DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Harangozó Tamás képviselőtársam már az általános észrevételeket a törvényjavaslat kapcsán megtette, ezeket ismételni nem fogom, de arra viszont utalnék, hogy messzemenőkig egyetértek azzal, hogy az ilyen módon beterjesztett és megtárgyalt törvényjavaslatok sorát legalább a következő ülésszaktól mellőzni kéne, illetve másként kéne csinálni.
Amiről egypár gondolatot szeretnék mondani, az a pártfogó felügyelői feladatok egy részének az átcsoportosítása az igazságügytől a Belügyminisztériumhoz. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom azt, és sajnos hosszú ideje látszik, hogy tendenciózusan azt a felfogást követik önök, hogy a bűnözés, illetve a bűnmegelőzés önmagában egy rendészeti kérdés, és semmi több annál.
(14.20)
Semmi nem utal ennél jobban erre, mint hogy az összes, nemcsak bűnözéssel, hanem bűnmegelőzéssel kapcsolatos hatáskört, vagy hadd mondjam azt, a legfontosabbakat tendenciózusan csoportosítják át az igazságügyi tárcától a belügyi tárcához.
Értem én azt, hogy Pintér Sándor belügyminiszter úr az az ember a kormányban, aki valójában dolgokat meg tud oldani, és én is elismerem, hogy sokkal több esetben jár sikerekkel bármilyen területen, mint más miniszterei a kormánynak, de azért azt gondolom, ez nem indok arra, hogy koncepcionális változásokat hajtsanak végre, mert ilyen alapon - persze ez is egy kicsit túlzó kijelentés - agrárgazdasági kérdéseket is át lehetne a Belügyminisztériumhoz csoportosítani, hátha azt is hatékonyabban tudja majd a miniszter úr kezelni, mint az agrártárcát felügyelő miniszter. Bár azt is hozzátesszük, hogy az új tervezetük, illetve a ma elfogadott törvény alapján már ezt is legfőképpen a Miniszterelnökséget vezető miniszter fogja intézni, nem pedig az agrárügyekért felelős miniszter.
Tehát ezt a vitát én ennél bővebben nem kívánom felnyitni, talán csak egyetlen gondolatot még evvel kapcsolatban engedjenek meg. És mielőtt bárki félreértené: az, hogy ezeket a területeket helyesebbnek látom az igazságügynél hagyni, nem a büntetések vagy a szabályok enyhítése lenne, hanem éppen hogy a hatékonyság elősegítése egy másféle felfogás miatt.
A szabadságvesztés letöltésének az én meglátásom szerint is katonás rendben kell folynia. Az, hogy a Belügyminisztérium felügyeli a büntetés-végrehajtást úgy általában, ezzel még túl sok problémám nincs is, azt mondom, ez tartozhat ide is meg oda is, önmagában ezzel én még azonosulni tudok. De azt azért szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy bár lehet, hogy strukturálisan, bizonyos megközelítésben a reintegráció, az utógondozás a büntetés-végrehajtási folyamat része, de azt gondolom, egészen más szemléletmódot követel. Egészen más szemléletmódot követel az, amikor valaki a börtönbüntetését tölti, itt valóban - ha úgy tetszik - a büntetőjog megtorló jellege előtérbe kell hogy kerüljön; míg egy olyan esetben, amikor már ezt a büntetést valaki kitöltötte, kiállta és visszailleszkedik a társadalomba, akkor úgy hiszem, hogy nem egy büntetés-végrehajtási, vagy mondjam azt, belügyi szemlélettel kell intézni és felügyelni azt, hogy hogyan integrálódik majd a társadalomba egy korábbi bűnelkövető. Azt gondolom, lényegesen hatékonyabban és lényegesen más szempontok alapján tudja ezt az igazságügyi tárca felügyelni és intézni.
Ahogy egyébként a kormányzati szerkezetátalakításról szóló törvény vitájában elmondtam, többek között - és most a saját rendszerünk kritikáját mondom, mondtam egyébként akkor, abban az időben is - nem helyes az, ha mondjuk, az igazságügyi és a rendészeti tárca egy kézben összpontosul. Nem helyes azért, mert két típusú megközelítést igényel, két típusú embert, politikust kíván meg: míg a rendészeti területen inkább egy operatív, kemény kezű emberre van szükség, addig az igazságügyi területen egy sokkal inkább emocionális, elmélyülő, professzor típusú emberre. Azt gondolom, ez pontosan jelzi azt, hogy miért van szükség arra vagy miért lenne szükség arra, hogy a pártfogó felügyelői szolgálatok felügyelete teljes egészében az igazságügyi tárcánál maradjon, és ne kerüljön át a büntetés-végrehajtás rendszerébe.
Amit viszont konkrét kérdésként szeretnék feltenni én is az államtitkár úrnak: ebben a törvényjavaslatban nem szerepelnek azok a részletszabályok, ahogy önök ezt az átcsoportosítást meg kívánják oldani. Nyilvánvalóan van tervük arról, vagy - úgy mondom ellenzéki képviselőként, hogy őszintén remélni tudom, mert tudomásom nincs róla - őszintén remélni tudom, hogy van tervük avval kapcsolatban, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog megvalósulni. Átveszik ezeket az embereket, nem veszik át? Átveszik azokat az embereket a Belügyminisztériumba, akik a minisztériumban korábban ezt a tevékenységet felügyelték, vagy esetleg új munkatársakat keresnek? Ha átveszik ezeket, egy fokkal jobb, mert azok legalább azt a szemléletmódot fogják továbbvinni, ami e tekintetben eddig jellemezte ezt a területet. Számos ilyen és hasonló kérdés felmerül a tárgyi feltételek biztosításától a személyi kérdéseken keresztül.
Őszintén hálás lennék azért az államtitkár úrnak, ha tudna erről kicsit bővebb felvilágosítást adni, mert feltételezem, hogy ha ez a törvény itt van, és ez a törvény ilyen sebességgel fog hatályba lépni, ilyen gyorsan, ahogy ez abban le van írva, akkor nyilván az erre szolgáló rendeletet - ne is beszéljek a szokásos hatástanulmányról és társairól - már önök elkészítették vagy legalábbis készülőben van. Ahhoz pedig, hogy erről érdemben tudjunk a Ház falai között vitázni, azt gondolom, erre az információra szükség volna.
Egy gondolatot még zárásképpen engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim, a Jobbik képviselőjének felszólalásával kapcsolatban. Már-már úgy tűnt nekem egyes pillanatokban, hogy rossz felé nézek, és a kormánypárti padsorok felé kellene nekem tekintenem, hiszen felszólalásának a stílusa és hangvétele inkább ezt támasztotta alá; amikor például azt mondja, hogy nem érti a mi aggályainkat azzal kapcsolatban, hogy ez a törvénytervezet ilyen sebességgel került a Ház elé, ilyen különleges eljárásokban tárgyaljuk, magyarán szólva nem a normál menetben tárgyaljuk, és hogy miért nem nyújtottunk be módosító javaslatokat hozzá, ezzel lehetett volna megakadályozni azt, hogy ezt másként tárgyalja a Ház.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! - majd nyilván elolvassa a jegyzőkönyvet, mert most nincs itt az ülésteremben. Azért azt tudom mondani, hogy az ember, legalábbis a mi frakciónk akkor nyújt be módosító indítványokat, ha annak valamiféle elvi alapja van, ha azzal valamit el szeretnénk érni. Időhúzási célból, azt gondolom, nem helyes, ha az ember módosító indítványokat nyújt be. Márpedig az összes hasonló jellegű törvényjavaslatnál egészen nyilvánvalóvá tettük azt, hogy természetesen a kritikai észrevételeinket elmondjuk a kormányalakítással kapcsolatban, de úgy gondoljuk, hogy a kormányzati struktúra kialakítása nem az ellenzék feladata, hanem a kormány feladata. Hogy a kormány-előterjesztés kritikáját mi elmondjuk, az természetes dolog, de az, hogy mi tegyünk javaslatot arra, hogy a kormány ezt hogyan csinálja, viszont szerintem természetellenes dolog. Ebből viszont az is következik, hogy ezt az elvi alapot kellett volna sutba dobni ahhoz, hogy pusztán időhúzási célból mi módosító javaslatokat nyújtsunk be egy ilyen előterjesztéshez.
Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, éppen ezért az a kritika, amelyet a pártunk és frakciónk vezérszónoka elmondott, éppen úgy megállja a helyét most is, mint ahogy egyébként a korábbi törvényjavaslatokkal kapcsolatban.
Legvégezetül, államtitkár úr, azt kérném szokás szerint - hadd mondjam ezt -, hogy lehetőség szerint, ha válaszol is ezekre a kérdésekre, amelyeket feltettem, akkor ne a zárszóban tegye, hogy még legyen értelme a parlamenti vitának, és tudjunk róla vitatkozni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
