GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Korózs Lajos képviselőtársam a törvénytervezethez illesztetten azokat a legfontosabb csomópontokat érintette, amelyek a Magyar Szocialista Párt részéről nézve fontosak, ezért ezeket nem fogom megismételni. Ilyeténképpen mindösszesen három gondolatot fogok 2-3 percben elmondani.
Az egyik az, hogy szeretném megerősíteni most az utolsó felszólalásban is elhangzottak azon részét, ami az alapvető szolgáltatásokhoz illesztetten azoknak a megerősítését érinti nyilván, azzal a prevenciós jelleggel is, ami a kórházi ellátásoknak az időbeni kiváltását jelentheti. Tehát ez szerintem is olyan folyamat, amire érdemes áldozni, amit érdemes megerősíteni. De ezt nemcsak a Fidesz vezérszónokai és képviselői mondják, hanem hasonképpen gondolkodunk erről a dologról mi is, és szerintem sokan a parlament falai között.
A másik része a történetnek, hogy amikor dr. Molnár Ágnes képviselő asszony arról szól, hogy forrásbevonásra került sor az elmúlt esztendőkben, akkor én egy kicsit furcsán érzem magam, mert bárhol járok egészségügyi intézmények keretei között, mindenütt azt hallom, hogy forráskivonás zajlik. De még ha nem is zajlik forráskivonás, mondjuk azt, hogy nullszaldós a történet, akkor is, hogy ha 10-20 százalékos forrásbevonás lenne, akkor is szeretném jelezni, hogy az elmúlt négy esztendőben - csakis az elmúlt négy esztendőben - 18 százalékos infláció volt az, ami gyakorlatilag ezt a négy évet jellemezte. Tehát ilyen értelemben, még ha 20 százalékos mértékű bevonásra került volna sor, akkor sem történt volna - idézőjelbe tetten - semmi ilyen értelemben.
Egy szó, mint száz, forrásbevonásról ilyeténképpen tehát nem érdemes beszélni. Meggyőződésem és tapasztalásom szerint sajnos az egészségügyből sokkal inkább forráskivonásra került sor, mint forrásbevonásra.
Nem véletlenszerű, hogy a várólisták időtartama növekszik, látható módon a mennyisége tekintetében sem csökkenések, hanem felhalmozódások, duplikálások alakulnak ki.
Gyakorlatilag ezek nem pozitív eredmények az elmúlt esztendők sorában, hanem éppen hogy negatív eredmények, és ezekben mértékadó változásokat lenne célszerű, kellene eszközölni.
És talán van egy kicsit pikírtnek mondható megjegyzés is, ez pedig arról szól, hogy azt is látom, hogy kvázi önellátóvá válik gyakorlatilag a gyógykezelés, már olyan értelemben mondom, hogy a beteg, aki bemegy az egészségügyi központokba, az ellátó intézményekbe, az viszi magával a kis motyót, viszi magával a kenőcsöcskét, viszi magával a gyógyszert, a fájdalomcsillapítót, ezt-azt. Még lepedőt nem, tehát akinek bent kell feküdnie, talán még az ágyat és a lepedőt, a tiszta lepedőt megkapja. Azt gondolom, ez sem jó trend, ez sem jó tendencia, ebben is változásokat kellene eszközölni.
Na most, ha ez így van, és efelé megy az egészségügyi ellátás, akkor bocsássanak meg, de akkor nem lehet forrásbevonásról beszélni, akkor nyilván csak forráskivonás történhet, hiszen hogyha azokat a szolgáltatásokat sem tudják ugyanazon a színvonalon nyújtani, mint amit a korábbiakban tudtak, évekkel ezelőtt, akkor itt nem bevonásról, hanem kivonásról van szó.
A másik része, amiről röviden még szeretnék szólni, az, amiről államtitkár úr a bevezető expozéjában szólt, a bérezések rendszere. Államtitkár úr biztosan teljesen világosan és tisztán látja azt, hogy milyen változáson ment keresztül főleg az alacsonyabb jövedelmi sávban lévő embereknek a keresete az elmúlt esztendőkben. Tudja, példaként mondom, hogy 2010-ben mi volt egy minimálbéresnek a nettó keresete, ha nem, akkor segítek: 60 200 forint volt, amit zsebre tett. Ez volt a nettója. Tudja azt is, hogy most mennyi a minimálbéresnek a nettó keresete, tudja, az, amit zsebre tesz, tehát nem az, amit a plakátokra kiírnak, hogy hogyan nő a minimálbér, hanem amit zsebre tesz, az 66 483 forint.
Azt is tudja, hogy ha átszámítja ezt a két jövedelmet egymáshoz, a 18 százalékos inflációval, csak az elmúlt négy évben számítva, akkor ez a mostani 5 ezerrel kevesebbet ér, mint a 2010-es. Eddig, azt hiszem, követhető a történet. És ha még azzal is megfejelem, hogy biztosan azzal is tisztában van, hogy Magyarországon ma több mint egymillióan vannak olyanok, akik a létminimum alatti jövedelemre tesznek szert, és valószínűleg azt is tudja, hogy a szociális szektor és az egészségügyi szektor ebben vastagon érintett, akkor valószínűleg arra a következtetésre tud jutni egy logikai okfejtés kapcsán ön is, amire én is jutok, hogy sajnos, mivel a 60 200 és az akkori létminimum 77 ezer, az is 17 ezer forintos különbséget hordozott magában, de a 66 ezres és a mai 88 ezres az 22 ezres különbséget hordoz magában, ami 5 ezerrel több, mint ami 4 évvel, 5 évvel ezelőtt volt. Ez önmagában azt jelenti és azt hordozza magában, hogy sajnos egyre nő azoknak az alacsonyabb jövedelmi sávba tartozók megszerzett bérének a vásárlóértéke, illetve a keresetének a tartalma, a mennyisége, az értéke, hiszen a különbség is nő, például a minimálbér és a létminimum viszonylatában.
Ebben sajnos szektorálisan az egészségügy kiszolgáló személyzete - nem az orvosokról beszélek természetesen - jelentősen érintett. Tehát e vonatkozásban is van tennivaló annak érdekében, hogy ne kerüljön arra sor, hogy az a fajta migráció, amiről itt beszélünk - és most nem az orvosok migrálásáról szólok, hanem éppen az őket segítő kiszolgáló személyzetről -, ez ne erősödjön fel, vagy ne olyan szintre emelkedjék, ami a magyar egészségügyi ellátást olyan szintű kockázattal párosítja, ami már tényleg az ellátatlansággal és nem az ellátással párosul.
Én csak ezekkel a kiegészítő gondolatokkal szerettem volna felhívni államtitkár úr figyelmét arra, hogy szerintem azon túl, amiről Korózs Lajos képviselőtársam és más képviselők is szóltak, milyen odafigyelést kíván a történet az elkövetkezendő időszakban. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
