DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Igazából ott kezdem, hogy önöknek egyetlenegy elfogadható indoka lenne arra vonatkozóan, hogy miért duzzasztották fel ennyire azt az apparátust, amit önök kezelnek, olyannyira, hogy most már, ha kimegyek a folyosóra, percenként egy államtitkár vagy egy helyettes államtitkár jön velem szembe, és ez az indok az lenne, hogyha minőségi munkát végeznének a törvényalkotásban. Na most, ez a produktum, amit letettek az asztalra, megint nem tartozik a minőségi munkák közé. Egy rendkívül kapkodva, sebtében összetákolt törvényjavaslatról van szó. Egyrészt ez következik a salátajellegből is, de következik abból is, hogy teljesen követhetetlen módon próbálják a saját, meglehetősen zavaros elképzeléseiket megfogalmazni.
Igazából azon nem vagyunk meglepődve, hogy ennek a törvénynek a szellemisége tükrözi az egész 2015-ös költségvetésnek a tartalmát, amellyel bebetonozzák a korábbi éveknek a megszorításait, és az országban milliók számára megmarad a kilátástalanság és a kiszolgáltatottság. Csakhogy én egyáltalán nem úgy látom, mint ahogy Hargitai János KDNP-s képviselőtársam látja, hogy itt pusztán technikai módosítgatások lennének. Persze, a lopásnak is van technológiája, ez a törvényjavaslat bővelkedik is benne, hogyha ezt értette alatta, akkor egyetértek vele, de egyébként semmiféle jó szándékú olvasata nincsen azoknak a javaslatoknak, amelyeket ebben a törvényjavaslatban megfogalmaznak, illetve azoknak, amiket kihagynak ebből a törvényjavaslatból. Én azt látom, hogy természetesen van egy szűk réteg, amely továbbra is profitálni fog abból, hogy önök kormányon vannak. Folytatódni fog az önökhöz kapcsolódó elitnek a kiszolgálása, a haverok gazdagítása és az arcpirító lenyúlás, és ezt könnyebben meg fogják tudni tenni, hogyha ez a törvényjavaslat átmegy.
Az látszik egyébként - és ezen gondolkodjanak egy kicsit el -, hogy a választások óta egyre erősebb az a közfelháborodás, ami pontosan azért kezdődött el, mert önök olyan arcátlanul kezelik a közpénzt ebben az országban, és az, hogy önök ilyen paragrafusokat tesznek le az asztalra, azt bizonyítja, hogy önök ebből az égvilágon semmit nem érzékelnek. Egész egyszerűen, ha egy picit is körbenéznének az országban, nem mernének ilyen törvényjavaslatokat letenni az asztalra.
Az első ilyen módosítás - hogy konkrétumokról is beszéljek - arra vonatkozik, hogy van egy szabály, amit önök egész egyszerűen hatályon kívül helyeznek, márpedig ez a szabály megtiltotta, hogy a döntéshozók a saját családjuknak osszanak közpénzeket. A VI. fejezet 68. részében, ahogy arra az atlatszo.hu is rámutatott, egyszerűen önök hatályon kívül helyeznek néhány paragrafust.
(11.30)
Volt egy törvényünk, a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvény, ami kimondta, hogy párttal együttműködési megállapodást kötő civil szervezeteknek, egyházaknak, egyesületeknek nem adható támogatás. Ezt önök most eltörlik. Most kinek akarnak megint osztogatni? Még egyszer mondom, ennek más olvasata nincs. Azért törlik el, mert önök valakinek pénzt akarnak adni. Kinek akarnak pénzt adni?
A másik konkrétum, és ami még ennél is súlyosabb szerintem, hogy az 54. § 62. pontjában gyakorlatilag az államháztartás és minden egyes alrendszerének minden költését, az egészet kiveszik a közpénzek átláthatóságát biztosító törvény hatálya alól. Én azt gondolom, hogy itt a körünkben helyet foglaló államtitkár urak nyilván tisztában vannak a lépés súlyával, de megismétlem, itt arról van szó, hogy a közpénzből nyújtott támogatások nagy részét egyszerűen kiveszik az átláthatósági szabályok alól. Egyetlen kérdés merül fel: van ennek más értelmezése, mint hogy önök ezeket a pénzeket haza akarják vinni?
Egyébként ezzel az intézkedéssel megszüntetik azokat a rendkívül szigorú átláthatósági szabályokat, amelyeket pontosan az előző kormányzat alatt, amikor az uniós pénzeket érintették a botrányok, pontosan azért fogadtak el, hogy ne lehessen az országban olyan könnyen lopni, a pályázatok, a döntések, a szerződések esetében ezek egész egyszerűen egy védettséget biztosítottak, pontosan a lopás ellen.
S jön a harmadik felháborító mozzanat. Megszűnnek azok az összeférhetetlenségi szabályok, amik egyszerűen kizárták azt, hogy kormánytagok - hangsúlyozom, kormánytagok - és a többi állami vezető, döntéseket meghozó emberek családtagjai állami támogatást kaphassanak. Tehát erre azt tudom mondani, hogy - ezt egyébként több lépésben eddig azért meg lehetett tenni - önök most már nem lacafacáznak, egy lépésben akarják a pénzt. Gyakorlatilag lehetségessé válik közpénzből egyetlen lépéssel a családi vagyont gyarapítani. Mégis, nem értem, hogy ezt hogy gondolják, hogy egy ilyen paragrafust letesznek az asztalra. Erre mondja azt a KDNP-s képviselőtárs, hogy technikai módosítás? Mondom, itt a lopás technológiájáról van szó. Önök ebben a törvényjavaslatban kodifikálták. Felháborító, hogy ez egyáltalán az eszükbe juthatott!
Úgy tudnám ezt megfogalmazni, és az egész költségvetésnek van egy ilyen szellemisége, hogy önök itt most mindent megadóztatnak, ami nem tud elfutni, és mindent lenyúlnak, amit csak akarnak, mindent hazavisznek, ami nincs bebetonozva. Ráadásul hozzáteszem, hogy az uniós forrásoknál is megszűnnének az átláthatósági szabályok.
Azért felfedeztünk itt még valamit. Az elmúlt négy évben sokat ostoroztuk önöket azért, hogy a trafikmutyinál, a földmutyinál és hasonló gazemberségeknél miket műveltek. Önöket ez biztos nagyon zavarhatta, mert úgy döntöttek, hogy a vesztes pályázatokat mostantól nem kellene megőrizni. Miért nem kell megőrizni a vesztes pályázatokat? Elmondom. Szerintem egész egyszerűen el akarják tüntetni ezeknek a lopásoknak a nyomait, azt akarják, hogy ne lehessen önökre ráhúzni, hogy mit csináltak itt az elmúlt négy évben.
Folytassuk tovább! Önök sokat beszélnek a pedagógustársadalomról, engem viszont az érdekel, hogy önök mennyi pénzt adnak ezeknek az embereknek. Én azt látom, és ez viszonylag váratlan volt ebben a törvényjavaslatban, hogy úgy variálják a béremelést, hogy adnak is meg nem is, ugyanis számomra teljesen logikátlan megoldást választanak, gyakorlatilag azt teszik, hogy a tavalyi minimálbérhez viszonyítják az emelést, ami nem emelkedik. Tehát van egy fix évnek egy fix összege, és ahhoz képest adnának emelést, pedig évről évre változó számhoz kellene adni. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy önök a pedagógusok zsebéből havi sok ezer forintot kivesznek, tehát úgy adnak valamit, hogy rögtön el is vesznek valamit. Erre olyan büszkék?
De hogy mégis mi okuk van rá, hogy miért pont a tavalyi évet vették alapul, és miért pont ahhoz akarják ezt viszonyítani, miért nem lehet rendesen, tisztességesen megadni azt a béremelést, amire olyan régóta várunk már, mert csak így egy szemfényvesztés az egész, arra jó, hogy ha bemegyünk egy tévéműsorba, akkor önök elmondhatják azt, hogy önök adtak a pedagógusoknak. De mi van mögötte? (Dr. Rétvári Bence: 38 milliárd forint!) Mögötte az van, hogy egy csomó pénzt egyben ki is vesznek a zsebükből. (Dr. Rétvári Bence: 38 milliárd forint plusz!) Államtitkár úr, lesz alkalma beszélni, legyen kedves! (Dr. Rétvári Bence: Kérdezett, én válaszoltam.)
Ráadásul én azt látom, önök azt állították, hogy senkit nem hagynak az út szélén. Ezen már csak vagy sírni, vagy mosolyogni lehet. Én azt gondolom, hogy ebben az országban kezd megtelni az út széle. A kormány egész egyszerűen láthatóan úgy döntött, hogy a magyar állampolgárok egy részéről nem kíván gondoskodni. Önök azt a megoldást választották, hogy emlékszem én még, amikor Czibere Károly államtitkár úr az NSZK koncepcióját letette, az is arról szólt, hogy van egy erős normatív központi támogatás, és ahhoz képest helyben lehet adni plusztámogatásokat. Most itt van az államtitkár úr - mármint nem itt most körünkben, de az államtitkári karban -, de már teljesen mást mond. Most azt látjuk, hogy a kormány hátradőlt, felemelte a kezét, és azt mondta, hogy nagyjából mindent csináljanak a települések.
Önök, és ezt állandóan elismétlik, ezek ilyen mágikus szavak, azt mondják, hogy igazságos, átlátható meg visszaélésektől mentes rendszer lesz ebből az egészből. Ennek az ellenkezője az igaz. Miért lenne az igazságos, ami növeli az egyenlőtlenséget? Miért lenne az átláthatóbb, amikor településről településre változik, hogy egy szociálisan rászoruló ember mennyi pénzre számíthat? És miért lenne átláthatóbb ez az egész meg visszaélésmentesebb, amikor gyakorlatilag az önkormányzatok tudnak majd mérlegelni, mondván, hogy önök szerint ott helyben jobban látják a viszonyokat? Én viszont azt gondolom, hogy ez módfelett lehetőséget fog adni arra, hogy adott esetben egy szociálisan rászoruló ember egy bosszú áldozatává váljon. Ilyet is láttam már az eddigi praxisomban.
Úgyhogy én azt gondolom, hogy ennek az égvilágon semmi értelme nincs, amit csinálnak, csak annak, hogy megint kivonnak pénzt ebből az amúgy is kivéreztetett rendszerből, és mondjuk, a segélyezés számításaink szerint akár még meg is feleződhetne.
Én külön felháborítónak tartom azt, amit önök az óvodáztatási támogatással csinálnak. Ezt mindannyian tudjuk, akik itt vagyunk a parlamentben, hogy jelenleg a hétévesnél fiatalabb magyar gyerekek majdnem fele deprivált, azaz valamilyen módon szegénységben él. Önök ezt a helyzetet használják fel arra, hogy fogják és beszántsák az óvodáztatási támogatást. Értik? Megszűnik. Azt mondják, nem kell, merthogy jövőre már minden gyereknek 3 éves kortól óvodába kell járni. De könyörgök, önök tudják, hogy ha egy gyermek óvodába jár, tiszta ruhára, cipőre van szüksége, egy csomó mindenre szüksége van! Miért most szüntetik meg ezt a támogatást? Hogy vállalják föl, hogy ilyen gyermekszegénységi mutatókkal rendelkező országban gyakorlatilag megint hoznak egy gyermekszegénységet növelő intézkedést? Azt gondolom, és önök ezt pontosan tudják, akik a szakmában vannak, hogy főleg ott, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatásáról van szó, különös érzékenységgel kell eljárni. Egész egyszerűen szüksége van azoknak a gyerekeknek egy csomó mindenre. Miért veszik el ezektől a családoktól ezt a pénzt?
Úgy látom egyébként, hogy a munkába visszasegítés területén vegyesek az intézkedések. Vannak olyan szabályok, amelyek érthetetlenül akadályozzák az elhelyezkedést; vannak olyanok, ilyen például, ezt nem tudom mire vélni, hogy bevezetik az igazgatási szolgáltatási díjat, ami egy újabb sarc, és azokkal a munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtó szervezetekkel akarják megfizettetni, akik önöknek segítenek, hogy a munkát el tudják végezni. Miért sarcolják meg önök a legjobb barátaikat? Tényleg arról van szó, hogy ezek a szervezetek, amelyek az állam feladatait veszik át, közfeladatot végeznek, teljesen felesleges pénzbeszedés áldozataivá kell hogy váljanak? Ez teljesen érthetetlen számomra.
Ma reggel még Rétvári Bence államtitkár úr kicsit megsértődött, amikor közmunkacsapdáról beszéltem. Én viszont ebben a törvényben azt látom lekodifikálva, hogy önök pontosan tudják, hogy egy közmunkacsapdát hoztak létre, ugyanis elkezdik megvalósítani azokat a javaslatokat, amelyek, nem mondom, hogy pont ugyanazok, de kezdenek hasonlítani arra, amit az LMP most már négy éve mond. Mi azt mondtuk, hogy kerüljenek a közmunkások álláskeresői státusba; ezzel persze önök elveszítenék azt a fantasztikus lehetőséget, hogy a folyamatosan javuló munkanélküliségi adatokról tudjanak beszélni, de gyakorlatilag segítenének egy csomó embernek, hogy állást találjon. Ezt nem látjuk ebben a javaslatban.
Viszont látjuk azt, hogy legalább a közmunkások elmehetnek állásinterjúra. Ez fantasztikus. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon radikális lépés. Én azt gondolom, hogy így kellett volna ennek az egésznek nekiindulni. Nem állapot az, hogy a közmunkások nem mehetnek el állásinterjúra, mint ahogy szerintem az sem állapot, hogy iskolába se mehetnek el, mert nem egy közmunkással beszéltem, akit nem engedtek el képzésre, mert olyanok a szabályok.
Azt is látom - van egy jó lépés, hogy még egy pozitívumot mondjak -, hogy a 25 éven aluli álláskeresők, akik nem részesülnek álláskeresési járadékban, nem kell elfogadniuk a közmunkát. Azt is jó lépésnek tartom, hogy a 25 év felettieknél pedig abban az esetben, hogy ha nem vesznek részt munkaerőpiaci programban vagy nem részesülnek munkaerőpiaci szolgáltatásban, akkor hasonló helyzetbe kerülnek.
Tehát én úgy látom, hogy egy kicsit kezdenek egy olyan irányba elmozdulni, hogy beismerik azt, hogy a közmunka nemhogy nem segít az elhelyezkedésben, de a legfontosabb gátjává tud válni, egyébként pontosan azzal is, hogy a munkaügyi központok látóteréből kikerülnek a közmunkások, egész egyszerűen beleragasztódnak, benne maradnak egy olyan helyzetben, amikor láthatatlanná válnak úgy a cégeknek, amelyek egyébként állást ajánlanának, mint a munkaügyi központoknak, amelyek meg segítenének nekik, hogy odakerüljenek.
De akkor rögtön mondom, hogy elképesztőnek tartom azt, hogy egy sutyiban odaírt kis részben egész egyszerűen a Nemzeti Munkaügyi Hivatalt beszántják, tehát önök ezt az önálló intézményt megszüntetik, és az NGM-nek, a Nemzetgazdasági Minisztériumnak rendelik alá. Eddig én azt láttam, hogy akárhányszor beolvasztottak vagy intézményt összevontak, önök ezt minden esetben azért tették, mert ezt a funkciót leépítették, megszüntették. Gondoljunk csak például az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség sorsára. Ugyanez történt, beolvasztották őket a kormányhivatalokba. Innentől kezdve az ellenőrök száma lecsökkent, ritkultak az ellenőrzések, és gyakorlatilag a visszatartó erő pedig a nullához konvergál.
Én azt látom, hogy ennek az országnak egy korszerű munkaügyi központra és munkaügyi intézményrendszerre van szüksége, amelyben a munkaügyi hivatalnak egy nagyon fontos szerepe lenne, hiszen szakmai háttérmunkát végeznek, programok hatékonyságát mérik, adatokat gyűjtenek, rendszeres jelentéseket készítenek.
(11.40)
Lehet, hogy önöknek ezekre tényleg nincs szükségük, mert önöknek ott van ez a koncepció, hogy 2018-ra itt mindenkinek lesz valamilyen munkája, leginkább közmunka, ahogy így elnézem. De tényleg komolyan gondolják, hogy ez az a lélektani pillanat, amikor Magyarországon nem tudnak megélni, a dolgozószegénység is az egekben van, meg a szegénység is az egekben van - a mutatók -, ebben a pillanatban beszántanak egy ilyen fontos intézményt? Persze, mindezt sutyiban, úgy, hogy ne sokan vegyék észre, megbújik a salátatörvényben.
Hozzáteszem azt is, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatban - salátáról van szó, ezért muszáj ilyen sok témáról beszélnem, önök rakták ezt így össze, tehát a hulladékgazdálkodással kapcsolatban - is kritikákat kell hogy megfogalmazzak. Azt látom, hogy továbbra sem tettek le arról kormányszinten, hogy a hulladékkezelési ágazatot teljesen maguk alá gyűrjék. Hogy ez az egész folyamat mennyire nem a magyar lakosság és általában az ügyfelek érdekeit szolgálja, arra az is egy bizonyíték, és ezt is láthatjuk magából a költségvetésből meg a hozzá benyújtott módosítókból is, hogy folyamatosan támogatniuk kell ezt a szektort. Az egyik oldalon beszélnek rezsicsökkentésről, a másik oldalon meg ezek az ágazatok folyamatosan kapják ugyanazoktól az adófizetőktől a támogatást, mert gyakorlatilag egy teljesen rossz irányban indultak el.
Azt is látom, hogy ezeket a bevételeket önök egyáltalán nem a hulladékgazdálkodás működtetésére fordítják, hanem egyszerűen elvonják, és ezzel is demonstrálják, hogy mekkora káosz van az egész rendszerben. Értsék meg, a kárvallott mindig a fogyasztó, mindig az az ember, aki a rendszer végén áll. Hozzáteszem, hogy megszüntetik az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséget. Sok milliárd forintot fektettek abba, hogy felépítették ezt a szervezetet, kommunikációs szisztémát, autóparkot, mindent létrehoztak. Remélem, ezzel a közpénzzel elszámolnak majd, ami a megszüntetésével kapcsolatos. Ha már létrehozták, befektették az adófizetők pénzét, most megszüntetik, mondják meg, hogy mi lett azokból a közpénzekből, hová teszik.
Egyébként még egy mondatra maradt talán időm, hogy a számlázási rendszer tanúsításával kapcsolatban megint felsejlik a mutyi. A számlák egyébként eddig is tanúsítva voltak, nézzék meg a korábbi számláikat. Most itt van egy újabb füstadó ezzel kapcsolatban, ami a kisebb cégeket nyilván majd a padlóra küldi, de a nagyok működését is megdrágítja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Viszont hozzáteszem, hogy egyértelműen az új tanúsítórendszer kritériumai erősen Fidesz közeli szálakhoz vezetnek. Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
