KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat valóban a vízi társulatokról szól, a vízi társulatokkal kapcsolatos szabályozást, illetve annak tulajdonképpen egy részét szeretné az eddigi szabályozáshoz képest jobban rendezni.
Hadd kezdjem azonban azzal, hogy a magyar vízi társulatok 200 éves múltra tekintenek vissza, merthogy József nádor 1807-ben egy dekrétumban tette lehetővé, hogy megalakulhatnak. Azt mondta egészen pontosan ebben a dekrétumban, hogy “a magánosok költségén létesítendő vízművekre nézve, ő szent felsége kegyes jóváhagyásával rendeltetik, hogy ha az együttesen érdekeltek többsége a folyók ártalmas kiáradásainak elhárítására szükséges vízi műveknek saját költségükön leendő elkészítését elhatározza, az ezen munkálat társulatába belépni nem akaró birtokosokat ugyan a rájuk eső költségek hordozására kényszeríteni nem lehet”, de ezek a társulatok megalakulhatnak. Ennek alapján jött létre 1810-ben az első vízi társulat, vagyis a vízi társulatok a jövő, következő évben ünneplik megalakulásuk 200. évfordulóját, ezért is tartanánk fontosnak, hogy az évfordulóra is figyelemmel helyezzük a vízi társulatokat a számukra megérdemelt helyzetbe, azaz biztosítsuk hosszú távon is a további stabil működésüket.
Ahogy említettem, tehát 200 éves maga az intézmény, de rögtön tegyük hozzá, hogy ez Európában egyáltalán nem egyedülálló, hiszen a holland vízi társulatok 1000 éves múltra tekintenek vissza, az olasz vízi társulatoknak 600 éves múltja van, Németországban is több száz éves múltra tekintenek vissza a vízi társulatok. Ezzel együtt is azt lehet mondani, hogy a magyarországi vízi társulatok 200 éves történelme már Európában is tiszteletet parancsol.
Ami a múltat illeti, a társulatok megalakulása mögött az van - és hozzáteszem rögtön, hogy annak idején ez sok területen volt jellemző, mondjuk, a tűz elleni védekezés esetében az önkéntes tűzoltóságok létrehozásánál is -, hogy az emberek helyben sokszor gondolták úgy, hogy a helyi problémáikat egymással összefogva jobban képesek megoldani, mint egyenként, és ekkor szerveződtek különböző társulatokba. A vízgazdálkodási problémáikat, amelyekkel szembesülniük kellett nap mint nap, vízi társulatok létrehozásával próbálták megoldani, ugyanis a lokális gondok az ott élők életét, megélhetését, gazdálkodását nehezítették meg, viszont lehetséges, hogy ezek a helyi gondok, amelyek a helyiek számára nagyszabásúak voltak, mégsem voltak eléggé nagyszabásúak ahhoz, hogy az állam vegye magára a megoldás összes következményét és feltételét.
(14.50)
Vagy pedig az állam nem volt olyan erős, hogy képes legyen ezt a problémát megoldani, a problémákat elhárítani, nem rendelkezett hozzá elég forrással. És ekkor történik az, hogy az emberek egymással összefogva, saját maguk társulatot szervezve kezdik megoldani a gondokat, és nagyon sokszor minden külső segítség nélkül, saját finanszírozásban, saját eszközökkel történt a megoldásoknak a megtalálása és a problémák elhárítása.
Ezek a társulatok Európában mindenütt a vízzel szembeni védekezésként jöttek létre, mert mentesíteni kellett a földeket a nemkívánatos vizektől, meg kellett védeni tőlük azokat, illetve rendezetten kellett megkísérelni elvezetni a felesleget. Helyi problémákról és helyi megoldásokról van tehát szó, és arra a momentumra hívnám fel a tisztelt Ház figyelmét, hogy összefogással jött létre, az emberek maguk gondolták úgy, hogy nekik kell kezükbe venni e tekintetben is a sorsuk irányítását, és nekik kell tenniük annak érdekében, hogy egy sajátos, helyileg időnként jellemző problémát megoldjanak.
Azért tartom ezt nagyon fontosnak kihangsúlyozni ennek a vitának a keretében itt a tisztelt Házban, mert nagyon sokszor megfigyelhető, hogy sokan vannak, akik mesterségesen szítanak ellentétet vízi társulatok és a vízi társulatok tagságát jelentő gazdálkodók között, és ez aztán mindenféle működési nehézséget, egymással szembeni bizalmatlanságot okozhat, pedig nagyon lényeges tudni, hogy a társulatok azért léteznek, mert a helyi szereplők azokat létrehozták, azért működnek, mert a helyi szereplők azokat finanszírozzák, és addig fognak létezni és működni és fogják kifejteni szerintem áldásos tevékenységüket helyben, amíg ez az állapot létezik, amíg ez az állapot nem változik meg.
A másik, amit szeretnék mondani, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy azt mondtam, hogy szemben azokkal a vádakkal, amelyek szerint miért van erre szükség, nem is EU-konform az intézmény maga, hogy de bizony, több száz éve ráadásul, az Európai Unióban ma is nagyon erős a társulati mozgalom ott, ahol a vizek elleni védekezés ezt szükségessé teszi. Vagyis egy kétszáz éve Európába illeszkedő intézményrendszerről van szó, és itt ezen a ponton érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon adottak-e annak a feltételei, hogy ez az egyébként több száz éve működő európai intézményrendszer valóban európai módon legyen képes működni. És ha körbetekintünk a társulatok lehetőségei, eszközrendszere, működési feltételei körében, akkor azt kell mondanunk, hogy nehezen.
Ennek számos oka van. Az egyik ezek közül az, hogy az a bizonyos 1995-ös szabályozás, ami a mostani feltételrendszer kereteit, körülményeit mutatja be, vagyis az 1995. évi LVII. törvény IX. fejezete nem elégséges szabályozás már, több okból sem. Egyrészt, mert magát a törvényt is húsz alkalommal módosította az elmúlt 14 évben az Országgyűlés, másrészt nem jó azért sem, mert a környezetét, a törvényi, jogszabályi környezetét is számos alkalommal módosítottuk, vagyis most már a ’95. évi törvény ellentmondásban van számos, azóta megszületett törvénnyel. És végül problémát jelent azért is, mert számos kérdést nem rendezett, amelyeket pedig rendezni kellett vagy lehetett volna már a törvény megalkotása óta eltelt 14 évben. Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy 14 év tapasztalata áll rendelkezésünkre, 14 év tapasztalata alapján lehet azt mondani, hogy megérett az idő, megérett a helyzet a változtatásra.
Hozzá kell rögtön tennem, hogy a társulatok természetesen működnek, a társulatok azonban nagy nehézségek árán működnek; vannak jobban működők, vannak rosszabbul működők. Nagy nehézségek árán működnek, de akármi is a mai helyzet, egy biztos: társulatokra száz év múlva is, kétszáz év múlva is szükség lesz, és nekünk érdekünk és célunk kell hogy legyen, hogy a működésük feltételrendszerét hosszú távon is képesek legyünk biztosítani.
A törvényjavaslat, az önálló törvényjavaslat kivenné a ’95. évi törvényből a vízi társulatokra vonatkozó szabályozást, és önálló törvényt szándékozik megalkotni az áttekinthető viszonyok, a finanszírozás biztonsága és a működés feltételrendszerének a jobb kialakulása érdekében. Erről szól tulajdonképpen a törvény.
A törvény megalkotásának, előkészítésének folyamatáról engedjék meg, hogy szóljak néhány szót. Tulajdonképpen 2001-ben kezdődött meg a ’95. évi törvény tapasztalatainak feldolgozása, és akkor kezdődött meg a tárcákkal való egyeztetés annak érdekében, hogy a szabályozás anomáliáit javítsák - vagy javítsuk - vagy annak érdekében, hogy egy új törvénnyel tegyünk végérvényesen pontot a különböző területeken keletkező vitákra. Az egyeztetések 2006-ban jutottak el odáig, hogy a társulatok maguk gondolták úgy, hogy miután a különböző egyeztetések nehezen haladnak vagy egyáltalán nem haladnak, vagy újra és újra visszatérnek egy korábbi fázisba, maguk tesznek annak érdekében, hogy megalkossák azt a törvényt, ami a jövőben a társulatok működésének feltételrendszerét biztosítaná.
A törvényt, ezt a törvényt nyújtottuk be képviselőtársaimmal a parlament elé 2008. október végén, erről tanúskodik a T/6669. sorszáma, és decemberben kezdte a gazdasági bizottság a tárgyalását. 2008 decembere óta egy időhúzás folyik lényegében, és nekünk az a félelmünk, hogy ha most sem fogadja el a tisztelt Ház a törvényjavaslatot, akkor a következő évben sem meg később sem születik meg maga a törvény. Ezért aztán az az egyre nehezülő helyzet, ami a környezeti feltételek változásából, a finanszírozás tisztázatlanságából adódik, az egyre rosszabb helyzetbe hozza a társulatokat, amelyekre pedig - még egyszer mondom - igenis szükség van. Ha holnapra az összes társulatot bezárnánk, a működésüket megszüntetnénk, akkor biztos vagyok benne, hogy két éven belül elkezdődne a vízi társulatok szervezése, mert a gazdák helyben rájönnének, hogy a vízkárok ellen védekezni közösen, egymással összefogva, vagyis társulati formában szerveződve sokkal jobban tudnak.
A törvényjavaslat részletes ismertetésétől eltekintek a tisztelt Házban, egyrészt mert feltételezem, hogy a képviselő hölgyek és urak részletesen elolvasták magát az előterjesztést, ezért aztán ennek ismertetésétől itt nyugodt szívvel eltekinthetek, másrészt meg azért, mert nagyon sok olyan részletszabályt szabályoz, ami a társulatok szervezésétől kezdve egészen a szétválásig vagy a társulat megszűnéséig kíséri végig az életüket, amely szabályokra egyébként szükség van azért, mert pontosan kell tudni, hogy milyen törvényes, jogszabályban rögzített lépései vannak a társulatok megszervezésének és aztán egész életciklusuknak.
Van azonban a törvénnyel kapcsolatban néhány vitapont, amelyekre szeretnék előre kitérni. Az egyik az, hogy az 1995. évi LVII. törvény, ami a vízgazdálkodásról szól, tartalmazza a vízgazdálkodással kapcsolatos általános előírásokat, tartalmazza a vízi társulatokra vonatkozó előírásokat - ez az a bizonyos IX. fejezet -, és tartalmazza a víziközmű-társulatokra vonatkozó szabályokat. És felmerül: miért nem együtt szabályozzuk átfogó módon az egészet, miért nem egy rendszerbe illesztve? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert immáron 8-9-10 éve nem lehet ezt az egységes rendezett szabályozást megalkotni. Ez nem a vízi társulatok feladata természetesen, ha pedig ez így van, akkor szerintünk ne válasszuk azt a megoldást, hogy miután az egészet egyben nem tudjuk rendbe rakni, ezért aztán ne rakjuk rendbe egy kicsi szeletét se.
(15.00)
Ezzel kapcsolatos kifogás szokott lenni, hogy a vízi társulat is egy társulat, meg a víziközmű-társulat is egy társulat. Mindegyik nevében benne van a víz, úgyhogy ezek rokonok, tehát akkor szabályozzuk őket együtt vagy egyszerre.
Arra szeretném itt felhívni a figyelmet, hogy több lényeges különbség van a vízi társulatok között, amelyek a területi vízgazdálkodással kapcsolatos feladatokat látják el, és a víziközmű-társulatok között. Az egyik ezek közül, hogy a vízi társulatok érdekeltségi rendszere a szolidaritás elvén alapul, vagyis akik a társulat területén laknak, és ahol megszületett az összes szereplő kétharmados szavazásával a döntés társulat alakításáról, ott minden érintett köteles fizetni az érdekeltségi hozzájárulást, teljesen függetlenül attól, hogy az adott évben - vagy akár 10 évben, vagy 15 évben - az ő területén, földjén konkrétan történt-e olyan esemény, ami miatt kárelhárításra vízi társulatot igénybe kellett venni. Míg a víziközmű-társulatok pedig a kár-haszon elvén működnek, vagyis ott pontosan lemérhető, hogy kinek mennyi haszna származik abból, hogy azok létrejönnek és a tevékenységüket végzik, és ennek megfelelően történnek a kifizetések.
Itt szeretném megjegyezni - talán ezt a Házban nem tudják sokan -, hogy a vízi társulati hozzájárulás 300-800 forint között mozog hektáronként évente, az átlaga ennek a hozzájárulásnak 600 forint. Tehát amikor valakik azon háborognak, hogy mennyi pénzt vesznek ki a társulatok a zsebükből, akkor azt tudni kell, hogy itt hektáronkénti 600 forintról van szó. Azt gondolom, ennyit meg kell hogy érjen, hogy adott esetben a gazdálkodása biztonsága növekszik ahhoz képest, mint ha a társulat nem látná el a feladatait.
A másik fontos különbség, hogy a vízi társulatok léteznek 200 éve, és biztos vagyok benne, hogy még pár száz évig fognak létezni - ameddig víz van, addig mindenesetre, sőt a későbbiek során szerintem, ha a víz hiányzik, akkor is, mert akkor meg majd oda kell vezetni -, míg a víziközmű-társulatok egy adott feladat megoldására létrejönnek, és amikor a feladatukat elvégezték, akkor az esetek döntő többségében megszűnnek. Vagyis nem érezzük azt, hogy össze kellene kötni a kettőt egymással.
A másik vitapont, ami megmutatkozott a bizottsági üléseken, az volt, hogy a törvény tartalmaz bizonyos előírást a finanszírozással kapcsolatban is. Ennek pedig az az oka, hogy a társulatok a belvizeket a földekről többnyire vagy többek között állami csatornák, állami tulajdonban lévő csatornák, állami tulajdonban lévő szivattyútelepek segítségével vezetik el, ahhoz viszont, hogy ennek a feladatnak eleget tudjanak tenni, ezeket az állami csatornákat és állami szivattyútelepeket megfelelő állapotban kell tartaniuk.
Vagyis az történik, hogy a gazdáktól és a társulat területén érintett önkormányzatoktól, vállalkozásoktól beszedik az érdekeltségi hozzájárulást, és ennek egy részét pedig fordítják az állami vagyon - ha tetszik - karbantartására, és ezt joggal nehezményezik a gazdák. Mi is úgy gondoljuk, akik a törvényt benyújtottuk, hogy ha az államnak van valahol egy tulajdona, azért tegyen valamit annak érdekében, hogy az a tulajdon megfelelően karban legyen tartva. Ezért ez a törvényjavaslat tartalmaz egy olyan kitételt, passzust is, hogy a költségvetés évente tervezze be, hogy az ilyen típusú művek karbantartására meghatározott összeget kell biztosítani. Ez az összeg pedig legyen legfeljebb a beszedett érdekeltségi hozzájárulások 50 százaléka.
Ez egyrészt kiszámíthatóbbá teszi a társulatok finanszírozását, gazdálkodását, másrészt világos üzenet a gazdák számára is, hogy nem hagyunk egyedül titeket, segítünk a problémáitok megoldásában, harmadrészt pedig lehetővé teszi, hogy az állam a saját tulajdonával megfelelően és felelősen gazdálkodjon. Ezért azt gondoljuk, hogy erre a szabályozásra feltétlenül szükség van, és kérjük majd a tisztelt Házat, hogy az ezzel kapcsolatos módosító indítványokat, amelyek majd ezt ki akarják venni nyilván ebből a törvényből, ne támogassák, bár nyilván erre a kérdésre majd a részletes vita során vissza lehet még térni.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azzal szeretném befejezni felszólalásomat, hogy azt a tanulságot vontam le a bizottsági vitákból - négy parlamenti bizottság tárgyalta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, és ebből a négy bizottságból három, a gazdasági, a mezőgazdasági és az önkormányzati támogatta, a környezetvédelmi bizottság pedig nem támogatta az általános vitára való alkalmasságát -, hogy még azoknak is, akik pedig ezzel foglalkoznak hivatásszerűen, nagyon felületes az ismeretük a társulatokról. Sok olyan hozzászóló volt - különösen a mezőgazdasági bizottság ülésén -, akik kifejezetten ezt az ellentétet élezték, ami a gazdák meg a társulatok között szerintük megvan, ami egyébként időnként valóban létezik, de többnyire mesterséges úton-módon hozták létre.
Ehhez képest én meg arra szeretném biztatni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy vegyék figyelembe a társulatok 200 éves történetét, vegyék figyelembe, hogy társulatokra még pár száz évig szükség lesz, és vegyék figyelembe azt is, hogy kik voltak azok, akik a társulati mozgalom körül bábáskodtak különböző módokon vagy vezetőként, vagy a támogatóiként, mert a felsorolás meglehetősen érdekes lehet esetleg. Talán ismert nevekkel lehet találkozni: Széchenyi, Vásárhelyi, Beszédes, Kvassay, Sajó, Andrássy, Lónyay vagy a Szapáry családok játszottak fontos szerepet egy időben a vízi társulatok 200 éves történelmében. Vagyis tekintsünk erre a múltra, és ennek a múltnak a megbecsülésével tekintsünk a társulatok jövőjére.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
