BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Kezdjük talán rögtön a legnagyobb horderejű változtatással, ami tekintetében ez a törvényjavaslat súlyos megállapításokat tartalmaz, és ez a magánnyugdíjpénztárak helyzete. Tekintsük át röviden, hogyan is jutottunk el idáig, mielőtt a javaslatról ejtenék pár gondolatot.
Először is, ami a mostani törvényjavaslatban van, az már a sokadik, talán utolsó zsarolás. Utolsó zsarolás azok felé az emberek felé, akiknek még van valamennyi megtakarítása. Évekkel ezelőtt a Fidesz azt ígérte a magánnyugdíjpénztárban lévő, akkor még mintegy 3 millió embernek, hogy megvédi a magánnyugdíjpénztárakat. Láttuk, hogy mi lett ennek az ígéretnek a sorsa. Ennek az ígéretnek az lett a sorsa, hogy elvették mintegy 3 millió ember mintegy 3000 milliárd forintos megtakarítását, és a mai napig nem lehet tudni, hogy pontosan mire költötték el. Így védte meg a Fidesz a magánnyugdíjpénztári vagyont. Nem lehet tudni, hogy pontosan mire költötték; egy részét az államadósság csökkentésére, ez világos, ez durván ennek a megtakarításnak a fele. De hogy a további pénznek mi lett a pontos sorsa, azt a mai napig nem lehet minden kétséget kizáróan megismerni. A „megvédés” szó azóta a „rablás” szinonimája.
Azt ígérte továbbá a Fidesz akkor az embereknek, hogy egyéni nyugdíjszámlákat fog bevezetni, és ez alapján mindenki számára világossá válhat, hogy a jövőben milyen nyugdíjra számíthat. Ebből az ígéretből sem lett semmi, a Fidesz nem vezette be az egyéni számlák rendszerét. Ennek következtében, csak hogy világos legyen, a jövőbeni nyugdíjak nem attól fognak függni, hogy valaki mennyi járulékot fizet be, vagy valaki keresete után a munkaadója mekkora járulékot fizet be a nyugdíjkasszába, hanem kizárólag attól fognak függni, hogy az akkori állam járulékokból mekkora bevételekkel rendelkezik az adott évben, és ezt milyen mértékben tudja a nyugdíjasok között szétosztani. Végképp elválnak egy életpálya során megszerzett jövedelmek és ennek járulékai attól, hogy egyébként a nyugdíjba menetel után az egykori munkavállaló mekkora nyugdíjra lesz jogosult.
Szeretném azt is világossá tenni, hogy a nyugdíjrendszerben 10-15 év múlva súlyos lyukak lesznek. (Dr. Rétvári Bence: 2010-ben azok voltak!) Annak idején a magánnyugdíjpénztári rendszerek kidolgozásakor és bevezetésekor pontosan ennek a demográfiai változásnak a felismerése volt a vezérlő motívum, világossá vált, hogy a népesség adatai, ennek a mozgása következtében valamikor, a most már nem túl távoli jövőben tisztán a járulékok befizetéséből az emberekhez, nyugdíjasokhoz méltó nyugdíj nem lesz folyósítható. Ezért került bevezetésre a magánnyugdíjpénztár rendszere, aminek pontosan az volt elgondolásakor a lényege, hogy nemcsak a járulékok fognak játszani a jövőben, hanem igenis mindenki, aki után a munkaadója járulékot fizet magánnyugdíjpénztárba, illetve személy szerint is befizet bizonyos összeget a magánnyugdíjpénztárak rendszerébe, ezzel kiegészítve az állami nyugdíjat, ezzel megtámogatva élvezheti időskorában ezeknek a befizetéseknek a hozamait.
(10.50)
Most lényegében nem történik semmi, az egyébként tényleg néhány gyermekbetegségben szenvedő magánnyugdíjpénztári rendszert önök mindenképpen meg akarják szüntetni anélkül, hogy cserébe tíz vagy tizenöt év múlva bármi pluszt betennének a nyugdíjrendszerbe. Ennek következményei világosak: mintegy tíz-tizenöt év múlva a járulékok mennyiségéből csak egy jóval kevesebb, arányaiban a mai nyugdíjaknál kevesebb nyugdíj lesz folyósítható, igaz, ez már nem az önök kormányának lesz a felelőssége és dolga. Ezzel együtt súlyos felelőtlenség a tíz-tizenöt év múlva regnáló államra ilyen megterhelést hagyni, az utókorra ilyen örökséget hagyni annak biztos tudatában, hogy az állami nyugdíjrendszer önmagában tizenöt év múlva nem lesz elegendő normális, értékelhető, nyugdíjas élethez méltó nyugdíjak folyósítására.
Még így, ilyen zsarolássorozat után is voltak emberek, több mint 60 ezren, akik úgy döntöttek, hogy nem hisznek önöknek - egyébként ezt jól tették -, és megtartják magánnyugdíjpénztári megtakarításaikat. Most ők jönnek sorra. Az ő vagyonukra fáj a kormány foga. (Dr. Nagy István: Nem fizetik a díjakat.) Szeretném elmondani, hogy önök milyen rendszert hoztak létre. Először is, egy olyan szabályozást vezettek be, amely mellett a magánnyugdíjpénztárak működése nem biztosított. Egyenes út vezet a mostani szabályozás mellett afelé, hogy a magánnyugdíjpénztárak vagyona szép lassan lemorzsolódik. Csakhogy ez a folyamat részben pontosan az önök szabályozása miatt következik be, s nem pedig azért, mert önmagában a magánnyugdíjpénztárak életképtelenek lennének.
Önök tehát azt az elvet alkalmazzák, egyébként nem először kormányzásuk alatt, hogy először létrehoznak olyan szabályokat, amelyekkel hosszú távon tönkretesznek egy egyébként jól működő rendszert, majd utána arra hivatkozva, hogy a rendszer nem működik jól, végleges megszüntetésére tesznek javaslatot. Ez az önök módszere. Most pontosan ez zajlik. Ha a törvényjavaslatot elfogadja az Országgyűlés, akkor a maradék több mint 60 ezer magánnyugdíjpénztári tag mintegy 200 milliárd forintos megtakarításait veszik át önök egy tollvonással, ellopva ezzel az emberek pénzét; mert igenis, ez a pénztártagok pénze. Amikor úgy döntöttek, hogy önként ebben a rendszerben maradnak, pontosan kiszámítható volt, hogy mekkora vagyonnal és a vagyonnak mekkora hozadékával, hozammal rendelkeznek. Ezek az emberek öntudatos, saját nyugdíjukra, majdani nyugdíjukra gondoló állampolgárok, akik méltán igényelhetik, hogy ez a pénz valamikor az övék legyen; valamikor az övék legyen, és forrásává váljon a nyugdíj-kiegészítéseiknek. Önök ezt rabolják el tőlük. Kárpótlásul semmit nem adnak cserébe, leszámítva a hozamot, természetesen, de ez a minimum lenne. Cserébe őket is belökik az állami nyugdíjrendszerbe, abba a nyugdíjrendszerbe, amelyről az előbb elmondtam, hogy tizenöt év múlva súlyos forráshiánnyal fog szembenézni.
Másodszor próbálják tehát megvédeni az embereket, amiről most már pontosan tudjuk, hogy az önök szóhasználatában mit jelent. Amikor önök valakit meg akarnak védeni, akkor az a gyakorlatban azt jelenti, hogy ki akarják rabolni őket. A mi álláspontunk egyértelmű, ezt a vagyont, az embereknek ezt az átlagosan 3-4 millió forintos megtakarítását önök egyszerűen nem vehetik el. Ez a jogos tulajdonosuknál kell hogy maradjon. Gondolkodni legfeljebb azon lenne érdemes, hogy hogyan tegyük életképessé a magánnyugdíjpénztárak rendszerét, szemben az önök mostani szabályozásával, ami valóban lehetővé teszi, hogy ez a magánvagyon gyarapodjon, és egyre több hozamot hozzon, hogy a pénztárak működési feltételeire tisztességes források álljanak rendelkezésre. Ez tehát ennek a törvénycsomagnak az egyik, talán legsúlyosabb következménye, ha ebben a formában a tisztelt Ház elfogadja ezt a javaslatot.
A másik nagyon súlyos csomag ebben a törvényjavaslatban a szociális támogatások átalakítása. A képlet itt is sajnos egyszerű, önök persze nagyvonalúan megengedik, hogy az önkormányzatok a jövőben is saját hatáskörben eljárva, a saját bevételeikre hagyatkozva milyen szociális támogatási rendszert működtetnek egyes településeken, csak éppen a hozzá szükséges forrásokat most már nem biztosítják számukra. Ezzel gyakorlatilag az önkormányzatok jó részének szociális támogatási rendszerét átírják, kereteit pedig megkurtítják. Cserébe odalökik nekik, hogy egyébként lényegében bármilyen adót kivethetnek a településükön, de ismerjük a gyakorlatot: a települési önkormányzatok, szemben a kormánnyal, nem jeleskednek abban, hogy sok adót vessenek ki helyben, egyébként ez a gyakorlat helyes. Ennek következtében viszont szociális támogatásokra kevesebb pénz marad.
A szociális támogatási rendszeren belül önök meg fogják szüntetni a lakásfenntartási támogatást. Meg fogják szüntetni az adósságkezelési támogatást és szolgáltatást. Önök meg fogják szüntetni a méltányos közgyógyellátást. Önök meg fogják szüntetni a méltányos ápolási díjat. Önök meg fogják szüntetni az óvodáztatási támogatást. Meg fogják szüntetni a beilleszkedést segítő programot is, így a jövőben az érintettek már nem vehetnek részt többek között az egyéni képességeket fejlesztő vagy az életmódot formáló foglalkozáson, tanácsadáson, illetőleg a munkavégzésre történő felkészülést segítő programban sem.
Ezzel az intézkedéscsomaggal és az önkormányzati támogatások megkurtításával szociális katasztrófahelyzetbe fogják sodorni az országot, olyan évek után, amikor az összes hazai és külföldi elemző egyértelmű és tragikus folyamatról ír. Egyértelmű és tragikus adatok állnak ugyanis rendelkezésre a tekintetben, hogy az országban a szegénység évről évre nő (Dr. Rétvári Bence: 2010-ig.), egyre többen vannak egyre reménytelenebb helyzetben. Minden adat, minden kutatás, ami az elmúlt években ezen a téren született, mind-mind ezt támasztja alá. Egy ilyen helyzetben pedig önök mit tesznek? Nem megpróbálják orvosolni a bajt, hanem tetézik a bajt azzal, hogy a szociális támogatási rendszerek úgymond átalakításával jelenleg létező támogatási formákat egy tollvonással megszüntetnek, és az önkormányzatok támogatását ezen a téren is komoly mértékben csökkentik.
Ehhez képest a törvénycsomagban elbújtatva még van azért néhány kisebb jelentőségű, de megemlítésre méltó epizód is. Az apróságok közé tartozik, hogy az önök egyik ígéretét újra elhalasztják, mármint a megvalósítását. Korábban ugyanis azt ígérték, hogy a társasági adó egykulcsos lesz. Ennek bevezetését ugyanakkor ebben a törvényjavaslatban szemérmesen egy évvel elhalasztják, ebből az ígéretből jövőre szintén nem lesz semmi.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
És végül, de nem utolsósorban hab a tortán, az önök kapkodó és kiszámíthatatlan kormányzásának bizonyítéka ebben a törvényjavaslatban, hogy módosítják számos ponton a nemrég elfogadott adótörvénycsomagot. Még meg sem száradt a tinta a november 18-án elfogadott adótörvénycsomagon, önök ebben a törvényjavaslatban máris hét módosítást és számos hatályba léptető rendelkezés eltörlését fogalmazzák meg. Felmerül a kérdés, hogy ha néhány héttel az adócsomag elfogadása után már ennyi ponton kell ezt az elfogadott adótörvénycsomagot módosítani, akkor önök egyáltalán tudják-e, hogy mit akarnak csinálni.
Itt az Országházban nem először tesszük szóvá, de amikor a 2015. évi, a jövő évi költségvetést tárgyaljuk, még zajlik az idei költségvetési törvény módosításának vitája. Amikor önök benyújtják az idei költségvetés módosítását, akkor egy-két hétre rá bizottsági módosító indítványokkal gyökeresen átírják a már benyújtott törvényjavaslatot, két hét leforgása alatt újabb és újabb ötletük támadt; és ebben a törvényjavaslatban pedig - ahogy említettem már - hab a tortán, hogy a 18-án elfogadott adótörvénycsomag-hoz máris számos módosítást fűznek, számos ponton módosítani akarják. Hát, ez minden, csak nem kiszámítható kormányzás!
(11.00)
Hölgyeim és Uraim! Végezetül, ez a törvényjavaslat hatalmas terjedelme mellett számos pontján egészen egyszerűen elfogadhatatlan intézkedéseket tartalmaz. Nem értünk egyet a szociális támogatási rendszer ilyen megkurtításával és átalakításával, nem értünk egyet a magánnyugdíjpénztári vagyon elrablásával, nem értünk egyet a kiszámíthatatlan és kapkodó kormányzás újabb és újabb jelével, tényével.
Ezért ezt a törvényjavaslatot a Szocialista Párt nem tudja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
