GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnézést kérek, elnök úr. Köszönöm szépen. Négy dologgal szeretnék foglalkozni. Most már nem fogom megismételni a KSH-s adatokat, de azért szeretném államtitkár úr figyelmébe ajánlani még egyszer, csak azért, hogy böngéssze egy kicsit, és a tapasztalatok feldolgozását követően a dolgát is tudja e tekintetben, hogy mit kell tenni.
Négy dologgal, először a magánnyugdíjpénztári kérdésekkel szeretnék foglalkozni. Itt a következőket szeretném jegyezni, már csak a jegyzőkönyv számára is. Én azt gondolom, hogy az a 3000 milliárd forint, ami körülbelül hárommillió embert érintett, annak az „elkobzása” gyakorlatilag nem más, mint az elégetett pénz kategóriája, illetve az, ami veszteséges befektetéseket jelentett Magyarország számára. Ismerjük, tudják: MOL-részvények 500 milliárd forintért. És mi van belőle? Ha ma el kellene adni, ha eladnák, talán a fele.
Ismert az is, hogy 2001-ben annak idején, ha már magánnyugdíjpénztárról beszélünk, akkor hozzákapcsolom az önök által kedvelt devizahiteles témát, 2001-ben indult útjára a történet. Orbán Viktor, Matolcsy György, Járai. Ismerik ezeket a neveket, ugye? Oké, akkor rendben vagyunk, akkor megvan az alap. (Derültség a kormánypárti sorokból.)
Azt is tudják, hogy 2010-ben, amikor odaértünk a kormányváltáshoz, ott a padsorok környékén Kósa Lajos, Szijjártó megszólalásai mit jelentettek a forintnak.
(14.40)
Azt is tudják, hogy mit csináltak talán 2013-ban a végtörlesztés tekintetében, amikor a több tízmillió forintot visszafizető emberek számára mértékadó segítséget nyújtottak. Tudják, itt a Parlament falai között is van önök között olyan képviselő, aki több tízmillió forintot fizetett vissza, ezen több millió forintot nyert, és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal azt nem vizsgálhatta, hogy azok a források honnan származnak. Ez a tisztességtelenség, ez a becstelenség! Azt gondolom tehát, hogy akkor, amikor önök az emberekről beszélnek, az ő megmentésükről és sok minden egyéb másról, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mit is csinálnak.
És most a magánnyugdíjpénztári megtakarítások tekintetében az elkobzott 3000 milliárd forint mellett az újabb 200 milliárd forintra is szükség van, mert nem tudták netadóból meg sok minden egyéb másból beszedni. Megpróbálnak mindent, megtesznek mindent annak érdekében, hogy az emberektől elvegyenek mindent, ami az övék. És közben hol van az egyéni nyugdíjszámla? És közben mi lesz majd 10-15 év múlva a nyugdíjakkal? Erre nem gondolnak, persze hogy nem gondolnak! Jóllaktak vagy jóllaknak, s közben érdektelen, hogy 15 év múlva mi lesz az emberekkel. Az nem számít!
Ha már nyugdíjak, akkor még ehhez három tételt hozzáteszek önöknek. 2010 előtt önök még megvédték a nyugdíjakat: megvédjük, kiállunk a nyugdíjakért, garancialevelet nyújtanak. 2010-ben a választások után az első nyilatkozatok arról szólnak, hogy minden nyugdíjat, ami az öregségi nyugdíjkorhatár elérését megelőzően volt, megszüntetnek. Egyet nem - ismerik -, a hölgyek 40 éves szolgálati idő utáni nyugdíjba vonulási lehetőségét, de itt is, mint ahogy tegnap elmondtam, szembehazudták a társadalmat, mert nem 40 év szolgálati idő után, hanem megváltoztatták, 40 év jogosultsági idő után mehetnek el a hölgyek nyugdíjba, ami szorítottabb feltételt jelent számukra, kevesebb szolgálati időtartamot jelent számukra.
De ugyanúgy azokat a fajta nyugdíjlehetőségeket, amelyek az idő előtti nyugdíjba vonulás esélyét adták meg az embereknek, ezeket is likvidálták. S most a napokban miről döntöttek, miről döntenek? Arról, hogy a korkedvezmények rendszerét is megszüntetik, az elkövetkezendő időszakban, 2015. január 1-jétől már korkedvezményre jogosító időt nem lehet szerezni. Olyan veszélyes üzemterületeken, ahol sugárveszély van, meleg üzem van, ahol buszokon, vonatokon mozdonyvezetők kockáztatják nemcsak a saját testi épségüket nyilván, hanem másokért is felelősséget viselnek - és sok minden egyéb más tevékenységet lehetne még említeni -, ezeket önök likvidálják, megszüntetik, és hiába a foglalkozás-egészségügyi károsodás az emberek életében, ez nem számít. Persze, önök ezt soha nem mérték, hatástanulmányokat soha semmiről nem csinálnak, csak döntenek.
S amikor a problémák ebből fakadóan majd előjönnek, amikor balesetek lesznek, isten ne adj’, akár a vasúti pályákon vagy épp a közutakon, akkor helyt fognak állni önök? Akkor oda fognak állni azon emberek elé, akik a családtagjaikat vesztik el pont abból fakadóan, hogy pszichikai terhelésből és sok minden egyéb másból fakadóan foglalkozás-egészségügyi károsodás okán ezek az emberek nem tudtak a jogosan megszerzett kedvezményekkel élni? Akkor önök mit fognak mondani? Akkor önök hogy fognak cselekedni? Ezen is érdemes lenne elgondolkodniuk. El fognak bujdosni? Vagy éppen nem is fognak törődni vele? Ez a legnagyobb cinizmus, amit megtehetnek.
A korengedményes nyugdíjazások tekintetében a 2015-ös költségvetésben mintegy 34 000 millió forintot kivesznek a rendszerből. Ennyivel csökkentik. Azt gondolják, ez a pénz is kell, persze hogy kell! Stadiont kell építeni, és a Jóisten tudja, mi minden mást még, ami az önök számára és a holdudvar számára fontos lehet.
De még azt is, amit a munkáltatók egyszerre, egy összegben, előre megfizetnek, azt a 13 százalékos járulékösszeget, még azt is kiveszik a gondolkodásból, annak a lehetőségét sem adják meg. Egy munkáltató, aki gondoskodni akar, mondjuk, egy 61-62 éves emberéről, mert tényleg adott esetben egészségkárosodást szenvedett, és úgy gondolja, hogy neki is persze gazdasági szempontból talán jobb, ha gondoskodik róla, nyugodt átmenetet biztosít, és közben egy fiatalt, egy energiával telt fiatalt tud helyette beállítani, gazdasági értelemben vetten is hasznot, hozamot tud elkönyvelni, másik oldalról pedig az empátia okán gondoskodik a volt munkavállalójáról, megfizeti a járulékot, nem, önöknek ez sem kell. Nem számít, hogy normális, logikus, előremutató dolgokat tennének a munkáltatók e tekintetben, egy a lényeg: ha önök azt mondták, hogy nem lesz korkedvezmény-szerzési jogosultság, akkor nem lesz. Akkor nem számít, hogy a munkáltató jótékony cselekedetet hajt végre a munkavállalója irányába - nem, akkor sem lesz!
(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A harmadik dolog, amit mindenképpen meg szeretnék említeni, ez a munka világához kapcsolódóan a Nemzeti Munkaügyi Hivatal likvidálása. Ezt is eltörlik a föld felszínéről, darabjaira zúzzák a rendszert, s azt mondják, hogy egy barátságos szolgáltatási rendszert építenek ki azzal, hogy széttöredezik, azzal, hogy öt-hat helyre szétdobálják mindazt, ami egy egységes keretek között működött, s jól működött. Félelmetes a cinizmus, amikor azt mondják, hogy versenypiaci helyzetek körülményei közé kell helyezni mindezt, amikor önök meg különböző szolgáltatási felületeket úgymond monopolizálnak. Pont azt, ahol a legszerencsétlenebb sorsú emberekről, akik munkájukat vesztették vagy hosszú időn keresztül nem tudnak munkához jutni, azt akarják piaci felületre tenni? Nem érzik azt, hogy túl cinikus ez a történet? Nem érzik azt, hogy ellentmondásos ez a dolog? Azt is hozzá szeretném tenni, hogy azzal, hogy megszüntetik, hogy széttörik, nem oldják meg a helyzetet.
A valamikori Munkaerőpiaci Alap helyébe lépő Nemzeti Foglalkoztatási Alap kapcsán gyakorlatilag a munkaadóktól és a munkavállalóktól több járulékot szednek be, több járulékterhet adnak rájuk, vetítenek rájuk, de miközben több járulékot szednek be tőlük, aközben például az aktív foglalkoztatáspolitikára, ami arról szól, hogy ha valaki elveszítette a munkalehetőségét, akkor segítő kézre találjon támogatások formájában, hogy könnyebben elhelyezkedjen vagy/és új szaktudás szerzésére kerítsen sort, keríthessen sort, arra meg sajnálják a pénzt, arra meg nem adják oda a forrásokat, kevesebbet adnak oda, mint korábban.
Hogy működik ez a rendszer? Csak közfoglalkoztatásból áll a történet? Én értem a közfoglalkoztatás lényegét, higgye el, államtitkár úr, nem is vagyok ellene annak a közfoglalkoztatásnak, ami produktumot termel, annak a közfoglalkoztatásnak, ami a versenyszférában és a közfoglalkoztatásban foglalkoztatott ember között nem szül indulatot. De annak a közfoglalkoztatásnak, ami l’art pour l’art alapú, ami a lapát támasztását délelőtt az egyik oldalon, délután a másik oldalon jelenti, annak nincs értelme, és annak az embernek sem használ, akivel ezt csináltatják, és nagyon sok ilyen eset van. És nagyon sok jó példa is van, ezt azért szeretném hozzátenni, de ez nem az önök dicsősége, mert ez így volt évtizedeken keresztül, hogy értékteremtéssel párosuló folyamatok is zajlottak.
Azt szeretném mondani önöknek, az embereket nem statisztikai alanyként kell használni. Nem arra kell használni, hogy a statisztikán keresztül kiveszem őket a munkaügyi, munkanélküli-, álláskeresési ellátásokból, és beteszem őket kvázi foglalkoztatottként a közfoglalkoztatásba, és harsogom azt, hogy nő a foglalkoztatás Magyarországon. A frászt! Sajnos nem! A foglalkoztatás számadatai, statisztikai adatai a közfoglalkoztatásból fakadóan változnak, és abból, hogy a külföldön dolgozók - Matolcsy: 500 ezer ember, most már 600-ról beszélnek, külföldön végez munkatevékenységet -, a gazdasági üldözöttek körének az a része, aki egy évnél nem régebben végez munkatevékenységet külföldön, beleszámítódik ebbe, és abból, hogy a nyolc órában foglalkoztatottak helyett sok esetben csináltak négyórás embereket. 50-60 ezerrel több egyébként a négy órában foglalkoztatottak száma most, mint a korábbiakban, négy évvel ezelőtt volt. Nem nyolcórásból kell négyórásokat csinálni. Nem! Nullaórás foglalkoztatásokból kell négyórásat vagy nyolcórásat csinálni, az a foglalkoztatás. És hol? A versenyszférában, ott, ahol adóforintokat termelnek.
Önök azt mondták, egymillió új munkahelyet teremtenek, de nem akárhol, a gazdaságban, ott, ahol adóforintok termelődnek. Semmit nem csinálnak e tekintetben. Semmit!
(14.50)
Szembehazudják a társadalmat, azt gondolják, ez elég. Ideig-óráig biztos, de folyamatában, hosszú távon biztos, hogy nem elég.
S még egy kérdés, ami a szegénység kérdéskörét érinti: államtitkár úr, KSH; csak KSH, ne más. A társadalmi egyenlőtlenségek nőnek.
Államtitkár úr kell hogy ismerje, 2014. november 26-a, KSH. A társadalmi egyenlőtlenségek nőnek, és ezt úgy lebontva, hogy az alacsonyabb jövedelmi osztályba tartozók által megszerzett jövedelmek nagysága az arányaiban csökken, időben előrehaladva. Érti ugye, amit mondok? (Czibere Károly bólint.) Oké. (Derültség.) Ha érti, akkor ez ellen tegyen. Ha érti, akkor cselekedjen azért, hogy azok az emberek, akik a társadalom peremén élnek, akik bizonyos értelemben megszenvedve a mindennapjaikat, csak nagyon kicsi jövedelemhányadra tudnak szert tenni, azok ne csökkenő mértékű jövedelemre tegyenek szert, hanem növekvő mértékűre, mert társadalmi béke csak ebben a helyzetben lesz.
Ne akarjon társadalmi robbanást, államtitkár úr! Ne akarjon, higgye el, hogy azok a szabolcsi, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselők látják, hogy mi zajlik azokban a térségekben, ahol az emberek megszenvedik a mindennapjaikat. Nem elvenni kell az önkormányzatok azon pénzügyi felületeiből, ahol közvetlen, kézzel nyújtható segítséget tudnak adni az emberek számára.
Azt kell végiggondolni, hogy lehet ebben segíteni. A legszegényebbek részesedése nem csökkenhet, hanem nőnie kell a jövedelmek tekintetében; ma pedig csökken.
De hogy egyértelmű és világos legyen, ezért mondok erre is önnek két példát. Öt jövedelmi ötödre, 20 százalékra bontom a megszerzett jövedelmek tekintetében azokat, akik dolgoznak és jövedelemhez jutnak. Négy adatot mondok önnek, és hasonlítsa egymáshoz, 2009, 2013: 2009-ben az alsó 20 százalék, a legrosszabb helyzetben lévő 20 százalék a megszerezhető források 10 százalékához jutott hozzá. Nem sok, de a 10 százalékához jutott hozzá. 2013-ban ez az alsó 20 százalék a megszerezhető források 8,6 százalékához jutott hozzá, azaz csökkent a részesedésük.
Miközben 2009-ben a felső 20 százalék 34,2 százalékhoz jutott hozzá, ami elég jelentős, de 2013-ban hogy néz ki ez a helyzet? Azt is mondom önnek: 37,2 százalék. Azaz a néhány esztendő leforgása alatt, az önök kormányzásának az időszakában 1,4 százalékot csökkent az alsó 20 százaléknak a jövedelmekből való részesülése, és 3 százalékkal nőtt a felső 20 százaléknak a jövedelmekből való részesülése. Miközben a minimálbérek vonatkozásában a mai minimálbér kevesebbet ér, mint a 2010-es vásárlóerő-értéke; miközben a létminimum, az olló a minimálbér és a létminimum között pedig kinyílt, tovább erősödött. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.)
Mondhatok még rengeteg számadatot, elnök úr, de a csengő az csengő, úgyhogy befejezem a mondandót.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
