DR. KATONA BÉLA
DR. KATONA BÉLA
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Öt nappal ezelőtt május 1-jét ünnepelte az ország. Az ünnepet sok helyen énekszó és tánc köszöntötte, jó volt az idő, volt virsli és sör, a gyerekek válogathattak a különböző színű lufik között, és ebben a jó hangulatban a jobb- és baloldali polgárok még a politikusok elmaradhatatlan beszédeit is hajlandók voltak meghallgatni, megtapsolták őket, hazamentek, és pihentek még három napot. Köszöntötték az édesanyákat, játszottak a gyerekekkel, meghívták a rokonokat, szomszédokat, és ahogy ez nálunk már lenni szokott, elbeszélgettek a világ dolgairól: az iraki helyzetről, a törökországi földrengésről és a focicsapat győzelméről. Volt téma bőven, mégis úgy gondolom, hogy legalább néhány mondat erejéig minden családban szót ejtettek arról, hogy mi lesz egy év múlva, 2004. május 1-jén, amikor csatlakozunk az Európai Unióhoz.
Nem azért került ez szóba, mert úgy gondolnák, hogy Európán kívül is van élet, és nem is azért, mert megbánták volna, hogy néhány héttel ezelőtt a belépés mellett voksoltak, hanem azért, mert a tízmillió magyar ember többsége úgy gondolja, hogy számunkra nem a belépés a cél, hanem az Unión belül is sikeres ország akarunk lenni. Az emberek azt is pontosan tudják, hogy amíg eddig a tárgyalódelegációé, a kormányé, a parlamenté volt a fő szerep, most nekik, a polgároknak kell felkészülni a várható változásokra és az újonnan megnyíló lehetőségek minél jobb kihasználására. Persze, nem mindenkinek és nem egyformán, hiszen sokan lesznek, akik a mindennapi életükben nem fognak változást észlelni. Nemrég Angliában volt egy közvélemény-kutatás, amelynek a legnagyobb meglepetése az volt, hogy a britek majdnem 20 százaléka nem is tudta, hogy évtizedek óta az Unió tagjai, és valószínűleg sokan lesznek nálunk is, akik szintén nem fognak a mindennapi életükben azonnali változást észlelni.
Készülni, tájékozódni elsősorban a mezőgazdaságból élőknek, a kis- és középvállalkozóknak és azoknak az önkormányzatoknak, régióknak kell, akik számára új lehetőségek nyílnak meg, és akiknek a sikeres alkalmazkodása egyben az ország alkalmazkodását is jelenti.
Szeretném leszögezni, hogy minden hazugság, riogatás és jelenlegi problémáink ellenére a magyar mezőgazdaság a csatlakozás egyik legnagyobb nyertese lehet. A csatlakozási tárgyalások során nem nekünk kellett félni az Uniótól, hanem az Unió mostani tagországai féltek tőlünk, hiszen ők pontosan tudják, hogy ha természeti adottságainkat, termelési tapasztalatainkat megfelelően kihasználjuk, akkor sikerre vagyunk ítélve. Persze, meg kell tanulni, hogy hogyan közlekedjünk egy 500 milliós piacon, hogyan lehet a kötelező támogatásokon felül a pályázatokból is minél több pénzt szerezni, meg kell tanulni tervezni a jövőt, konzultálni kell a falugazdászokkal, meg kell tudni az összes lehetőséget, és szervezni kell a sok támogatásra jogosult termelői értékesítő szövetkezeteket.
Aki jól kihasználja a jövő évet, az sikeres lesz. Ha sokan lesznek sikeresek, akkor pedig nem kell félteni a magyar földet a külföldiektől, mert tíz év múlva ez lesz Európa legdrágább termőföldje.
A magyar kisvállalkozások és középvállalkozások számára döntő lesz a következő év, a kamara és a kormány segítségével most kell tájékozódniuk a piaci és a támogatási lehetőségekről. A következő két évben a legtöbb pénzt az önkormányzatok, a régiók területfejlesztési elképzeléseiért kaphatjuk az Unió kasszájából. Több mint 700 milliárd forint áll erre a célra rendelkezésre, ezért rendkívül fontos, hogy megtanuljanak az önkormányzatok, a kistérségek, a régiók egymással, a kormány intézményeivel és a brüsszeli hivatallal is tökéletesen együttműködni.
(9.30)
Óra indul! - szokták mondani a vetélkedőkben. Óra indul! - mondták április 16-án Athénben. Ezen a vetélkedőn tíz ország sok millió állampolgára indul, és a tét óriási: az egyének, a családok és az országok sikere. Megkezdődött a visszaszámlálás, egy évünk van a csatlakozásig. Ezt az egy évet kemény munkával kell töltenie mindenkinek: nekünk, itt a parlamentben, a kormánynak és a polgároknak egyaránt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Dolgoznunk kell, hogy bebizonyítsuk, nem igaz, hogy a csatlakozásnál eleve lesznek vesztes rétegek, hinnünk kell abban, hogy ha jól csináljuk, valamennyien nyertesek lehetünk. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
