DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! O'Neill Becket című drámájában azt mondja a bíboros a pápának: “Szentatyám, nekünk nagy erőt ad az, hogy nem tudjuk pontosan, mit akarunk. A szándékok mély bizonytalanságából bámulatos manőverezési szabadság születik.”
Tisztelt Ház! A vitából, mind az itt elhangzottakból, mind pedig a bizottsági ülésen elhangzottakból úgy látom, hogy az ellenzék nagyon nem szereti ezt a törvényjavaslatot, de nem tudja pontosan, hogy mit akar, és mit nem szeret benne.
A szándékoknak ebből a mély bizonytalanságából adódó bámulatos manőverezési szabadságot aztán alaposan ki is használja. Csak ízelítőként néhány azokból az ellentmondásokból, amely az ellenzék, különböző ellenzéki képviselők, de adott esetben ugyanazon ellenzéki képviselő egymásnak ellentmondó érvelése.
Képviselőtársaim egy része azt kifogásolja, hogy a törvényjavaslatot nem előzte meg széles körű társadalmi egyeztetés, nem előzte meg olyan vita, amelynek során az érintettek, szülők, pedagógusok, tanulók, szakmai és civil szervezetek elmondhatták volna a véleményüket. Ugyanakkor Pánczél képviselő úr a szemünkre hányja, hogy ez a javaslat már karácsonyt megelőzően, a téli szünet elején - negatívum, amikor éppen nem lehetett róla vitatkozni - napvilágot látott. Elmondta Rózsa képviselőtársunk, az interneten látott napvilágot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha én jól számolom, és ez december közepén ott volt az interneten és április 29-én nyújtotta be a kormány a tisztelt Ház elé, akkor egészen pontosan négy és fél hónapunk volt arra, hogy társadalmi vitát folytassunk róla, és ez különböző szinteken le is zajlott. Mindenki, boldog és boldogtalan elmondhatta róla a véleményét, megírhatta az Oktatási Minisztériumnak interneten, fórumokat lehetett róla tartani, vitatták a közoktatási szakmai testületek, ahány csak létezik. Tehát lezajlott egy olyan, megítélésem szerint nagyon széles körű vita, amelynek során - ugyancsak Rózsa képviselő úr utalt rá - igen komolyan változott a törvényjavaslat szövege, miközben az eredeti elképzelés, a célok, amelyeket a közoktatási folyamatban tapasztaltakból vont le, ezek a célok nem változtak, de az ennek elérése módját tükröző törvényjavaslat elég sokat változott.
(18.50)
Itt is többször elhangzott képviselőtársaimtól: a közoktatási törvény tervezett módosítása a költségvetési kényszerekkel együtt oda hat, hogy a kistelepüléseken sorra fognak megszűnni az iskolák, legalábbis a felső két évfolyam meg fog szűnni. Ugyanakkor, ha jól emlékszem, Karsai Péter képviselőtársam érvelt azzal a bizottsági ülésen, hogy milyen összefüggés van, szociológiailag kimutatott, felmért összefüggés van a tanuló teljesítménye és aközött, hogy az iskola, ahová jár, az nagyvárosban, kisvárosban vagy apró faluban található-e. Vagyis magyarán, amikor önök ezt a két kifogást egyszerre említik, akkor azt mondják, hogy ott kellene tartani a kistelepülésen azt az iskolát, ahová járó gyerek teljesítménye - a későbbiekben kimutathatóan - a fele a nagyvárosi iskolába járóénak. Tessék megmondani nekem, hogy az esélyegyenlőséggel ugyan hogy fér ez össze!
Elmondta Pánczél képviselő úr, hogy ő világ életében gyermekközpontú iskolát szeretett volna, olyat, ahol a gyermek érdeke az első, majd hosszasan sorolta, hogy mindazok az előírások, amelyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, milyen hátrányosan érintik a pedagógusokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor el kell dönteni: az iskola a gyerek kedvéért van, vagy a pedagógus kedvéért van, azért van-e, hogy a gyerek minél jobb esélyekkel induljon neki az életnek, oktatásáról, neveléséről gondoskodjunk, vagy azért van-e, hogy a pedagógust legyen hol foglalkoztatni. Ha az előbbiért van az iskola, és úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy az előbbiért van, akkor meg kell tenni azokat a lépéseket, amely a gyermek érdekében álló iskolát eredményez, és ha ez hátrányosan érint egyes pedagógusokat vagy pedagóguscsoportokat, akkor természetesen ezekről a pedagógusokról gondoskodni kell valahogyan.
Csak szeretném hozzátenni, hogy a bizottsági ülésen még 3-4 ezer pedagógusról, most már Révész Máriusz képviselőtársam számítása szerint 5-10 ezer pedagógusról van szó; akár 3-4ezer pedagógusról, akár 5-10 ezer pedagógusról van szó, azt gondolom, hogy ennyi pedagógus sorsa nem határozhatja meg azt, hogy mit teszünk azzal az iskolával, amelyen a gyermekeink jövője múlik.
Magyarországon a rendszerváltás után másfél millió ember munkahelye szűnt meg úgy, hogy senki nem kérdezte meg tőlük, hogy mi lesz velük, ez nem volt helyes. Egyébként egyetértek azzal az érveléssel, hogy ettől a törvénytől nem szűnnek meg pedagógus-álláshelyek, de ha megszűnnének tőle pedagógus-álláshelyek, ha az lenne a következménye, hogy megszűnnek, akkor is végre kellene hajtani, legfeljebb gondoskodni kellene azokról a pedagógusokról - nemcsak legfeljebb, legalábbis -, akiknek ennek következtében elvész a munkája. De nem határozhatja meg sem három-, sem tízezer pedagógus foglalkoztatási helyzete azt, hogy a magyar iskolákban mi történjék, ezt csak és kizárólag a gyerekek érdeke határozhatja meg.
Ugyancsak Pánczél képviselőtársam beszélt arról, részint itt, részint a bizottsági ülésen, hogy ennek a törvénytervezetnek az a célja, hogy szoktassa le a gondolkodásról az állampolgárokat, olyan embereket neveljen a magyar iskolarendszer, akik nem gondolkoznak sokat. Ugyanakkor képviselőtársaim egyetértettek azzal, hogy enyhíteni kell a gyermekek túlterhelését, és kifogásolták azt, hogy miért irányul a törvényjavaslat a lexikális ismeretek mennyiségének csökkentésére. Arató képviselő úr ugyan kimutatta, hogy nem irányul, de az érvelés akkor is ez volt. Mármost ugye, gondolkodásra is nevelni nagyobb arányban, ugyanannyi lexikális tudást is adni, de eközben a terhelést csökkenteni, ez a három követelmény, úgy érzem, kicsit ellentmond egymásnak.
Az egyik érvelés azt mondta, hogy a kerettantervek kötelező jellegének megszüntetése teljesen szétzilálja a magyar iskolarendszert, mostantól aztán tényleg, mint egy zsák bolha, minden iskola arrafelé megy, amerre akar. Ugyanakkor - ez is a bizottsági ülésen hangzott el érvelésként - az a tény, hogy a minisztérium kiadott a felülvizsgált nemzeti alaptantervnek és az óraszámcsökkentésnek megfelelően elkészített minta kerettanterveket, amelyeket a jelenleg érvényben lévő mellett is használhatnak azok az iskolák, amelyek sem nem kívánnak maguk helyi tantervet fabrikálni, sem az eddig érvényben volt kerettantervhez nem kívánnak ragaszkodni, ezt önök úgy értékelték, mint a végletes központosítás szándékát. Megint csak azt szeretném kérdezni, akkor most legyen valamiféle központi előírás és központi útmutatás vagy ne legyen, tisztelt képviselőtársaim. Egy szájból hideget és meleget elég nehéz fújni.
Tisztelt Ház! A vitának, már a vezérszónoki körnek is és aztán a bizottságban, itt a plenáris ülésen is elhangzott vitának központi kérdése volt az iskolaszerkezet úgynevezett szétzilálása. A vád megint természetesen az volt, hogy ez a törvényjavaslat - vagy az a célja, vagy nem az a célja - azzal az eredménnyel fog járni, hogy a magyar iskolarendszert teljesen szétzilálja. Szeretném leszögezni, aki figyelmesen végigolvassa ezt a módosítási javaslatot, az pontosan látni fogja, hogy ez a javaslat nem változtat semmit a magyar iskolaszerkezeten. Ugyanakkor kár lenne letagadni, és kár lenne struccként a homokba dugni a fejünket az elől a tény elől, hogy a magyar iskolarendszer változik, változóban van, mégpedig nem ennek a törvényjavaslatnak a hatására, hanem mindenekelőtt annak az előírásnak a javaslatára, amit 1996-ban konszenzussal iktattunk törvénybe, hogy Magyarországon az iskolakötelezettség 18 éves korig tart.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános iskola, nevéből is eredően, azt az iskolatípust jelenti, amit mindenki elvégez, természetesen, van lemorzsolódás, van kiszelektálódás, de általában fő szabály szerint mindenki elvégez. Ez az általános iskola valaha nyolc évfolyamos volt, később tíz évfolyamossá vált, nem neveztük ugyan általános iskolának, de az volt az általános, hiszen az volt kötelező, hogy legkorábban a tizedik évfolyamon hagyhatta el valaki az iskolarendszert, hacsak meg nem bukott néhányszor. És 1996 óta, legalábbis azokra az évfolyamokra, amelyek 1997-ben vagy azt követően léptek iskolaköteles korba, vonatkozóan Magyarországon az általános iskola tizenkét évfolyamos. Egy egységes tizenkét évfolyamos általános iskola van kialakulóban, még egyszer mondom, nem ennek a törvényjavaslatnak a hatására, hanem annak hatására, hogy ez előtt hét évvel - szerintem, helyesen, és valamennyi akkori parlamenti párt egyetértésével - úgy határoztuk meg az iskolakötelezettséget, hogy az Magyarországon 18 éves korig tart.
Ez az iskolaszerkezeti változás valóban zajlik. Ezen belül természetesen előfordulnak vagy előfordulhatnak szakaszhatár-eltolódások. Például a négyéves alapozó képzésnek hat évfolyamra történő, legalábbis részleges kiterjesztésével ez a törvényjavaslat is operál, de nem ettől változik meg a magyar iskolaszerkezet, a magyar iskolaszerkezet attól változik meg, hogy az 1996-os törvénymódosítás óta nincs értelme megkülönböztetni az általános és a középiskolát, mert a 18 éves korig tartó iskola mind általános.
Végezetül még egy kérdés, ez a nulladik évfolyam. Egyetértek azzal, amit ellenzéki képviselőtársaink is hangoztattak - már aki ezt hangoztatta, mert ebben is érvényesült az egymásnak ellentmondó beszéd -, hogy a nulladik évfolyam kitűnő lehetőség a felzárkóztatásra, ugyanakkor olyan többletköltségekkel jár, amelyeket kevés önkormányzat vagy kevés iskolafenntartó lesz képes magára vállalni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ebben az érvelésben sajnos van logika. Ha a törvény további intézkedéseket az úgynevezett nulladik évfolyamra vonatkozóan nem tesz, akkor előfordulhat, hogy csak a legjobb helyzetben lévő, “leggazdagabb” önkormányzatok engedhetik meg iskoláiknak azt, hogy nulladik évfolyamot indítsanak, ahol az informatikai és a nyelvi képzés alapjait el lehet mélyíteni.
(19.00)
Tehát én azt javaslom, hogy a törvényjavaslathoz fogadjuk el majdan egy olyan módosító indítványt, amely azt mondja ki, hogy a nulladik évfolyam indítását, amennyiben az iskola, illetőleg a fenntartó erre szánja el magát, a költségvetés célzott normatívával támogatja. Magyarán: írjuk elő már most, hogy a jövő évi költségvetési törvényben azon iskolafenntartók számára, akik a középiskola első évfolyamát megelőző nulladik évfolyamot kívánnak indítani, külön erre a célra - és más célra igénybe nem vehető - költségvetési támogatást kell nyújtani. Ez a költségvetésben szerepeljen egy megfelelő soron, és ennek következtében adjon esélyt és lehetőséget a kevésbé jobb helyzetben lévő és az olyan települések számára, ahol az ott élő gyerekek még inkább rá vannak szorulva ennek a nulladik évfolyamnak az áldásos hatásaira, adjunk esélyt arra, hogy ez a lehetőség, amit most a közoktatási törvénytervezet módosítása tartalmaz, realitássá váljék.
Én azt gondolom, hogy ebben, legalábbis az oktatásügyben érintett kormánypárti és ellenzéki képviselők egyetértésre tudnak jutni; hogy aztán a tisztelt Ház elfogadja-e, az egy másik kérdés - mindenesetre meg kéne próbálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
