KISS LÁSZLÓ,
KISS LÁSZLÓ,
KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azt hiszem, hogy a mai napon ebben a vitában is két dologra mindenképpen jó példát láthattunk. Láthattunk példát arra, hogy hogyan kell szakszerűen, tárgyszerűen bemutatni egy törvényjavaslatot; azt gondolom, hogy mind az előterjesztő, mind az előttem szóló két hozzászóló, de államtitkár úr hozzászólásában is láthattunk ilyet; és láthattuk azt a rezsiblablát is, amelyet a Fidesz folyamatosan folytat az elmúlt években.
Azért szeretném felvetni ezt a kérdést, hogy melyikről legyen szó, mert természetesen nyilvánvalóan mindenki tudja ezt a blablát a végtelenségig folytatni, mi is, önök is, ebben az esetben viszont nyilvánvalóan elsikkad a lényeg, amiről pedig beszélni kellene, és amiről államtitkár úr gyakorlatilag felszólalásában hosszan és részletesen, körültekintően értekezett.
A rezsiblabla része az „álbaloldal”, az „elvtársak” és egyéb ilyen ostobaságok felemlegetése, ami azonban nem része annak a politikának vagy annak a szándéknak, amelyet egyébként az előterjesztő nyilván a fogyasztóvédelem szempontjait figyelembe véve elénk tár.
Hasonló a „neoliberális” jelző is, amit állandóan fölemlegetnek. Elnézését kérem mindenkinek, ez nem tartozik a tárgyhoz, csak tanárként talán fontosnak tartom ezt a kiegészítést. Maga a „neoliberális” fogalom a hetvenes években jelent meg Milton Friedman munkásságához köthetően, és maga a neoliberális politika arról szólt az akkori liberta-riánus amerikai közgazdaságtannál, hogy itt megengedhettek a neoliberálisok bizonyos állami beavatkozást. Azt kell mondjam tehát, hogy ha arról beszélünk, hogy egy közgazdasági irányvonal megenged további állami beavatkozást a korábbi szemlélethez képest, akkor az a neoliberális politika. Ilyen értelemben tehát az önök szemléletét lehet neoliberálisnak nevezni, amely további állami beavatkozásokat megengedhetőnek tart a korábbiakhoz képest.
Ezt csak azért mondom el önöknek, hogy lássuk azt, hogy azok a fogalmak, amelyekről önök azt hiszik, hogy helyesen használnak, és a magyar politikában helytelenül megragadtak, valójában nem azokat a szavakat jelentik, mint amit önök gondolnak. Ezt csak fontosnak tartom mint egy kis népművelést a mai péntek délután. Azt hiszem, ha ezzel el lehet azt érni, hogy helyesen használunk olyan fogalmakat, amelyeket már megalkotott a tudomány, akkor már nem éltünk hiába.
Nézzük a törvény valódi tartalmát! Két részre lehet bontani ezt a törvényt. Az egyik az, amiről azt mondja Németh Szilárd képviselőtársam, hogy azon magyar emberek beadványainak a letükröződése, leképeződése, akik hozzá vagy a hatóságokhoz fordultak. Azt hiszem, ha ezt a törvényt tanulmányozzuk, akkor azt látjuk, hogy valóban szép számban vannak itt olyan javaslatok, amelyek minden bizonnyal ilyen előéletűek. És bizony vannak olyan javaslatok is előttünk, amelyek azonban mintha kevésbé a fogyasztók szándékát tükröznék. Én gondolok itt néhány olyan mutyigyanús ügyre, amit majd meg is fogunk említeni.
Azért tartom ezt fontosnak, mert a Szocialista Párt és a magyar szocialisták a magyar fogyasztók pártján állnak, tehát ha önök olyan javaslatot hoznak elénk, amely valóban a fogyasztóvédelmi szempontokat veszi elő, és valóban azokat a szempontokat érvényesíti, amiről államtitkár úr is vagy Bencsik képviselőtársam beszélt, akkor mi azt bizonnyal tudjuk támogatni, mert mi partnerek vagyunk a fogyasztók védelmében, és partnerek vagyunk abban, hogy őket támogassuk. Ha azonban ennek a javaslatnak azok a lábai is tovább élnek, amelyek nem ilyenek, akkor bizonnyal nem csak arról van szó, amiről önök beszéltek. Én remélem, hogy ebben szót tudunk egymással érteni.
Az első dolog, amiről beszélni kell, a honlap kérdése. Én azt gondolom, amit önök itt felvetnek, joggal elvárható. Joggal elvárható, hogy azok a fogyasztók, akik az internet eszközével a honlapokat böngészve szeretnék megtudni azt, hogy rájuk milyen szabályok vonatkoznak, ezt megismerhessék. Én is ilyen fogyasztó vagyok, bocsássanak meg, hogy ezt itt szóba hozom, egy egyszerű óbudai panellakóként hadd emlegessek föl néhány dolgot. Felmentem a saját szolgáltatóm, az ELMŰ honlapjára, és ott egyébként az önök által megfogalmazott i) pont nagy része szerepelt a honlapon. Nem is nagyon kerestem, én egyszerű történelemtanárként nem ebben élek, mégis azt tudom mondani, hogy ennek az i) pontnak a nagy részét már most megtaláltam ezen az oldalon.
Ha megnézzük, hogy mi az, hogy köteles saját, önálló, kizárólag a közszolgálati tevékenységről információt nyújtó internetes honlapot működtetni, akkor itt egészen pontosan nem értem, miről van szó, zavarban vagyok. Ismereteim szerint az összes közműszolgáltatónak most is van ilyen honlapja. Most akkor ehhez képest kell egy újat létrehozni, amelyen ez van, vagy a már meglévőkre kell ezeket az információkat ráírni? Nem mindegy ez a kérdés. Bár azt tudom mondani, hogy ettől függetlenül én elfogadom ezt a szándékot, szerintem helyén van ez az igény.
Az alkalmazandó díjak mértékét, az alkalmazás feltételeit ezen fel kell tüntetni. Ez nagyon nagyszerű, szerintem ez egy abszolút jogos igény, ugyanakkor azonban lássuk világosan, hogy mondjuk, az áram díja Budapest III. kerületében és V. kerületében ugyanaz, míg a víz díja nyilvánvalóan más. Egy kicsit nehéz értelmezni tehát generálisan szolgáltatóra alkalmazva ezt a törvényt, de azt lehet mondani, még ettől eltekintve is azt lehet mondani, hogy ez egy elfogadható irány.
Ugyanakkor azonban kicsit erős túlzásnak érezzük azt, hogy a szolgáltatási területén hatályban lévő, tevékenységét szabályozó önkormányzati rendelet települési bontásban, öt évre visszamenőleg visszakereshető formában.
(16.50)
Azt tudom önnek mondani, hogy ha a saját, III. kerületi önkormányzatomban, ahol lakom, szeretném visszakeresni, hogy egyébként ott rám mint fogyasztóra milyen szabályok vonatkoznak, ilyen bontást öt évre visszamenőleg nem tudnék megtenni. Tehát önök olyan dolgot kérnek számon a fogyasztóktól, hogy gyűjtsék ki, amit egyébként az önkormányzatok sem fognak adatszolgáltatási kötelezettségük keretében megadni nekik. Ráadásul a számlák kapcsán is láthatjuk, hogy a sok információ között elveszik a fogyasztó. Kérdés az, hogy ha azok az információk, amelyek között valóban néhány olyat felsorolt a tisztelt előterjesztő, amelynek tényleg helye van ezen a honlapon, itt szerepelnek és megtöltjük számos olyan jogszabállyal, amelyek ellenőrizhetetlen, kusza adattömeggé változtatják mindezt, akkor elérjük-e a célunkat. Azt gondolom, hogy nem. Javaslatot tennénk arra, hogy ez a kitétel ne szerepeljen, az önkormányzati rendeletek településenkénti bontásban öt évre visszamenőleg ne szerepeljenek. Egyébként annak, amit a képviselő úr javaslata megfogalmaz, hogy ilyen hasonló információk legyenek, valóban helye van, úgy gondoljuk.
Azt mondja az előterjesztés, hogy fogyasztóvédelmi alapismeretekből és az őt foglalkoztató vállalkozás tevékenységéhez leginkább igazodó szakirányból megszerezte a végzettséget az, aki itt dolgozik. Ismeretem szerint fogyasztóvédelmi munkatársa a legtöbb szolgáltatónak van, de ha nincs is, azt kell mondanom, a szocialisták is egyetértenek azzal, hogy ilyen kell hogy legyen minden egyes cégnél. Azonban fura összefonódások láthatóak az oktatási vállalkozási piac néhány fodrozódása és ezen igény között. Azt kell mondanom, hogy legyenek szívesek majd azt a félelmünket eloszlatni a mai napon, erre lesz lehetőségük szerintem, amely abba az irányba hat, hogy nem lehet-e, hogy az oktatási szolgáltatási piac, szakértői képzési piac az, ami mondatja önökkel ezt a fajta szabályozást.
Ugyanakkor maga a megfogalmazás kicsit sutának tűnik számomra, mert azt hiszem, helyesebb lenne konkrétan azt előírni, hogy a referens foglalkoztatását úgy kell megvalósítani, hogy az ehhez a munkakörhöz szükséges végzettséggel rendelkezzen az illető. De amit önök ide leírtak, nem feltétlenül jelenti azt, elég pontatlanra sikerült.
Hasonlóan érdekes szabályozás, ami a számlákra vonatkozik. Önök azt írták, hogy mindenféle validálási eljáráson kell átmenniük ezeknek a számláknak. Gyakorlatilag ez a lényege ennek az iránynak, hogy kívülről ne lehessen belenyúlni azokba a számlákba, amelyeket a fogyasztók kapnak. Ebben egyébként szerintem egyetértünk megint csak igényként, hogy ilyen számlák legyenek, amelyek minőségbiztosítottak ilyen irányban. De ha belegondolunk, azt látjuk, hogy itt is sikerült önöknek erősen túlszabályozniuk. Kicsit olyan a helyzet, mint amikor elmegyek a békásmegyeri piacra, és azt mondom a kofának, hogy szeretnék kérni egy almát, de remélem, hogy nem mászta meg a cserebogár. Mondja, hogy nem, nem mászta. Jó, akkor szeretnék erről egy írásos papírt. Aláírja nekem a kofa Békásmegyeren, hogy nem, nem mászta meg a cserebogár az almámat. És a hangya sem? Nem, az sem mászta meg. Jó, akkor szeretnék erről is egy papírt. És így tovább, az állatvilágot, esetleg majd az egysejtűeket is körbevéve egy elég jó kis aktatömeget kapok, hogy mi nem mászta meg az én almámat.
Tehát azt gondolom, ne essünk át a ló túloldalára. Eleve feltételezzük azt, hogy az a fajta dokumentáció, amelyet számlaként kapunk, ha egyébként arra konkrét panaszunk nincs, akkor az valid. Eleve ne a gyanú férkőzzön a szívünkbe, hanem próbáljuk meg, ha nekünk nincs konkrét panaszunk a számlával, akkor az általános adatbiztossági szempontokat figyelembe véve megoldani ezt a kérdést. Tudomásom szerint nincs olyan szolgáltató, amelynek nem minőségbiztosított az információkezelési rendszere. Nincs olyan szolgáltató, amelynek nincs ilyen rendszere. Nincs olyan szolgáltató, amelynél a rendszerének informatikai védelme nincs meg. Félek attól, hogy önök ezt túl szeretnék biztosítani, remélem, nem sanda szándékból, mindenfajta cégmutyi alapján. Szerintem ezt mindenképpen fontolják meg.
Szó volt arról, hogy mi van, ha a számlát nem kapjuk meg időben, de mégis fizetni kell. Bencsik képviselőtársam erről beszélt. 15 napos határidőt ír elő a javaslat a korábbi 8 naphoz képest. Ezzel egyetértek a magam részéről, és a szocialisták is egyetértenek ezzel a javaslattal. Úgy gondoljuk, hogy valóban, ez egy ésszerű dolog a Magyar Posta viszonyai között és a jelenlegi gazdasági helyzetben, ez a 15 nap előírása a fogyasztók számára mindenképpen megfelelő irány lehet. Ugyanakkor nem érzem, hogy a javaslatban megfelelő garanciák vannak arra vonatkozóan a fogyasztók számára, hogy mi van, ha ez nem történik meg. Számos lehetőséget be lehet építeni. Azt gondolom, lehet az irány, hogy a 15 napon túl lehessen csak késedelmi kamatot számolni. De egyéb más irányt is el tudunk képzelni, mert ezt nagyon jó iránynak tartjuk, de szeretnénk azt, ha világossá válna az egyszerű fogyasztó számára, hogy addig a 15 napig neki semmiféle késedelmi díjat fizetnie nem kell.
Hasonlóan azt lehet mondani, hogy beszélhetünk a kéményseprőipari szolgáltatásokról. Világosan kell látni, hogy önök beszélhetnek arról, itt micsoda előrelépés történt, de a valóság az, hogy azon lépéseknek köszönhetően, amelyeket önök tettek, a keményseprés gyakorlatilag leállt. Azt hiszem, helyénvaló, hogy ebben a dologban javuljon a közszolgáltatás. Hiszek abban, hogy ezt meg is lehet szervezni. Azonban arról is kell akkor beszélni, hogy milyen gyakorlat volt a vidéki településeken; az egyszerű magyar embereknek a kéményseprési szolgáltatás az előző években is csak abból állt, hogy ránézett egy-két kéményseprő a kéményre, füstöl, rendben van, nem füstöl, nagyon jó, de egyébként érdemi szolgáltatást ettől nem kaptak. Hasonlóan illene arról is beszélni, hogy mennyire elfogadható gyakorlat például az, hogy a fővárosi kéménysepréssel foglalkozó közüzemi cég, amikor hírét vette annak, hogy önök lecsökkentik a kéményseprés díját, tájékoztatta a lakosságot arról, hogy most még akciósan van lehetőség arra - ez tavaly történt -, hogy még a régi áron, a magasabb áron akciós kéményseprést vehessenek igénybe. Erről is beszélni kellene, ha már a fogyasztókat védjük.
Hasonlóan beszélni kell a fogyasztóvédelem kapcsán arról, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, amelynek megnövekedett a feladata, ahogy az államtitkár úr elmondta, sokkal több lakossági panasz érkezett, mégis azt lehetett tapasztalni, hogy számos panasz érkezik a lakosságtól, hogy nem érik el a fogyasztóvédőket, és nem kapnak megfelelő időben választ. Szeretném azt kérdezni öntől, államtitkár úr, hogy a fogyasztóvédelem felkészült-e arra, hogy a megnövekedett lakossági panaszokat kezelje. Nekünk úgy tűnik, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság további fejlesztése mindenképpen jó irány lenne.
Egyetértünk az előterjesztőnek azzal a javaslatával, hogy a követelés engedményezésére csak egy éven túli díjtartozás vagy egyéb fizetési igény behajtása érdekében kerülhet sor. Azonban azt világosan látni kell, hogy önök voltak azok, akik például a lakbértartozást már egy hónap után végrehajthatóvá tették. Tehát amikor a fogyasztóvédelemről beszélünk, láthatjuk azért, hogy különböző emberek vannak. Vannak, akik lakbérrel tartoznak, akik egy hónap után ki is tehetők a lakásukból, és vannak mások, akikre mindez nem vonatkozik.
Beszélnünk kell arról is, hogy milyen lakossági panaszok érkeztek be a fogyasztók részéről a hatóságok felé. Leginkább, ahogy az államtitkár úr mondta, a számlával kapcsolatos érthetőségi panasz volt a gyakori. Ezt magam is meg tudom erősíteni. Ehhez képest nem annyira köztudott tény, de a számlák tartalmát pontosan kormányrendelet, illetve törvény határozza meg. Abban az esetben nem beszélhetünk túl nagy korrektségről, ha azt látjuk, hogy míg egyébként a számlák pontos tartalmát önök határozzák meg, mégis a Fidesz kommunikációja azt a látszatot kelti, mintha a számla külső képéért és átláthatóságáért nem ők, hanem a szolgáltató lenne a felelős. Azt gondolom, hogy helyes dolog, hogy a számla legyen közérthető, de mindenképpen fontos az az irány, hogy ezt a jogszabályt, amely előttünk van, módosítani kell. Az önök által megint idetett számla csak bonyolítja ezt a helyzetet. Kérem önöket, hogy módosítsák úgy a kötelező számlákat, hogy tényleg közérthető legyen az emberek számára.
Tisztelt Ház! Képviselő Hölgyek és Urak! Abban az esetben, ha tudjuk ezt a szabályt javítani, ha azokat a lépéseket, amelyeket mi elmondtunk, hajlandók vagyunk közösen megtenni, a Szocialista Párt tudja támogatni ezt a törvényt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akkor valóban a fogyasztók érdekéről van szó. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
