DR. DARÁK PÉTER,
DR. DARÁK PÉTER,
DR. DARÁK PÉTER, a Kúria elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy két bevezető gondolattal kezdjem a beszámolómat. Az egyik gondolat konklúziója az lenne, hogy a jogegység nem csupán a Kúria ügye. A példa, amit meg szeretnék említeni, az, hogy a Fortune ezres listáján tíz évvel ezelőtt szereplő vállalatok 70 százaléka mára eltűnt. Azzal magyarázzák ezt a nagyarányú változást, hogy nem voltak képesek alkalmazkodni a változásokhoz. A változásokhoz való alkalmazkodás, azt hiszem, a közszférában is kulcskérdéssé vált, és ahhoz, hogy egy igazságügyi szervezet, annak legfelsőbb szintje megfelelően alkalmazkodjon a változásokhoz, három képességre van szükség. Az egyik, hogy legyen egy elképzelése a jövőről, a másik, hogy rendelkezzen azzal a tudással a szervezetről, ami képessé teszi az éleslátásra, a harmadik pedig az, hogy rendelkezzen azzal a rugalmassággal, ami lehetővé teszi az állandó változtatásokat.
Nos, a Kúria 2013-as tevékenységére is jellemző volt ez a filozófia. Megpróbáltunk rugalmasan reagálni a jogi élet kihívásaira, és megpróbáltuk úgy ellátni alkotmányos feladatunkat, hogy a jogegység biztosításában ne maradjunk magunkra, hanem abban a társhivatásrendek, az ügyészség és az ügyvédi kar is nagy erővel tudjon részt venni. Ennek egyik fontos eszköze volt az, hogy igyekeztünk nyilvánosságot biztosítani a Kúria jogegységi munkájának, és ezt a nyilvánosságot arra szerettük volna felhasználni, hogy helyzetbe hozzuk az ügyészséget, az ügyvédi kart akkor, amikor jogegységi kérdések kerültek elő a munkájukban, hogy ahhoz hozzászólhassanak.
Ennek a filozófiának talán egyik sikerét bizonyítja az, hogy számtalan ügyvéd fordul a Kúriához jogegységi kezdeményezéssel, és kíván a tudomásomra hozni a jogi életben általa észlelt anomáliát is.
(14.40)
A másik előzetes kérdés, amit meg szeretnék említeni, az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága előtti szóbeli kiegészítésben is szóba került, ez pedig nem más, mint a harmadik hatalmi ág és az Országgyűlés viszonyának a kérdése, vajon miért hasznos az, ha a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal évente beszámolóval tartozik a Magyar Országgyűlésnek. Ott is elmondtam, és szeretném ezt a gondolatot ismételten hangsúlyozni, hogy a jogalkotó és az igazságszolgáltató szervek értelmes párbeszédének egyik lehetőségét hordozza az a forma, hogy a Kúria elnöke, illetve az Országos Bírósági Hivatal elnöke a parlament előtt évente beszámolni tartozik a fő tevékenységéről.
Az is érdekes sajátossága ennek a beszámolónak, hogy az igazságszolgáltatás elsődlegesen az igazságszolgáltatási szakkérdésekkel foglalkozó bizottság előtt méretik meg, és csak ezt követi a plenáris ülésen történő előterjesztés. Ez azt jelzi számunkra, hogy az az alapkérdés, hogy az igazságügyi szervezet megfelelően sáfárkodik-e a rábízott költségvetési erőforrásokkal, csak akkor és oly módon válaszolható meg, ha a szakmai kérdéseket a parlament képes megítélni.
Engedjék meg, hogy ezek után áttérjek azokra a szakmai kérdésekre, amelyek a Kúria 2013. évi önkormányzati normakontroll-tevékenységét és jogegységi célkitűzéseit szolgálták.
Elsőként az önkormányzati normakontroll-tevékenységről szeretnék szólni nagyvonalakban. A Kúria önkormányzati tanácsának 2013-as tevékenységét az jellemezte, hogy az előző évinél nagyobb számú indítvány érkezett. Ezek az indítványok nagyrészt kormányhivataltól, kisebbrészt, de nem elhanyagolható mértékben bírói kezdeményezésből, illetve az alapvető jogok biztosának indítványára indultak.
Határozott növekedést mutatott a 2013-as évben a bírói kezdeményezések száma: a 2012. évi 3 kezdeményezéshez mérten 2013-ban 16 olyan ügyben döntött a Kúria önkormányzati tanácsa, amelyeket bírák kezdeményeztek az előttük folyamatban levő perekben.
Az összességében 76 normakontroll-indítvány közül 54-et bírált el érdemben az önkormányzati tanács, amelyből 29 alkalommal törvényellenességet állapított meg, 3 alkalommal azt állapította meg, hogy a helyi önkormányzat elmulasztotta törvényalkotói feladatának teljesítését, illetve 2 határozat született abban a tárgyban, hogy a Kúria felhatalmazta a kormányhivatal vezetőjét rendelet pótlására. 8 határozatban utasította el a Kúria az indítványt, és 12 esetben pedig eljárást megszüntető, illetve érdemi vizsgálat nélküli elutasító végzést hozott.
Milyen lényegesebb kérdések kerültek a 2013. évben a Kúria önkormányzati tanácsa elé?
Az egyik lényeges eljárási kérdés az volt, hogy vajon erősítse-e a Kúria a közvetlenség elvének érvényesítését a normakontroll-eljárásokban, hiszen amikor az Alkotmánybíróságtól a Kúria vette át ezt a feladatot, az emellett szóló egyik fő érv az volt, hogy az Alkotmánybíróság nem ténybíróság, nem alkalmas arra, hogy az önkormányzati normakontrollal kapcsolatos eljárásokban a szükséges tényállást megfelelően tisztázza. Ezért az önkormányzati tanács úgy látta, hogy a normakontroll-eljárást indokolt a peres eljáráshoz közelíteni, és a közvetlenség elvét érvényesíteni kell a normakontroll-eljárásokban, ezért az egyik konkrét ügyben ezzel a lehetőséggel élt is, és a helyi építési szabályzat megalkotása során a megfelelő szakértelemmel rendelkező személy meghallgatásáról döntött.
A következő lényeges kérdés az volt, hogy vajon kiterjed-e a normakontroll-hatáskör a már hatályon kívül helyezett önkormányzati rendeletekre is. A Kúria igenlő választ hozott, hiszen számtalan olyan jogvita lehet folyamatban, amelyben időközben már hatályon kívül helyezett önkormányzati rendeletet is alkalmazni kellett. A bírói kezdeményezések esetében ilyenkor pedig mellőzhetetlen az érdemi felülvizsgálat.
Azt is el kellett döntenie a Kúriának, hogy vajon kiterjed-e a hatásköre a normába foglalt egyedi döntések törvényességi vizsgálatára. A Kúria úgy látta, hogy a hatáskörét ebben a körben meg kell állapítania, mert ha nem így tenne, akkor a törvényességi vizsgálat alól kikerülnének a rendeletbe foglalt egyedi döntések, amelyek ily módon hatáskörrel való visszaélést valósíthatnának meg.
Ugyanakkor kifejtette a Kúria más konkrét ügyben, hogy nincs alaptörvényi és törvényi felhatalmazása arra, hogy önkormányzati rendelet célszerűségét vizsgálja, mert ezzel az önkormányzati rendeletek megalkotására felhatalmazott helyi önkormányzatok hatáskörét, feladatát és felelősségét venné át.
Megengedő módon foglalt állást a Kúria a kormányhivatali kezdeményezés határidejét illetően, amikor kimondta, hogy egy elkésett előterjesztést követően a kormányhivatal előtt nyitva áll a lehetőség, hogy megismételje a törvényességi felhívást, majd ezt követően ismételten kérje a normakontrollt a Kúriától. Ki kellett ugyanakkor mondanunk, hogy a polgármester a törvényi rendelkezések értelmében nem jogosult a Kúria előtti normakontroll-eljárásban az önkormányzat képviseletére, ehhez jogi képviselőre van szükség.
Felmerült a megsemmisítés időbeli hatályának kérdése is. A Kúria lehetőséget látott a pro futuro, jövőre nézve történő megsemmisítésre is, amely eszközzel abban az esetben élt, ha az azonnali vagy visszamenőleges hatályú megsemmisítés helyrehozhatatlan következményekkel járt volna.
Ugyancsak fontos elvi álláspontot foglalt el a Kúria a módosító önkormányzati rendelet átmeneti rendelkezéseinek alkalmazhatósága vonatkozásában, amikor kimondta, hogy ha a módosító önkormányzati rendelet átmeneti rendelkezései nem jelennek meg szövegszerűen a módosított rendeletben, akkor azok a hatályon kívül helyezést követően nem fejthetik ki jogi hatásukat.
Több alkalommal kellett a Kúriának állást foglalni abban a kérdésben, hogy mi legyen az önkormányzati rendelet sorsa akkor, ha a felhatalmazó jogszabályi rendelkezést időközben hatályon kívül helyezték, illetve ha az önkormányzat túllépte a felhatalmazás kereteit. Ebben a vonatkozásban elvként rögzítette, hogy az önkormányzat rendeletének illeszkednie kell minden esetben a jogrend egészéhez; az ezzel ellentétes helyzet az Alaptörvénnyel ellentétes.
A helyi adók szabályozásával kapcsolatban különösen felértékelődött a Kúria önkormányzati tanácsának szerepe, hiszen e körben az Alkotmánybíróság a hatáskörét korlátozó előírás folytán nem vizsgálódhat. A Kúria vagyonadó kivetésével összefüggésben kérte számon az önkormányzati rendeleten az arányosság követelményét, kimondva azt, hogy az adó mértéke abszolút értelemben nem lehet eltúlzott, illetve nem járhat azzal a következménnyel, hogy az adótárgy értékét tulajdonképpen adóként kell befizetni.
A Kúria nagyon fontos döntést hozott a mozgáskorlátozottak esélyegyenlőségével összefüggésben akkor, amikor törvénysértőnek találta azt a közgyűlési rendeletet, amely a várakozási díj és pótdíj alóli mentesítést megengedte a parkolójegy utólagos bemutatása esetén, azonban nem tette lehetővé ugyanezt a kedvezményt akkor, amikor a mozgáskorlátozott-igazolvány megfelelő elhelyezését mulasztotta el az érintett.
Komolyabb sajtóvisszhangot váltott ki a magánszférát érintő önkormányzati szabályozás kérdésköre, ahol a Kúria rögzítette, nem lehet szociális segély feltételévé tenni a magánszféra körébe tartozó olyan magatartásokat, mint például a tisztálkodás. De egy másik ügyben azt is kimondta, hogy ha egy rendelet előírja a szociális támogatás feltételeként a kerthasznosítás konkrét módját, a hasznosítandó terület négyzetméterben megadott méretét, a hasznosítás mikéntjét, a termelendő konyhakerti növények konkrét megjelölését, abban az esetben ezek az előírások túlmutatnak a jogszabály által egyébként lehetővé tett, a lakókörnyezettel szemben a rendezettség külsődleges elvárásainak kritériumain.
Eljárási szempontból is állapított meg törvénysértést a Kúria akkor, amikor a főépítész véleményének kikérése nélkül fogadtak el olyan építésügyi tárgyú rendeletet, amely e vélemény nélkül megalapozatlannak tekinthető.
(14.50)
A normakontroll-hatáskör gyakorlásának ezen fő tendenciái áttekintését követően engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy néhány szóban utaljak arra, hogy jogegységesítő tevékenysége körében milyen főbb témákat érintett a Kúria a 2013-as évben.
Bevezetésként meg kell említenem, hogy ez volt az az év, amely a felkészülést szolgálta a Kúria és az igazságszolgáltatás számára az új büntető törvénykönyv és az új polgári törvénykönyv alkalmazásával összefüggésben. Ennek körében a Kúria számos kollégiumi ülést tartott, és számos jogegységi határozatot, kollégiumi véleményt fogadott el. Ezeket hiánytalanul tartalmazza az írásban előterjesztett beszámolóm.
Engedjék meg, hogy ezek közül a jogegységesítő eszközök közül néhány olyat kiemeljek, amelyek alapvetően határozzák meg az igazságszolgáltatás irányát, és tartalmilag értelmezik az elfogadott új törvényeket. Ilyen jogegységi határozat érintette a Büntető Kollégium részéről az élet elleni bűncselekményekkel kapcsolatos korábbi, hosszú időn keresztül eredményesen alkalmazott 15. számú irányelv által szabályozott kérdéskört, amellyel összefüggésben a Kúria két jogegységi határozatot hozott: az egyik az élet elleni bűncselekmények kérdéskörét értelmezte, a másik pedig a jogos védelem kérdésköre tekintetében fogadott el iránymutatást. Ugyanilyen lényegesnek tekintjük azt, hogy az új Btk. feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseinek vonatkozásában alkalmazni kellett-e a Btk. 2. § (2) bekezdésének az elkövetéskori vagy elbíráláskori büntetőtörvény alkalmazására vonatkozó szabályát.
A Közigazgatási és Munkaügyi Jogegységi Tanács szintén jelentős jogegységi határozatokat fogadott el például az adótitok értelmezése körében, továbbá a kis- és középvállalkozások vonatkozásában megállapított közigazgatási jogsértések alkalmazási szabályát illetően, tehát hogy mikor lehet kedvezőbb jogkövetkezményeket alkalmazni a kis- és középvállalkozások vonatkozásában. Itt a Kúria egy szélesebb értelmű jogértelmezést fogadott el, tehát a kis- és középvállalkozások kedvezményesebb elbírálásának elvét részesítette előnyben. Ugyancsak jelentős jogegységi határozat született az ingó vagyontárgyak online értékesítésének adózási következménye és adózási módjának meghatározása körében.
A Polgári Jogegységi Tanács a 2013-as évben számos, a devizahiteles eljárásokkal kapcsolatos, a devizahiteles problémakörrel kapcsolatos jogegységi határozatot fogadott el, amiből elsőként a 4/2013-as határozatnak az utolsó pontját emelném ki, amely a viszontkereset előterjesztésének lehetősége vonatkozásában fogadott el iránymutatást az alperesi hitelintézetek vonatkozásában. Nagy sajtónyilvánosságot kapott 2013. év végén a 6/2013-as PJE-határozat, amely a devizaalapú hitelkölcsön- és pénzügyi lízingszerződések minősítésének, érvényességének, érvénytelenségének kérdéskörében fogadott el általános iránymutatást.
Két további részletkérdést szeretnék kiemelni a Kúria jogegységesítő tevékenységéből, amelyek közül az egyik azt kívánja alátámasztani, hogy létezhet gyümölcsöző párbeszéd a törvényhozás és az igazságszolgáltatás között. Ennek bizonyítéka egy büntető kollégiumi vélemény, amely az ittas állapotban történő járművezetés vonatkozásában egy értelmezési problémát vetett fel az „eredményező” szó használatával kapcsolatban, amelyet a törvényhozás aztán a 2013. évi CLXXXVI. törvény 118. § (4) bekezdésében elfogadva módosította a problémás jogszabályt.
Ugyanilyen törvényváltozásra került sor az ingó vagyontárgyak online értékesítésével összefüggésben hozott jogegységi határozattal kapcsolatban, ahol a törvényhozó észlelte a jogegységi határozat indokolásában felvetett jogértelmezési problémákat, és leegyszerűsítette a személyi jövedelemadó törvénynek a vonatkozó adózási módra vonatkozó előírását.
Szeretném jelezni, hogy a Kúria 2013-ban is folytatta joggyakorlat-elemző tevékenységét, amellyel egyrészt muníciót szolgáltatott az Igazságügyi Minisztériumnak arra, hogy az igazságszolgáltatást érintő jogalkotásban kezdeményező szerepet tudjon betölteni, illetve feltárta azokat az alapvető problémás kérdéseket, amelyek a joggyakorlatból kitűntek.
Szeretném csak példálózva megjelölni azokat a témákat, amelyekben a Kúria ebben az évben joggyakorlat-elemzést végzett. Ilyen volt az Európai Unió jogának alkalmazása, a személyi jövedelemadó megállapítása során alkalmazott vagyonosodási eljárások ítélkezési gyakorlata, a közigazgatási bírságok kérdésköre, a rendes és rendkívüli felmondások gyakorlata, a vád törvényessége, illetve a jogorvoslati bíróságok hatályon kívül helyezésének gyakorlata.
Szeretném azt is megemlíteni, hogy a Kúria 2013-ban igazgatási intézkedéseket tett az ítélkezés időszerűségének javítására, és ennek eredményei már a 2013-as év végi statisztikákban, de az idei statisztikákban még inkább tükröződnek. A Kúria elnökeként írásbeli jelentéstételi kötelezettséget írtam elő minden szakág részére az egy éven túli ügyekről, tanácselnököket vontam be az ügyek előadásába, illetve fokozottabb bevonását rendeltem el a Kúriára kirendelt bíráknak a Kúria alaptevékenységébe. Ezen túlmenően igazgatási, ügyviteli vizsgálatokat rendeltem el például a Kúria ügykezelő irodájának a működtetését illetően.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor egy vállalkozó sikeresen szeretné működtetni a vállalkozását, akkor az első és legfontosabb feltétele ennek az, hogy a vállalkozás ügyét, a vállalkozás tárgyát kellő elhivatottsággal szolgálja. Ez az elhivatottság a magyar bírói kar, a Kúria bíráinak is sajátossága és tulajdonsága.
Engedjék meg, hogy beszámolóm szóbeli kiegészítését az idén 150 éve született Juhász Andor szavaival zárjam, ezzel üzenve a magyar törvényhozásnak, mert Juhász Andor egy olyan kérdést vetett fel, amely a bírói elhivatottság táplálásának egy nem elhanyagolható szempontja. Juhász Andor a következőképpen beszélt. „A jogszolgáltatás a bírói és ügyészi kar vállain nyugszik. Minél jobban meg van alapozva a társadalmi súly és anyagi függetlenség tekintetében a bírói és ügyészi pálya, annál jobban meg van könnyítve eme testületek tagjai számára nehéz hivatásuk gyakorlása és a bírói tekintély megóvása. A helyesen berendezett bírói pálya vonzóerőt gyakorol a kívülállókra, ami ismét megkönnyíti az utódlásról való gondoskodást, és ennek körében a gondos kiválasztást.” Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
