MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg kell mondanom, hogy elég rossz érzéssel kezdek ehhez a felszólaláshoz, hiszen korábban Magyarországnak jó híre volt Európában, és jó híre volt a szövetségesek körében. Szerettem Brüsszelbe menni, vagy szerettem NATO-vezetőkkel találkozni, vagy szerettem európai diplomatákkal vagy politikusokkal találkozni, mert Magyarországról egy kifejezetten jó képet sugároztak, amely bennem is erőt adott.
Most azonban jó ideje megváltozott a helyzet. Fanyalgó, keserű megjegyzéseket hallunk, azt, hogy nem ezt várták Magyarországtól, nem ezt várták attól az országtól, amely Közép-Európában a helyzeténél fogva, súlyánál fogva tényleg iránymutató lehetne, hanem mindig sereghajtó, mindig nehézségeket okoz, és a legelemibb, a NATO-országok számára elfogadott normákat sem lehet betervezni Magyarországgal kapcsolatban.
Mi ennek az oka? Mi az alkotmányunkban és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon kialakított alkotmánymódosításokban igen erős garanciális rendszert építettünk ki éppen azért, mert egy diktatúrát kívántunk meghaladni, egy diktatúrát hagytunk magunk mögött. Ennek következtében a kormányt is rendkívül erős ellenőrzés alá vettük, és különösen a honvédséggel, a katonasággal, a katonai akciókkal kapcsolatban az alkotmányban egy sor erős, kemény garancia van, amely az Országgyűlés abszolút kétharmadához vagy a jelen lévő képviselők kétharmadához kötötte az intézkedéseket.
Azóta több ízben folytak összpárti tárgyalások, és közös akarattal ezen enyhítettünk, de még mindig olyan erős garanciális elemek vannak, hogy az Országgyűlés kétharmadához köt fontos intézkedéseket, így többek között magyar katonáknak békefenntartó vagy egyéb stabilizációs tevékenységre való kiküldését. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos garanciális jog, de nem szabad ezzel a joggal visszaélni. Aki visszaél ezzel a joggal, az úgy jár, mint amikor farkast kiáltanak, és nem jön a farkas, és amikor tényleg jön a farkas, és tényleg élni kellene a kétharmados vétóval, akkor már nem lesz ennek foganatja. A jelen esetben is ez a helyzet.
Ötven ország vállalkozott arra, hogy Irak stabilizálásában, a béke fenntartásában és a humanitárius segélyakciók támogatásában részt vesz, Üzbegisztántól kezdve Lengyelországig. Lengyelország Irak egyharmada fölött vállal felelősséget. Kérdem én innen a közép-európai térségből, ha Lengyelország - amellyel egyébként a történelem folyamán mindig jó viszonyunk volt, és párhuzamosan haladtunk - egy ilyen jelentős feladatot elvállal, akkor Magyarország miért nem képes ezt a 300 embert kiküldeni oda. Miért kell kakecolni ezzel? Miért kell állandóan keresztbefeküdni? Ez a joggal való visszaélés. Ez azzal a nemes joggal való visszaélés, amit mi biztosítottunk annak idején a kerekasztalon, és végig én voltam az egyik legkövetkezetesebb szószólója, hogy a kétharmadosságot meg kell tartani ilyen fontos ügyekben, mert Magyarország történelme ilyen.
De nem szabad ezzel a joggal visszaélni, hanem bölcsen kell vele élni, az ország érdekeit, a reputációját, a nemzetközi érdekeket figyelembe véve. Érdekünk az, hogy a terrorizmust világszerte megfékezzék? Alapvető érdekünk. Érdekünk az, hogy Irakban végre demokrácia legyen a zsarnokság megdöntése után? Érdekünk. Érdekünk, hogy az éhező embereknek enni adjunk, hogy gyógyszert vigyünk a gyerekeknek, és elősegítsük az iraki lakosság minimális életét? Érdekünk, alapvető érdekünk. Most hetek vagy hónapok óta folyik ez a szarrágás - bocsánat a szóért -, ami itt történik… (Demeter Ervin: Gratulálunk, Imre! - Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Kiváló!) Nem tudok mást mondani erre. Napok óta, hetek óta egyeztetünk. Mindent elfogadunk, amit az ellenzék kér. Beépítettük az összes javaslatukat. Egyszer a békefenntartást bevittük, utána a békefenntartást stabilizációra változtattuk. Föl lehet sorolni…
Mindenben vállalkoztunk, mindent elfogadtunk az ellenzék részéről, és tovább folytatódik ez a dolog. Nem látja be az ellenzék azt, hogy most már az ország kárára, az ország hírnevének, reputációjának kárára van ez a dolog. Hiszen most is mit csinált a kormány? A régen beadott és a folyamatban a tárgyalásra eljutott törvényjavaslatot kínálja fel az ellenzéknek, hogy úgy szabja át, ahogy akarja, csak a cél megvalósuljon, kiküldhessük az embereinket, hogy segítsenek Irakon, segítsenek az iraki népen, és együttműködjenek azzal az 50 országgal, amelyektől nem maradhatunk le.
A másik dolog pedig: önkéntes, hivatásos hadseregre törekszünk, amelynek az egyik nagyon fontos feladata lesz, hogy a nemzetközi kötelezettségeinknek eleget tegyen, a nemzetközi békefenntartó vagy stabilizációs feladatoknak eleget tegyen, támogassa a humanitárius feladatokat. Ez Magyarország európai létének, NATO-tag létének és közép-európai létének egyaránt folyománya. Tehát úgy gondolom, hogy ezt elő kell segítenünk, támogatnunk kell. A kormányoldal mindenben enged az ellenzéknek, nem vitatkozik, megszavazzuk a módosítókat, de az a feltételünk, hogy az ország reputációja érdekében végre teljesítsük a felkérést, és tegyük mindezt meg.
Az előző napokban is minden módosító indítványt elfogadtunk, amit az ellenzék javasolt. Az ellenzék is azért vizsgálja meg, hogy egymásnak ellentmondó javaslatait is készséggel megszavaztuk, hiszen a kifejezések nem biztos, hogy a legjobbak, de mindent elvállaltunk azért, hogy ez az akció végrehajtódjék és elküldhessük az embereinket. Ez a késlekedés kárt okoz az országnak, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy megfontolva éljenek a vétójogukkal. Úgy gondolom, itt az ideje annak, hogy visszatérjen az a közös konszenzusszellem, amely a honvédelem és a biztonságpolitika területén annyi eredményt hozott. És az mind jó volt az országnak és a térség stabilitásának. Ide kellene visszatérni.
(10.10)
Németh Zsolt képviselőtársam engedjen meg egy megjegyzést: nem tartom szerencsésnek Szent Sebestyén hasonlatát. Szent Sebestyénről tudni kell, hogy a császár testőreinek a parancsnoka volt, és keresztény volt, és amikor a keresztényüldözés jött, akkor ő nem volt hajlandó megtagadni a hitét, nem volt hajlandó megtagadni az erkölcsi alapállását, és inkább vállalta azt, hogy lenyilazzák. Tehát nem szerencsés egy akármilyen törvényjavaslatra az ő példáját felhozni.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
