HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem ellenzéki képviselőként, nem is az előző kormány családügyi minisztereként szólok, hanem a nemzetért felelősséget érző polgárként, hiszen ha az előbbit tenném, akkor kormánykritikát kellene megfogalmaznom. Ez a kérdés azonban annyira komoly és súlyos, hogy itt nincs helye a megosztottságnak, itt közös nemzeti felelősségről van szó.
Azok a gondolatok, amiket el szeretnék mondani, a KSH gyorsjelentése alapján születtek bennem, az első két hónap népmozgalmi adatainak ismeretében. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az előző év azonos időszakához képest a házasságkötések száma 6 százalékkal, a születéseké 2,5 százalékkal csökkent, míg a halálozások 3,5 százalékkal nőttek. A népességfogyás üteme 15 százalékkal nőtt. Ismét mondom: egyszerű lenne most a kormányzatot hibáztatni vagy az általa alakított közgondolkodást, közhangulatot, azonban sokkal összetettebb itt a kérdés.
Persze, megfogalmazódik az emberben egy olyan gondolat, hogy vajon a határon túl élő magyaroknál mi a helyzet, nem lehet-e onnan valamiféle támogatást kapni. Csak néhány adatot engedjenek meg annak érzékeltetésére, hogy ott sem jobb a helyzet. Erdélyben két népszámlálás között körülbelül 15 év telt el. Ebben az időszakban 94 ezerrel csökkent a magyarság száma, míg országosan a román lakosságé 1,4 millióval nőtt. Szlovákiában egy hosszabb időszak alatt, 1921-1991 között mért adatok szerint a magyar lakosság 12,8 százalékkal csökkent, a szlovák népesség 75,8 százalékkal nőtt. De hasonló a helyzet a Vajdaságban, bár ott inkább a betelepítések miatt, és Kárpátalján is.
Ezek után, mivel sok összetevője van az okoknak, fel kell tennünk azt a kérdést, vajon a politika - persze elsősorban a kormányzat - mivel tudja ezt a helyzetet javítani. Sokat beszéltünk a kormányzat két olyan tevékenységéről, ami fontos volt, és reményeim szerint fontos marad; én most egy harmadikat szeretnék megemlíteni. Az első, a gyermeknevelés biztonságának a megteremtése mindenki előtt nyilvánvaló, és a második is, a családokat segítő, értékhordozó közösségek támogatása. Ez utóbbi nem jelent komoly költségvetési megterhelést, és nagyon sokat segít hosszú távon.
Én a harmadik kérdést szeretném feltenni, ami talán első pillanatra furcsán hangzik: milyen emberek és milyen társadalom kell ahhoz, hogy a gyermekek szívesen jöjjenek erre a világra? Úgy gondolom, hogy optimista, a jövőben bízó szülőkre van szükség, és persze közösségben élő emberekre, elsősorban a legkisebb természetes közösségben, a családban. Az sem baj, ha az életvitele a felelős gondolkodás irányába nyitott, nem pedig az önzés, a saját élvezetek és örömök megteremtése irányába.
Milyen társadalom és milyen emberkép szükséges ahhoz, hogy a közgondolkodásban helyet kapva a gyermekvállalási kedvet is növelje? Én úgy gondolom, a közösségben élő ember képe a legfontosabb, egy olyan társadalom képe, amely közösségekre épül, elsősorban családra, kis helyi közösségekre, egyházi közösségre, civil szervezetre - és persze nemzetre.
Miért mondom ezt? Mivel időm lassan lejár, ezért a mi felelősségünkre térnék: úgy gondolom, a társadalmat és az embert nemcsak elfogadni, de formálni is kell. Ez pedig a politika feladata is. A közgondolkodás, a társadalmi tudat alakítása a mi dolgunk. Azt is mondhatnám, hogy az embernek családban kell élnie, a kormányoknak nemzetben gondolkodnia - és még akkor sem biztos, hogy ez eredményt hoz, de meg kell próbálnunk.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
