DR. FÜLE ISTVÁN
DR. FÜLE ISTVÁN
DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! A felsőoktatási törvény előttünk álló módosítása habár kisebb jelentőségű - ez a mai vitában már elhangzott -, és ezért a későbbiekben követnie kell egy nagyobb lélegzetű változásnak is, tudatosan felvállalt alapmotívuma a tudásalapú gazdaság, a tudásalapú társadalom működésének elősegítése és kiépítése. A tudásalapú társadalom sajátos jellemzője, hogy az egyéni szabadság és felelősség látványosan megnövekszik, de nemcsak a fogyasztásban - mint azt már korábban is láthattuk -, hanem a munkában, a gazdaságban és a társadalmi élet megszervezésében is.
Az egyén szerepének ez a felértékelődése azonban csak akkor következhet be, ha sokkal képzettebb és műveltebb lesz, mint az ipari társadalomban. Nemcsak többet kell tudnia, hanem mást és másként kell tudni. Képesnek kell lennie elviselni a változásokat, azokhoz alkalmazkodnia kell, tudnia kell felismerni az új lehetőségeket, lépést kell tartania a technikai változásokkal, célokat és az azokhoz vezető utakat kell kialakítania, választania, döntenie kell tudni s a többi. Ehhez a ma iskolarendszere sehol a világon, így Magyarországon sem nyújt megfelelő alapokat, ezért mindenütt folyamatban van az iskolarendszer reformja is.
A tudásalapú társadalom kialakulásának és megvalósulásának mikéntje alapvetően attól függ, hogy miként változtatható meg az iskolarendszer. Ha a három oktatási tárgyú törvényjavaslatot figyelembe vesszük, akkor a tudásalapú társadalom iskolarendszerével szemben támasztott követelmények az alábbiak lehetnek: az iskolarendszer minden fiatal számára tegye lehetővé az írni, számolni, kommunikálni tudást, a korszerű kommunikációs technikák használatát; korszerű tudásokat közvetítsen, fejlessze ki az egyéni és a csoportos problémamegoldó készséget és tevékenységmódokat; tegye tovább-, illetve átképezhetővé a fiatalokat, mert azoknak egész életükben szükségük lesz a tanulásra; ne a múlt értékeire szocializáljon, hanem készítsen fel a változásokra, az önálló életcélok megfogalmazására és az életvitel kialakítására, az egyéni képességek kibontakoztatására; az iskolarendszer legyen képes különböző képességű, korú és kultúrájú egyénekkel foglalkozni, azok tudását, műveltségét és egyéniségét fejleszteni; az iskolarendszer váljék olyan demokratikus szolgáltató, segítő társadalmi intézménnyé, amely önmagát is képes folyamatosan megújítani.
A számítógéppel, kommunikációs technikával és technológiával segített oktatás elterjedése lehetővé teszi, hogy az egyéni képességeknek, kívánságoknak megfelelően tanuljanak az oktatásban részt vevők, akik gyerekek és különböző korú felnőttek egyaránt lehetnek, azaz az új technika lehetővé teheti az iskola iskolátlanítását is, legkorábban éppen a felső- és felnőttoktatásban, abban az értelemben, hogy nem átlagtanulóra készített tananyaggal és ütemezéssel fog folyni az oktatás, továbbá hogy a különféle tananyagok modulszerűen összekapcsolhatóvá válhatnak.
(15.20)
Az iskola demokratizálódása és szolgáltató szerepének erősítése azáltal valósítható meg, hogy az iskola nyitottá válik az oktatásban részt vevők és a megszerzett tudás hasznosításában érdekeltek felé is. Az iskolarendszernek azért kell nyitnia, mert a társadalmi változások a tudás egyre szélesebb körű hasznosítása mentén zajlanak.
Ennek a folyamatnak egy másik fontos következménye az, hogy egyre több és új formájú képző intézmény, vállalkozás alakul az oktatás és a képzés területén az iskolarendszerű képzés kiegészítésére és annak alternatívájaként is. S habár a globalizáció az oktatásban sem jelenti az egyenmegoldások szükségszerűségét, mégis célszerű odafigyelni a világban folyó folyamatokra, különös tekintettel az Európai Unióra.
Az emberi erőforrás-fejlesztés érdekében az európai oktatási és szakképzési rendszer a minőségi tömegű oktatás irányába mozdul el. Ezenközben az iskolarendszer a modern kornak megfelelő alapkészségeket fejleszti ki, beleértve a továbbképezhetőségre való készséget is. A vállalatok és az intézmények pedig egyre nagyobb részt vállalnak a konkrét szakmákra, munkakörökre való felkészítésben.
Minden országban széleskörűen terjed a gyakornoki rendszer. Az egyetemeknek és a főiskoláknak is nyitniuk kell. Ez a nyitás jelentheti egyrészt a vállalatokkal, intézményekkel való kutatási, tananyag-fejlesztési, posztgraduális képzési kapcsolatok erősítését, másrészt a nemzetköziesedést, hogy javuljon a különböző kultúrák közötti párbeszéd, harmadrészt az általánossá váló középfokú oktatásra épülő különféle szakképző intézményekkel való kapcsolatteremtést.
Tisztelt Ház! Ha ebből a szempontból nézzük az előttünk fekvő törvénymódosítást, akkor láthatjuk, hogy ez sok területen módot ad az előrelépésre, sok területen feloldja a látszólagos ellentmondásokat, sok területen feloldhatja a forráshiány szülte kényszereket, sok területen kérdéseket vet föl, sok területen felveti egy később adandó válasz lehetőségét. A magyar felsőoktatás egy korábbi mennyiségi hiánnyal szemben eljutott abba a helyzetbe, hogy látszólag sok embert képeznek ki, s bizonyos szakmákban a pályakezdők nem tudnak elhelyezkedni; bölcsészek, jogászok, informatikusok, közgazdászok, műszakiak - lehet a sort folytatni. A gazdaság igényei gyakorta nem esnek egybe a képzéssel, s a túlkínálat miatt úgy tűnik, az oktatási tárca feleslegesen költ az iskolák támogatására. Ám ez a rövid távon nem igazán megtérülő befektetés hosszabb távon mindenképpen előnyös, hiszen ezáltal magasabb szinten képzett társadalmat lehet létrehozni. Már rövid távon is fontos azonban a nyelvtudás, a szakirányú végzettség, a gyakorlat megléte. Ez utóbbi az a terület, ahol az ellentmondás feloldása még előttünk áll, és ami miatt az egyetemek, főiskolák együttműködése fontos lehet a vállalatokkal, intézményekkel.
A hallgatói létszám növekedése több további kérdést is felvet. A törvényjavaslat 28. §-ában a kollégiumi férőhelyek bővítésére ad egyfajta megoldási javaslatot, megteremtve egyben a fizetőképes keresletet is, anélkül, hogy a hallgatók terhei növekednének. Tovább kell azonban gondolni a felsőoktatás infrastruktúrájának bővítését, mert a jelenlegi rendszerben egyes intézményeknek reményük sincs a fejlesztésre, holott a létszámok megtöbbszöröződése mindenkit egyformán érint.
A kollégiumokra visszatérve, üdvözlendő, hogy nemcsak egyszerűen a lakhatás feltételeinek biztosítását tartják szem előtt, hanem a bevezetőben már említett tudásalapú társadalomra való felkészülés rekvizítumait is tartalmazzák a fejlesztések. Így a hallgatói számítógépes rendszert lehet megemlíteni.
A beruházások a jóváhagyott intézményfejlesztési tervek alapján valósulhatnak meg. A törvény jóváhagyása után, 2006-ig mintegy 100 milliárd forint beáramlását jelentheti a felsőoktatásba, amit 2004 és 2006 között EU-források is kiegészíthetnek, 8-15 milliárd forint erejéig mint vidéki tudásközpontok fejlesztése. Remélhetőleg ezek a források már a főiskolák fejlődését is elő fogják segíteni, hiszen az eddigi kombinált kollégiumi férőhelybővítések, illetve elképzelések szinte kizárólag egyetemeket érintettek.
Az új helyzet legdivatosabb kifejezése talán, a törvényjavaslat által több helyen is érintve, az élethosszig tartó tanulás, a bevezetőn túl kifejtve azt a tényt is, hogy a termelési tényezőkön belül a minőségi munkaerő lehet a legfontosabb, ami Magyarország számára különös lehetőséget biztosíthat az elkövetkezendő időszakban, lévén egyéb termelési tényezőkben igen szegény; lásd nyersanyag, tőke.
A társadalom elöregedésével, amely Magyarországon is jellemző folyamat, az idősebb korosztályok felértékelődnek. Az egyetemek és a főiskolák ha nem változtatnak a 25-ön felüli korosztály irányába, egyre nagyobb bajba kerülhetnek - erről épp az előbb esett szó itt a parlamentben is -, ugyanis a demográfiai apály lassan az egyetemeket, főiskolákat is eléri. A hiányzó friss erőt, a felsőoktatás számára a leendő hallgatót egyre inkább csak az idősebb korosztály tudja biztosítani. Ehhez az kell, hogy egyre többen kapcsolódjanak be a továbbképzésekbe, átképzésekbe, újabb diplomák, netán az első diploma idősebb korban való megszerzésére. A továbblépés azt is jelenthetné, hogy a rendszer be tudja fogadni a nem formális úton szerzett tudást, amire az oktatók esetében a 25. § utal.
Az élethosszig tartó tanulás újólag felveti a felsőoktatás eltömegesedésének problémáját. Sürgős kormányzati válaszok kellenek a tekintetben, hogy milyen irányba menjünk. Zárójelben jegyzem meg, Amerikában 100 százalék a célkitűzés a megfelelő korosztályokban. A cél meghatározásából aztán vissza lehet következtetni a közoktatás, a szakképzés fejlesztésére is.
Tisztelt Ház! A következőkben már csak néhány részkérdést szeretnék felvetni. Ilyen az egyébként üdvözlendő cél, az emelt szintű érettségi, amely előbb-utóbb a felsőoktatás rendszerébe is be kell hogy tagozódjon. Sok itt még a kérdés, többen szóltak már itt az előzőekben is erről, ami válaszra vár. Ilyen az is, hogy a sokszor hivatkozott bolognai folyamat egyáltalán nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az iskolák egy része például nem képes az emelt szint elérésére, illetve biztosítására, elég nagy a differencia ebben a tekintetben; erről is volt már szó az előzőekben.
További kérdés az 1998-ban módosított törvény alapján megvalósult integráció értékelése és az új integrációk szükségességének kérdése, egyáltalán a főiskolák helye, szerepe a rendszerben.
Üdvözlendő a hallgatói jogok kiszélesítése. A 15. és 17. § a bíróságok szerepét veti fel, de megvan a lehetősége annak, hogy az ügyek elhúzódjanak, és az eredeti állapot a dolog természetéből fakadóan elég nehezen helyreállítható. Erre a kérdésre is valahol majd választ kell találnunk.
Tisztelt Ház! Végül, mint civilben főiskolai tanár, külön is szeretném üdvözölni a 7. és 8. §-ban foglaltakat, illetve az azokhoz kapcsolódó további szabályozást. Az egyetemi és főiskolai tanárok “röghöz kötöttségén” változtat a javaslat, szabadítja meg őket egy kétesélyes procedúra többszöri megismétlődésétől.
Ezzel együtt is, a fentiekre figyelemmel a törvényjavaslat elfogadását javaslom.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
