BENCSIK JÁNOS,
BENCSIK JÁNOS,
BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Németh Szilárd képviselőtársam által benyújtott törvényjavaslat minden magyar háztartás és minden magyar fogyasztó számára kiemelten fontos törvényjavaslatnak minősíthető. Ennek a vitáját, általános vitáját folytatjuk le ezekben a percekben.
Az én, a mi képviselőcsoportunk olvasatában alapvetően a közjó érvényre juttatásáról, a kormányzati felelősségről, a monopolisztikus erőforrásokhoz, de a létezésünkhöz, a létfenntartásunkhoz szükséges közszolgáltatásokhoz való hozzáférésről, társadalmi fenntarthatóságról és helyreálló közbizalomról szól.
(16.30)
Ahogy azt az előterjesztő képviselőtársam is említette expozéjában, a 2000-es esztendőkben szolgálatot teljesítő, egymás után következő neoliberális kormányzatok elhagyták az őrhelyüket, a szolgálati helyüket. Úgy ítélték meg, hogy a közjó érvényesítésére az úgymond közszolgáltatásokat végző gazdasági társaságok a piac szabályozó, önszabályozó erejénél, hatásmechanizmusánál fogva képesek lesznek biztosítani mind a fenntarthatósággal, a megfizethetőséggel, az ellátásbiztonsággal együtt járó szolgáltatási kötelezettségeket. De a dolog nem így működött. Alapvetően a szolgáltató, a profitérdekeltség alapján működő szolgáltató, amennyiben a kiszolgáltatott fogyasztót az állam, a törvényhozás, a fogyasztóvédelem nem védi meg, akkor ő nem fogja megvédeni, mert alapvetően abban érdekelt, hogy a lehető legkisebb költség érvényesítése mellett a lehető legnagyobb hasznot lehessen besöpörni.
A kiszolgáltatott helyzetben lévő, monopolisztikus közszolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztót egyedül csak maga az állam tudja megvédeni, azzal, ha beavatkozik, és olyan szabályozási környezetet alakít ki, amely egyértelmű, világos feltételeket és kötelezettségeket ró magára a szolgáltatóra is, nem csak a szolgáltatást igénybe vevőre. És itt nemcsak az ellátásbiztonságról van szó, nemcsak a környezeti fenntarthatósági szempontok érvényre juttatásáról, hanem úgymond az állampolgári, a minimális állampolgári jogok érvényre juttatásának elősegítéséről is a közjó érdekében; a méltányos szolgáltatási körülmények biztosításáról, hogy maga a fogyasztó úgy érezze, hogy őt a pénzéért, a fizetségért ténylegesen kiszolgálják és nem kihasználják. Merthogy a szolgáltatást igénybe vevő jó, tisztességes esetben fizet az igénybe vett szolgáltatásért. Ha megfizeti a szolgáltatást, akkor egyértelmű, hogy annak a szolgáltatásnak úgy kell eljutnia a fogyasztóhoz, hogy emberi mivoltában is tiszteletben tartják. Tehát nemcsak hozzáférhető a szolgáltatás, nemcsak megfizethető, hanem mint fogyasztót tiszteletben tartja a szolgáltató, a köz szolgáltatását végző gazdasági társaság. Hát, a legnagyobb hiátus ebben esett a 2000-es években.
Nem volt véletlen az, hogy a 2010-es kormányváltás után a kormányzás első lépései közé tartozott ennek az igazságtalan helyzetnek a fölszámolása vagy legalábbis az orvoslás megkísérlése, amely persze társadalmi igazságossági kérdésként is felmerült, mert a mindenkori fizetésekhez képest a magyarországi közszolgáltatások igénybevételének az árszintje jelentősen meghaladta az európai szolgáltatási árszinteket, főleg a jövedelmekhez viszonyított paritásos összehasonlítás alapján. Ezt is hozzá kell tenni, hiszen az igazság ezt megkívánja.
Ugyanakkor a társadalmi igazságosság valóban megkövetelte azt, hogy a kormányzat közbeavatkozzon árképzési szabályozások átalakításával, a fölösleges elemeknek, díjelemeknek a kigyomlálásával ahhoz, hogy a rezsi mértéke befagyaszthatóvá váljon. Majd azt követően, látván azt, hogy ez még önmagában nem elegendő, és valóban a társadalmi fenntarthatóság, a szociális lecsúszásnak a megelőzése vagy annak ütemének a csökkentése megkívánja a rezsi tényleges csökkentését is, vagy ha úgy tetszik, az árszínvonal csökkentését is annak érdekében, hogy az életszínvonalat fenn lehessen tartani egy olyan időszakban, amikor egy nagyon elhibázott, rossz banki hiteltermék felfuttatásának következtében meglehetősen sok, közel 800 ezer magyar háztartás került hitelezési csapdahelyzetbe, és ez a kettő együttesen, a gazdaságnak a leülése egyik oldalról, a másik oldalról a közszolgáltatási díjak, energiaárak fokozatos, folyamatos állandó emelése és harmadsorban pedig a hitelcsapdába történő belekeveredés a társadalmi fenntarthatóságot veszélyeztette.
Én magam energetikával, fenntarthatósággal foglalkozó politikusként, szakpolitikusként a megoldások egy részét sokszor vitattam képviselőcsoportunkon belül is, a szakmai nyilvánosság előtt is. Szerintem helyesen tettem. Ugyanakkor a társadalmi igazságosság alapjaira épülő kormányzati politikát, amely a rezsicsökkentéssel teljesedett ki a fogyasztóvédelem területén, nem lehetett nem támogatni. Azt tudomásul kellett venni, hogy ez egy igazságos beavatkozás, amely lehetőséget biztosított arra, hogy a különböző közszolgáltatásokat igénybe vevő családok, háztartások jelentős része meg tudjon kapaszkodni és normális emberi körülményeket tudjon saját maga és családja számára biztosítani.
Erről szólt a kérdés. És amikor a közszolgáltatók a szolgáltatásra köteleződnek, köteleztetnek, és ezt érzi a fogyasztó nemcsak a zsebén, hanem a közérzetén is, hogy nincs egyedül, mert mellé állt maga az állam, amely a közjó fenntartása és érvényesülése szempontjából kitüntetett szereppel bír, akkor elkezd helyreállni a közbizalom. Elkezd helyreállni a közbizalom, és a fogyasztó megjelenik azokkal az észrevételekkel, kicsiny panaszokkal, de inkább jobbító szándékú észrevételekkel, amelyekkel még a szabályozási környezetet tovább lehet pontosítani, annak érdekében, hogy a fogyasztó úgy érezze, hogy nincs alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben a szolgáltatóval szemben.
No, ezek voltak azok a javaslatok, amelyeket sorban hozott Németh Szilárd képviselőtársunk az elmúlt egymásfél esztendőben, és egy ilyen javaslatcsomaggal találkozunk ennek az előterjesztésnek az általános vitája során is. Ezért is mondtam azt, hogy alapvetően a közjó érvényre juttatásának a kérdéséről, a kormányzati felelősségről, a közbizalom helyreállításáról, az erőforrásokhoz való hozzáférés feltételeinek szabályozásáról, biztosításáról van itt szó.
Kicsinynek tűnhetnek ezek a javaslatok, amelyek belefogalmazódtak, belefoglaltattak ebbe az előterjesztésbe, de azért a fizetési határidő meghosszabbítását én is szeretném megemlíteni, hiszen 8 nap helyett 15 nap áll majd rendelkezésükre a fogyasztóknak, hogy a kézbesítést követően legyen lehetőségük arra, hogy egyrészt számot vessenek a saját házikasszájuk állapotával, és tudják rangsorolni a befizetési kötelezettségeiket annak érdekében, hogy az is teljesítésre kerüljön, ugyanakkor a napi, havi megélhetési kötelezettségeknek is eleget tudjanak tenni a saját háztartásukon belül.
Természetesen praktikus ez azok számára is, akik nem rendelkeznek fizetési nehézségekkel, de éppen szabadságra mennek, és úgy alakul a szabadságolási idejük, hogy az a számlázási időszakba beleesik, a számlák kézbesítésébe beleesik, és amikorra megérkeznek, akkor azzal kell szembesülniük, hogy a szolgáltatás korlátozására kerül sor, mert kifutottak a 8 napos befizetési határidőből. Tehát ennek a 15 naposra történő méltányos emelése a közszolgáltatók részéről is elfogadható megítélésünk szerint.
És ugyanaz vonatkozik a számlák kézbesítésének adataira, adatközlésére vonatkoztatva is, hiszen ha alvállalkozók szállítják ki ezeket a számlákat, juttatják el a fogyasztók számára, és nem tüntetik fel a tényleges szolgáltatót a borítékon, akkor nagyon könnyen félre lehet tenni ezeket az értesítéseket. Aztán az egyik kerül a másikra, az egyik hirdetési újság takarja, jönnek a városi, városrészi újságok, azok megint rákerülnek, és akkor egyszer csak a nagytakarításnál veszi észre a fogyasztó azt, hogy előkerült egy boríték, amiben valamiféle csekkek vannak, de a borítékon nem a tényleges feladó van, hanem csak egy kézbesítő, de a tényleges feladó követeli a jogos jussát, szolgáltatási díját.
(16.40)
Tehát ez is a fogyasztóvédelemhez, a fogyasztók jobb tájékoztatásához, az érdekeik védelméhez kapcsolódik, ha egyértelműen és világosan kerül feltüntetésre azon a fránya borítékon, hogy kérem szépen, itt a vízműtől, itt a gázszolgáltatótól, itt pedig a villamosenergia-szolgáltatótól vagy éppen a telefonos társaságtól érkezett meg az értesítés, amelyben benne van a csekk is, és azt be kell fizetni.
Még egy gondolatot szeretnék a rezsipontokról szólni, hiszen a rezsipontokat kiegészíti immáron a honlap, nagyon helyesen, amely a szolgáltatások körülményeiről, díjairól online elérhető formában ad eligazítást a fogyasztók számára. Én mégis egy másféle rezsipontról szeretnék beszélni, és itt kitérnék arra is, hogy a fogyasztóknak is vannak kötelezettségeik, tehát ne gondoljuk azért azt, hogy csak a szolgáltatóknak és csak az államnak van kötelessége a közszolgáltatások biztonságos, hozzáférhető, fenntartható, megfizethető működtetésében. A fogyasztónak is vannak kötelezettségei, jogkövető magatartásra van szükség. Tehát akkor, amikor valaki szorult helyzetére hivatkozva tulajdonképpen a közt lopja meg és a fogyasztótársait lopja meg akár illegális áramvételezéssel, vízvételezéssel, akkor az nem mondható fenntartható és jogkövető magatartásnak. Nem beszélve arról, hogy időközönként ez már a közveszélyeztetés határát is súrolhatja.
Én magam is gyakorló polgármesterként, képviselőként is láttam, be tudok számolni ilyen helyzetekről. A városunkban, Tatabányán az elmúlt években évente egy lakóterületen, egy lokalizálható lakóterületen százmilliós nagyságrendű áramlopásra, károkozásra került sor, nem feltétlenül csak azért, mert a rászorulók vételezték a villamos energiát illegálisan, hanem azért is, mert voltak, akik nem tartották be ezeket a szabályokat. Ennek következtében más fogyasztók számára is az illegális vételezés következtében túlterhelt villamosvezeték rendszerből való kiesése okán elérhetetlenné vált a fogyasztás, pedig tisztességgel fizették az elfogyasztott energiának, közszolgáltatásnak az ellenértékét.
Ilyen esetben szükség van a közbelépésre, de elsősorban nem a törvény erejével szükséges lesújtani, hanem arra van szükség, hogy a szolgáltató, az érintett önkormányzat és azok a szociális szervezetek, amelyek vállalják a társadalmi felelősségnek ezt a fajta érvényre juttatását, odamennek ezekbe a közösségekbe, jelen vannak, szociális támogatás keretében jelenlétprogrammal, önkormányzattal, szolgáltatóval összefogva orvosolják a problémát, átépítik a hálózatot, mérhetővé teszik, előre fizethetővé teszik, az önkormányzat feltölti a szükséges forrásokat, és ha kell, akkor a volt köztársasági elnök a saját elnöki keretéből segít kályhákat vásárolni, a kályhákhoz pedig kapcsolódik a közmunkaprogram, a zöld hulladék összegyűjtése, annak a brikettálása, annak a kályhákban történő eltüzelése.
Ez a jelenlét, ha úgy tetszik, rezsipont, szociális, társadalmi, fenntarthatósági rezsipont, és a karitatív szervezeteknek is köszönetet kell mondani ezen a területen. Így áll össze a kép: a fogyasztóvédelem, a társadalmi, az állami, az önkormányzati és a karitatív szervezetek jelenléte, és ebben a közbizalomban lehet a jogokat és a kötelezettségeket egyensúlyba helyezni. Ezért szeretnék köszönetet mondani képviselőtársamnak is az előterjesztés megtételéért.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
