatlakozást követően valószínűen nőni fog, mivel napjainkig a felnőtt lakosság mindössze egyharmada kötött szerződést valamelyik biztosítótársasággal.
A biztosításban különösen nagy fontosságú a biztosítók iránti bizalom, amelynek alapvető feltétele a megfelelő jogi keretek megteremtése. A magyar biztosításügy jogi környezete az első biztosítási törvény hatálybalépése, 1996 óta EU-konform, a jelenlegi tervezet azt szolgálja, hogy elvégezzük azokat az utolsó simításokat, amelyek a teljes jogú tagsághoz elengedhetetlenül szükségesek. A biztosítási szakma is a végső harmonizációt szorgalmazza, azonban számomra inkább úgy tűnik, hogy a jogalkotó a piac működését nehezítő szabályoknak adott prioritást, elsősorban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete hatáskörének bürokratikus bővítésével.
Noha a pénzügyi szolgáltató szféra fölötti állami felügyeletet a szakma is elengedhetetlennek tartja, a felügyeleti szabályok túlszigorítása egy nyitott európai piacon versenyhátrányba hozza a hazai biztosításügyet. Európában alapvetően kétféle felügyeleti rendszer alakult ki. Az egyik a mindent szabályozni kívánó, bürokratikus elemekkel terhelt, úgynevezett materiális kontroll, a másik pedig a szolvencia típusú felügyeleti rendszer, amely azt tűzi ki célul, hogy a piac szereplői minden körülmények között, hosszú távon eleget tudjanak tenni vállalt kötelezettségeiknek.
Az EU ma már kizárólagosan ez utóbbi felügyeletet tekinti irányadónak, elvileg a mai magyar szabályozás is. De ebbe a jelenlegi tervezetbe sikerült visszacsempészni a kontinensen már elvetett materiális elemeket. Például a biztosítóknak előzetesen engedélyeztetniük kell, ha valamilyen tevékenységüket ki akarják szervezni, illetve felügyeleti jóváhagyás kell a vezető tisztségviselők kinevezéséhez, megválasztásához. Szeretném megjegyezni, hogy az EU-irányelv például regisztrációs és nem engedélyezési kötelezettséget ír elő a felügyelet számára.
A tagfelvételre váró országok mind úgy alakítják a biztosítási szabályaikat, hogy a közösségi direktíváknál szigorúbb szabályokat sehol se hozzanak, mert az a nemzeti piac számára versenyhátrányt okozhat. Egy jó biztosítási törvény célja kettős. Egyrészt védeni kell a fogyasztók érdekeit, másrészt szabályoznia kell a biztosítási piacot. A jelenlegi törvényjavaslat maradéktalanul egyik célnak sem felel meg. A fogyasztói érdekvédelem nincs eléggé hangsúlyozva, és a szabályozás időnként túlszabályozásba csap át.
A Magyar Demokrata Fórum fontosnak tartja a fogyasztók érdekvédelmének minél teljesebb megvalósítását, azonban ezzel kapcsolatban a törvényjavaslat számos anomáliát is tartalmaz. Például a törvényjavaslat kimondja, hogy a felügyelethez beérkezett írásos panaszokat a felügyelet köteles az érintettnek, azaz annak a biztosítótársaságnak, amely ellen a panasz irányult, a bejelentést ügyintézésére továbbítani. Az érintett köteles a panaszt 30 napon belül kivizsgálni, majd annak eredményéről a felügyeletet és az ügyfelet tájékoztatni. Kérdezem tehát, hol van itt a fogyasztó védelme, ha ugyanaz fogja kivizsgálni a kifogását, aki ellen a kifogás irányult. A nagy multinacionális biztosítótársaságoknak a fogyasztók igencsak ki vannak szolgáltatva, s mivel sok, törvény által előírt, kötelezően megkötendő biztosítás is létezik Magyarországon, nagyon oda kell figyelni a biztosítótársaságok által nyújtott szolgáltatások színvonalára.
(0.40)
A biztosítók érdekvédelme meglehetősen hatékony, míg a fogyasztóké megoldatlan. Ráadásul míg a nyugat-európai országokban a biztosítók valódi szolgáltatók a szó legszorosabb értelmében, hiszen mind viselkedésükkel, mind tevékenységükkel azt éreztetik ügyfeleikkel, hogy értük dolgoznak, őket szolgálják, addig ez bizony nem mondható el mindig minden esetben minden hazai társaságról.
Meg kell oldani a biztosítottak érdek- és jogvédelmét. A Magyar Demokrata Fórum ezt akkor látná biztosítottnak, ha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete tevékenységi körébe tartozna egyfajta fogyasztóvédelmi feladatkör, egyfajta állásfoglalási kötelezettség, melynek révén lehetősége nyílna független eseti vagy elvi állásfoglalások megtételére a biztosítási szakma intézményei, elsősorban a biztosító és a biztosítottak közötti vitás kérdések mielőbbi rendezése, megnyugtató megoldása céljából.
A fogyasztó a valóságban egyre inkább a pénzügyi szolgáltatások esetenként egymást helyettesíteni képes több fajtájával szembesül, és csak igen nehezen képes döntést hozni. Különösen fontos szerepet tölt be tehát a fogyasztóhoz legközelebb álló, a leginkább objektív információt szolgáltató, a fogyasztó által megbízott közvetítő.
Más oka is van annak, hogy Magyarországon a független biztosításközvetítőket kiemelt figyelemben részesítsük. Tudnunk kell ugyanis, hogy csak ezek azok a vállalkozások a magyar biztosítási piacon, melyek között több száz kis- és középvállalkozás tisztán magyar nemzeti tulajdonban van.
A magyar jogi szabályozás eurokonformnak mondható, ami a biztosítási piac szereplőit illeti, ám a törvényjavaslat a független biztosításközvetítőkkel nem azok szerepéhez és fontosságához mérten foglalkozik. Sajnos a piac ezen szereplői még nem rendelkeznek olyan hatékony érdekvédelemmel, mint a biztosítótársaságok. A tervezett biztosítási törvényváltozás hátrányosan érinti a kisebb alkuszokat, jelenlegi formájában egyértelműen azok tönkremeneteléhez vezethet. Több száz, alapvetően magyar nemzeti tulajdonban lévő kis- és közepes vállalkozásról van szó. Véleményünk szerint nem lehet célja a kormányzatnak, hogy a hazai keretek között dolgozó kisebb cégeket ellehetetlenítse. Ez a folyamat negatívan befolyásolná a piaci versenyt, hátrányosan érintené a biztosítottak, a fogyasztók érdekeit is.
Nézzünk néhány konkrét példát! Véleményünk szerint nem helyes, sőt rendkívül veszélyes az az elképzelés, hogy olyan magas felelősségbiztosítási összeget határozzanak meg az alkuszok részére, amely irreális. Ha megvizsgálnánk az elmúlt öt év ilyen irányú kárstatisztikáját, valószínűleg bebizonyosodna, hogy nem indokolt a törvénytervezetben szereplő rendkívüli szigorítás.
Az előttünk fekvő törvényjavaslatban szakmai felelősségbiztosításként megjelölt összeghatárok valóban irreálisan magasak. Tegyünk egy rövid összehasonlítást! Amíg az általánosan alkalmazott összeghatárok például orvosok, tervezők, könyvelők vagy ügyvédek esetében a felelősségbiztosításnál 5-15 millió forint/kár/év között mozognak, addig a törvénytervezet 250, illetve 375 millió forint/kár/év összeghatárt ad meg az alkuszok számára. Úgy gondoljuk, maximálisan elegendő a jelenlegi 50 millió forintos határ. A jelenlegi szakmai felelősségbiztosítás éves díja a törvénytervezet elfogadása esetén akár ötszörösére nőhet, ami az előbb említett hazai kis- és középvállalkozókat rendkívül érzékenyen érintené.
Ha mindenképpen emelni szándékozunk a felelősségbiztosítás összeghatárát, akkor azt csak az EU-országokban is irodát nyitóknak kellene megtenni, noha ez sem változtat azon a tényen, hogy a limit még ekkor is túl magas. Tegyenek engedményeket azok számára, akik csak Magyarországon kívánnak tevékenykedni a jövőben is, hiszen a vidéki kis alkuszok általában a helyi kis-, közepes vállalkozások biztosításait kezelik, illetve a lakosság fizetőképes rétegét látják el szolgáltatásaikkal, és úgy gondoljuk, hogy nyelvtudás, kapacitások, illetve lehetőségek hiányában nem fognak az Unió tagországaiban alkuszi tevékenységet folytatni. Legyen választási lehetőség a törvényben arra nézve, hogy a szakmai felelősségbiztosítás hatálya csak Magyarországra, illetve az Európai Unió tagállamaira terjedjen ki. Ez megoldható lenne, hiszen az alkuszoknak bejelentési kötelezettségük van a felügyelet felé, ha külföldön szándékoznának terjeszkedni.
A felügyeleti díj arányos, két ezreléket kitevő díjterhelését szintén nem tartjuk megfelelőnek. Úgy gondoljuk, hogy a felügyeletet a Pénzügyminisztérium ellenőrző szerveként hozták létre, fenntartási költségét is a biztosítók, alkuszok és a szakma szereplői által fizetett adókból kell hogy viselje. Nem igazán érthető, hogy milyen ok van a jelentős díjemelésre. Hiányzik a törvényből, noha az előzőekben benne volt, az alkuszok díjazása és a költségtérítés módjának meghatározása, pedig ez az Unióban is bevett gyakorlat.
Kívánatos lenne, hogy a már hosszabb ideje alkuszként működő vállalkozásokra nézve a módosítás teljes szigora ne érvényesüljön azonnal, legyen egy türelmi idő. Különösen fontosnak tartanánk ezt az iskolai végzettség tekintetében, hiszen jónak tartjuk azt, hogy a felsőfokú végzettségűeket előtérbe helyezzük, de úgy gondoljuk, hogy egy átmeneti időt kellene biztosítani ezen kötelezettségek teljesítésére.
Úgy gondolhatják, hogy túl sokat foglalkoztunk a szakma ezen résztvevőivel, azonban ennek két oka van. Az egyik, hogy a biztosítottak érdeke is az alkuszok megerősödése, a másik, hogy a biztosítási piacon csak itt léteznek manapság teljes mértékben hazai, magyar tulajdonban lévő cégek. Ezeket őrizni, védeni, erősíteni kell, nem pedig gyengíteni.
Bízom benne, hogy a törvényalkotók legfőbb célja olyan szabályozás létrehozása, mely úgy illeszkedik az EU irányelveihez, hogy közben figyelembe veszi a hazai sajátosságokat, és egyenlő esélyeket teremt a piac valamennyi szereplője számára. Tisztában vagyunk azzal, hogy az új biztosítási törvény megalkotásának elsődleges célja az Unió szabályainak a magyar biztosítási jogba való átültetése, a vállalt jogharmonizációs kötelezettség teljesítése, továbbá annak biztosítása, hogy a csatlakozás időpontjáig valamennyi közösségi szabálynak megfeleljünk.
Befejezésként, természetesen a Magyar Demokrata Fórum is fontosnak tartja egy jó biztosítási törvény megalkotását, és bízunk benne, hogy a szakmai alapokon nyugvó módosító javaslataink meghallgatásra találnak, és mindezek után egy, a biztosítottak és a biztosítási piac résztvevőinek egyaránt elfogadható törvény születik, melyet mi is támogathatunk.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
