BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elég érdekes, fordulatos vitának vagyunk most a részesei. Az egyik ilyen feltett kérdés, hogy miért beszélünk mi most, miért tárgyalunk egyáltalán a 3814. számú országgyűlési határozati javaslatról, hiszen ez már okafogyottá válik, hiszen tegnap a tisztelt Ház két önálló határozati javaslatot is talált az asztalán.
Nos, többek között azért, tisztelt képviselő hölgyek és urak, mert meglehetősen felemásra sikeredett tegnap a Házszabálytól való eltérés megszavazása. Ha önök megszavazták volna ellenzéki képviselőként a Házszabálytól való eltérést mindkét határozati javaslat esetében, akkor könnyű lett volna a kormánynak visszavonni ezt a határozati javaslatot, és annak mentén egyébként, akár módosító indítványokat is bekalkulálva, meghozni a döntést. Azt azonban értelemszerűen a kormány nem engedhette meg magának, hogy úgy vonja vissza ezt az országgyűlési határozati javaslatot, hogy utána a tárgyalás ne kezdődhessen meg ezen a héten, hanem csak két hét múlva. Azt a határozatijavaslat-tervezetet, amelyet önök tegnap nem engedtek a Házszabálytól való eltérés keretében megtárgyalni, ugyanis csak két hét múlva lehet elkezdeni. Mi ez, ha az erre vonatkozó igény nem egyszerűen az időhúzásnak a nyilvánvaló bizonyítéka?
Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy önöknek természetesen jogukban áll - mint ahogy a kormánypárti képviselőknek is jogukban áll - az egész határozat szövegét beemelni e helyett a határozati javaslat helyett. Úgy tudom egyébként, hogy ilyen módosító indítványok már beadásra is kerültek, legalábbis ami a 2. pont elhagyását illeti, illetőleg a 3. pontnak aszerinti megfogalmazását, mint ami a tegnap benyújtott javaslatban van.
Ami a dolog tartalmát illeti: a felhatalmazás kérdése. Azt mondja Nyitray képviselő úr, hogy a kormány olyan felhatalmazást kér, amely általánosabb, ha úgy tetszik, akár zöldkártyát kér különböző funkciómódosításokhoz. Én azt javaslom a képviselő úrnak, hogy vegye elő azt a határozati javaslatot, amelyet az előző kormány idején önök támogattak, és mi sem elleneztünk szocialista képviselőcsoportként, amely a balkáni kontingens esetében engedett meg ilyen funkciómódosítást, fölhatalmazva arra a kormányt, hogy az adott térségen belül akár teljes mértékben átcsoportosítson és más funkciókat határozzon meg az oda kiküldött missziónak, ha egyébként a misszióval magával egyetértünk. Az a kérdés, hogy önök egyet fognak-e érteni ezzel a misszióval.
Az teljesen világos dolog, itt azt fogalmazta meg az imént Karsai képviselő úr, hogy átengedtük a légteret humanitárius segítségnyújtás céljából, és ezért nyilvánvalóan ezt a humanitárius segítségnyújtást mi támogatni is tudjuk, Magyarország is részt tud venni benne. Képviselő úr, nem humanitárius segítségnyújtás céljából engedtük csak át a légteret; a határozati javaslat, amit önök is megszavaztak tegnap, egyértelműen a NATO és a PfP-tagországok, illetve a PfP-ben részt vevő országok számára, a fegyveres erők számára tette lehetővé az átengedést. Ugyanolyan fegyveres erők számára, mint amilyen fegyveres erőt szeretne a kormány ebben a bizonyos kontingensben odaküldeni. Tehát érvényes országgyűlési határozatok vannak arra, hogy Magyarország légterét, vasútjait, országútjait olyan országok, amelyekkel mi együtt gondolkodunk és együtt cselekszünk a NATO berkein belül, használhassák fegyveres erőik átvonultatásához. Csak mi ki akarunk belőle maradni.
Van erre egy mondás, amelyet szalonképes formában úgy szoktak idézni, hogy más fülével a csalánban kotorászni. Ez a tipikus esete annak: hogy csináljanak mások rendet egy országban. Mert azon ma már valóban kevéssé érdemes elkezdeni vitatkozni, hogy volt-e a fegyveres beavatkozásra felhatalmazása az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek vagy nem. Ami tény, hogy megtörtént a beavatkozás, és ami tény, hogy Irakban rendet, békét, kiegyensúlyozott, demokratikus körülményeket szeretnénk látni mindannyian.
A kérdés az, hogy ehhez mi mivel járulunk hozzá; azzal, hogy szurkolunk, és egyébként megengedjük másoknak, hogy elvégezzék azt a feladatot, amely feladattal értékrendszerűen mi is egyetértünk, csak éppen ki akarunk belőle maradni. Azt gondolom, hogy ebből kimaradni az értékrendünk, a vállalt értékeink alapján nem szabad, mert utána nem hirdethetjük teljes joggal és teljes erkölcsi felelősséggel azt, hogy mi ezekkel a célokkal általában egyetértünk - csak amikor konkrétan cselekedni kell, akkor nem cselekszünk.
Azt mondja az a bizonyos 1472-es ENSZ-határozat, amire Karsai képviselő úr is utalt, és Németh Zsolt is az iménti felszólalásában utalt arra, hogy az ENSZ-nek egyre több munkatársa tartózkodik az iraki területen - akik egyébként nem fegyveresek, hanem különböző funkciókat látnak el, például a fegyverzetellenőrök egy része is már megjelent ismét a terepen -, hogy sürget valamennyi érintett felet az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy javítsa az ENSZ, valamint kapcsolódó személyzete vagyontárgyainak, valamint az Irakban lévő, ezen szükségleteket kielégítő humanitárius szervezeteknek a biztonságát, védelmét és mozgásszabadságát. A biztonságot és a védelmet nem lehet másként garantálni, mint olyan erőkkel, amelyek képesek biztonságot garantálni. Ezek pedig valóban katonai vagy rendőri szervek lehetnek.
Mi az eredeti határozati javaslatban azt fogalmaztuk meg, hogy katonai rendfenntartó. Erre önök azt mondták, hogy ez nem jó - a közös határozatban ez volt -, ez nem jó, legyen békefenntartó. Erről elhangzott itt már egy szemantikai vita, betettük, hogy legyen békefenntartó, ami egy sokkal tágabb értelmezés, mint a katonai rendfenntartás. A tágabb értelmezés a békefenntartás, a szűkebb a katonai rendfenntartás. Önök azt kérték, hogy legyen békefenntartó - lett békefenntartó. Amikor azt kérték, hogy legyen stabilizáció, akkor lett stabilizáció. Ez nincs megfogalmazva sehol a katonai diplomáciai szótárakban, de rendben van, erre cseréltük ki. Lám, cseréljük ki itt is erre - de ezt a feladatot nem tudja ellátni egy humanitárius segélyszervezet!
(10.50)
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa arra sürgeti a tagországokat - és ez egy BT-határozat -, hogy igenis, biztosítsák még az ENSZ ott lévő munkatársainak is a biztonságát és a mozgásszabadságát. Meg fogják tenni mások, ha mi nem járulunk ehhez hozzá, nemcsak a lengyelek, hanem minden tagország - NATO-tagország vagy PfP-ország -, és ezen túlmenőek is, Moldova, Azerbajdzsán, sorolhatnám az országokat. Szóval, a kérdés a következő, és nem lehet emellett elmenni: Magyarország van-e abban az erkölcsi helyzetben, van-e abban a politikai helyzetben, hogy azt mondja, hogy ezt csinálják mások, csináljanak ott rendet, tartsanak biztonságot ott mások, mi pedig itthonról hangosan szurkolunk mindehhez.
Hozzáteszem persze, hogy közben elvárnánk azt, hogy a magyar humanitárius segélyszolgáltatásokat, amelyeket egyébként az ország lakossága vagy a költségvetés, vagy magyar társadalmi szervezetek biztosítanak, ezeket mások juttassák el a célba, mások vigyázzanak a magyar humanitárius segélyszervezet munkatársainak biztonságára, ne a mieink, és mi nem tudunk viszonossági alapon semmi mást szolgáltatni más országok humanitárius szervezeteinek.
Van nekünk erkölcsi alapunk azt mondani, hogy igenis, menjenek oda magyar humanitárius segélyszervezetek, de az ő biztonságukat más országok fegyveres erői garantálják, miközben mi a magunk részét nem tudjuk kivenni ebből az egészből? Milyen alapon várjuk ezt el tőlük? Lehet persze, hogy ez egy magatartásforma.
Befejezésül, elnök úr, egyetlenegy dolgot: négypárti parlamenti delegációval együtt voltam a NATO-központban, most jelen pillanatban egy négypárti parlamenti delegáció úton van Washington felé. Brüsszelben mit mondtak? Brüsszelben azt mondták, hogy elégedetlenek a magyar döntéshozatali mechanizmus rugalmatlanságával. Önök, ellenzéki képviselő urak, akkor azt mondták, hogy minden alkotmányos módosításra készek úgy általában, hogy ez rugalmasabbá váljon, a kormánynak legyen felhatalmazása. Önök sokkal többet ígértek Brüsszelben, mint amennyit most megtagadni szeretnének. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.)
Azt kérem, hogy gondolják át az álláspontjukat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
