DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülnék, ha a Duna TV most is kiemelt érdeklődést mutatna a téma iránt, de találják ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy mégis mi megy a Duna Televízión most, hogy mi erről a jelenségről vitatkozunk, ami véleményem szerint, és talán ebben van némi összhang itt a Házban, Magyarország jövőjét tartósan befolyásolja úgy társadalmilag, mind gazdaságilag. Én megnéztem. 9 órakor kezdődött a mai vitanap. Egy ismeretterjesztő sorozattal kezdte a Duna Televízió, az a címe, hogy Magyar elsők. Folytatta ezt egy másik sorozattal: Család csak egy van. 10 óra 15-kor váltottunk Don Matteóra, most pedig éppen a Rex felügyelő megy.
Én azt gondolom, hogy a közszolgálati televízió esetén, amennyiben egy olyan kérdésről van szó, ami Magyarország jövőjét ilyen mértékben befolyásolja, akkor annak lenne a helye, hogy ezt a vitanapot közvetítse és nem Rex felügyelőt és Don Matteót. Azt remélem, hogy a hamarosan kezdődő híradóban pár szóban azért megemlékeznek arról, hogy ma az Országgyűlés egy vitanapot rendezett az elvándorlásról, az okokról, a következményekről és a lehetséges megoldásokról.
Most rátérek arra, hogy önöket itt hallgatva milyen benyomásom van a Fidesz hozzáállásáról. Nagyjából azt látom, hogy önök szerint hibás itt minden és mindenki, hibás az elmúlt 25 év, hibás a világválság, hibás a sajtó, mert rosszul értelmez, a statisztikák se megfelelőek, mindenki hibás a jelenséggel kapcsolatban, csak a kormánynak nincs önök szerint felelőssége.
Azért álljunk meg egy pillanatra ezzel kapcsolatban! Mert bár most nincs itt a miniszterelnök úr, amit őszintén sajnálok, hogy egy ilyen témánál nem teszi tiszteletét a parlamentben, de azért szerencsére kapott egy azonnali kérdést ezzel kapcsolatban, én kérdeztem miniszterelnök urat arról, hogy mégis hány százezer fiatalnak kell elhagyni az országot, mire a magyar kormány észbe kap és azt mondja, hogy ezekre a fiatalokra itthon van szükség és itthon van a helyük. Orbán Viktor egy nagyon előkelő visszacsapással nagyjából arra hegyezte ki a hangsúlyt, hogy itt Cameronnal pendülnék egy húron, ami egyébként totálisan nem igaz, ezért visszatámadott, és így eltolta magától az egész ügyet.
Mit mondott miniszterelnök úr? És ezt figyeljék, mert ez a Fidesz gondolkodása. Elkezdett évente 2 milliárd euróról beszélni. Arról a 2 milliárd euróról beszélt Magyarország miniszterelnöke, amit azok az emberek, akik elmennek külföldre és ott megkeresnek pénzt, hazaküldenek Magyarországra. Tudjuk, miniszterelnök úr egyáltalán nem utálja a gazdagokat, sőt biztatja a szegényeket, hogy utánozzák a gazdagokat. De mégis, mit gondol vajon Magyarország miniszterelnöke arról, nem lenne-e jobb, ha ezt az évi 2 milliárd eurót itthon állítanánk elő, ha már csak így pénzről kell beszélni ezen a téren.
De, tudja, én nem csak a pénzt látom. Én látom az embert is, látom azt a nagymamát, aki az én vállamon sír azért, mert az unokája nincs otthon, mert nem arra készült öregkorára, hogy utána se a lánya, se az unokája, senki ne legyen körülötte. Hazajön pár hétre. Ezek az emberek ezt várják. Nem erre készültek. Egy unokák nélküli országot akarnak?
És ezt nagyon komolyan kérdezem önöktől, mert én tudok beszélni úgy is, hogy igen, Magyarország hosszú távú jövőjét, gazdaságát, társadalmát alapvetően befolyásolja az, hogy mi lesz, milyen döntéseket hozunk. Tudok arról beszélni, hogy mi lesz Magyarország versenyképességével. Tudunk mindenről beszélni. De mégis, Magyarország miniszterelnöke egy ilyen helyzetben csak 2 milliárd eurót lát? Erre vagyunk képesek? Mert akkor viszont megértem, hogy önök miért nem írták alá ezt a vitanap-kezdeményezést, mert önöknek igazából nem emberekre van szükségük, hanem 2 milliárd euróra. Szeretném arra is ráirányítani a figyelmet, elhangzott Földi László képviselőtársamtól egy olyan szó, hogy szerinte itt nem valós problémáról van szó, egy csomó ember csak rávágja, hogy el akar menni külföldre.
Nézzük akkor a számokat! Jelenleg a 25 évesnél fiatalabb fiatalok közül minden ötödiknek nincs munkája. Kimegyünk az utcára, jön velünk szembe öt, abból látjuk, hogy mi a helyzet. Nem dolgoznak és nem tanulnak százból tizenöten. Tehát ha van száz fiatal, abból tizenötnek se munkájuk nincs, se nem tanulnak. Ha arról beszélek, hogy mi történik itt a 25-29 éves korosztályban, ott már 25 százalék. Tehát minden negyedik kallódik, ezt a kifejezést kell hogy használjam, nincs perspektívája. Önök mit csinálnának egy ilyen helyzetben? Kérdezzék meg magukat!
Van egyébként megoldás, ez a szomorú, és nem csak itthon van megoldás, mert egyébként arról is fogok beszélni, hogy mit lehetne tenni, de ott van az ifjúsági garanciaprogram, ezt kifejezetten az Unió arra dolgozta ki, tekintve, hogy egy Unióban is ismert problémáról van szó, egyébként pont az európai zöldek kezdeményezése volt, próbáljunk meg itt a Közösségen belül lépni ennek érdekében. Magyarországon erre kiemelt hangsúlyt kell helyezni. Mit csinál a magyar kormány? Húzza az időt.
Én már jó ideje levelezgetek meg beszélgetek Czomba államtitkár úrtól kezdve sok mindenkivel arról, hogy mi a helyzet az ifjúsági garanciaprogrammal. Szerintem most már ott kellene tartani, és bármit fognak önök mondani, én továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy most már ott kellene tartanunk, hogy ez a program működik. Erre meglenne a lehetőség, csak erre nem adtak pénzt. Mondják ezt önök, az a kormány, amely a jövő évi költségvetésben 150 milliárd forintot eltapsolna mindenféle fölösleges dologra. Azt mondják, hogy az ifjúsági garanciaprogram elmegy a pénzen. Egyébként ugyanezt gondolják a családon belüli erőszak áldozatait védő és a helyzetet megelőző isztambuli egyezményről is. Önök ilyen helyzetekben arra hivatkoznak, hogy nincs pénz. Értsék meg, amióta önök ezt a költségvetést letették az asztalra, önöknek nincs erkölcsi alapja, hogy pénzhiányra hivatkozzanak.
Ez az ifjúsági garanciaprogram négy hónapon belül a 25 évesnél fiatalabb magyar embereknek valamit garantálna, vagy munkát, vagy képzést, vagy vállalkozni tudnának. Önök mit csinálnak ezzel a programmal? Húzzák az időt. Én értem, hogy önök egyeztetnek jobbra-balra, nem tudom pontosan, hogy mikor lesz ebből valami, de értsék meg, ez az egyik kiút ebből a helyzetből, hogy bevezetik végre az ifjúsági garanciaprogramot.
A másik, ami fontos lenne, és ami 25 év válsága, én ebben teljesen egyetértek azzal, aki így gondolja, hogy nem volt ebben az országban egy koncepció arról, hogy mégis a lakáshelyzettel mit csinálunk. Egy olyan országban élünk, ahol körülbelül 400 ezer lakás üresen áll, és még egyik kormánynak sem volt arra se fantáziája, nem tudom, se… - azt nem mondom, hogy lehetősége, lehetősége lett volna, nem volt egyszerűen fantáziája meg tettrekészsége, hogy ezen változtasson. Gyakorlatilag tízből egy lakásban nem lakik senki.
Mi azt mondjuk, hogy itt egy radikális váltásra van szükség, egy innovatív állami, önkormányzati beavatkozásra, és olyan embereken kell segíteni, akinek nincs önereje, hogy tudjon vásárolni lakást, olyan, aki a piaci albérletet nem tudja megfizetni, és aki kiszorul az önkormányzati bérlakásprogramból. Azért az önkormányzatoknak nyilván van felelőssége, nagyon szűk egyébként a mozgástere és még szűkebbek a forrásai. De tényleg úgy gondolják önök, hogy teljesen az önkormányzatokra lehet ezt az egész kérdést hagyni? Én nem úgy gondolom.
Azt gondolom, hogy konzultálniuk kellene azokkal a mértékadó civil szakmai szervezetekkel, amelyek letettek egy koncepciót, csak meg kellene csinálniuk, és abban a helyzetben, ha ez sikerülne, akkor tízezer család lakhatását lehetne ilyen módon kapásból garantálni. Azt se mondhatják, ha úgymond tanácstalanok, hogy nincs kivel konzultálni. Egyrészt ott vannak a szakértő civilek, másrészt egy csomó EU-s országban ez működik. Tehát más országok nem nézték tétlenül ezt a helyzetet, kidolgozták ezt a programot.
Egyébként a Lehet Más a Politika is kidolgozta, a választási programunkban benne is volt. Mi azt gondoljuk, hogy itt egy radikális átalakításra van szükség, és mi leginkább a családosoknak és a fiataloknak biztosítanánk elsőbbséget egy ilyen területen, mert tarthatatlan az a helyzet, hogy édesanyák négy gyerekkel lakásról lakásra mennek, és nem tudnak egy állandó bejelentett lakcímet garantálni a gyermeküknek. Tarthatatlan az, hogy fiatalok százezrei mennek el külföldre azért, mert itthon nincs munkájuk, nem kapnak oktatást, nincs lakásuk, nincsenek kilátásaik.
Úgyhogy legyenek kedvesek, gondolják végig azt, amiket itt elmondtam a közszolgálati televízió érdeklődésétől elkezdve odáig, hogy az ifjúsági garanciaprogramot be kellene vezetni és működtetni kellene, és arra is koncentráljanak, hogy a lakáshelyzet ilyen megoldatlanul nem maradhat. Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
