HÁRS GÁBOR
HÁRS GÁBOR
HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Azért alkalmazom ezt a talán nem mindennapos megszólítást, mert szeretnék az eddig elhangzottakhoz képest, de azokat is beleértve öt olyan érvet elmondani, ami talán segíti az ellenzéki képviselőtársaimat ahhoz, hogy közelebb jussunk közösen ahhoz a megoldáshoz, amelyet - az eddig elhangzottak alapján is úgy tűnik - mindannyian óhajtunk, azaz hogy hozzájáruljunk az iraki béke helyreállításához és annak fenntartásához.
(10.20)
Az első az a következetes magyar külpolitika, amelyet tulajdonképpen az elmúlt 13 évben mindvégig az egymást váltó kormányok maguk elé célként kitűztek, és amelyet úgy-ahogy, elsősorban a nemzetközi feltételeket figyelembe véve, valamint a hazai viszonyokat is szem előtt tartva igyekeztek betartani. Ez természetesen változott az elmúlt több mint egy évtizedben, de egy pontján egészen biztos, hogy azonos volt, ez pedig az, hogy minden eddigi magyar kormány, így a jelenlegi magyar kormány is, ha választani kellett a béke vagy a háború oldalán állás között, akkor a béke oldalát választotta. Ennek egy új változata az, ami a múlt évezred, évszázad végén, és ennek az évezrednek, évszázadnak az elején indult el különösen nagy erővel: a terrorizmus támadása a mindenkori béke ellen. Ez a XXI. század veszedelme, és a különböző diktátorok, így Szaddám Huszein is ennek a védangyalaként léptek fel.
Nyilvánvaló, minden megnyilatkozásból kitűnik, hogy ebben a politizálás a mindenkori kormányoldalon és a mindenkori ellenzéki oldalon azonos volt. Hogy közelebb kerüljünk a térséghez, a közel-keleti térséghez, ott is világos az, hogy a béke fenntartása - erre már bizottsági előadói minőségemben is utaltam - elemi, következetesen vállalható és vállalandó érdekünk. Tehát az, hogy mindig következetesen a válság megoldása és a béke, a demokrácia felépítése irányába kell mennünk, az világos és egyértelmű cél. Örülök annak és örülünk annak, kormánypárti képviselőtársaim nevében is mondom, hogy a Fidesz képviselőcsoportja deklarációi szerint támogatja a nemzetközi hozzájárulás mellett a magyar szerepvállalást is a humanitárius segítségnyújtás és az építés tekintetében, ugyanakkor nem örülünk annak, hogy ennek megvalósítását következetesen hátráltatja.
Ami a második érvet illeti, arra csak utalni szeretnék, erről szó esett már itt több felszólalásban, ez a nemzetközi visszhang és Magyarország megítélése. Két olyan visszhangszerű megnyilvánulást szeretnék itt idézni, ami különböző, mind a NATO-ban, mind a majdani európai uniós tagságunkban velünk partneri viszonyban álló országok részéről hangzik, hangzott el. Az egyik Spanyolországban, ahol a barcelonai El Periódico című lapban már kész tényként említik azt, hogy - idézem - ”Magyarország megakadályozza katonái Irakba küldését.” Tehát még nincs országgyűlési határozat, még tudjuk, hogy az elején vagyunk, vagy a közepén vagyunk, vagy remélhetően a vége felé vagyunk a vitának, de mégis már Magyarország egészét veszik itt górcső alá. Reméljük, hogy a spanyol jóslat nem fog beteljesedni, és megtörténik a jövő héten az ezzel kapcsolatos döntés.
A másik egy ellentétes pólusról, Németországból érkezett - ezt már nem idézem az időtakarékosság miatt -, ahol utalnak arra, hogy remény van arra, hogy a brit védelmi miniszter múlt heti látogatása után, Kovács László és Juhász Ferenc további tárgyalásai nyomán, a Fidesz képviselőivel folytatandó tárgyalásai nyomán a kormányhatározat megkapja a többséget.
A harmadik érv a háború vagy béke kérdése. A múlt héten még vitatkozhattunk arról, hogy most háború van vagy béke, de azóta, amióta Bush elnök tegnap bejelentette, hogy a harci cselekményeknek vége és a feladatot teljesítették, azóta értelmét vesztette ez a vita; az is, hogy a háború háború volt-e, és az is, hogy most a béke béke-e. A de facto tényszerűség az, hogy a harci cselekményeknek vége, és most a béke és a békével kapcsolatos feladatok következnek. Itt is szeretném azt elmondani, hogy örülünk annak, örülök annak, hogy a Fidesz-frakció véleménye szerint ma Irakban a legfontosabb feladat az újjáépítés és a humanitárius segítségnyújtás.
A negyedik érv - remélem, hogy az -, hogy a térségben egy erőteljes versenyhelyzet alakult ki. Mécs Imre képviselőtársam utalt már Lengyelország szerepvállalására. Én azt mondom, hogy Lengyelországgal persze nehéz a térségben versenyeznünk, mivel négyszer akkora, mint mi, és a súlya is valószínűleg nagyobb Magyarországénál, de ezt a versenyt nem szabad feladnunk, és nem szabad eleve hátrányba hozni magunkat.
Nyilvánvaló, hogy Lengyelország az iraki szerepvállalásban számunkra már behozhatatlan, nem is hiszem, hogy cél kell hogy legyen, hogy behozzuk, hiszen sem katonailag, sem politikai súlyunkat tekintve - mint említettem - nem válhatunk versenytárssá, ugyanakkor lemaradni, lemaradnunk sem szabad. Lengyelországgal az elmúlt több mint egy évtizedben végig együtt meneteltünk minden lényeges nemzetközi kérdésben, együtt lettünk NATO-tagok, együtt leszünk európai uniós tagok, és minden vonatkozásban olyan partnerünk, amelyet fontosnak kell tartanunk.
És akkor itt van egy olyan érv, amit az utóbbi napokban többször is hallhattunk, én csak utalni szeretnék rá. Ez az a versenyhelyzet, ami gazdasági téren jelentkezik, és ami a magyar vállalatoknak adhat esélyt azáltal, hogy Magyarország jelen van, Magyarország részt vesz abban, hogy az iraki újjáépítés a demokratizálódás előtt álló országgal való jó kapcsolatokat is magában foglalja.
Végül ötödik érvnek szeretném azt a témát felhozni, ami már a bizottsági vitákban is számomra az egyetlen, vagy legalábbis legfontosabb ellenérvet jelentette, ez a nemzetközi felhatalmazás kérése, amiről itt is szó esett. Elhangzott az, és feltételezem, hogy elhangzik utánam is, hogy a Fidesz képviselőcsoportja, és most elhangzott az, hogy az MDF is akkor járul hozzá ehhez az akcióhoz, ha arra nemzetközi felhatalmazás lesz. A nemzetközi felhatalmazásról én azt mondanám, hogy vagy illúzió ennek a várása, vagy inkább illúziókeltés. Ilyen nemzetközi felhatalmazásra - ezt az ellenzék is pontosan tudja - nem számíthatunk sem az ENSZ részéről, sem a NATO részéről, az Európai Unió részéről meg még kevésbé. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a nemzetközi felkérés, ami nem érkezett és nem érkezik meg, Eörsi Mátyás képviselőtársam tegnap azt mondta, hogy nem tudjuk az ellenzék asztalára tenni, bár Magyarország nagyon fontos természetesen és az ENSZ-ben is döntő szerepe van, de ezt mégsem tudjuk elérni, ugyanakkor a kormányzat és a kormánypártok fontosnak tartják, hogy Magyarország az eddigi gyakorlattal szakítson, és gyorsan reagáljunk a nemzetközi eseményekre.
Végezetül hadd mondjam azt, hogy a nemzetközi felhatalmazást - és itt visszatérnék a mondanivalóm elejére - az az egész politika adja, amely a magyar nemzeti érdeknek is megfelelő világméretű béke fenntartásának az érve. Ez az érv az ENSZ alapelveivel, a NATO alapelveivel és az Európai Unió alapelveivel egyaránt összhangban van, és ha ezekre a nemzetközi szervezetekre várunk, akkor én azt mondhatnám, hogy ezeknek a nemzetközi szerveknek az alapelvei mentén nyugodtan elfogadhatjuk ennek az általános érvényű nemzetközi felhatalmazásnak a hozzájárulásával az országgyűlési határozatot.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
