IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kivételes eljárásban került az Országgyűlés elé a legújabb oktatási salátatörvény. Sajnos, az újonnan megalakuló, harmadik Orbán-kormány is folytatja az elmúlt négy év sajnálatos gyakorlatát, hogy a kulcsfontosságú területekhez ad hoc módon nyúl hozzá. Továbbra is folytatódik a nagyszabású toldozgatás-foldozgatás. Továbbra sem látjuk, hogy a kormány egy széles körű egyeztetésen átesett, a terület szereplőivel közösen kiérlelt javaslatcsomagot tenne le az asztalra.
Az semmilyen körülmények között nem tesz eleget az egyeztetés kritériumának, hogy a felsőoktatás bizonyos képviselőit a javaslat benyújtása előtti napon behívták a minisztériumba, hogy megmutassák nekik, mit kell elfogadniuk, tetszik vagy nem tetszik. Ezzel az erővel folytathatták volna a jól bevált gyakorlatot, és benyújthatta volna a módosító salátacsomagot valamelyik fideszes vagy KDNP-s képviselő is, úgy még az egyeztetések kényelmetlen látszatát is megspórolhatták volna. Ez az egész eljárás aláássa a parlament tekintélyét.
Ráadásul azért igencsak elgondolkodtató a helyzet, mert a felsőoktatási salátacsomagot úgy terjesztették be, hogy hivatalosan még meg sem nevezték az új felsőoktatási államtitkár személyét. Az csak jóval később derült ki, hogy a saját gazdasági területén sikeres, de a felsőoktatás egészével kapcsolatban tapasztalattal nem rendelkező Palkovics Lászlót nevezik majd ki Klinghammer István helyére.
Hogyan lehet úgy módosítani - ráadásul igen súlyos kérdéseket felvetve - a felsőoktatás területét, hogy nem is volt még irányítója, szakfelelőse a kormányzaton belül a területnek? Valójában ki mozgatja a szálakat? Ki találta ki a legújabb módosítókat? Ki akarja áterőltetni az akaratát? Vagy ismét Fidesz közeli gazdasági csoportok próbálják érvényesíteni akaratukat? Ismét Parragh László iparkamarai elnök duruzsolt valamit Orbán Viktor fülébe valamelyik külföldi útja során, átgázolva a felsőoktatás szereplőin, ahogy ezt tette a felsőoktatási kerekasztal ülésén is?
De miről is van szó? A benyújtott salátacsomag legfontosabb része egyértelműen a kancellári rendszer bevezetése a felsőoktatási intézmények gazdálkodásában. A Lehet Más a Politika egyértelműen ellenzi az egyetemek és a főiskolák kormányzati gyámság alá helyezését, hiszen a javaslat nem szól másról, mint hogy a mindenható kancellárok a kormány meghosszabbított kezeként beleszólhatnak az adott intézmény életének minden részletébe. Az intézmények gyámság alá helyezése arra is alkalmas, hogy bármely, elsősorban vidéki felsőoktatási intézményt ellehetetlenítsenek. Aki osztja a pénzt, az diktál; úgy tűnik, ez ilyen egyszerű.
Már a gazdasági főigazgató kinevezésével is sérült az egyetemi autonómia, de a kancellárok kinevezésével közelebb kerültünk annak teljes felszámolásához. Az nem igaz ugyanis, hogy az oktatási és kutatási autonómia és a gazdasági autonómia szétválasztható lenne, amit a kormány próbál így belemagyarázni. Nem lehet úgy oktatási vagy kutatási kérdésben szabadon dönteni, hogy közben a kancellár elvonja a forrásokat, az adott szakmai célra már egy forintot sem ad.
Az LMP véleménye szerint egyébként a kancellárok jogkörének szabályozása rendkívül pongyolára sikeredett. Talán, ha nem kapkodva, előkészítés és konzultáció nélkül kerülnének beterjesztésre a törvények, vagy ha nem valamelyik oligarcha írná őket, akkor nem kerülnének bele olyan hibák, melyek ebbe is belekerültek.
A munkáltatói jogok szabályozása abszolút értelmezhetetlenre sikeredett. Nem világos, hogy ki kinek a munkáltatója lesz, a kancellár és a rektor pontosan miben dönthet. Ha lett volna parlamenti szakbizottsági ülés, akkor legalább ott megbeszélhettük volna ezeket a hibákat, de a kivételes eljárás miatt erre nem volt lehetőség, nem kerülhetett sor, és kizárólag itt, most vitatkozhatunk erről a javaslatról, amit a következő ülésen már el is fogadnak.
De mivel indokolja a kormány, hogy rátelepszik a felsőoktatási intézmények gazdálkodására? Azzal vádolja őket, hogy eddig nem professzionális módon, sőt felelőtlenül bántak a pénzzel, ezért rendbe kell tenni a dolgokat. Ez egy csúnya általánosítás. Ezzel a logikával kíváncsiak lehetünk arra, hogy például Palkovics László új felsőoktatási államtitkár korábbi munkáltatói, a Kecskeméti Főiskola vagy a Budapesti Műszaki Egyetem sem professzionális módon és felelőtlenül gazdálkodtak ezekkel a forrásokkal, hiszen rektorhelyettesként és tanszékvezetőként Palkovics Lászlónak köze van ehhez a működéshez. Ezzel a logikával, ezzel az általánosító logikával ez a kérdés is felvethető, meg hogy egyáltalán Palkovics László felsőoktatási államtitkár mit gondol a felsőoktatási intézmények felelőtlen gazdálkodásáról és a kancellári gyámság rendszeréről.
Hogy az LMP mit gondol róla, az világos, több fórumon ezt kinyilvánítottuk, jeleztük. Tudjuk jól, hogy hibák, visszaélések, gazdálkodási problémák még egy jó működő, jól finanszírozott rendszer esetében is előfordulnak. Tessék őket kivizsgálni, tessék megtenni a szükséges lépéseket intézményen belül vagy akár kívül is, de kirívó példákkal indokolni az egész rendszer kormányzati gyámság alá helyezését, ez elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan akkor, amikor a felsőoktatás forrásai 2008 óta folyamatosan csökkennek. A Gyurcsány-Bajnai-kormányok 5-10 milliárdos elvonását az Orbán-kormány a végletekig fokozta, néhány év alatt a felsőoktatás forrásainak harmadát elvonták, az állami támogatás 190 milliárd forintról 120 milliárd forint közelébe zuhant, az intézmények a működőképességük határára jutottak, szakokat zárnak be, oktatókat bocsátanak el, szénszünetet tartanak, a lifteket leállítják, és még sorolhatnánk.
Az LMP azt mondja, hogy először vissza kellene állítani a korábbi, magasabb összegű finanszírozást. De persze ahhoz, hogy sikeres és minőségi felsőoktatása legyen Magyarországnak, ez is kevés lenne. Ezért mondta az LMP, hogy a felsőoktatás forrásait másfél-kétszeresére kellene növelni. Ha valamibe érdemes befektetni, az elsősorban az oktatás, a képzés, a tudás. Erős és jól finanszírozott felsőoktatással lehet Magyarország sikeres. Nem a közmunka alapú társadalom, hanem a tudásgazdaság teremt munkahelyeket, és tartja itthon a fiatalokat.
Az LMP felsőoktatási víziójában kiemelt szerep jut a vidéki főiskolák megmentésének és megerősítésének. Nekik sem kancellárokra, hanem a források visszaadására és kiszámítható, biztonságos tervezésre van szükségük ahhoz, hogy végre megtalálják a helyüket. Egy vidéki főiskola ugyanis nagyon fontos szerepet tölt be az adott térség életében, szellemi, kulturális központként működik, a gazdasági életnek is fontos szereplője, munkahelyeket teremt, és legfőképp biztosítja a fiatalok minőségi tudáshoz való hozzájutását, későbbi sikeres elhelyezkedését.
Az LMP számára sikeres vidéki Magyarország nem képzelhető el sikeres vidéki felsőoktatás nélkül. Ráadásul - ahogy ezt korábban már megszoktuk, más területekre is igaz - mindezzel alapvetően ellentétes irányt követnek a sikeres felsőoktatással rendelkező országok.
Nem állom meg, hogy ne reagáljak ez elhangzott oktatástörténeti példára vagy akár a német mintára. Mi is kiragadottnak érezzük ezt.
(20.40)
A két középkori egyetemi rendszer egyike a bolognai mellett a párizsi rendszer, itt volt kancellári rendszer, de ez a kancellári rendszer valóban a szóhasználatában azonos csak azzal a rendszerrel, amiről most beszélünk, és a német rendszertől való különbözőségéről is sokat lehetne beszélni.
Az egymástól is jelentősen különböző felsőoktatási múlttal és gyakorlattal rendelkező országok három dologban azonban mégiscsak hasonlítanak egymáshoz. A siker titka egyrészt a hosszú távú tervezés, másrészt a közvetlen támogató felügyelet, harmadrészt pedig az intézményi önállóság növelése. Azok az országok sikeresek, ahol a kormányzat valódi stratégiai tervezést valósít meg, ahol vannak hosszú távú, közösen meghatározott és elfogadott célkitűzések, igazodási pontok, ahol a kormányzat időről időre megállapodik az intézményekkel. Ez kiszámíthatóságot, tervezhetőséget és legfőképpen biztonságot jelent. A stratégia megvalósításában az állam segítséget nyújt az egyetemeknek, nemcsak anyagilag, hanem szakmailag is támogatja őket. Nem mindenható kancellárokat ültet a vezetőségbe, hanem külső bizottságokon, sokszereplős szakmai testületeken keresztül segíti, felügyeli az intézményeket. Nem szól bele közvetlenül az irányításba, hanem finomabb és közvetett eszközökkel támogatólag lép fel, és szisztematikus módon próbálja a kormányzati politikához kapcsolni az egyetemek működését.
Mindeközben az intézmények szabadsága nem sérül, sőt ellenkezőleg, a sikeres felsőoktatással rendelkező országok mindegyikében tendenciaszerűen nőtt az egyetemek és a főiskolák mozgástere. A biztonság mellett a rugalmasság is nagyon fontos összetevője a sikernek, a vonzó és minőségi felsőoktatásnak, olyan felsőoktatásnak, ahonnan nem elmenekülni akarnak a fiatalok, mint ahogy ezt Magyarországon láttuk az elmúlt négy évben, hanem ellenkezőleg, külföldi diákok versenyeznek egymással azért, hogy bejuthassanak az adott ország intézményeibe. Sajnos, stratégiai tervezéstől, az állam támogató hozzáállásától és a mozgástér növekedésétől igen messze vagyunk, és most még inkább eltávolodunk mindettől.
A kormány meghosszabbított kezeként működő kancellárok - hiszen a miniszterelnök bízza meg őket - rendszere egy ezzel teljesen ellenkező felfogást tükröz. Félreértés ne essék, a Klinghammer-féle felsőoktatási stratégia sem arról beszél, hogy olyan formában kellene a kancellári rendszert bevezetni, mint ahogy most a kormány tervezi. Pusztán arról van benne szó, hogy az eddigi gazdálkodási, működési gyakorlatot át kell gondolni, és valami közös, a szereplők egyetértését bíró működési modellt kell megvalósítani. Persze tudjuk, hogy mi lett a sorsa a dokumentumnak. Valamelyik minisztériumi fiók mélyére került végül, a kormány nem fogadta el, ahogy a felsőoktatási kerekasztal összehívását, a felsőoktatási szereplők bevonását sem tartják már fontosnak.
Összefoglalva: a kivéreztetett felsőoktatási szférának nem a kormány meghosszabbított kezeként működő kancellárokra, hanem a források visszapótlására és hosszú távú tervezésre van szükségük. Ehelyett továbbra sincs a felsőoktatásnak elfogadott stratégiája, továbbra sincsenek egyeztetések, továbbra se vonják be a szereplőket a döntések meghozatalába. Legalább az új felsőoktatási államtitkárt kinevezték végre, de hogy ő mit akar, azt még nem tudjuk. A Lehet Más a Politika arra kéri a koránypárti frakciókat, hogy fontolják meg ennek a kérdésnek, ennek a törvénynek, a salátának a benyújtását, még nem érett ez a rendszer, a kidolgozottság ehhez.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
