DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kúriaelnök Úr! Elnökhelyettes Úr! A Kúria beszámolójával kapcsolatosan először is engedjék meg, hogy örömömet fejezzem ki, hogy idekerült az Országgyűlés elé, és a plénum előtt tárgyalhatjuk meg ezt a beszámolót. Bár úgy gondolom, hogy a sarkalatos törvények által meghatározott beszámolási kötelezettséggel rendelkező szervezetek közül talán még több is a plénum elé jöhetne, hiszen ez egy remek alkalom arra, hogy átbeszéljük, jobb esetben akár vitatkozva is, mint ahogy a legfőbb ügyész beszámolóján erre sor került, azokat a pontokat, amelyekkel kapcsolatban az Országgyűlés és az ellenzék is el tudja mondani a véleményét.
A legfőbb ügyész úr elmondta azt, hogy jobb vitaterep a bizottsági ülés, és ez igaz talán a Kúria és az OBH beszámolójára is. Ehhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy az Igazságügyi bizottságnak és a Törvényalkotási bizottságnak az ülése párhuzamosan zajlott, és jómagam a Törvényalkotási bizottságban vagyok tag, ezért, bár szerettem volna ott lenni a bizottsági vitán, és megtenni az észrevételek egy részét ott, bizottsági körben, ezt nem tudtam megtenni, viszont ha már itt, az Országgyűlés előtt erre alkalom van, akkor szeretnék néhány pontot felvetni; pozitív pontokat is, és lesznek kritikai meglátásaink is.
Azt előre szeretném bocsátani, hogy a beszámoló egy részletes, hosszú, a jogegységi határozatokat is tartalmazó anyag, és én is szeretném megköszönni természetesen elnök úrnak és a Kúriának az elvégzett munkát. Bár tudom, hogy a hatalmi ágak szétválasztása egy alapvető elv, amit mi is számon kérünk a mindenkori kormányon is, de ez véleményem szerint nem jelenti azt, hogy bizonyos döntéseket vagy jogegységi határozatokat pozitív vagy negatív értelemben ne bírálhatnánk egy beszámoló kapcsán.
(15.30)
Hiszen az Országgyűlés mégis az a szerv, az a legfőbb népképviseleti szerv, ahol a képviselők akár azokat a kritikákat, amelyek az emberektől jönnek vagy azokat a szakmai kritikákat, amelyeket akár a szakmában dolgozó bíráktól, ügyészektől, ügyvédektől, jogász kollégáktól megkapnak, el tudják mondani, és adott esetben talán a jövőben bizonyos hibákat, ha ezt hibának lehet minősíteni, ki tudunk küszöbölni. Úgyhogy ezekkel a felvezetőkkel szeretnék a Kúria beszámolójával foglalkozni.
Az első pont, amit megemlítenék azon túl, hogy részletes az anyag, hogy a beszámoló igazgatási kérdésekkel nem igazán foglalkozik. Adott esetben ezt is örömmel olvastuk volna, hogy a Kúria igazgatásával kapcsolatosan mélységeiben milyen sikerek vagy esetleg milyen kihívások jelentkeznek. Ha talán ez is bekerült volna mélyebben a beszámolóba, akkor ezt is megvitathatóvá tette volna. Aztán itt is fel szeretném hívni az utólagos normakontroll lehetőségére a figyelmet. Tudtommal itt is el lehet mondani azt, amit a legfőbb ügyésznél, hogy a Kúria elnöke nem élt, ha jól tudom, egy esetben sem az utólagos normakontroll lehetőségével, pedig úgy gondolom, hogy ez nemcsak egy jog, egy kiváló jog, ami megadatik a Kúria elnökének, hanem bizonyos esetekben kötelesség is. Kötelesség is, hiszen ahogy az elhangzott, az országgyűlési képviselőknek csak egynegyede tud ezzel a jogával élni, tehát még egy frakció sem tudja ezt külön megtenni. Ennélfogva úgy a legfőbb ügyészre, mint a Kúria elnökére ez egy pluszkötelezettséget ró a mi jogértelmezésünk szerint. Bízunk benne, hogy a jövőben a Kúria elnöke is fog élni ezzel a lehetőséggel úgy is, hogy bizonyos esetekben pont, mondjuk, a bírákat érintően voltak olyan országgyűlési döntések, amelyekkel kapcsolatban később megállapításra is került, hogy alaptörvénysértő módon kerültek elfogadásra. Ezekben az esetekben vagy akár egyébként nemcsak a bírósági szervezetrendszert érintő, de amikor alkotmányos aggályok vannak, akkor bátorítom a Kúria elnökét, a legfőbb ügyészt vagy akár az ombudsmant innen, hogy nyugodtan éljenek ezzel az eszközzel. Szerintem ez csak erősíteni fogja a Kúriába vetett bizalmat.
Felmerülhet kérdésként, és a szakmában ez fel szokott merülni, hogy az alkotmánybírósági döntésekkel kapcsolatos esetleges negatív kúriai visszhang valójában versengést jelent-e a két szervezet között. Természetesen ezek nem voltak olyan erősek, amelyek a szakmán túl hatottak volna, de a jövő szempontjából fontos lehet talán tisztázni ezeket a félreértéseket vagy szakmai vitákat. Adott esetben lehet, hogy az Országgyűlésnek kell akkor egy törvényt módosítani, ha nem egyértelműek a jogszabályok vagy a jog értelmezése, de néhol láthatunk ilyen - nevezzük így - versengést a két szervezet között.
A gyakornoki és főtanácsadói rendszert jó ötletnek tartjuk. Nyilván a puding próbája az evés, bár a beszámolóban benne van, hogy már egy hasonló rendszer működött a Kúrián is. Úgy gondoljuk, hogy ez talán erősítheti, hogy minél jobb szakmai döntések születhessenek, és bátorítjuk elnök úr ezen döntését, és a jövőben akár a következő évek beszámolóiban szívesen vesszük majd, ha a részletes tapasztalatokról beszámol.
Néhány gondolatot szeretnék a jogegységi tanácsok munkájáról, ahogy mondtam, pozitív vagy akár kritikai éllel is elmondani. A jogos védelem ügyében hozott döntést kifejezetten jónak tartjuk és előremutatónak. A Kúria jól értelmezte azt a szándékot, amivel az Országgyűlés ezt az új törvénymódosítást megalkotta és a Btk.-ba ezt beemelte. Ugyanúgy az adóügyekben az adótitok célhoz kötöttsége esetében vagy akár a NAV bizonyítási kötelezettségének körében hozott döntéseket is jónak, fontosnak tartjuk, és ugyanígy egyébként a vagyonbecslésekkel kapcsolatos döntéseket és elemzéseket is. Fontos az, hogy a Kúria valóban a törvényesség őre legyen, és akár a NAV túlterjeszkedésével szemben is ellen tudjon állni, persze természetesen a jogszabályok talaján.
Az önkormányzati jogalkotás felülvizsgálata kapcsán van pozitív meglátásunk. Az önkormányzati vagyonadóval kapcsolatos döntés, ahogy azt elnök úr kiemelte, egy jó döntés, bizony az adóztatásnak is valahol korlátot kell szabni, és a Kúria ezt jól találta el, és jól mondta ki, hogy egy bizonyos szint fölött ez már tulajdonképpen egy olyan extra terhet jelent, ami feléli, elpusztítja akár az adóztatott tárgyat is.
Viszont ami a szociális segélyek terén hozott döntést illeti, szintén önkormányzati jogalkotás felülvizsgálata, itt viszont egyfajta kritikával szeretnék élni, és akár a nép hangjaként, ha szabad így fogalmaznom. A döntés itt az volt, hogy a szociális segély feltételéül nem lehet a magánszféra körébe tartozó tevékenységeket kikötni; ilyen például a tisztálkodás. Akár még azt lehetne mondani, hogy érthető az irány, viszont én veszélyesnek érzem, hogy hol van a határ ebben a történetben, hogy adott esetben, mondjuk, egy udvar vagy az ingatlana rendben tartásának vagy az ingatlan környezetének a rendben tartása is akkor a jövőben ennek fog-e számítani. Tehát hogy egy önkormányzat legalább annyit elvár közpénzből nyújtott segélyekért, hogy valaki rendben tartsa a lakókörnyezetét, akkor nagyon reméljük, hogy ez azért nem fog beleesni abba a körbe, ami a Kúria szerint nem fér bele az önkormányzati jogalkotás szabadságába. A veszélyeikre szerettem volna felhívni a figyelmet.
A menekültügyi joggyakorlati elemző csoport felállításáról is lehet olvasni ebben az anyagban. Ezt jónak tartjuk, hiszen a menekültügy, a bevándorlásügy egy nagyon fontos és egyre inkább kiélezett terület. Bizonyára a jövőben a menekültek egyre nagyobb számban való érkezése a jogalkotást és a Kúriát is döntésekre, illetve a különböző bíróságok döntéseinek az egységesítésére hatalmazhatja fel, illetőleg erre sor kerülhet. Úgy gondolom, hogy talán ebben a beszámolóban is szívesen olvastunk volna részletekről. Ha most nem is, akkor talán a jövő évi beszámolóban nagyon érdekelnének minket azok, hogy a menekültügyi joggyakorlatot elemző csoport mire jutott, és ennek a részleteit szívesen áttekintenénk és meg is vitatnánk itt a Ház előtt.
Amiben határozott társadalmi kritikát kell megfogalmaznunk, ez viszont a devizahiteles döntés. Itt jogászként és valóban a nép hangjaként, de megfelelő módon jogi alapra helyezve a kritikát, szeretném azt mondani, hogy ezt nagyon nem tudtuk üdvözölni. Úgy gondoljuk, hogy az a körülmény, hogy egy döntés adott esetben bankokat, komoly piaci szereplőket érint, össztársadalmi méreteket ölt, attól még csak és kizárólag a jogszabályok elemzése alapján és a jogszabályok alapján szabad meghozni egy döntést, és nem szabad megremegnie senki kezének. Ugyanez igaz az Országgyűlésre is egyébként, tehát ezt nem csak a Kúriának címezzük, hogy elnök úr ne érezze úgy, hogy itt a Kúriát tesszük csak felelőssé, vagy azt mondjuk, hogy a Kúriának adott esetben megremeg a keze. Ugyanúgy a Fidesz-kormánynak, egy kétharmados Fidesz-kormánynak, Fidesz-KDNP-kormánynak is teljes mértékben megremegett a keze, amikor csak a törvényeket kellett volna betartatni a bankokon, de nem jól van az, hogy olyan döntések születhetnek, amelyek valójában nemcsak a társadalom felfogásának, hanem véleményünk szerint a jogi, szakmai kívánalmaknak sem mindig felelnek meg. Ebben az esetben a Kúria a devizahitelszerződések teljes spektrumának ismerete nélkül hozott jogegységi döntést. Véleményünk szerint nem történt meg oly mélységében a probléma kielemzése, gazdasági és egyéb szempontokból a kielemzése, ami alapján egy ilyen döntést felelősen meg lehetett volna hozni.
(15.40)
Hogy mire is gondolok? Tényleg muszáj erre egy kicsit részletesen kitérnem, hogy bemutassuk az ezzel kapcsolatos fenntartásainkat. Ez a jogegységi határozat úgy kezdődik, hogy kimondják, hogy a devizaalapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések devizaszerződések, és ezzel kapcsolatosan már néhány gondolattal ezelőtt elmondtam, és maga a jogegységi határozat is elismeri, hogy az ügyek különbözőek, és a bíróság tud csak dönteni, hogy egy adott ügyben pontosan milyen tényállás valósult meg. Ehhez képest a Kúria jogegységi határozata már az elején leszögezte ezt a megállapítást, anélkül, hogy bizonyos részletekbe később belement volna.
Idézni szeretném azt is, hogy ugyanúgy ebben a jogegységi határozatban van arról szó, hogy kizárólag a kereset tárgyában döntő bíróság van abban a helyzetben, hogy döntsön az érvénytelenség fennállásáról. Ezzel egyet tudunk érteni. Ezért is aggályos, hogy az összes deviza- vagy devizaalapú hitel tekintetében ez kimondásra került már a határozat elején. És a határozat is elismeri, hogy a devizaalapú kölcsönszerződések elterjedésekor jogszabály nem határozta meg a devizaalapú kölcsön fogalmát.
Tehát nem arról beszélünk, hogy itt a bankok az adott jogszabályokat, az akkor fennálló jogszabályokat milyen módon tartották be, hiszen akkor még törvényi szinten ez kellőképpen nem is volt szabályozva. Tehát különösen óvatosan és különösen szakmai mélységek elemzése után lehet csak hozzányúlni a témához, és ezek után nem érthető, hogy az anyagban is úgy szerepel, hogy ettől függetlenül a devizaalapú kölcsön tulajdonképpen minden esetben devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva. Mi úgy gondoljuk, hogy nem ettől lesz valami devizaalapú kölcsön.
Itt még két részt kiragadnék, ami különösen érdekes a jogegységi határozatban. Ezt is idézném: a devizaalapú kölcsön mögött - figyelemmel a pénzügyi intézményekre vonatkozó, közjogi jellegű szabályokra - devizaforrás áll. Nagyon igaz, és húzzuk alá ezt a mondatot, pont ezt mondtuk mi is, hogy devizaforrásnak kell állni egy devizakölcsön mögött, hogy az devizakölcsönnek minősüljön. Nem attól lesz devizakölcsön, hogy a bank azt mondja, és azt aláíratta az ügyféllel - önmagában ez véleményünk szerint nem elég -, viszont a mondat úgy folytatódik, ami számomra nehezen értelmezhető, hogy annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött van-e devizaforrás, lehetetlen és egyben szükségtelen is a perekben.
Én úgy gondolom, hogy ha az első mondat arról szól, hogy devizaforrás áll egy devizahitel mögött - márpedig ez kimondásra kerül, és ez így is van -, akkor pont annak a vizsgálata a legfontosabb, hogy valójában az adott ügyletek mögött áll-e devizakölcsön, devizaforrás. Itt megbicsaklik a jogegységi határozat logikája, egymásnak ellentmondó két, egymás után következő mondatot találunk, és találunk egy kicsit később pont erre a témára utalóan egy olyan mondatot is, hogy a hitelező helyzetére az árfolyam változása nem hat ki, hiszen az adós által visszafizetéskor forintban ugyanolyan értékű devizához jut, mint amennyit folyósított. Mit jelent ez? Hogy a bank, ha valóban devizában, devizaforrások átváltásával adta ezt az összeget az adósoknak, akkor az árfolyamtól függetlenül ugyanolyan helyzetben van, hiszen ő majd visszaváltja azt a forintot, amit ő kap az adóstól, és ő ugyanoda kerül, ahonnan indult.
Na, de ha nem vizsgáljuk azt, hogy valójában devizaforrás volt-e ezek mögött az ügyletek mögött, akkor félrevisz minket az egész irányból, hiszen ha nem volt devizaforrás, és ezek a bankok forintot adtak, egy másik ember forintbetétjét adták oda az adósoknak, akkor óriásit kaszálnak azon - ha szabad így fogalmaznom -, ha az árfolyam elmozdul az adósoknak nem megfelelő irányba. Hozzáteszem, hogy ez ebben az esetben - és ezt a legfőbb ügyész beszámolójánál is elmondtuk - viszont csalás szerintünk, tehát a Btk. csalás tényállását megvalósítja, ha a devizaforrás nem állt rendelkezésre, nem vett fel devizát a bank, forintból adott forintot, és utána egy elképesztő extraprofitra tett szert.
S ez a fő probléma, és az egész rákfenéje a devizahitelezésnek pont ez lenne, hogy volt-e devizaforrás vagy nem. Ha volt devizaforrás, akkor igazat kell adnunk, hogy a bankokat valóban kár érte; de ha ők nem kellett, hogy mondjuk, Svájcból felvegyék ezeket a pénzeket, ha tetszik, akkor a csaláson túl náluk olyan extraprofit - akár jogalap nélküli gazdagodásnak is nevezhetnénk - marad, ami őket nem illeti meg. Emiatt nem értjük azt, hogy miért siklott így ki egy picit ez a jogegységi határozat, és valójában miért nem tudott a lényegről szólni, és nagyon fájlaljuk, hogy a valódi kérdés nem megfelelőképpen tudott felmerülni.
Azt is el kell mondjam önöknek - és ez is egy nagyon fontos dolog, többször elmondtuk, de ki kell hangsúlyozni -, hogy a Magyar Nemzeti Bank statisztikái alapján bizony egyötöde jött be devizában az országba, mint amennyi devizahitel-kihelyezésről beszéltek a bankok. A Magyar Nemzeti Bank statisztikáiról beszélünk. Ha ezt a dolgot az elmondottak mellé tesszük, tehát amit elmondtam, akkor arra juthatunk, hogy óriási probléma van, és valaki vagy valakik a bankszektorban, ezek a nagy bankok nagyon átvertek mindannyiunkat, legfőképpen a devizaadósokat.
Egyébként azokban a perekben - és Z. Kárpát Dániel képviselőtársam ennek a legfőbb harcosa nálunk a Jobbikban, de jómagam is ügyvédekkel, bírókkal, jogászokkal, akik foglalkoztak ilyen devizahiteles-perekkel -, el lehet mondani, hogy a bankok nem tudták bizonyítani azt, hogy a devizaforrás rendelkezésre állt volna. Se konvertálási bizonylatokat nem tudtak bemutatni, vagy még azt se, hogy ők devizában elutalták ezeket az összegeket, és az landolt az ügyfél forintszámláján, tehát az átváltás a kettő között meg tudott történni. Tehát semmiféle ilyen bizonyítékkal nem tudtak előállni, és sok esetben elkezdték megnyerni ezeket a pereket egy ügyes, hozzáértő ügyvéddel ezek a devizaadósok.
Ezek után a Kúria jogegységi határozata sok embert csalódással töltött el, hiszen ezekben a perekben, mondjuk, egy első fokon megnyert perben - és kezdtek ezek tömegessé válni - annak a kimondása a Kúria részéről, hogy nem is kell vizsgálni, hogy van-e deviza a devizahitelek mögött, hogy devizaforrás van-e, ez tulajdonképpen a bíróságok és az adósok felé azt jelentette, hogy nem tudták továbbvinni azokat az igényeiket, amelyeket megítélt nekik a bíróság. Ez különösen fájó volt.
Egyébként jogi véleményünk szerint - ezt is még el kell mondjam - az, hogy idegen deviza szerepel egy szerződésben, és a jó részében így szerepelt mint hitelkeret, az nem azt jelenti, hogy az abból forintkölcsönként a bank által nyújtott kölcsön még ebben a formában devizakölcsönként jött volna létre. Tehát a hitelkeret lehet devizában, de a hitelszerződés és a kölcsönszerződés - ahogy egyébként nagyon helyesen a Kúria jogegységi határozata is ezt leírja - nem száz százalékig fedi egymást, valójában a hitel csak a kölcsön nyújtására szóló ígéret.
Részletesebben is belemehetnénk, de én azt hiszem, hogy ezek a felvetések részünkről azok, amelyek a devizahiteles jogegységi döntés alapján nagyon fájóak voltak, és a társadalom számára a Kúriának az egyébként támogatható és kiváló jogegységi határozatait egy kicsit lerontották vagy árnyalták. Természetesen, aki dolgozik, az hibázik is, csak ebben az esetben a társadalmi volumen, amit érintenek ezek a döntések, jóval nagyobb.
A végére még fel szeretném azt vetni, amit szintén a legfőbb ügyész úrnak is elmondtunk, de ha a Kúria beszámolójáról van szó, akkor itt is el szeretném mondani, hogy a közvélemény azt az esetet is sérelmezte - ha már itt elszámoltatásról volt szó, a Molnár Gyula-ügyre gondolok -, hogy az a bíró lehetett a tanács vezető bírója, és az hozhatta Molnár Gyula MSZP-s képviselő, volt polgármester ügyében a felmentő ítéletet, aki 2010-ben az MSZP alkotmánybíró-jelöltje volt.
(15.50)
Őt Mészár Rózának hívják, ez a sajtóban is megjelent, és a sajtóból értesülünk ezekről az eseményekről. Egyébként Simon Gábor jelentette be annak idején, hogy a hölgy az ő alkotmánybíró-jelöltjük. Én tudom, erre lehet azt mondani, hogy itt nincs jogi összeférhetetlenség, viszont a társadalmi megítélés szempontjából véleményem szerint a jövőben el kellene kerülni az ilyen eseteket, hiszen még abban az esetben is, tételezzük fel - természetesen rossz az, aki rosszra gondol -, ha a legszabályosabb, legtörvényesebb ítélet születik egy ilyen ügyben és minden szabályt betartanak, abban az esetben is nehéz a társadalom és az emberek felé minden esetben megmagyarázni, hogy ez teljesen rendben való így, és nem lehetett semmiféle probléma ezzel. Arra kérem elnök urat, hogy a jövőben a Kúria erre esetleg jobban figyeljen oda, és a társadalom felé is tegyük egyértelművé, hogy az ilyen döntésekben olyan bírók vesznek részt, akiknél fel sem merül, hogy bármiféle kapcsolat lenne az adott szervezet felé.
Ezekkel a zárógondolatokkal szeretném a vezérszónoki kört lezárni. A kritikai észrevételeinket megtettük. Ettől függetlenül a Kúria munkáját természetesen értékeljük, és a jövőben is várjuk, hogy nagyon sok jó és hasznos döntést, elvi döntéseket, jogegységi döntéseket hozzanak. De mi, országgyűlési képviselők azt is el tudjuk mondani itt az Országgyűlésben, hogy mik azok a kritikák, amikkel élünk, és mi ezt jobbító, javító szándékkal mondjuk, és amikor az emberek felénk megfogalmazzák a véleményüket, akkor örülnek annak, ha adott esetben ez is elhangzik az Országgyűlés ülésén.
Elnök úr, köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
