DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából látszik az, hogy a vita végéhez közeledünk. Egyrészről ez egy természetes dolog, másrészről viszont azt kell mondjam, hogy sajnos, mert reakciókat nem nagyon hallottunk, ahogy ez szokás. Ezt a fideszes képviselőktől már megszoktuk, szóvá se tenném, de sajnálom, hogy legfőbb ügyész úr részéről sem. A zárszó más, legfőbb ügyész úr, természetesen, csak tudja, ön is tapasztalt már ebben a világban, az a sajátossága, hogy az nem vita, hanem arra már nem lehet válaszolni.
Egy gondolat, amit Gyüre képviselőtársam felszólalásához szeretnék hozzátenni, és aztán valóban csak a mi részünkről lezárnám ezt a vitát. Képviselő Úr! Amit a vizsgálóbizottságokkal kapcsolatban elmondott, abban semmi olyan szándék, amit ön megfogalmazott, nem volt.
(13.30)
Ha valami bizonyítja ezt, mert azt gondolom, hogy ha állítok egy ilyet, akkor úgy illik, hogy valamivel próbáljam igazolni, akkor az az, hogy mi mindig partnerek voltunk a vizsgálóbizottságok felállításában, képviselő úr. Nem gondolom azt, hogy tud olyan tendenciáról beszélni, amikor a szocialista képviselőcsoport ne járult volna hozzá vizsgálóbizottságok felállításához. Ez a szűkítés nem szólt másról, mint arról, hogy amit lehet tisztázni interpellációval, azonnali kérdéssel, abban a témában ne lehessen vizsgálóbizottságot felállítani; nem abban a témában tehát, képviselő úr, amiben ne lehetne beadni interpellációs kérdést vagy bármilyen más típusú kérdést, hanem amit lehet tisztázni ilyen esetekben, azaz, ami könnyen megválaszolható. Az, hogy egyébként ezt a szabályt a fideszes többség visszaélésszerűen használja, erről egyrészt azt tudom mondani, hogy nem mi tehetünk róla, a másik, amit tudok mondani, hogy utólag, ismerve ezt a gyakorlatot, őszintén sajnálom, hogy beadtuk ezt a módosító javaslatot, tisztelt képviselőtársam. De higgye el nekem, hogy nem így akartuk, mi nem ezt a lovat akartuk, ugye, ezt lehet mondani. És ezt a mi hozzáállásunk egyértelműen bizonyítja a vizsgálóbizottságok ügyében.
Magyarán szólva, sajnos egy olyan módosító javaslattal álltunk elő, ami alkalmat adott arra a gyakorlatra, hogy a Fidesz ezt félreértelmezve meggátolja a vizsgálóbizottságok felállítását. Ezt én elismerem önnek, és ha ezt hibaként rója fel, akkor ez igaz, de azt ne olvassa a fejünkre, képviselőtársam, arra kérem, hogy mi a vizsgálóbizottságok felállítása ellen vagyunk vagy ezeknek az ügyeknek a kivizsgálása ellen. Már csak azért sem, mert alapvetően ezek a vizsgálóbizottságok, amik eddig felálltak, a mi tevékenységünket vizsgálták. Azokat persze felállították a fideszes képviselők, teljesen mindegy, hogy tisztázható-e interpellációval vagy nem, úgyhogy magyarán szólva, azok az ügyek maradtak volna, amik éppen a mostani kormánynak a tevékenységét vizsgálják, amivel egyébként egyetlenegy vizsgálóbizottság nem állt fel az elmúlt négy évben, és gondolom, a következő négyben sem fog. Ez viszont biztos, hogy nem a mi érdekünk, hogy ez ne történjen meg. Erről ennyit.
Ami a vitát illeti, azt szeretném kiemelni, és nem kívánok megismételni semmit, amit a korábbiakban akár én, akár képviselőtársaim elmondtak: ezeket a példákat, amiket felsoroltunk, ezeket - hogy fogalmazzak - nem panasznapként gondoltuk előadni, hanem azoknak az állításoknak az alátámasztásaképpen, amit vezérszónoki felszólalásomban megfogalmaztam, illetve amelyet egyébként még, mondjam azt, átfogó jelleggel Harangozó képviselőtársam megfogalmazott mint kritikát.
Azt szerettük volna bemutatni ezeken keresztül, hogy amikor arról beszélünk, hogy mi az ügyészség tevékenységét nem tudjuk elfogulatlannak értékelni, és nem tudjuk kimondani azt, hogy politikai szempontból nem voltak bizonyos ügyek motiváltak, akkor mi ezt nem egy politikai lózungként kívánjuk hangoztatni, hanem bizony meggyőződéssel, példákkal illusztrálva ezt. Én azt gondolom, hogy érdemes legalább átgondolni, hogy miket tartalmaztak ezek a felszólalások és milyen ügyekről szóltak, azok milyen eredményéről és az ügyészség eljárásának a bíróság általi mikénti minősítéséről.
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Legfőbb-ügyész-helyettes Urak! Én mindannyiukat, közülük kettőt pontosan ismerek, a büntetőjogi tudását nagyra értékelem és ismerem, azt gondolom, hogy viszonylag jól ismerem, én is figyeltem a felszólalásokat, jöjjenek azok bármelyik frakcióból, és találtam benne büntetőjogászként én is olyat, amit kifogásolni tudok. És azt tudom mondani, hogy ha én válaszolnék egy ilyen felvetésre, akkor bizony bele lehet kapaszkodni, hogy büntetőjogi szempontból vagy büntetőeljárás-jogi szempontból az nem pontos, az nem úgy áll meg. Én mindazonáltal azt szeretném kérni, hogy - ha már nem vitatkozunk, és kénytelen vagyok csak megelőlegezni bizonyos gondolatokat - ne ezt tegyék. Ne ezt tegye, legfőbb ügyész úr! Ugyanis a lényegen nem változtat. A lényegen nem változtat, azon nem változtat, hogy ezek az ügyek miként alakultak, ezek az eljárási cselekmények miként alakultak, és azon sem változtat, hogy ezek a példák igazolják azt, hogy míg - ahogy, azt hiszem, kétperces felszólalásomban mondtam - az ügyészség az egyik oldalon a szálkát is megtalálja, a másik oldalon a gerendát sem.
Őszintén sajnálom azt, még egyszer szeretném a figyelmet arra felhívni, hogy nem tudott egy parlamenti vita kialakulni ebben a témában. Azt gondolom, hogy legfőbb ügyész úrnak sem derogált volna, hogy vitatkozzon parlamenti képviselőkkel. Ez az első olyan alkalom, az első öt év óta, amikor az Országgyűlés valóban tud élni az ügyészséget ellenőrző jogkörével. Sajnos, és ezt a vezérszónoki felszólalásomban is elmondtam, hogy oly mértékben szűkült le ezeknek a lehetősége, ami gyakorlatilag egy hatékony ellenőrző mechanizmust nem tartalmaz, és a valós ellenőrző funkció betöltését gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Az, hogy kétszer két percben, utána kétszer egy percben kérdezni lehessen a legfőbb ügyész urat, azt gondolom, hogy nem tartozik a hatékony ellenőrzési módszerek közé.
Itt most időkeret nélkül folytathattunk le egy vitát. Időkeret nélkül mi el is mondtuk mindazokat az ügyeket és azokat a kifogásokat és kritikákat, amiket mi helyesnek gondoltunk. Szívesen vettük volna, ha a vitában kapunk ellenérveket is, mert nyilvánvalóan az ügyészség képviselőjének van véleménye erről, és vannak kritikai észrevételei is, és abban is biztos vagyok, hogy a „visszautasítom” szó vagy az „elzárkózom” szó sokszor fog szerepelni a legfőbb ügyész úrnak a válaszában. Jó lett volna, ha ezt meg tudjuk beszélni, és nem egyoldalú ez a kommunikáció.
Ettől függetlenül én azt kérném csak az ügyészség vezetőitől, hogy ezeket a kritikákat, amiknek nyilvánvalóan egy részét kifejezetten nem tartják jogosnak, talán más részéről elgondolkodnak önök is, hogy van benne némi igazság, ezeket gondolják végig. Gondolják végig, mert talán így tudunk egy picit előrejutni abban, hogy ez a gyakorlat megváltozzon.
Én őszintén remélem, hogy senki nem személyeskedésnek veszi azokat, amiket elmondtunk, hanem olyan felszólalásoknak és megszólalásoknak, amiket bizony néha indulat szül, én ezt elismerem szívesen, de attól még lehetnek megalapozottak; olyan felszólalásoknak, amik részben az elmúlt időszak kritikájáról szólnak, de ennél talán nagyobb részben szólnak arról, hogy szeretnénk és kívánjuk azt, hogy ez a gyakorlat megváltozzon. Szeretnénk azt, hogy amikor a legfőbb ügyész úr, legyen az ön, aki most hivatalban van, vagy az ön utódja feláll ide a pulpitusra, és elmondja azt, hogy az ügyészség a jogszabályoknak megfelelően működik, mindent betart, és minden törvényes, akkor én fel tudjak állni oda, a pulpitusra, és azt tudjam mondani, legfőbb ügyész úr, nagyon szépen köszönöm, én is így gondolom. Nekünk ez a célunk, ez a tervünk, ez a reményünk. És azok a kritikák, amiket elmondtunk, azok, még egyszer mondom, nem csupán a múltról szólnak és a múlt sérelmeinek a felemlegetéséről, hanem arról, hogy esetleg tud ez a jövőben másként alakulni.
Nem vagyok naiv ember, majdnem egy évtizede vagyok itt a parlamentben országgyűlési képviselő, de azért a hit még mindig él bennem, és én addig szeretnék képviselő lenni, ameddig nem száll el minden illúzióm. És az az illúzió még mindig megvan bennem, hogy ezt a metódust, ezt a működési modellt, ezt azért lehet másként is csinálni.
Én erre kérem legfőbb ügyész urat is, és nagyon nagy figyelemmel és kíváncsisággal fogom hallgatni majd a válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
