TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a mai nap is tanulságos mindenképpen, mert fontos ez a törvény, és fontos hozzászólások voltak az ellenzék padsoraiból is.
Staudt Gábor megjegyzéséhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy bármilyen kárpótlási igény, hogyha jelentkezik, a Magyar Szocialista Párt, azt gondolom, hogy támogatja, de én mindenképpen támogatom, mert fontosnak tartom. Viszont nem értem Novák Előd képviselőtársam mondatait, és talán hogyha kétpercesben reagál, akkor azt megköszönném. Például azt nem értem, hogy az úgynevezett holo-kauszttúlélők, ez pontosan az ő olvasatában mit jelent, mert azt gondolom, hogy a zsidókárpótlásról, amikor szó van ebben a költségvetésben, én teljes mértékben egyetértek vele, meg támogatom is, mert azok, akik el voltak hurcolva és a családtagjaik, azok nagyon sokat szenvedtek, és ebből adódóan én úgy gondolom, fontos lenne ezt a kérdést helyretenni.
A másik kérdésem pedig az: meddig kell még fizetnünk, egy ilyen mondat is volt, ha jól emlékszem, tehát ezt sem értem, hogy meddig kell. Amíg van holokauszttúlélő, és amíg van erre törvény, azt gondolom, hogy az nem lehet kérdés, hogy meddig kell fizetni.
Az eredeti felszólalásomat pedig azért kértem, mert többször említést tettem a nemzetiségi önkormányzatok létjogosultságáról, és ez a kormány többször is elmondta, hogy mennyire fontosak a nemzetiségiek ebben az országban.
(15.10)
Mégis, amikor látom a törvényjavaslatot, azt veszem észre, hogy még ebben a kérdésben is akarnak manipulálni azokkal a kis forrásokkal, amelyeket kapnak a nemzetiségi önkormányzatok. Például van egy törvényjavaslat, amely a 339. § (2) bekezdésében hatályon kívül helyezi a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 128. §-ának (3) bekezdését, valamint a 156. § (1) bekezdésének a) és b) pontját. Hogy értsék, itt miről van szó, elmondom, hogy van egy feladatalapú finanszírozás a nemzetiségi önkormányzatoknál, és ez, amint már említettem egyébként jó két hete a parlament falai közt, pontrendszerben volt eddig, tehát ki hány pontot kapott, melyik nemzetiségi önkormányzat ahány pontot kapott, úgy szorzódott fel egy bizonyos összeghatárig. Többnyire egymillió, egymillió-kétszázezer forint volt egy nagyobb város önkormányzatának a támogatása az alapfinanszírozás mellett. Tehát feladatalapú támogatás. Ezt most meg akarják változtatni olyan szinten, hogy nem a kormány fogja ezt a kérdést eldönteni, hanem parlamenti hatáskörbe vonja. Illetve átláthatatlanná teszi az egészet, nem lesznek azok a garanciális rendelkezések, amelyek fontosak, hogy a nemzetiségi önkormányzatok feladatalapú támogatáshoz jussanak. Ezért természetesen beadtam egy módosítót ehhez a törvényhez, és kérem is, hogy majd támogassa a kormánypárti képviselőcsoport mindkét része. Fontosnak tartanám, ha már a nemzetiségekről nagyon sokszor szó esik.
A másik a szegénység kérdése, amiről nagyon sokan említést tettek. Nagyon sokan elmondták, hogyan látjuk mi az ellenzéki padsorokból, és nem azért állunk fel és szeretnénk elmondani, mert szeretnénk csak olyanokat mondani, amik a kormánypárt ellen szólnak, hanem mert valóban, az utca embere másképp éli meg azokat a hétköznapokat, amelyeket önök nem látnak. Nemcsak Borsod és nemcsak Szabolcs most már, ott látványosabban jelenik meg ez a probléma, de Hajdúban is, akár Zala megyében, vagy bármelyik nyugat-dunántúli megyét is lehetne már mondani. Itt nemhogy a csekkek befizetésén gondolkodnának, hogy esetleg hónap végén be tudják fizetni, hanem azon, hogy miként tudják a tizenkettedik, tizenharmadik csekket valamilyen szinten rendezni, az utolsó részét. Nem tudják, annyira felhalmozódtak a be nem fizetett csekkek, hogy nem tudják kezelni. Most beszélünk az adósságkezelésről lakásügyekben, de higgyék el, lassan ott tartunk, ha jobban körülnézünk, hogy nagyon sok helyen nem tudnak villanyt kapcsolni a karácsonyi ünnepek alatt. Ez nem ijesztgetés, hanem tény, mert nem tudják kifizetni azt az összeget, ami a rezsihez tartozik.
Ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne odafigyelni. Tudom, hogy a kormány érzékenysége télvíz idején általában megvan. Főleg azért is fontos, mert a közfoglalkoztatás valóban ad lehetőséget arra, hogy ebben a kérdésben többet lássunk. De azt veszem észre, hogy ebben az időszakban mégsem kapnak annyi segítséget a rászorultak - a családokra gondolok -, mint amennyi kellene. Azért nem, mert nincs igazi tél még, tisztelt államtitkár úr. De ha betör a valódi, igazi tél, azt gondolom, nagyon nagy a baj, mert sem fűtés nincs, sem pedig egyéb olyan tartalék, amiből tudnának ezek az emberek élni. Ezért azt gondolom, kell egy ilyen prevenciós programot készíteni. Tudom, azt mondja, hogy van. De mégis kell egy valódi prevenciós programot készíteni arra, hogy mi lesz télvíz idején, ha ránk tör a hideg, és onnantól kezdve az emberek fűtési és egyéb más problémái megnőnek.
Az óvodáztatás és iskoláztatás kapcsán már elmondtam, de kiemelten szeretném hangsúlyozni, hogy nincs elég pénz a tanodákra. Nincs elég pénz azokra a tanodákra, amelyeket önök nagyon meghirdettek két évvel ezelőtt, és megpróbáltak ezekre forrásokat biztosítani. Írd és mondd, 17 éve működtetünk Nagykanizsán egy közösségi házat, amely országos, sőt nemzetközi hírű, de lassan be kell zárnunk, mert egy éve nincs pénzünk arra, hogy fenntartsuk a hétvégi kollégiumunkat, a tanodánkat. Pedig többnyire százas nagyságrendű a fiatalok száma, akik ott vannak, középiskolások, általános iskolások, sőt felnőtt főiskolai hallgatók is vannak ebben az intézményben. Be kell zárnunk február-márci-usban, mert nincs rá forrásunk, bár több megkeresést is tettünk, de nincs. De nem mi vagyunk az egyedüliek, hozzáteszem, az országban több ilyen van, hogy be kell zárni azokat a jól működő tanodákat, amelyek segítik az állami rendszert az oktatásban.
Ezért sem értem, ha azt mondják, hogy vannak pénzek, vannak jó modellek, minták, amelyeket láthatnak és láthattak az elmúlt időszakban, de miért nincs támogatás a költségvetésben, miért nem látjuk, hogy azokkal akarnak valamit tenni. Mert én pont az ellenkezőjét látom, azt, hogy politikai szintre vitték ezt a kérdést is. Ahol sárgább a nemzetiségi önkormányzat, oda adnak forrásokat, ahol pedig kevésbé, oda nem adnak. Ezt én magam is tapasztalom egyébként az elmúlt időszakban a saját bőrömön is, illetve a településem tapasztalja ezt rajtam keresztül. Ez, azt gondolom, azért nagy baj, mert nem elsősorban engem sújt ez a probléma, hanem a településen élőket. Azt gondolom, nem kellene büntetni egy egész várost azért, mert én szocialista képviselő vagyok.
A másik pedig az óvodáztatás és iskoláztatás, ami összefügg egyébként. Elmondom még egyszer és nagyon hangsúlyosan: azt gondolom, nem működik az, hogy az óvodáztatás egyik lábát megalkotta a kormány. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy 3 éves kortól kötelezővé tették az óvodáztatást. Ezt régóta fontosnak tartom, mert azt mondom, hogy aki akar fejlődni, annak meg kell adni a lehetőséget, hogy az óvodán keresztül az iskolában még sikeresebb legyen, vagy esetleg még a felsőfokú intézményekbe is el tudjon jutni, tehát a magam részéről nagyon fontosnak tartom. Csak nem érzékelem a másik lábát, államtitkár úr, hol vannak azok a férőhelyek, amelyek most még nincsenek meg. Nincsenek meg a férőhelyek egy-egy településen. Sőt, továbbmennék, még a kisebb településeken sem. Hogyan, miből fogják finanszírozni például azt a lábát, hogy a férőhelyek számát tudják bővíteni? Nem látom, nem látjuk annak a másik lábát. Ezért, azt gondolom, alkottak és elfogadtak egy olyan törvényt, amelyet nem tudnak betartani, és majd széttárják a kezüket, hogy mi is a helyzet ezzel: hát, mi azt akartuk, hogy 3 éves kortól menjenek a gyerekek óvodába, de hát, ha nincs férőhely, nem tudunk mit csinálni. Sőt, még a szülőket meg is fogják büntetni, mert azt mondják, hogy ha innentől kezdve nem járatja óvodába a gyereket, nem jár semmilyen segítség az államtól. Ezért azt gondolom, kapcsolódva ehhez a törvényhez, át kell gondolni ezt is, hogy tudják-e biztosítani a feltételeit annak, hogy ne a szülőt tegyék felelőssé akkor, ha nem tudja óvodába vinni a gyerekét, hanem saját magukat, mert önök hozzák azokat a törvényeket, amelyek ezt nem teszik lehetővé.
A harmadik, ami a legfontosabb számomra az elmúlt időszakban, hogy azt gondolom, a foglalkoztatás kérdését nem tudják másban mérni, és ezt a költségvetésben is lehet látni, mint a közfoglalkoztatásban. Gúr Nándor képviselőtársammal abszolút egyetértek, ez fontos ott, ahol nincs más, de az alternatívái nincsenek kidolgozva, például az, hogy az elsődleges piacra jutás hogyan fog megtörténni. Azok az emberek, akik egyébként most különböző OKJ-s képzésekben részt vesznek, majdnemhogy többségében - többségében, ezt szeretném hangsúlyozni - kidobott pénz az ablakon, mert nem tudnak elhelyezkedni, mert nincs felvevőpiaca azoknak a szakmáknak, ha meg van, a vállalkozók nem tudnak igazán bért és járulékot fizetni. Ezért azt gondolom, hogy ha már az OKJ-s szakmákat ennyire felkarolták, amint azt lehet látni, akkor mellette meg kellene oldani azt is, hogy a felvevőpiacot is kellene támogatni, a kis- és középvállalkozásokat azért, hogy azoknak, akik elvégezték az OKJ-s képzéseket és szereztek különböző szakmákat, a felvevőpiaca legyen biztosított.
Tudom, hogy százszázalékos helyzetet nem lehet kialakítani, de törekedni kell arra, hogy minél magasabb számban ott legyenek ezek a személyek az elsődleges munkaerőpiacon. Azt gondolom ugyanis, hogy ha a foglalkoztatást nem tesszük helyre, akkor, tisztelt államtitkár úr, nagy baj lesz a lakhatási helyzet kérdésével is. Be fog gyűrűződni nemcsak a gyermekek irányába, hanem a lakhatás helyzetébe is. Nemcsak az infrastruktúrával lesz gond, hogy ki tudja-e fizetni a rezsit, vagy nem, hanem magának a lakás megóvásának és egyéb más területnek a problémáját magában fogja hordozni. Ezért ha egységes és komplex szemléletben gondolkodunk, akkor össze kell rakni és össze kell fésülni azokat a problémákat, amelyeket jelen pillanatban az ellenzék most mond, vagyis az óvodáztatás, iskoláztatás és a foglalkoztatás, lakhatás kérdéseit össze kell kötni. Különben azt lehet látni, hogy egyre jobban elszegényedik az ország, és nemhogy a szegényedés azon részét látjuk, hogy nem tud bevásárolni, hanem nem lesz fedél a feje fölött, mert annyira rossz a helyzet.
Ezért tehát azt gondolom, van felelőssége, nagy felelőssége a kormánynak, és nemcsak azért, mert most a karácsonyi ünnepek előtt vagyunk, hanem egyébként is.
(15.20)
De ilyenkor pedig fokozottan kell figyelni arra, hogy azokkal az elesettekkel, akik nem tudnak élelmiszerhez, tartós élelmiszerhez vagy egyéb más élelmiszerhez jutni, mi lesz a helyzet. Én tegnap láttam az ön filmjét, a híradóban lévő pár kockát, ahol éppen egy zsák krumplit tett bele egy kisbuszba. Ez nagyon jó. De én azt gondolom, hogy nem tud mindenhová ön személyesen elvinni egy fél zsák krumplit vagy egyéb más tartós élelmiszert, tehát a kormánynak abban van felelőssége, hogy nemcsak a karácsonyi időben, de ez fokozottan fontos, hogy itt valami megoldás legyen, de a január-februári hónapban, télvíz idején vagy a következő időszakban milyen megoldásokat adnak a magyar társadalomnak, hogy az elszegényedés ne menjen tovább, mert már nincsen tűrőképessége a magyar embernek.
Azt gondolom, hogy a magyarok már ott tartanak, hogy mindent feléltek, még a türelmüket is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
