DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Jakab István és Győrffy Balázs országgyűlési képviselők T/2088. irományszámon törvényjavaslatot terjesztettek be az Országgyűlés elé a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara működésével összefüggő egyes agrártárgyú törvények módosításáról.
A törvényjavaslat tervezetét a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara előzetesen véleményezésre megküldte az Igazságügyi Minisztériumnak és a Földművelésügyi Minisztériumnak, azonban, ahogy a képviselő úr jelezte is, az általunk adott észrevételek nem kerültek a benyújtott szövegen átvezetésre. A törvényjavaslatnak ebben a formában történő elfogadása a kormány által nem támogatható.
(20.20)
A törvényjavaslat elsősorban a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény módosítását érinti, de ezen felül még további törvények esetében fogalmaz meg módosítási javaslatokat.
A törvényjavaslat indoklása szerint az agrárkamarai rendszer működését érintő módosítások elsődleges indoka az, hogy az első teljes évet átfogó tagdíjbevallási időszak tapasztalatai megmutatták, hogy az agrárgazdaság területén működő mintegy 370 ezres kamarai tagság összetétele, struktúrája, jogi státusa szerteágazó képet mutat. Annak érdekében, hogy a kamarai tagsággal kapcsolatos nyilvántartási feladatokat a kamara megfelelően el tudja látni, szükséges az adatszolgáltatási rendre vonatkozó szabályok pontosítása. Az agrárkamara ezen adatbázis alapján tud szükség szerint megfelelő gazdaságszerkezeti információkkal szolgálni a jogalkotók, a döntéshozók felé.
Az agrártámogatási eljárási rendszerre vonatkozó új rendelkezés a tagállami és a közösségi pénzügyi érdekek sérelmét nem veszélyeztető eljárási könnyítéseket tartalmaz.
A szakképzési rendszerre vonatkozó módosítás megteremti annak az anyagi alapját, hogy a gazdasági kamarák, így az agrárkamara a vállalkozói érdekek figyelembevétele mellett tudja magasabb színvonalra emelni az ezen a területen folytatott tevékenységét.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a törvény alapján átmeneti jelleggel látja el a helyi földbizottságok feladatait. A földforgalomra vonatkozó szabályok javasolt kiegészítése adatvédelmi célokat szolgál.
A Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamarában a törvény erejénél fogva tagságra kötelezettek köre vonatkozásában a földművesek gazdaként való kezelése problémát vet fel abban az esetben, ha a földműves státusnak való megfelelés a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 5. § 7. pont b) alpontja alapján történik. Ebben az esetben az adott személy a legalább 25 százalékban tulajdonában álló mezőgazdasági termelőszövetkezetben végzett tevékenysége alapján kerül földművesként elismerésre, az agrárgazdasági tevékenységet a mezőgazdasági termelőszövetkezet végzi, a földműves ezen keresztül termel, a gyakorlatban bérbe adja földjét a saját cégének.
A Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény tervezett módosításával azonban kettős tagság jönne létre, hiszen a törvény erejénél fogva a földműves is és a legalább 25 százalékban tulajdonában álló mezőgazdasági termelőszövetkezet is tagságra kötelezett lenne, holott agrárgazdasági tevékenységet csak a mezőgazdasági termelőszövetkezet végez. Ez mindenképpen kerülendő, hiszen ezáltal gyakorlatilag a földtulajdonosokat kényszerítenénk NAK-tagságra. Emellett problémát jelent, ha valaki a mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettségekről szóló 504/2013. kormányrendeletben felsorolt szakképzettségek valamelyikével rendelkezve kéri a földműves-nyilvántartásba való felvételét, de még nem kívánja föld tulajdoni vagy használati jogosultságát megszerezni. Ez esetben az érintett nem folytat agrárgazdasági tevékenységet, mégis kamarai taggá válik.
Az ügyfélnek a törvényjavaslat 9. § (2) bekezdése szerinti fizetési kötelezettsége nem áll fenn a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó eljárásokban, hiszen ez esetben az államháztartásról szóló törvényt, valamint az illetékekről szóló törvényt kell alkalmazni.
A NAK-törvénynek a törvényjavaslat szerint tervezett 12. § (3a) bekezdése ellentétben áll a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 29. §-ában foglaltakkal, mely szerint fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét megállapítani kizárólag törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletben lehet, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik. Továbbá igazgatási szolgáltatási díjat, pótdíjat törvényi vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet felhatalmazása alapján a miniszter az adópolitikáért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben állapíthat meg.
Nem értelmezhető nyelvtanilag az a mondat, hogy „Az agrárkamara jogszabály vagy külön megállapodás alapján közfeladatait a kormány által kijelölt szervvel kötött közfeladatellátási megállapodás alapján látja el.” Másrészt, ha jogszabály a kamara részére közfeladatot állapít meg, akkor azt a jogszabály erejénél fogva látja el, nem pedig a megállapodás alapján. Ugyanakkor a rendelkezésben nem jogszabályról, hanem törvényről kellene szólni, mert ez van összhangban a köztestületekre vonatkozó azon általános szabállyal, hogy a köztestület részére kötelező feladatot csak törvény állapíthat meg: az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény 8/A. § (3) bekezdése. Ez nem vonatkozik a közigazgatási hatósági ügyekre, amelyeket a speciális szabályok alapján törvény vagy kormányrendelet is megállapíthat a kamara részére a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 12. § (3) e) pontja szerint.
A törvényjavaslat 10. és 13. §-a szerinti rendelkezés nem törvényhozási tárgykör, az, hatáskör telepítéséről lévén szó, kormányrendeleti szinten szabályozható csak. A NAK-törvény 15/A. §-ának módosítása helyett annak hatályon kívül helyezése szükséges, figyelemmel a rendelkezés Alaptörvénybe való ütközésére.
A törvényjavaslat 20. §-a szerinti, a NAK-törvény 41. § (2) bekezdését érintő rendelkezésben foglalt adó- és illetékmentességeket a vonatkozó törvényekben kell előírni, ellenkező esetben a jogrendszer koherenciája sérül. Az illetékekről szóló törvény alóli mentesség körében a bevételek mentesítése nem értelmezhető, nem a bevétel az illetékfizetés alapja. A környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó megfogalmazás nem jó, hiszen nem tudható, hogy az adott termékdíjköteles terméket végül a NAK fogja-e megvásárolni, különösen pedig az, hogy azokat az alaptevékenysége céljából fogja-e felhasználni. A környezetvédelmi termékdíj megfizetésére az első belföldi forgalomba hozó a kötelezett. Nem világos az sem, hogy milyen megfontolásból kellene a NAK-ot mentesíteni ezen közteherrel való érintettség alól, amikor ilyenben az államigazgatási szervek, minisztériumok sem részesülnek.
A törvényjavaslat 19., illetve 22. §-a szerinti, a NAK-törvény 37. § (1), illetve 43. § (1) bekezdését érintő módosítás nem tér el a NAK-törvény hatályos szövegétől.
A NAK-törvény 44. § (6) bekezdése vonatkozásában a rendelkezést ki kell egészíteni az általános határozatok felülvizsgálata esetére is meghatározott garanciális szabályokkal, így egyrészt szabályozni kellene, hogy a belső jogorvoslati fórumnak hány napon belül kell döntést hoznia, valamint azt is ki kellene mondani, hogy nemcsak a döntés közlésétől, hanem a döntésre nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított határidőn belül is pert lehet indítani.
Továbbá nem téves fizetési kötelezettség megállapításáról kell szólni, hanem, egyezően az általános szabályokkal, arról, hogy a fizetési kötelezettséget megállapító határozat a NAK-törvény rendelkezéseibe, más jogszabályba, az alapszabályba vagy más önkormányzati szabályzatba ütközik. A rendelkezés szerint ebben az esetben a NAK-törvény 44. § (1)-(5) bekezdését nem kell alkalmazni. Ugyanakkor feltehetőleg a (4) bekezdés második mondatát és az (5) bekezdést is értelemszerűen alkalmazni kellene.
A törvényjavaslat 24. §-ával a NAK-törvény átmeneti rendelkezései közzé beiktatandó 57. §-nak nincs értelme, mivel az a NAK-törvény egyetlen rendelkezéséhez sem kapcsolódik, és az indoklás alapján sem világos, hogy miért van rá szükség, mi annak a normatív tartalma.
A törvényjavaslat 25. §-ával beiktatásra kerülő NAK-törvény 58. §-a egyetlen átmeneti rendelkezést tartalmaz. Ugyanakkor a NAK-törvény 11. § (1) bekezdésének módosítása kapcsán, tagdíjfizetés alóli kedvezmények megállapítása, nem szükséges átmeneti rendelkezés megalkotása. Másrészt a kamarai tagok törvényjavaslat szerinti körének bővítése már a hatálybalépésekor az új kategóriákba tartozó személyek tekintetében megfelelő átmeneti rendelkezést igényel.
A törvényjavaslat 27. §-a vonatkozásában, amely a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény 41. §-át új (9) bekezdéssel egészíti ki, fontos hangsúlyozni, hogy az elérni kívánt cél ismeretében adott esetben pontosabb, célravezetőbb megoldásokat is fel kellene vázolni, amelyek nem bontják meg a hosszú ideje változatlanul működő, bírói gyakorlattal is alátámasztott eljárásrend kialakult rendszerét.
Nem értelmezhető az „e törvényben foglaltaktól eltérően” kitétel, hiszen ugyanezen törvény részét képezi ez a rendelkezés is, és egyazon jogszabályon belül ugyanazon tárgyban több, logikailag összefüggő, de egymással ellentétes rendelkezést keletkeztet, ezért a módosítás jogalkalmazói szempontból végrehajthatatlan.
(20.30)
A jelenleg hatályos törvényi szabályozás alapján van lehetőség hiánypótlásra, annak lehetőségét csak az adott intézkedésre vonatkozó jogszabály zárhatja ki akár mindenre kiterjedően, akár bizonyos iratok, adatok pótlásának vonatkozásában, tehát a hiánypótlás engedése, kizárása jelenleg is jogalkotói hatáskörbe tartozik. A kizárást indokolhatja a rendelkezésre álló források korlátozottsága, a kifizetésre nyitva álló, uniós jogszabályban rögzített határidő. Azonban a tervezett generális megengedő szabályozás nem illik bele a jelenlegi szabályozási struktúrába.
Ha az ügyfél az EMVA-jogcímrendeletek útján a műveletek megvalósítására, a kifizetési kérelem benyújtására, meghatározott teljesítési mérték elérésére előírt határidőket nem tartja be, akkor hiába kéri az MVH egy esetleges hiánypótlásban az adott dokumentumot, több dokumentum esetében - például építési engedélyezési eljárás megindítása vagy használatbavételi engedély iráni kérelem - az ügyfél nem tudja módosítani az eljárások megindításának dátumát, azaz a már be nem tartott határidőt nem tudja utólag megtartottként igazolni. Egy nem határidőben megindított eljárás és az erről szóló dokumentum ugyanis a hiánypótlás ellenére sem lesz elfogadható.
Az aláírás hiánya érdemi vizsgálat nélküli elutasítást eredményez, mivel az aláírás nélküli kérelem érvénytelen. Az aláírás papír alapon ugyanúgy az ügyfél azonosítását szolgálja, mint az ügyfélkapu elektronikus úton.
Nem világos a mentesítő rendelkezés alóli kivételként megjelenő, uniós jogszabályokra való utalás, hiszen az uniós jogszabályokban rögzített benyújtási határnapnak vagy határidőnek nincs feltétlenül köze ahhoz, hogy van-e lehetőség a hiányok pótlására, erről a kérdésről - csakúgy, mint a hazai szabályozásban - az uniós szabályok sokféleképpen rendelkeznek.
A törvényjavaslat 29. §-a által módosításra kerülő szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény szövegében nem értelmezhető az, hogy „az alaprész kiadási előirányzatának legalább 15 százaléka felhasználható”, ugyanis a legalább szó kötelezettséghez, míg a felhasználhatóság megengedő szabályhoz kapcsolható, de a kettő együtt nem ad értelmezhető normatív rendelkezést. A rendelkezéssel kapcsolatban az is tisztázandó, hogy a két kamara közötti összegfelosztás kinek a feladata.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Látható, hogy van egyeztetnivalónk a kormány és a kamara között. Jelentem, hogy ez az egyeztetés folyik, és nagyon remélem, mire a törvény a végső elfogadási fázisába kerül, addigra minden görbe út kiegyenesedik, és megszületik az a megállapodás, amellyel a kormány majd támogathatja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
