VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim, más menetrend szerint szerettem volna ezt a felszólalást elmondani, azonban az élet egy kicsit átírta az elképzeléseimet, ugyanis délben találkoztunk az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi bizottságának tagjaival, és bizony meglepő volt hallani azt, ami ott elhangzott, elsősorban Rogán Antal gazdasági és informatikai bizottsági elnök úr szájából.
Ugyanis, uraim, ez egy kettős fenekű beszéd, amit önök gyakorlatilag immár napi szinten művelnek. Mi is hangzott ott el, a gazdasági és informatikai bizottság ülésén? Majdhogynem istenítették a szocialista kormányok megszorító intézkedéseit. Amikor megkérdezte az Európai Parlament illetékes gazdaságpolitikusa a magyar kormánytól, hogy mi történt a szociálpolitikai intézkedésekkel, miért nem vágja vissza a szociális kiadásokat a magyar kormány, akkor folyamatosan azt ecsetelték, majdhogynem dicsőítették a szocialista kormányok ebbéli intézkedéseit. (Dr. Józsa István: Szakembereknek mondta!) Ott azt emelték ki, hogy dehogynem, hát visszavágjuk, dehogynem tesszük meg!
Most ehhez képest önök folyamatosan arról beszélnek itt a kamerák előtt, csak azért, mert önöket nézik a tévénézők, hallgatják az emberek, hogy milyen remek, hát még több pénzt lehet juttatni az embereknek, mert van itt pénz, bőven jut mindenkinek. Én azt gondolom, ez egész egyszerűen egy tisztességtelen eljárás. Ne tessék ilyen kettős beszédet folytatni! Rendszeres az, hogy a nemzetközi sajtóban teljesen másról beszélnek, mint itt az Országgyűlésben vagy a magyar közvélemény előtt.
És amikor már a magyar gazdasági kilábalás esélyeit nézzük, azt nézzük, hogy 300 milliárd forint kockázati felárat fizetünk az államadósság után éves szinten, csak azért, mert nincs hitele a magyar gazdaságpolitikának, pont ezekkel a kettős beszédekkel tetszenek ezt a hitelt nagyon hatékonyan eljátszani! Ugyanis a nyugati elemzők nézik az önök gazdaságpolitikusait, nézik a minisztereit, és azt látják, hogy egy egészen zavaros és ellentmondásos kommunikáció az, amit tetszenek közvetíteni. Ugyanaz hangozzék el az emberek felé is, mint a nyugat-európai államokat képviselő politikusok felé! Ugyanazt szeretnénk hallani, mert egész egyszerűen ez segít majd a hitelesség visszanyerésében és a jelentős, 300 milliárd forintos többletkiadást okozó kockázati felár mérséklésében. Addig, amíg ez nem történik meg, addig, amíg ilyen zavaros nyilatkozatokat tesznek, amelyek egymásnak is ellentmondóak, egész egyszerűen nem lesz ebből kilábalás.
S végül át kell tekintenünk néhány olyan pontot, amit én megkérdeztem az Európai Parlament illetékes gazdaságpolitikusaitól, hogy mégis mi a véleményük erről. Ezek ugyanis olyan kérdések, amelyek a magyar gazdasági kilábalás esélyeit érintik. Ilyen például a mezőgazdaság és a magyar termőföld ügye. Ugye, ez egy olyan kérdés, amit önök szavaztak le az alkotmány-előkészítő bizottságban. Nem kis részben ezért vonult ki a Jobbik, mert egész egyszerűen mi meg szeretnénk őrizni, uraim, önökkel ellentétben, nemcsak 2-3 évig, meg időben odébb tologatva, a magyar termőföldet magyarnak. Mi azt szeretnénk, hogy mindörökre magyar maradjon.
Akkor, amikor megkérdeztük az európai gazdaságpolitikusoktól azt, hogy mégis hogyan képzelik a magyar felzárkózást, hogyha idejönnek a lényegesen nagyobb tőkeerővel bíró nyugati vállalkozók, megvásárolják a magyar gazdák elől a magyar termőföldet, a magyar emberek ilyen módon kiszorulnak a föld birtoklásából - ez rövid idő kérdése, hogyha önökön múlik, és ez megvalósul -, és akkor egész egyszerűen az lesz, hogy a tőkejövedelmet, amelyet a magyar termőföldön meg lehet termelni, el fogják vinni Nyugatra. Nekünk a munkajövedelem marad, az az egészen pitiáner összeg, amit egy-egy bérmunkás kaphat egy-egy nagyüzem földjén munkálkodva, mondjuk, egy orosz vagy egy osztrák vagy egy francia, vagy egy német gazda földjén. Ezekre a súlyos kérdésekre kellene választ adni! Ezekre, sajnos azt kell mondjam, hogy önök az égvilágon semmilyen választ nem adtak ez idáig!
Aztán szintén feltettem azt a kérdést az európai gazdaságpolitikusoknak, hogy az európai pénzügyi rendszer mikor lesz végre olyan módon egységes, hogy az egységes felügyeleti eljárásokban meg lehessen azt is vizsgálni, hogy mitől van óriási kamatmarzs Magyarországon. Mitől realizálhatnak óriási profitot a bankok? Miért kerül annyira sokba a magyar vállalkozók számára a hitel, és miért kerül egy nyugati cég számára rendkívül kevésbe a magyar vállalkozásokéhoz képest? Ez ugyanis, hölgyeim és uraim, azt jelenti, hogy egy azonos szervezettségű, elvben azonos versenyképességgel bíró magyar vállalkozás csak azért kerül jelentős versenyhátrányba a nyugati országok hasonló cégeivel szemben, mert Magyarországon rendkívül drága módon jut hitelhez, ha egyáltalán folyósítanak a részére. Erre sem született hathatós válasz.
Most van előttünk épp a PSZÁF-ről szóló törvény, abban sincs ilyen. Abban is rendkívül gyenge szankciókat találunk, olyanokat, hogy ha egy hitelintézet vezetője valamilyen disznóságot elkövet, mondjuk, a fogyasztóvédelem területén, akkor magánszemélyként 500 ezer forintra büntethető maximum. Ez is egy olyan kérdés, ami egészen egyszerűen megengedhetetlen, hogy ennyire enyhén próbáljanak védekezni az ilyen szabálysértések ellen, amelyek az embereket jelentős módon megkárosítják.
Szintén beszéltem az európai gazdaságpolitikusoknak arról, hogy magasak a magyar energiaárak. Hölgyeim és Uraim! 30-40 százalékkal többe kerül Magyarországon például a földgáz, mint egyes szomszédos országokban, mint például Ausztriában. Rendkívül gyakran jelentősen olcsóbban lehet megvenni a bécsi földgáztőzsdén a földgázt, mint ahogy Magyarországon. Erre nagyon kevés az a válasz, hogy igen, mert ők valahogy ügyesebben csinálják. Erre az az egy válasz lenne, hogy megcsinálják végre a földgázpiaci diverzifikációt, végre felállítanak egy olyan monitoringrendszert, amely képes lenne arra, hogy monitorozza a magyar földgázárak alakulását. Ez összehasonlíthatóvá teszi az árrések alakulását, a földgázárak alakulását a nyugat-európai országokban és Magyarországon, és ebből bizony le lehetne vonni a következtetéseket.
Ezzel szemben milyen törvényi szabályozást fogadnak el önök? Azt, hogy a földgázellátásra vonatkozó árakat a miniszter állapítja meg egy hatósági rendeletben, magyarul kikerül a parlament ellenőrzése, befolyásolása alól ez a kérdés is, és nagyon könnyen el tudjuk képzelni azt, hogy egész egyszerűen, egy önkényes szempontrendszer alapján, attól függően, hogy mennyire ápol szoros baráti kapcsolatokat a kormánnyal az adott energetikai lobbi, annak alapján lesznek megállapítva az árak. Eddig ugyanis ez volt a gyakorlat.
Végül, de nem utolsósorban nagyon fontos arról beszélnünk, hogy mi a helyzet az adózási versenyben, amelyet Magyarország folytat. Van egy felismerés, amit meg kell hogy fogalmazzunk. Ez az, hogy a nemzetközivé vált tőke egyre kevésbé hajlandó megfizetni a munkaerő bővített újratermelésének a költségeit, a nyugdíjakat, az egészségügyet, az oktatást és hasonlókat, amelyeket mi a közterhek révén megpróbálunk rajtuk bevasalni. Ez ügyben milyen tervei vannak a kormánynak? Erre vonatkozóan ugyanis az égvilágon semmit nem látunk. Egyelőre azt látjuk, hogy van egy, a GDP mindössze 1,5 százalékára rúgó adóátrendeződés. Megjegyzem egyébként, hogy ez is a magasabb jövedelmű magánszemélyek javára szóló adóátrendeződés, és mindez oly módon valósul meg, hogy amikor megkérdezzük a gazdasági és informatikai bizottság ülésén a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy végeztek-e adórugalmassági vizsgálatokat erre vonatkozóan, próbálták-e egyáltalán modellezni ennek a 400 milliárdos adócsomagnak a hatását, akkor egész egyszerűen sötét és üres tekintetek merednek vissza ránk, mintha talán nem is hallottak volna arról, hogy ezt meg kellene egy ilyen esetben tenni.
Kopits György úr, a Költségvetési Tanács elnöke egy félmosollyal az arcán mondta azt el, hogy bizony a kormány ilyeneket nem szokott készíteni, gyakorlatilag nem figyel oda erre, hát kénytelenek ők helyette elvégezni ezt a munkát. Ez olyan szintű szakmai felelőtlenség, amely mellett egészen egyszerűen nem szabad szó nélkül elmenni.
És végül, de nem utolsósorban itt van a társasági adózás kérdése, ami a magyar növekedési kilátásoknak megint csak igencsak odatesz, és megint csak nagyon komolyan rontja őket. Miről is beszélünk? Arról a példáról, amit már korábban is elmondtunk önöknek, hogy egy nemzetközi multinacionális vállalat mindössze 10 százalékos társasági adókulccsal adózik a nyeresége után, azaz 1 millió forint nyereség után 100 ezer forint társasági adót fizet.
(15.50)
Ezzel szemben áll a magyar kis- és középvállalkozó, akiket önök a szavak szintjén remekül megvédenek - nap mint nap halljuk ezt itt az Országgyűlésben -, ezzel szemben a magyar kis- és középvállalkozó a társasági adón felül fizet személyi jövedelemadót, fizet egészségügyi hozzájárulást, és miközben 1 millió forint nyereség után a multinacionális cég 100 ezer forint adót fizet, a magyar kis- és középvállalkozó 451 ezer forintot fizet. Ezt a kérdést már meg kellett volna oldani! Fél éve kormányoznak, és azt látjuk, hogy a négy és félszerese az adóterhelése jelenleg 1 millió forint nyereség után egy magyar kis- és középvállalkozónak, mint a multinak.
Megkérdezem, hogy önök valóban a nemzeti ügyek kormánya, ha önök valóban perspektivikus gazdaságfejlesztési elképzelésekkel rendelkeznek a jövőre nézve, akkor miért nem történtek még meg ezek a lépések. Az ugyanis nekem roppant kevés magyarázat, hogy túl kevés ideje kormányoznak, amit nap mint nap hallunk, hiszen nyolc évük volt arra, hogy ezeket az intézkedéseket végiggondolják, nyolc ellenzékben eltöltött évük volt arra, hogy valamilyen határozott cselekvési tervvel lépjenek ki a nyilvánosság elé. Nem ez történt, és ezt nagyon sajnálom. Arra biztatom önöket, hogy tanulmányozzák a Jobbik szakmai anyagait, amiket rendszeresen publikálunk, amiket ismertetünk itt is, a sajtóban is, és ezek nyomán próbáljanak hathatós érdemi intézkedéseket foganatosítani.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
