SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Az önkormányzatokban időnként nem biztos, hogy megvan az a kellő tudás és az a kellő tapasztalat, amelyekkel az oktatási rendszert, a helyi oktatási rendszert teljeskörűen lehet felügyelni. (Moraj az MSZP és a Jobbik soraiból.) Nem minden településen van ez így. Emlékszem rá helyi önkormányzati képviselőként, hányan és kik szóltak hozzá a pedagógiai tantervekhez, kik értékelték az iskolai szakmai munkát, kik vettek részt iskolai látogatásokon. Nem biztos, hogy minden önkormányzatban megvan erre a képzettség.
Ha tovább nézzük a budapesti problémákat, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok gyerek nem ott jár iskolába, nem abban a kerületben vagy nem azon a településen, ahol ő valójában lakik. Ez már csak azért is előfordulhat, mert szemben az utca túloldalán időnként már másik kerület van, ámde a finanszírozás úgy működik, hogy minden kerület csak annak a költségnek nagyjából a felét kapja meg állami normatívában, ami az iskola fenntartásához kell. Éppen ezért nagyon sok önkormányzat azt a stratégiát választotta, hogy a helyieket ellátta, de a többieket nem engedte be akkor sem, ha közelebb volt neki a másik kerületi iskola, mint az, ahol ő valójában körzetes.
Ezt a problémát mindenképpen meg kell oldani ebben a törvényben, de ugyanígy felhívnám a figyelmet egy problémára, hogy most pedig a megyék közötti átjárhatóságot kell majd növelni.
Utalnék arra, hogy egy Pest környéki településről is meg kell oldani, hogy a gyerekek bejárjanak Pestre, úgy kell megoldani a finanszírozást.
Nagy a mobilitás. A gyermekek jönnek-mennek, a családok költöznek, hosszú az a nyolc év, amit egy helyben el kellene hogy töltsenek a gyermekek, egy iskolában. Ugye, ma már ez nem nagyon divat, különösen itt, a városban nem. Itt a valódi probléma, hogy a gyermekek mást tanulnak az egyik helyen, és mást tanulnak a másikban. Vagy tanszabadság, vagy átjárhatóság. Ez a törvény, azt hiszem, világosan leteszi a garast amellett, hogy inkább átjárható legyen. Az egységes kerettantervek ezt a célt szolgálják.
Elmondták az iskolaigazgatók, hogy ha egy pedagógus alkalmatlanná válik, akár csak ideiglenesen is, nincsen eszköz arra, hogy ezt valami úton-módon objektíven közölje vele. Nincsen erre mérőeszköz. Feltétlenül fontos éppen ezért visszaállítani azt az értékelési és minősítési rendszert, amely korábban volt, és amely felügyeli a pedagógusokat.
Az integráció tekintetében itt mindig elhangzik, Gúr képviselőtársam is mondta, hogy hogyan van ez Borsodban, meg a hátrányos helyzetű településeken. Én visszakérdeznék, hogy miért, hogy van ez Budapesten. Itt vajon azt mondhatjuk-e, hogy itt - ahol egyébként nagyon sok integrált iskola van - meg van oldva a probléma? Pontosan azt látom, hogy ennek a törvénytervezetnek nem az a baja, hogy nem foglalkozik az integrációval, hanem egy kicsit komplexebben kezeli, és azt mondja, hogy annak ellenére, hogy van integráció, annak ellenére, hogy a szomszéd utcában esetleg egy egyetem működik, van digitális tábla, olyan EU-konform játékok az udvaron, amelyek milliókba kerülnek, ennek ellenére sem biztos, hogy megvalósul a felzárkóztatás. Ez a törvénytervezet, még egyszer mondom, komplexebben kezeli ezt a kérdést, és szerintem ez egy óriási előnye.
Van itt még egy kérdés, hogy valójában kiket is szolgál ki az iskola, mondjuk, a délutáni oktatás során manapság. Elmondhatjuk-e, hogy valóban azok veszik igénybe délután az iskolát, akik erre a leginkább rászorulnak, akiket fel kellene zárkóztatni? Én nem látom, hogy valójában ők vennék ezt igénybe. Sajnos nem ők veszik, de nem is az elit, akik el tudják vinni magánórára a gyerekeket, hanem a kettő között valahol. Azt látom, hogy a délutáni képzés, amit erre fordítunk, akár önkormányzatként, akár államként, azt bizony ma nemcsak a felzárkóztatásra fordítjuk, ami szerintem egy probléma.
A megoldás az állami szerepvállalás egyértelmű növelése. Szerintem le kell számolni azzal a rendszerváltáskori félelemmel és hittel, hogy az állam feltétlenül rosszul végzi a dolgát, a települések pedig jól, csak azért, mert helyiek. Azt gondolom, hogy ennél sokkal bonyolultabb a helyzet.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)