BÖDECS BARNA
BÖDECS BARNA
BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a 316-osnak látott ajánlási ponttal szeretném kezdeni, amelyik a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosítása és eltérő szöveggel történő hatályba léptetése címet viseli.
Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Őszinte megdöbbenéssel ültünk a fenntartható fejlődés bizottságának ülésén, amikor ez a módosító indítvány Koszorús képviselő előterjesztésében megérkezett hozzánk, tekintettel arra, hogy itt is egy komplett törvénymódosításról van szó, egy 37 oldalas módosító indítványt kaptunk, amelynek megítélését a bizottsági ülésen pár perc alatt kellett volna elvégeznünk. Megdöbbenésünket tovább fokozta az a tény, hogy maga az előterjesztő természetszerűleg nem jelent meg a bizottsági ülésen. Ezt követően a kormány jelen lévő képviselőjét szerettük volna meginterjúvolni ezen indítvány tartalmáról, feltételezvén, hogy nem Koszorús képviselő úr találta ki ezt az indítványt, és valahogy a kormány kezeként járt el ebben az ügyben. Ugyanakkor az ülésen jelen lévő, a Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselő osztályvezető vagy főosztályvezető asszony közölte, hogy nincs kompetenciája arra nézvést, hogy nyilatkozzon erről a módosító indítványról.
Tehát annak a tökéletes esetével állunk szemben, hogy a kormányzat megint megspórolta egy törvényjavaslat általános vitáját, és képviselői módosító indítványként egy komplett, 37 oldalas törvénymódosítást terjeszt be. Egyébként volt már erre példa, hiszen az eredeti környezetvédelmi termékdíj törvény is a tavaszi országgyűlési ciklusban egyéni képviselői indítványként jött be. Csak akkor még legalább arra volt lehetőség, hogy egy általános vitát lefolytassunk. Most már nem. Ezt követően az újabb döbbenet a mai napon következett be, hiszen ezt a 37 oldalas módosító indítványt Koszorús László képviselő egy újabb 37 oldalas kapcsolódó módosító indítvánnyal a mai napon kicserélte.
Na már most, azért valahol el kéne gondolkodni azon, hogy mi az elvárás velünk szemben, ellenzéki országgyűlési képviselőkkel szemben. Tényleg úgy gondolták, hogy itt november 7-én éjszaka majd ezt a 37 oldalas módosító indítványt pontról pontra átnézve összehasonlítjuk és kitaláljuk azt, hogy mik is azok a módosítási pontok, amelyeket kapcsolódó módosítójában Koszorús László képviselő az eredeti módosító indítványához képest kicserélni óhajt? Tényleg komolyan gondolták azt, hogy mindennemű előterjesztői ismertetés nélkül ezt érdemben tárgyalni lehet?
Amikor itt elkezdődött a ma éjszakai vita, még némi remény csillant fel többünk szemében, hiszen jelen volt még az ülésteremben dr. Illés Zoltán államtitkár úr, és arra gondoltunk, hogy ha már Koszorús László képviselő úr mint előterjesztő nincs is jelen, de talán az államtitkár úr majd segít nekünk e javaslat értelmezésében. De Illés államtitkár úr még az első felszólalások kezdete előtt összerakta táskáját, és távozott. Közben újabb remény csillant föl, mert bejött az ülésterembe Koszorús László képviselő úr, és arra gondoltunk, hogy az általa, a kormány kezeként benyújtott indítványokról tudunk neki esetleg néhány kérdést föltenni. De újabb csalódás ért bennünket, mert csak azért jött be, hogy kihúzza képviselői kártyáját a szavazógépből, és ezek után nyilván éjjel háromnegyed 12-kor sürgős közfeladata ellátása érdekében távozott.
Na most, azt nem vitatjuk, hogy adott esetben egy törvény módosítása szükségessé válhat, ugyanakkor már a módosító indítvány címével is gond van, mert ugye, ebben az foglaltatik, hogy egy még hatályba nem lépett törvény eltérő szöveggel történő hatályba léptetésére kíván módosító indítványt tenni a képviselő úr. A probléma ezzel pusztán annyi, hogy ez a törvény részlegesen már hatályba lépett. Tehát egy olyan új termékdíjtörvénye van hazánknak, amelyre a fölkészülési föladatok megkezdődtek, és például a benne foglalt országos hulladékgazdálkodási ügynökség fölállítása szeptemberben megtörtént, sőt, erre költségvetési forrást is kapott. Azaz ennek a törvénynek az a része nem lépett hatályba, amely a termékdíjak megállapításának módjára és a termékdíjak kivetésére vonatkozik. Viszont ez a módosító indítvány az OHÜ-re vonatkozó rendelkezéseket, tehát az eljárási rendelkezéseket is változtatja, tehát ilyen értelemben semmiképpen nem felel meg a tényeknek az, hogy egy komplett, hatályba nem lépett törvény módosításáról lenne szó.
Nyilván annak is van egy diszkrét bája, hogy elfogadtunk egy törvényjavaslatot nyáron, amely ugye, a kötelezettségek tekintetében 2012. januártól hatályos, aztán itt november elején jön egy ötlet, aminek alapján ez gyökeresen felforgatásra kerül, és alapjaiban megváltoztatásra kerül. Miért mondom azt, hogy alapjaiban megváltoztatásra kerül? Hát, két okból, kérem. Az egyik az, hogy jelentősen megváltozik a termékdíjak mértéke is, azaz ez az adóteher, ami a nyáron különféle indokokkal meghatározásra és elfogadásra került, hirtelen most, hogy a költségvetés étvágya megnőtt, megnövekedik. Amikor ezt nyáron elfogadtuk, akkor nagyon szakszerűen indokolta az előterjesztő, hogy milyen fontos, hogy az ebből eredő forrásokat a hulladék megelőzésére, illetve a hulladékgazdálkodási feladatok ellátására fordítsák, és legalább fele részben ezeket az alapfeladatokat finanszírozza az ebből befolyó bevétel. Most pedig azt látjuk, hogy a 2012-es költségvetésben ennek a most megemelkedett összegnek pusztán az egynegyede kerül az e cél szerinti fölhasználásra.
Ez a forma azért roppant aggályos, mert ugyan itt egy adó jellegű elvonásról van szó, ugyanakkor bizonyos gazdasági ágazatokat terhelünk meg ezzel az elvonással egy elérendő cél megvalósítása érdekében. És minél kisebb lesz az a hányad, amit ennek a célnak a megvalósítására fordítunk, az egyrészt természetszerűleg, hát, mondjuk úgy, hogy korlátozza az esélyét annak, hogy hatékonyan tudjuk ezeket a célokat megvalósítani, másrészről pedig, mondjuk úgy, hogy erősen eltorzítja azt a piaci környezetet, amiben egy ilyen aránytalan elvonási struktúrát vezetünk be. Ezzel együtt azt kell mondjuk a módosító indítvány áttanulmányozását követően, hogy nyilvánvalóan ennek vannak olyan logikus és ésszerű elemei, amelyeket az akkor sürgősséggel beterjesztett és szintén ilyen késő éjszakai órán átvitatott törvényjavaslat elfogadását követően igenis célszerű módosítani, de nem gondoljuk azt, hogy ezt ebben a formában kellett volna megtenni.
(23.50)
Engedjék meg, hogy most témát váltsak, és két olyan ajánlási pontról beszéljek, amiket mi a Jobbik részéről nyújtottunk be ehhez az adócsomaghoz. Mindkét indítvány a személyi jövedelemadózást érinti. Az közismert önök előtt is, hogy a Jobbik nem híve annak az egykulcsos adónak, amit önök bevezettek, és ami egyáltalán nem tekinthető arányos vagy igazságot adórendszernek, hiszen a béreket és jövedelmeket terhelő elvonások tekintetében ez lényegében degresszív adóztatáshoz vezetett. Ha például gondolunk arra a 10,5 százalékos nyugdíjjárulékra, amit a munkavállaló csak egy bizonyos jövedelemszintig fizet, akkor egyértelműen látszik belőle, hogy mondjuk, egy évi 8 millió forintnál többet keresőnek az összevont adó- és járulékterhe lényegesen alacsonyabb, mint azoké az embereké, akik 8 millió forint alatt keresnek.
Ezt a problémát tovább tetézte az önök előterjesztése, amellyel most egy lépcsőben kívánták kivezetni a szuperbruttósítást és megszüntetni az alkalmazotti adójóváírást. Hiszen ez a bérből és fizetésből élő rétegeknél immáron nemcsak a legkisebb keresetűeknél, de még az átlagosnak tekinthető keresetűeknél is nettó jövedelemcsökkenést okozhat, miközben tovább növekedik a magas jövedelműek nettó jövedelme. Hiába iktatták be ezt a kvázi második kulcsot vagy szolidáris adóalap-kiegészítést, ha a 2 424 000 forint alatti sáv - mondjuk úgy - szuperbruttósításának megszüntetése végül is a nettó jövedelem növekedéshez vezet az ennél többet keresőknél.
Ezért alkalmazkodva az önök által fölállított táncrendhez, olyan javaslattal szeretnénk élni, amely ezt az adóalap-kiegészítést jelentős mértékben megnöveli egyrészt, másrészt viszont elszakítja az átlagos jövedelmektől. Ne sújtsuk, ugyanúgy, mint anno az MSZP, az átlagos jövedelműeket egy magas kulccsal, viszont a magas jövedelműek, a jelentős vásárlóerővel bírók, azok, akik lényegesen többet keresnek, mint ami a normális napi megélhetéshez szükséges, fizessenek többet. Ezért a Jobbik azt javasolja, hogy ezt az adóalap-kiegészítés sávhatárát az önök által ajánlott összeg majdnem kétszeresében kellene megállapítani, a kiegészítés százalékos mértékét pedig az eddigi 27 százalék helyett 75 százalékban javasoljuk megállapítani.
A másik ajánlási pont, amelyhez szólni szeretnék, az a 8. ajánlási pont… Bocsánat, nem a 8-as, de ezt most nehezen fogom megtalálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést, lejárt az időm, majd folytatom. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
