IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallatlan élvezettel hallgattam az önök vitáját, és mélységesen egyetértek a kisebbségi véleményben megfogalmazott bírálattal, már ami azt illeti - felém szólt -, hogy sokkal egyszerűbb a kérdés, mint ahogy én elővezettem, hiszen összesen egyetlen momentummal módosítjuk a korábbi határozatot.
Ez valóban így van, de a szakemberek, a kollégáim éppen azért javasolták nekem, hogy egy ilyen tartalmú expozé hangozzék ma itt el, mivel figyelték az eddig zajló vitákat, elolvasták a bizottsági jegyzőkönyvet, és látták, hogy számos olyan kérdés fölvetődött a lényegi módosítás mentén, amire feltétlenül fontos egy ilyen vitában kitérni és reagálni.
Azonban ha most reagálok néhány felvetésre, akkor arra is szeretném az önök figyelmét ismételten ráirányítani - most már nem olyan részletesen, mint a beajánlásban, különösen miután Ágota képviselő úr mondta, hogy amire az előző kormány, illetve határozat definiálta ezt a védelmi célú gépet, arra alkalmas -, itt jól olvasható, ebben a dokumentumban az áll, hogy tizennégy darab, nyugati típusú, a NATO követelményeit is kielégítő, többcélú harcászati repülőgép kerüljön bérlésre.
A NATO követelményeit nem ebben a teremben fogalmazzuk meg, tisztelt képviselőtársaim. Azt a három követelményt, amiről én beszéltem, a NATO-együttműködésben jártas, a NATO követelményeit pontosan ismerő olyan szakemberek, a szakma legjobbjai állították össze, akiknek a szavahihetősége és a hozzáértése az én szememben megkérdőjelezhetetlen. Tehát nagyon fontos kiindulópontnak tekintem azt, hogy a NATO-követelményeknek olyan képességekkel tudunk megfelelni, amelyeket az általunk kezdeményezett szerződéssel fogunk tudni elérni.
Köszönöm szépen a honvédelmi bizottság többségének, kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy támogatják a kormány előterjesztését, és - Nyitray úrhoz hasonlóan - igen nagy tisztelettel tudomásul veszem, és természetesnek tartom az ellenzék érveit.
Számomra inkább az a kérdés, hogy melyik álláspont mögött áll megcáfolhatatlan szakmai tartalom. Nekem mély meggyőződésem, hogy a kormány álláspontja mögött állnak ezek az érvek. Önök azt mondják, indoklás nélkül, hogy ez egy kiváló szerződés volt, mi pedig állítjuk, hogy az a három képesség, amiről ma is beszéltem, hiányzik ahhoz, hogy ezek a gépek a NATO-követelményeit kielégítsék. Ezt változatlanul állítom.
A másik dolog a kiválósággal kapcsolatban: abban a formában, ahogy az előző kormány ezt megkötötte, finanszírozhatatlan számunkra a szerződés, hiszen 24 milliárdot kellett volna idén, 24 milliárdot jövőre fizetni, és külön 28 milliárdot a fegyverekre 2005-ig. Tehát világos azokból a számokból, amelyeket nem akarok újra felidézni, hogy a módosítás már csak azért is szükséges volt - ez volt a minimumprogramunk egyébként -, hogy egyáltalán finanszírozhatóvá tegyük.
Önök azt mondják, hogy az ország anyagi lehetősége nem tesz lehetővé ilyen módosításokat - mi pedig azt mondjuk, hogy éppen a honvédelmi költségvetés lehetőségei - korlátozott lehetőségei - miatt kell ezt a módosítást elvégezni.
Egy másik ilyen érv volt ellenzéki oldalról, hogy nem biztos, hogy most ez a legfontosabb - ezzel mélységesen egyetértek. Sőt, az is mély meggyőződésem, hogy meg sem kellett volna kötni önöknek ezt a szerződést, hiszen ha a 61/2000-es határozat értelmében akartunk volna eljárni az előző ciklusban, akkor először valóban - ahogy Karsai úr is utalt rá - az életkörülményeket és az elhelyezési körülményeket kellett volna javítani.
Elhangzott az - én ezt vádnak nevezem -, hogy mi presztízsokokból kezdeményezzük a módosítást. A mi presztízsokunk - ha ez presztízsok - kettős: az egyik, hogy legyen megfelelő ez a technika, amit beszerzünk; a másik pedig, hogy finanszírozható legyen.
Mi 30-35 évre gondolkodunk képességekről. És akkor én hadd kérdezzem meg önöktől, hogy ha önök azt mondják, hogy nem olyan fontosak ezek a követelmények, vagy nem akarják megérteni, hogy mi az, hogy NATO-követelmények, ismételten összekeverik a kompatibilitást és az interoperabilitást. Ha egy szakembernek vagy több szakembernek meg fogjuk mutatni ezt a jegyzőkönyvet, gondolom, hogy igen erősen fogják a homlokukat ráncolni azoktól a mondatoktól, amelyeket mi vagy önök itt sokszor szakértelem nélkül elmondanak.
Hadd kérdezzem meg önöktől, vajon miért vagyunk a NATO tagjai. Nem azért, hogy a szövetség keretein belül gondoskodjunk az ország biztonságáról? Ezért vagyunk a tagjai. Ha egyszer a NATO tagjai vagyunk, akkor nem jó az, hogy ha már eszközöket szerzünk be, akkor olyanokat szerezzünk be, amelyek a szövetségesekkel mindenoldalú együttműködést biztosítanak? Nemcsak arról van szó, hogy statikusan hasonlóak a más NATO-országokban alkalmazott eszközökhöz, hanem mindenféle hadműveletben együtt tudnak működni bármelyik szövetségessel.
Vagy hadd tegyem fel azt a kérdést, ha 30-35 évre gondolkodunk: vajon miért van a washingtoni szerződésben az 5. §? Nem tartják önök elképzelhetőnek, hogy alkalmazásra kerül bármikor az 5. §? És akkor nem jobb, ha olyan eszközeink állnak rendelkezésre, amelyek valóban alkalmasak arra, hogy működjenek, amikor arra szükség van? Azt hiszem, ez teljesen vitathatatlan.
A másik fontos dolog a tulajdonlás kérdése. Azért szükséges a szerződésben a tulajdonlást előre rögzíteni, nem bizonytalanul hagyni, mint ahogy az előző szerződésben volt, mert így előre látható, és tervezhető ennek minden következménye, beleértve a költségeket is, hiszen az új tárgyalás szerint ezeket is tartalmazza.
Arról az opcióról, amit Nyitray úr vetett fel, hogy jobb volna ezt lebegtetni, és esetleg lehetővé tenni az akkori váltást, az expozéban is szóltam: nyilvánvaló, jól belátható veszteségeket okozna, hiszen akkor sok-sok olyan képesség, amit addig használtunk, megszereztünk, egyik napról a másikra veszendőbe menne.
Az életkörülményekre való hivatkozásnál két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik, hogy ennek a változtatásnak éppen az a célja, hogy legyen több pénz vagy legyen egyáltalán pénz az életkörülmények javítására, hiszen idén is és jövőre is évente 14-15 milliárd forintot felszabadítunk abból a pénzből, amit egyébként a Gripenre kellett volna költeni. Így a változtatás szerint az éves költségvetés 3 százalékát kell erre a célra fordítanunk, majd később ez már csak 1,5 százaléka lesz az éves prognosztizált költségvetésnek.
És a másik fontos dolog, ami itt szóba került: nem költünk emiatt több pénzt a védelemre, a honvédségre, tehát szó nincs arról, hogy ez az egészségügytől vagy a szociális kiadásoktól venné el az erejét az országnak. Az egy adott büdzsé, amiben gondolkodunk, és azon belüli átcsoportosításról van szó. Még egyszer hangsúlyozom: ebben a ciklusban 50 százalékkal kevesebbet fogunk ezekre a gépekre fordítani, és majdnem 50 milliárd forintunk fog rendelkezésre állni arra, hogy más célra fordítsuk, amit önök sürgetnek.
Oly sok módon eltértünk ma látszólag a tárgytól. Én egy kicsit furcsának tartom azt a gondolkodásmódot, hogy olyan technikát vegyünk, ami nem együttműködőképes, védekező repülőgépekről gondolkodjunk. Akkor az is felvetődik bennem, hogy az előző kormány miért ajánlott föl nyolc repülőgépet NATO-együttműködésre, és miért ezzel ellentétes képességű, alkalmatlan gépekről szól a bérlet. (Körömi Attila: Légtérvédelemre!)
Sőt, ad absurdum, az a gondolkodásmód, amit én önöktől megdöbbenve hallgatok, előbb-utóbb odáig is elvezet, hogy legyünk-e egyáltalán NATO-tagok, vagy hogy legyen-e egyáltalán honvédség Magyarországon, mert egyébként katonának lenni veszélyes foglalkozás. Nem hiszem, hogy ez a követendő irány.
(20.30)
Visszatérve arra, hogy itt tulajdonképpen egy egyszerű módosításról van szó, azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, hogy a kormány jól átlátható, világos, indokolható szándékát majd a szavazásnál szíveskedjenek támogatni.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
