NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajátos, hogy a módosító javaslatból - ami tulajdonképpen, mint tudjuk, egyetlen mondatból áll, vagy talán egy mondatnak egy része - az a legfontosabb téma, amiről egyébként az egész módosítási vita során a legtöbb szó esett, ez a nevezetes légi utántöltés mint az alfája és ómegája egy korszerű repülőgépnek manapság, az teljes mértékben hiányzik.
Lényegében véve ugyanaz a leírás szerepel benne, amire itt hivatkoztak is, hogy a NATO követelményeit is kielégítő legyen ez a vadászrepülőgép, és mint tudjuk, a NATO-követelmények azért nem azt jelentik, hogy minden a világon mindenütt egyforma, nem egy teljesen egységesített, szabványosított repülőgépről van ott szó, különböző célú, különböző felhasználási módú vadászrepülőgépekről beszélünk.
Azért indultam ilyen messziről, mert gyakorlatilag az egész vitánk majdhogynem ebből az egyetlenegy tényből adódik, hogy ugyanazt mondjuk, csak mindketten másra gondolunk. Mire gondoltunk mi annak idején, akkor, amikor az előző kormányzat idején a korszerűbb repülőgépek bérlése ügyében elkezdtük tárgyalásainkat, mik voltak a legfontosabb szempontjaink?
Nos, ezen szempontok közül az egyik legfontosabb az volt, hogy Magyarország helyzetéből, földrajzi helyzetéből, területnagyságából és egyáltalában véve a rá háruló NATO-feladatokból adódóan nagy valószínűséggel nem fog, de semmiképpen sem szeretne támadó hadviselésben részt venni. Nos, ez az ominózus légi utántöltő képesség, amit olyan nagyon nagy vehemenciával kívánnak szocialista és szabad demokrata képviselőtársaink ebbe a szerződésbe beletenni - bár ez a módosításban nincs benne, mint mondottam volt -, tessék világosan látni, csak és kizárólag akkor szükséges, ha ezek a repülőgépek valamiféle támadó feladatot látnak el.
Ugyanis egy Magyarország fölötti légtérvédelem, egy járőrözési feladat ellátásához az égadta egy világon semmi szükség nincsen légi utántöltésre. Ezt egyébiránt nagy megelégedésünkre a miniszter úr főtanácsadója, dr. Hollósi Nándor is megerősítette a bizottság ülésén. Habár ezt korábban azok a szakértők, akik a Fidesz döntését, vagy a Fidesz-kormányzat döntését előkészítették, ugyanígy tudták, de ebben a tekintetben úgy látszik, a szakértők azonos nézetet vallanak.
Nos, ha nem szükséges nekünk arra fölkészülnünk, hogy egy hosszas manőverezéssel a repülőgépek több órás levegőben tartásával valamiféle hosszú távú hadműveletet kívánunk elvégezni ezekkel a repülőgépekkel, akkor valójában elég nehéz - és ez az, amit igazából meg kell mondanom ennek a csekély számú jelenlévőnek -, a hosszas viták során nekünk egyáltalán nem is sikerült a szakértők által megmagyarázni.
Továbbá azt sem sikerült megmagyarázni, hogy miért nem szerepel a költségek között ennek a képességtöbbletnek, nevezetesen a légi utántöltéshez szükséges egyéb költségeknek a mértéke, nevezetesen hogy ehhez kell egy olyan repülőgép, egy nagy, úgynevezett tanker, amiből a vadászgépeket feltöltik, kell egy csomó kiképzési többletköltség, amivel a pilótákat ennek a nagyon nehéz műveletnek az elvégzésére fölkészítik. Annyi elhangzott, hogy ezek bizony jelentős költségek, de valahányszor megkérdeztük, akkor vállvonogatást, kézszéttárást és egyéb ilyen metakommunikatív válaszokat kaptunk arra nézvést, hogy mindez mibe fog kerülni egyszer, és mibe fog kerülni folyamatosan.
Nos, tehát ezt nem tudjuk, azok a számok, amelyek a teljes bérleti időtartam végéig a költségeket fölmutatják, feltehetőleg ennél csak többet jelenthetnek, hiszen ez a nagyon fontos költségtétel végeredményben hiányzik belőlük.
Ha már itt a pénzekről beszélünk, érdeklődve hallgattam - csak úgy zárójelben mondom -, amit Mécs Imre képviselőtársam mondott, hogy állítólag annak idején 1 millió USA-dollárért kaptunk 27 darab MiG 29-est. Ha ez így volt, akkor szerintem kellett volna venni még legalább százat, mert annyira olcsó lett volna. Talán egymilliárd volt az az egymillió, nem tudom, de esetleg Keleti miniszter úr, akinek regnálása idején ez történt, bizonyára tudja, hogy ez mennyi volt, valószínű, hogy nem egymillió. (Keleti György: Für Lajos.) Na mindegy, ezt csak úgy zárójelben mondom, tényleg a jegyzőkönyv kedvéért, hogy azért az egy kicsivel többe került.
Nos, úgy gondolom, hogy ha arról vitatkozunk, visszatérve az alaptémára, hogy a módosított szerződésben szereplő szolgáltatások, képességek, a fizetési feltételek, az átfutási idő, az ahhoz kapcsolódó különböző kondíciók most fajlagosan - ahogy az előbb itt valaki mondta - kedvezőbbek-e annál, mint amelyek az előző szerződésben voltak, ha elkezdünk számolni, akár mi, akár a kormánypártok, biztos, hogy mind a ketten ki tudnánk azt számítani, hogy a miénk volt a kedvezőbb. De azt hiszem, hogy ilyen számháborúba belemenni nem különösebben értelmes dolog. Azt hiszem, inkább arra a tényezőre érdemes még egy kicsit visszautalni, hogy az a parlamenti határozat módosításában szereplő klauzula, éppen mondhatjuk úgy is, fixszé és véglegessé teszi azt a koncepciót, hogy ezek a repülők 10 év után a földi kiszolgáló technikával együtt a tulajdonunkba kerülnek, tehát erre már előre kötelezettséget vállalunk, míg a korábbinál ez csak mint opció vetődött fel.
Tulajdonképpen úgy tűnik, hogy ez a másik olyan kérdés, aminél valamiféle koncepcionális különbség lehet és van is a két álláspont között. Önök úgy gondolják, az jó dolog, hogy 10 év után megvesszük maradványértéken, aztán még használjuk iksz évtizedig. Jó, tegyük fel, ez egy álláspont.
Mit gondoltunk mi annak idején? Azt gondoltuk, hogy van 10 esztendőnk arra - és ez a 10 esztendő nem a mai esztendővel kezdődött, hanem már a korábbi döntés esztendejével, tehát két évvel korábban -, hogy eldöntsük azt, milyen irányba fejlesztjük tovább majd a magyar légierőt, egyáltalában a Magyar Honvédség különböző fegyvernemeit akkor, amikor Magyarország, feltehetően már mint az Európai Unió tagja, egy sokkal jobban működő, prosperáló, gazdaságilag erősebb, közép-európai kisközéphatalommá válik, ha nem is katonai értelemben, de gazdasági értelemben.
(19.40)
Milyen lehetőségeink lesznek akkor majd nekünk, ha ezt az állapotot, ezt a szintet elérjük? És nem biztos, hogy érdemes nekünk előre megkötni a kezünket azzal, hogy most eldöntjük, hogy majd tíz év múlva véglegesen kikötünk, lehorgonyzunk egy olyan megoldás mellett, aminél addigra lehet, hogy jobb is lesz a piacon, vagy jobb is lesz a kínálatban, vagy akár jobb is lesz a Gripennél magánál - ami egészen bizonyos egyébként.
Tehát mi úgy gondoltuk, hogy azt a laufot, ahogy ezt népiesen mondani szokták, azt a haladékot, ami nekünk volna ez a tíz év arra, hogy eldöntsük, merre lépjünk tovább, mindenképpen meg kellett volna, meg kellene hagynunk. Önök úgy gondolják, hogy ez nem helyes. No, ebből is látszik, hogy különbözőképpen gondolkozunk erről az egész beszerzésről, és itt valójában azt hiszem, hogy ezek a mentalitásbeli, vagy némi túlzással talán úgy is lehet mondani, fejlesztésfilozófiai különbségek azok, amelyek miatt a két álláspont egymástól eltér, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másiknak a véleményét ettől feltétlenül elítélendőnek és végzetesen rossznak kell tartani. Mi azonban egyelőre meg vagyunk még győződve arról, hogy a mi eredeti elképzelésünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) jobb volt, és mi szerettük volna és szeretnénk azt fenntartani.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
