DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jaltai konferencia hírnevét még hat évtized elmúltával is beárnyékolják a hiányos ismeretek és a pártos torzítások. Bizonyára jót tenne, ha a témát újragondoló értékelés teljes címe így hangzana: “A jaltai nyilatkozat megszegése, majd megtartatása következtében ment csődbe a Szovjetunió, szabadultak fel a rab nemzetek, és esett széjjel a történelmi orosz birodalom.” Az okok és okozatok kibogozhatók, hogy azután a káros misztériumok eloszoljanak.
Nem szerencsés, amikor az időnként feltámadó lelkiismeret-vizsgálat és a hiányos tudás olyan parabolákat képes szülni, amelyekben összemosódnak merőben ellentétes események, például az 1939-ben megkötött Ribbentrop-Molotov-paktum és az 1945. évi jaltai nyilatkozat. Pedig szembeszökő az ellentét. A korábbi Ribbentrop-Molotov-szerződés zsákmányoló kapzsisággal a Szovjetuniónak adta Lengyelország keleti részét, a három balti országot és Finnországot. Ezzel szöges ellentétben az elkövetkezendő jaltai egyezményben az aláíró nagyhatalmak garantálták a megszállt országokban az emberi szabadságot és a demokratikusan megválasztott kormányzást.
A következmények is különbözően alakultak. Egyrészről a német-szovjet szerződést elsodorta a háború. Másrészről a jaltai szerződést megszegő Szovjetunió rákényszerült annak betartására. Az tény, hogy ehhez kellett a nyugati szövetségesek négy évtizedes erőfeszítése és felfegyverkezése a NATO keretein belül. Tehát a történelem Jaltára fogyatékosságai ellenére mégsem az elárulás, hanem a szavatartás szimbólumaként emlékezhet.
Azért szándékozom a témával foglalkozni 2005-ben, mert Magyarországot megint áthatja a Jaltát is oly tartósan körüllengő hiedelem: a kiszolgáltatottság, a bizalmatlanság és a borúlátás kísértete. Ugyan mi okozza az önkorbácsolásra való hajlamot és az önbizalom hiányát? Hogy van az, hogy lehetőségei, képességei és potenciálja ellenére Magyarország messze maga mögött marad?
A válaszok gyökerei hasonló mélységekbe nyúlnak és hasonló forrásokból táplálkoznak, mint a jaltai egyezség princípiumait kétségbe vonó és hatásosan lejárató rágalmak és cinizmus. Hol van már az 1956-os forradalom és szabadságharc összefogása és bátorsága? Hová lett 1945 bölcs és elszánt nemzedéke, amelyik a szovjet katonai megszállás alatt példaértékű választásokra volt képes, és amely döntő többséget szavazott a polgári nemzeti politikának? Ezt méltatta akkor a “demokrácia fellegváraként” vezércikkben a New York Times. Mégis az elkövetkező négy és fél évtizedes kommunista diktatúra 1945 és 1956 szellemétől való félelmében el akarta feledtetni a szabadság és a demokrácia lelkületét azáltal, hogy táplálta a Jaltáról terjesztett tévtanokat.
Közben a nyugati országokban nemritkán belpolitikai labdaként a jaltai nyilatkozat ködösítése akarva-akaratlanul játékszere lett a történelemtorzító törekvéseknek. Úgy emlegették Jaltát, mint azt a nemzetközi szerződést, amelyik legitimálta a Szovjetunió érdekszférájában a kommunista pártdiktatúrát. Pedig eredetileg 1945-47-ben Magyarországon a jövőkép a szuverenitás volt, nem pedig a szovjet érdekszféra. Megismétlődtek ugyan a nemrég befejeződött háború árnyékában, a megszállás valóságában a rituális köszönetnyilvánítások a felszabadító szovjet hadseregnek, a közvéleményt, a nemzetközi szféra és a külpolitika ügyeit áthatotta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a békekötésre készülés és az ország szuverenitásának visszaszerzése 1947 nyár végére.
Köszönöm, elnök úr. Két további estén ezt folytatom. Köszönöm.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
