KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Figyelmesen hallgattam Tállai államtitkár úr felvezetését a törvényt illetően, és két dolog is megragadta a figyelmemet. Az egyik, azt mondta államtitkár úr, hogy azért van szükség erre a 200 milliárd forintra, a magánnyugdíjpénztárban maradók megtakarításaira, mert finanszírozni kell a nyugdíjkasszát. Államtitkár úr, nagyon nagy a gáz. Nagy gáz van, ha erre a 200 milliárd forintra van szüksége a nyugdíjkassza finanszírozására, mert akkor valami nagyon nagy hiba történt. Nem gondolom azt, hogy ezen áll vagy bukik a mindenkori nyugdíjasok kifizetése, hogy van-e még 200 milliárd forintja a kormánynak vagy sem.
Nézzék, engem azzal nem lehet vádolni, hogy én odaadó híve lennék a kapitalizmusnak, de most mégis azt kell hogy mondjam, a ’90-es évek közepén pontosan lehetett látni, részben a demográfiai előreszámításokból, részben azokból a biztosításmatematikai számításokból, amelyeket elvégeztek részben az Akadémia kutatóintézetében független szakértők, hogy 2012 után sajnos a magyar nyugdíjrendszerben olyan demográfiai változások jönnek be, amiből az látszik, hogy az állam nem fog tudni megfelelő nyugdíjakat biztosítani. A megfelelőséget természetesen most közgazdasági értelemben mondom.
Ugye, a Ratkó-korszak gyerekei 2012. január 1-jével nagy tömegével kopogtattak a nyugdíjrendszerben, és a nyugdíjkasszára egy kiemelkedő terhet róttak. Természetesen arról van szó, hogy az ’50-es években ’50-től ’54-ig százezres nagyságrendben több gyermek született, mint a háború és ’50 között, és százezres nagyságrendben több gyerek született, mint ’54-et követően. Ezeknek az embereknek a jelentős része betölti a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, a 62 évet, és törvényszerű, hogy jelentkeznek nyugdíjért, hiszen megváltották a saját maguk nyugdíját, 40-42, de nem ritkán 44-45 éven keresztül járulékot fizettek, és megvásárolták ezt a jogukat.
Mivel láttuk a ’90-es évek közepén, hogy nem lesz megfelelő nyugdíj biztosítva ilyen nagy tömegű embernek, ezért jött az egyik javaslat, hogy magánnyugdíjpénztári rendszert kell bevezetni. Hangsúlyozom, én nem voltam feltétlen híve a magánnyugdíjpénztári rendszernek, de ha már megvolt, akkor mindig azon voltunk, hogy azon igazítsunk, pontosítsunk. Ilyen javaslat volt annak idején a viszontbiztosításnak a törvénybe iktatása, magyarul: nem tudott tönkre menni egy magánnyugdíjpénztár. Ilyen volt az állampapírok kötelező vásárlása a nyugdíjpénztárak irányából, és még sorolhatnám. Tehát egy csomó olyan biztosíték volt benne, amely garantálta a benne lévő tagok számára, hogy hozzá fognak jutni időskorukban a megtakarításaikhoz. Ez volt az egyik ilyen tétel.
A másik: én magam is azt képviseltem annak idején, hogy ne tegyük kötelezővé mindenki számára a magánnyugdíjpénztárba való belépést, sőt azt mondtam, hogy akik közel vannak a nyugdíjkorhatárhoz, azokra ne is legyen érvényes, mert nyugdíjkorhatár előtt néhány évvel nem lehet azt mondani az embernek, hogy: öreg, kezdjél el öngondoskodni. Hova a fenébe öngondoskodjon már?! Nem tud úgysem annyi pénzt félrerakni, következésképpen ők maradnak automatikusan az állami rendszerben. A középkorosztály számára meg – ugye, ezt képviseltem magam is - tegyük lehetővé, hogy akinek van még félretehető pénze, az önként eldönthesse, hogy belép-e a magánnyugdíjpénztárba, és csak a pályakezdők számára volt kötelező érvényű a magánnyugdíjpénztárba való belépés. Most mintegy 3 ezer milliárd forint gyűlt össze a magánnyugdíjpénztárakban, ez mindenki számára érthető.
A törvényhez lépnék egy nagyon picit vissza, és itt van egy olyan momentum, amely felkeltette az érdeklődésemet. Szó szerint mondom: „megszűnik a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap, az indoklás szerint a létrehozásakor megkívánt funkcióját betöltötte”. Na most, én egészen jól emlékszem arra, hogy amikor önök eldöntötték 2010-ben, hogy milyen technológiával fogják ezt a 3 ezer milliárd forintot átpumpálni az állami nyugdíjrendszerbe, vagy egy részét az állami nyugdíjrendszerbe, ugye, azt látni kell mindenkinek, hogy mivel a portfólióképzést a törvény írta elő, és majdnem 50 százalékban állampapírokat kellett venni, a másik 50 százalékban voltak különböző diszkontjegyek, különböző részvények, ebben voltak külföldi részvények, voltak belföldi részvények, és volt cash, készpénz, amit kötelezően kellett tartani a magánnyugdíjpénztárakban. Ezt az utóbbit azért kellett automatikusan képezni a pénztáraknak, mert aki pénztárat váltott, annak év közben is továbbutalták vagy átutalták a pénzét.
A lényeg a következő: ugye, ami állampapír volt, azt az államosítást követően gyakorlatilag ledarálták, és elégették. Hiszen aki tartozik, már könyveléstechnikailag, bár ön a könyvelő, államtitkár úr, aki tartozik, és aki követel, az egy és ugyanaz lett. Következésképpen vegyük úgy, hogy ez a pénz nincs.
(15.30)
Na, de ott van a másik része! Azért ott még mindig van 1600 milliárd forint, és csak szeretném fölhívni a figyelmét, bár bizonyára ön tudja, csak elhallgatta, hogy ha most mégis lenyúlnák ezt a 200 milliárd forintot, akkor ezt az adósságcsökkentés rovaton már nem lehetne lekönyvelni, mert az Európai Unió nem járul hozzá utólag. Az adósságcsökkentést csak az előző 1600 milliárd forint oda való könyvelésével lehetett csökkenteni. Ha egyáltalán odakerült ez a pénz.
Na most, én alapos ember vagyok, sok mindennek utána szoktam járni, és belebotlottam egy jelentésbe, amely tavalyelőtt készült a parlament számára a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap gazdálkodásáról és tevékenységéről. Ezt a jelentést soha nem tárgyalta meg az Országgyűlés. Ebben olyan furcsa dolgok vannak, olyan furcsa dolgok vannak, hogy meg kell osszam itt az Országgyűlés nyilvánosságával. És természetesen a történelmi hűségért a jegyzőkönyv számára tennék fel néhány kérdést is benne.
A 2010. évi CLIV. törvény gondoskodott arról, hogy hogyan kell majd működnie a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapnak, és ez a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap később együttműködött az államadósság kezelésével megbízott szervezettel. Kedves államtitkár úr, a következő van benne, azt mondja: „A testület az alap eszközeinek felhasználása körében, az államháztartás helyzetének kiegyensúlyozása céljából dönt az eszközök értékesítéséről, az értékesítés időbeni ütemezéséről, az eszközök értékének védelmét célzó intézkedések alkalmazásáról, és rendelkezik az alap pénzeszközeinek 2010. évi CLIV. törvény 7. §-a szerinti felhasználásáról.”
Ebből a jelentésből gyakorlatilag az tűnik ki, hogy hogyan lehet eltüntetni ezt a pénzt. Ugyanis most kérdést szeretnék önhöz intézni. Tudom, hogy nem most van a kérdések vagy azonnali kérdések órája, de mégiscsak a véleményére vagyok kíváncsi. Rendjén valónak tartja-e ön azt, hogy 2011. júniusban megkezdi a vagyonelemek piaci értékesítését az Államadósság Kezelő Központ, miközben a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap értékesítési stratégiáját csak 2011 októberében fogadja el az irányító testület? Hát itt közte van 5-6 hónap, egy fél év! Azt gondolom, nincs rendjén, de hangsúlyozom, az ön véleményére vagyok kíváncsi. Rendjén valónak tartja-e ön, államtitkár úr, azt, hogy az irányító testület döntése nélkül 511,9 milliárd forintos letétkezelői szolgáltatás igénybevételéről döntöttek, anélkül, hogy kaptak volna rá felhatalmazást?
Államtitkár Úr! Legitimnek tartja-e ön az alap működését és döntéseit úgy, hogy 2010. december 22-én megalakul, de működési szabályát az alap csak a jövő év május 31-én fogadja el? Mi alapján hoztak abban a fél évben döntéseket, ha a saját működésük sem volt jogilag rendbe téve? És legitimnek tartja-e ön, államtitkár úr, az alap döntéseit, miközben Nátrán Roland 5 hónapon keresztül összeférhetetlen volt, hiszen ő volt az alap irányító testületének elnöke, és közben kinevezték az Eximbank vezérigazgatójának?
Azt gondolom, ezekre a kérdésekre válaszolni kéne. Válaszolni kéne, annál is inkább, mert a szocialisták két évvel ezelőtt közérdekű adatigényléssel fordultak az illetékes tárcához. A következő kérdéseket tették fel. A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap irányító testülete által elfogadott értékesítési stratégiát kérték. Az irányító testület 2011-ben tartott üléseinek összefoglalóját kérték. Az alap irányító testületének 2011-ben meghozott 52 darab határozatát kérték.
Tehát hangsúlyozom, az alap azért dolgozott; attól, hogy nem volt legitim, és összeférhetetlen volt, és nem volt értékesítési stratégiája, azért hozott 52 határozatot. És kérték az alap irányító testületének az alap eszközeivel kapcsolatos, külföldi értékpapírok tekintetében nyújtandó letétkezelői szolgáltatások vonatkozásában lebonyolított meghívásos pályázat dokumentációját. Merthogy ilyen is volt. Továbbá kértük, hogy az alap irányító testületének megbízása alapján az alap tulajdonát képező külföldi értékpapírok tekintetében nyújtandó letétkezelői szolgáltatások elvégzése tárgyában az Unicredit Bank Hungary Zrt.-vel megkötött szerződést bocsássák rendelkezésre.
Na most, ehhez képest az alap irányító testületének elnökeként Nátrán Roland 2012. szeptember 5-én kelt, közérdekű adatok igénylésével kapcsolatban megküldött levélre adott válaszában a következőket mondja. A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap irányító testülete által elfogadott és 2011-ben alkalmazott értékesítési stratégiával, valamint az alap irányító testülete 2011-ben tartott üléseinek összefoglalójával kapcsolatosan azt mondja: „Az értékesített eszközökhöz kapcsolódó értékesítési stratégia olyan adatokat tartalmaz, amelynek megismerése a jövőbeni értékesítések végrehajtását hátrányosan befolyásolná, és az alap üzleti tevékenységének végrehajtásában aránytalan sérelmet okozna.” Ezért az adatszolgáltatást e vonatkozásban megtagadta.
Ehhez képest büntető feljelentést is tettek, konkrétan Harangozó Tamás képviselőtársunk, és a BRFK - már az egészet nem olvasom föl - feljelentést elutasító határozatából az derül ki, hogy a beszámoló elolvasásán és értelmezésén kívül egyéb nyomozati cselekményt, iratbekérés, tanúk meghallgatása, s a többi, nem is végeztek.
Kérem szépen, hát itt milliárdokról beszélünk! Amikor egy portfóliókezelésnél átadnak vagyonelemeket, és azok százmilliárdos nagyságrendűek, majd kiderül, hogy néhány hónap vagy néhány hét múlva majdnem 20 milliárd forint mínusszal könyvelik le az egészet, akkor meg lehet talán kérdezni azt, hogy kedves barátaim, hát hol van itt ez a 19 600 millió forint. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ennyi.) Pontosan.
Hangsúlyozni szeretném, én csak kérdezek. Én nem szoktam vádaskodni, nem szoktam alaptalanul gyanúsítgatni senkit, de most nem véletlen, azt hiszem, hogy pontosan mi, szocialisták pertársaságot szervezünk. Hál’ istennek Magyar György ügyvéd úr (Derültség a kormánypárti padsorokban.) vállalta is a próbaper elindítását. Százával jelentkeznek magánnyugdíjpénztár-tagok ebbe a pertársaságba, hölgyeim és uraim, és majd meglátjuk, hogy van-e még igazságszolgáltatás Magyarországon.
De egyet figyelmükbe ajánlok, államtitkár úr. Nehogy azt higgye, hogy ez a 3 millió fiatal ember elfelejtette, hogy neki volt 12 éven keresztül egy megtakarítása, mert az az ő tulajdona volt. Ugyanis a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvénynek van olyan paragrafusa, amelyik szó szerint kimondja, hogy a tagdíj formájában befizetett megtakarítás a tag saját tulajdona.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
