Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a kormányzat által elénk fektetett csomag, amiről itt reményeim szerint vitatkozni is fogunk - tehát nemcsak mindenki elmondja a magáét, hanem értékelhető viszonválaszok is születnek majd -, tulajdonképpen kaotikusként jellemezhető, és korábbi, két héttel, négy héttel, hat héttel ezelőtti kormányzati döntések felülvizsgálatait is tartalmazza. Ebből kifolyólag az a következtetés vonható le, hogy egy kapkodó, átgondolatlan, koncepció nélküli valami van előttünk. Ám ez mégsem állja meg a helyét teljes mértékben, hiszen nagyon is komoly aknák vannak ebben a csomagban elrejtve, amellett, hogy a vívmányait se titkoljuk el, hiszen egy-két adózást illető könnyítést valóban tartalmaz, amelyeket önmagukban, ha elénk lenne téve, én olyan nagyon támogatnék, hogy innen kiszakadna az „igen” gomb a sorból, csak az a baj, hogy megint salátát kaptunk magunk elé, és megint nem lehet az amúgy pozitív kezdeményezéseket jó szívvel támogatni, ha olyanokat rejtenek mellé, amilyeneket.
Túl azon, hogy az adócsomagot két hét elteltével megint módosítják - mondom, ebben vannak jó és vannak rossz elemek is, erről lehetne vitatkozni -, a leginkább elképesztő mégiscsak az a hosszú távú koncepció nélküli kommunikáció vagy annak jele nélküli kommunikáció, amit az úgynevezett magánnyugdíjpénztári vagyon ügyében folytatnak és foganatosítanak. Itt elhangzott, hogy 3 millió ember az önök sugalmazására - hát igen erős sugallatára - lépett vissza az állami rendszerbe, amivel szemben nekem komoly kifogásom nem lett volna, hiszen ismerem a kötelező magánnyugdíjpénztári szisztéma működését, azt a helyenkénti szabad rablást, ami ebben folyt, és azt is, hogy bizony itt magyar emberek megtakarításait nagyon komoly veszélybe sodorták. De az az erőszakos módszer, amit a kormányzat választott, nemcsak azért elfogadhatatlan, mert aztán a bevétel jó részét az úgynevezett államadósságcsökkentésre tapsolták el, miközben az államadósság folyamatosan növekszik, hanem azért is, mert jelen pillanatban, amikor a maradék 60 ezer ember megtakarításainak a kezeléséhez nyúlna hozzá, akkor érzésem szerint - cáfoljanak meg, ha nem így van - a kormányzatot nem az érintett emberek hosszú távú nyugdíj- és ellátásbiztonságának a szavatolása vezérli, hanem pusztán annyi, hogy szeretne egy 200 milliárd körüli pluszpuffert a költségvetéshez hozzácsapni, tehát egy olyan tartalékállományt, amiből aztán dolgozhat, hiszen a későbbiekben kifejteném, hogy legalább négy-öt nagyon komoly tétel veszélyezteti az önök költségvetési várakozásainak megvalósulását.
Nyilvánvaló és ezen sebtében elénk rakott csomag alapján kijelenthető, nem arról van szó, hogy önök egyéni nyugdíjszámlákat vezetnének be, mint ahogy ígérték korábban. Csak így lenne ellenőrizhető és követhető az, hogy magyar emberek befizetéseinek, járulékfizetéseinek eredményeképpen milyen időskori ellátásra számíthatnak. Most azt mondják, hogy ezen 60 ezer ember félretett vagyonának a kezelését is átveszik. Még egyszer mondom, ezt lehetne csinálni, egy átgondolt koncepció mentén a jelenkori és ilyen típusú magánnyugdíjpénztári szisztéma átgondolására igenis lenne lehetőség, hely és indok is. Viszont azt mondani, hogy az állami rendszer szavatolja az ő időskori biztonságukat, nemcsak arcátlanság, hanem egyenesen hazugság.
Elhangzott itt a szocialista vezérszónok részéről - egyébként a meglátás helyes, az időpontja már kevésbé -, hogy bizony az állami rendszer összeomlása az adott esetben szerinte, ha jól emlékszem, 10-15 év távlatában várható. Valóban ez volt a Magyar Nemzeti Bank modellje két vagy három évvel ezelőtt, ami például egy öngondoskodási konferencián is elhangzott, csakhogy ez a magyar nemzeti banki modell még nem súlyozta modelljét a kivándorlás elképesztő volumenével. Azóta drámai mértékben súlyosbodott ez a helyzet, és nem áll rendelkezésre 10-15 év arra, hogy a kormányzat, akármelyik akkori kormányzat bármilyen lavírozással ezt kiegyensúlyozza.
El kell mondani tehát, hogy ami előttünk van, az tüneti kezelés, költségvetési bevételt növelni szándékozó lépés, de a hosszú távú biztonságról egy büdös szót sem szól, hiszen semmiféle rendszerszintű megoldása nincs ezt illetően. És ne feledjük el, hogy a járulékfizetők fogyatkozásával párhuzamosan most már a második olyan költségvetési év fog kezdődni, amikor ki kell pótolni a nyugdíjfizetéseket, és messze nincs annyi járulékfizető, hogy ezt a terhet fedezni tudja. Szakmai elemzések szerint hosszú távon az államadósság törlesztésére éves szinten 1200 milliárdot fizet Magyarország csak a kamatterhek tekintetében, még egyszer mondom, szakmai elemzések szerint tízéves távlatban legalább ekkora szintre kúszhat fel az az éves igény, amivel ki kell egészíteni a nyugdíj- vagy szociális kasszát, hisz egész egyszerűen kitermelhetetlen a rendszerből ennél több bevétel.
Erre kéne tehát megoldást találni, erről kéne hogy szóljon egy költségvetés. Ezzel szemben mit látunk? Azt, hogy a problémát még csak nem is érzékeli a kormányzat, pusztán bevételnövelő intézkedéseket tervez egy olyan költségvetés kapcsán és egy olyan nemzetgazdaságban, ahol a nemzeti jövedelem - tehát nem a GDP, hanem a nemzeti jövedelem - növekedése egyáltalán nem várható.
Egyébként a 112 törvényt módosító csomag kapcsán - nem 110-et, mint ahogy itt elhangzott az egyik előterjesztőtől - el kell mondjuk, bizony van két-három olyan nagyon súlyosnak tekinthető akna, ami hosszú távon befolyásolja Magyarország helyzetét. Itt kiemelhetném, mondjuk, a 111. § (9) bekezdését, amely lazán és egész egyszerűen arról szól, hogy a hazai forrásból finanszírozott költségvetési támogatásokra kivesznek különféle összeférhetetlenségi és eddigi korlátozó szabályozásokat. Hozzáteszem olyan, főként 2007-ben hozott szabályozásról beszélünk, amit a közpénzekkel nem éppen mindig tisztességesen bánó szocialisták hoztak meg, és önök még ezen is lazítani kívánnak egy lépésnyit. Tehát egészen elképesztő módon lehetővé tennék azt, hogy a közpénzek, pályázati pénzek, költségvetési támogatások kiutalása során hazai támogatások esetén akár rokonok, családtagok, ismerősök majdnemhogy mindenféle akadály nélkül juthassanak olyan forrásokhoz, amelyekhez eddig nem juthattak, vagy csak nehezebben juthattak. De hogy ebben a rendszerben ezeket a biztonsági tényezőket kiveszik, egészen elképesztő, és még egyszer mondom, arcátlan lépésként kezelhető, főleg azért, mert pont ezen korlátozások alapján támadta meg például a Kehi vizsgálata jogosan a norvégalapos adatkérések során azon kifizetéseket és elbírálásokat, amelyeket álláspontom szerint egyébként jogosan vitatott ez az érintett szervezet.
El kell mondani, hogy van egy nagyon súlyos tétel ebben a csomagban, ez pedig az úgynevezett élelmiszer-piaci gigadíj, ahogy a köznyelv fogalmaz. Ennek kapcsán pedig egy nagyon fontos változás jön szembe, mégpedig az, hogy ez teljes egészében a költségvetési bevételek részét képezi. Tehát megint ott tartunk, hogy a szakmailag indokolható álláspont szerint eddig ezek a Nébih bevételét képezték, és ebből a piacfelügyeleti eljárásokat foganatosították. Megint csak a költségvetés bevételi oldalát kívánják növelni úgy, hogy hosszú távú befektetésektől, befektetési formáktól vonják el a forrást, szívják el a levegőt. Hiszen ez a díj egyértelműen azt szolgálta eddig, hogy a Nébih nagyon fontos piacfelügyeleti folyamatokat láthasson el.
És látható, az, hogy innentől költségvetési bevételként értelmezhető az, amiből ellenőrzéseket kellene a piacon foganatosítani, magyarázatot ad arra is, hogy miért kívánja emelni a kormányzat a kereskedők díjfizetéseit 2015-től. Korábban egységesen az éves árbevételük 0,1 százalékát kellett leróniuk élelmiszerlánc-felügyeleti díjként, most ez sávos rendszerre áll át, és maximum 6 százalékra növekszik. Indokolt is lenne a multinacionális hálózatokat jobban terhelni, bevonni őket a közteherviselésbe, de a kormányzat valami egészen amatőr módozatokat talál ehhez, hiszen továbbra is lehetővé teszi azt, hogy az érintett hálózatok kivigyék, kiszivattyúzzák a nyereségüket, a tőkéjüket az országból, tehát megkerüljék a közteherviselést, ne adózzanak Magyarországon.
(11.20)
Most bejött ugyan egy kormánypárti törvényjavaslat, amely arról szól, hogy ha veszteség mutatkozik ezeknél a társaságoknál, akkor bezárhatóak lennének az üzemegységei, vagy ha nem is bezárhatók, de mondjuk, élelmiszert nem árusíthatna egy-két élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó nagyáruház, de azt látnunk kell, hogy önmagában ez még egy háttéralkut tesz csak lehetővé a kormányzat és az érintett megavállalkozások között, hogy hozzátok ki egy kicsit nyereségesre, fizessetek be valamit, akkor a költségvetés bevételi oldala is jobban jár, a kormányzat is megnyugszik, és nem is kell bezárni az üzemegységeket.
Ahelyett, hogy megfognák ezt a több ezer milliárdos, Magyarországról kiáramló hatalmas tőkeállományt, bevonnák a közteherviselésbe, ilyen amatőr módozatokkal próbálnak fellépni, miközben a nagyon fontos piacfelügyeleti tevékenységtől elvonják azt a forrást, ami teljesen indokoltan volt eddig a Nébihnél. És el kell hogy mondjuk azt is, hogy mivel ebből is nagyjából 30-40 milliárd forintnyi költségvetési díjbevétel folyhat be a piaci várakozások szerint, megint csak ott tartunk, hogy a kormányzat valamiért erőltetetten, mindenféle logikával szemben próbálja tuningolni a költségvetés bevételi oldalát, próbál mindenhonnan bevételi forrásokhoz jutni. A letelepedési államkötvénynek az áremeléséből is egy hatalmas mértékű várakozásuk van, miközben nem árucikkről beszélünk, hanem magyar állampolgárságról és letelepedési engedélyről.
Érdemes tehát megfejteni, hogy milyen veszélyek vannak a költségvetésben, mitől fél és retteg a kormányzat ennyire, mert látszik, hogy pánikszerűen próbál a bevételi oldalon olyan lépéseket foganatosítani, amelyek értelmében ha csak pár tíz milliárdonként is, de valamivel följebb tudja tornázni az eredményeket. Kiesett, ugye, az úgynevezett internetadóbevétellel kapcsolatos várakozások tömege, itt 25 milliárd volt az átlagos piaci becslés, volt, aki többre, volt, aki kevesebbre becsülte azt, amennyi befolyhat, ez kiesett. Érdekes módon az e-útdíjból várt 40 milliárd forintos bevételnövekedést sem nagyon részletezte a kormányzat. Ahogy az sajtójelentésekben is elhangzott, tehát itt is olyan bevételi várakozásról van szó, ami mögött sem a forrást, sem a folyamatot nem látjuk, talán még a kormányzat sem.
A legdurvább viszont valóban az áfabevételekkel kapcsolatos bevételi várakozásokat illető bizonytalanság, hiszen itt 160 milliárdos pluszt tervezett be a kormányzat ezen a soron, és egész egyszerűen láthatatlan, hogy honnan, milyen forrásból, kiket terhelve. Hogy kiket terhelne ez a 160 milliárd, azt tudjuk, hiszen mindig a fogyasztókon, vásárlókon, ügyfeleken csapódik le ez a teher, de egészen elképesztő, hogy ilyen számok egyébként idekerülnek, és nemhogy az indoklás hiányzik mögülük, de az elképzelés is.
Látható, hogy a kafetériaügyekben történt úgynevezett kormányzati visszatáncolás is mintegy 30 milliárddal megrövidíti az önök eredeti várakozásait, és az látható, mintha most ezeket akarnák pótolni az előttünk fekvő, 112 törvényt módosító és egyébként nagyon komoly beavatkozásokat tartalmazó csomag által. És itt is láthatjuk, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti díj amúgy jogos emelése, csak nem ilyen formában, hanem tisztességesen, behajtható módon történő emelése és a dohányipari cégek további terhelése, ami ellen azért szintén komoly kifogásokat én itt nem akarok felhozni, mind-mind olyan lépések, amelyek megpróbálják ezeket a veszélyeket, kieséseket kompenzálni.
De azt látni, hogy a magánnyugdíjpénztári vagyon kezelésének vagy maradékának bevonásával, tehát ezzel a 200 milliárd forintnyi vagyon csodafegyverként történő kezelésével itt bármit megoldhat ez a kormányzat, az teljes és totális tévedés. Hiszen látható, hogy a nyugdíjrendszer ettől nemcsak hogy nem lesz kiszámíthatóbb, időskori biztonságról nem beszélhetünk, ehhez két dolgot kéne tenniük. Először is a valódi egyéni nyugdíjszámlák rendszeren való keresztülvezetésével végre láttatni és láttathatni kéne azt, hogy egy magyar ember a járulékfizetéseit követően mire jogosult, hol tart az élete derekán, és egyáltalán az időskori éveire mire számíthat.
Mi a valóság ezzel szemben? A magyar férfiak egynegyede átlagosan - és nem csak regionális átlagot mondok, országosat is mondhatok - sajnálatos módon elhalálozik, mielőtt igénybe vehetné a nyugellátást, és aztán, hogyha Magyarország leginkább… (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.) Így van! Ha Magyarország leginkább elmaradott régióit nézzük, és lehet rám integetni, de nem rám integet, hanem azokra, akik érintettek, az Európai Unió húsz leginkább elmaradott régiója közül négy Magyarországon található, képviselőtársaim. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ne velem vitatkozzanak, cáfoljanak meg! Négy régió a legelmaradottabb uniós régiók közül itt van Magyarországon. Ezekben a régiókban a magyar emberek és magyar férfiemberek többsége átlagosan öt-hat évig van életben a nyugdíjra történő jogosultsága után, aztán elhalálozik, tehát nem tudja az időskori biztonságot élvezni és igénybe venni.
Ezzel szemben önök az egyéni nyugdíjszámla biztosításának kikerülése mentén egy olyan nyugdíjrendszert tartanak fenn, ahonnan az egyik láb, a járulékfizetők és a bevételi oldal lába folyamatosan hiányzik, egyre kevésbé érhető el, egyre kevesebb a járulékfizető, nem reagálnak érdemben arra, hogy a kivándorlási kedvet hogy kívánják lassítani, csökkenteni, pedig így lehetne a járulékfizetőket itthon tartani, nem hoznak létre állami, átfogó bérlakásépítési és otthonteremtési programot, hogy a fiatalokat könnyebben itthon tudják tartani, és nem foganatosítanak olyan eszközöket, ami által ez a nyugdíjrendszer kiszámítható lenne.
Még egyszer mondom: nem 10-15 év múlva következik be az összeomlás, hanem sokkal hamarabb, mert a kivándorlás elképesztő súlya hamarabbra hozza a járulékfizetők hiányának a mutatkozását. És az összeomlás alatt ne azt értsék, hogy nem lesz állami nyugdíj, dehogynem lesz, a felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszer klasszikus értelemben nem tud összeomlani, csak el tud jutni egy olyan helyzetbe, hogy mondjuk, 70 éves korra, 70 évre emelik önök a nyugdíjkorhatárt, és adott esetben 100-200 eurós kiutalásokat foganatosítanak, annak arányában, amennyi a bevételi oldalon jelentkezik. Tehát itt igazából nincsen alsó határ, nem is szavatolja a kormányzat azt, hogy legyen egy, legalább az alapvető megélhetéshez szükséges alsó határ kikötve, amit minden nyugdíjas meg kell hogy kapjon.
Tehát ezen hosszú távú veszélyeket a rendszerből nem iktatják ki, miközben azzal kábítják a közvéleményt, hogy azért van szükség a magánnyugdíjpénztárakat illető lépésekre, mert itt magyar emberek időskori biztonságát kell szavatolni. Hát valóban kell, csak nem ilyen módon, egész pontosan olyan módon kellene, hogy egy hosszú távú, kiszámítható és gyarapodó rendszerben minden honfitársunk időskori biztonságát a magyar nemzetgazdaság, a mindenkori magyar kormányzat külső folyamatoktól függetlenül is garantálni legyen képes. Ennek most még jelét sem látjuk.
Nagyon reméljük, hogy sikerült legalább egy-két gondolatot felébreszteni önökben azt illetőn, hogy ne csak tüneti kezeléseket foganatosítsanak, hanem rendszerben, nem kéthetente módosítva tegyék már kiszámíthatóvá a magyar polgárok életét, mert azért mennek el nagyon sokan Magyarországról, mert ezt a kiszámíthatatlanságot nem tudják elviselni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
