FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Földi László képviselő úr azzal fejezte be, hogy bízik abban, hogy a közvetítést figyelemmel kísérők majd az önök felszólalása alapján bizakodva tekintenek a jövőbe. Hát, én az önök helyében inkább abban reménykednék, hogy nem nézik ezek a külföldön lévő fiatalok a közvetítést, mert amilyen szinten önök elrugaszkodtak a realitásoktól, az szerintem elég kiábrándító, és erre szeretnék a felszólalásomban is rámutatni.
A vita kezdeményezőjeként ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy itt többen utaltak önök közül arra, hogy mennyire is örülnek, hogy erről a témáról lehet vitatkozni, és lehet egyáltalán beszélni a Házban. Hát, önök megtehették volna az ebbéli szándékuk kifejezését azzal is, hogy aláírják a vitanapra irányuló kezdeményezésünket. Önök ugye, nem tették ezt meg, pedig én megkerestem önöket, a Házbizottságon is bejelentettem ezt a kezdeményesünket, napirend előtti felszólalásomban is elmondtam, önöknél is ott volt az aláírásgyűjtő ív. Önök nem tették ezt meg, kérem ezért, hogy egy picit azért itt árnyalják ezen kijelentésüket, vagy pedig, ha tényleg így gondolják, akkor legalább egy kis önkritikát gyakoroljanak, hogy miért is nem írták alá ezt a kezdeményezést.
Hargitai képviselőtársam felvetette a vita értelmét, hogy mi is az értelme ennek a mai vitának. Én is úgy gondolom, hogy kell néhány közös pontot találni, néhány alapvetést, ami alapján el tudunk indulni, és ekkor lesz igazán értelme a mai vitának. Milyen alaptézisekre is gondolok? Az egyik: nagyon fontos lenne, hogy végre leszögezzük, hogy igenis létezik a probléma és súlyos a probléma. Úgy gondolom, az ellenzéki pártok vagy a tévénézők többsége ezt nem vitatja, ugyanakkor az önök előző hozzászólásaiból és a korábbi hozzászólásaikból, amikor erről beszélgettünk itt a parlamentben, mindig vitatható volt, hogy önök egyáltalán elismerik-e ennek a vitának a tényét. Utaltunk már rá, itt hallhattunk olyan magyarázatokat, hogy kalandvágyról van szó, vagy éppen olyanról is hallhattunk itt az államtitkári bevezetőben, aki az elvándorlás kapcsán a cserediákprogramokról beszélt, és az oktatás miatt külföldre távozó, fél évre, egy évre ott tartózkodó magyar fiatalokról beszélt. Ugye, nem erről a kérdésről szól ez a vitanap?
Mi azokról beszélünk, akik nem önkéntesen, hanem kényszerből, sajnos gazdasági kényszerből mennek külföldre, munkavállalás szempontjából, szociális helyzetük miatt, és az az igazság, hogy az elvándoroltak többsége ebbe a kategóriába tartozik. Csak emlékeztetném önöket a KSH-nak azon felmérésére, miszerint a külföldön lévő magyarok 84 százaléka munkavállalás céljából ment külföldre, ment az adott országba. Tehát itt nem arról a problémáról van szó - és ez nem is probléma, valahol örömteli -, ha valakik más országban töltenek oktatás miatt fél évet vagy egy évet, és tapasztalatokat szerezve, nyelvet tanulva hazajönnek.
Hallottunk arról is - és ez is még az alaptézishez tartozik, amit önök cáfolnak, hogy létezik és súlyos ez a probléma -, hogy nem lehet pontosan megmondani, hogy mennyien is mentek el, bár ebben is azért ellentmondásokat hallhattunk. Valaki itt konkrét KSH-adatokra hivatkozott, utána a következő kormánypárti képviselő pedig azzal kezdte a felszólalását, hogy nem is probléma, mert nem tudjuk a pontos számot. Ettől függetlenül ez egy súlyos probléma, és attól, hogy nem tudunk pontos számot, merthogy ez egy olyan jelenség, amit nem lehet pontos számokkal leírni, ez még egy nagyon súlyos helyzet.
Azzal is védekeztek, hogy más országokban akár még nagyobb, mint nálunk az elvándorlási hajlam, más országokban ez nagyobb. Az az igazság, megmondom őszintén, hogy mindaddig ez a statisztika - ha ez valóban így van - engem nem érdekel, amíg Magyarországon van olyan fiatal, aki az önök és az előző kormányok működése, tevékenysége miatt ment külföldre. Attól, hogy más országokban is létezik ez a jelenség, még nem tekinthetjük úgy, hogy akkor nem kell nekünk ezzel foglalkozni. Igenis, nálunk is vannak olyan fiatalok, akik az önök konkrét tevékenysége, elmúlt négy és fél éves tevékenysége és a 2010 előtti kormány tevékenysége miatt kényszerült külföldre. Ilyen értelemben az nem lehet ellenérv, hogy más országokban is létezik ez a jelenség, nekünk meg kell ezt oldani ettől függetlenül.
Az első alaptézis, amit tehát szeretnék, hogy önök is elismerjenek, hogy igenis létezik a probléma és súlyos a probléma.
(11.40)
A második az önkritika gyakorlása. Igenis voltak olyan lépések az önök kormányzása alatt is - és mondom még egyszer, 2010 előtti kormányzásra is igaz ez -, ami arra késztetett fiatalokat, hogy inkább abban gondolkodjanak, vagy akár tevőlegesen is tegyenek annak érdekében, hogy más országokba menjenek. Önök se gondolhatják komolyan, hogy például az oktatásban lezajlott folyamatok nem ösztönöztek fiatalokat arra, hogy más országokba menjenek tanulni. Nekem van konkrétan olyan ismerősöm, aki annak hatására adta be egy külföldi egyetemre a jelentkezését, amikor önök be akarták vezetni 2011 telén a tandíjat, majd társadalmi nyomás hatására visszavonulót fújtak. De ő azt mondta, hogy ha ez így működik, hogy ő több éve tervez valamit, több éve elhatározott célja, hogy bizonyos szakra megy, majd pedig a felvételi jelentkezési határidő előtt két hónappal találják ki, hogy neki majd fizetni kell öt éven keresztül, akkor ő - ha ilyet megengedhet magának a kormány, és ilyet egyáltalán fel mer vetni - nem bízik ebben a kormányban, akkor inkább külföldre adja be a jelentkezését.
Ez egy konkrét példa, és sajnos nem egy személyről van szó, csak abban az évben 50 ezer fővel esett vissza a jelentkezések száma a felsőoktatási intézményekben, 142 ezerről kilencven-egynéhány ezerre. Nem mondom, hogy mindenki emiatt és mindenki közülük külföldre ment, de igenis sokan az önök meggondolatlan lépései miatt gondolták úgy akkor is, hogy akkor inkább külföldre adják be a jelentkezésüket. De általánosságban is elmondható, hogy az a jogi környezet, az a törvényhozásbeli mechanizmus, amit önök működtetnek, hogy egyik napról a másikra hoznak döntéseket, vagy tesznek olyan lépéseket, amely megszüntet munkahelyeket, vetnek ki új adókat, ez mind egy olyan bizonytalanságot áraszt, amely a fiatalokat és a kevésbé fiatalokat is a létbizonytalanság helyzetébe sodorja, és eléri azt, hogy inkább egy kiszámíthatóbb külföldi munkavállalásban kezdjenek el gondolkodni.
Általánosságban a fiatal korosztály kezelése is egy olyan jelenség, ami hozzájárul az elvándorlás mértékéhez és ahhoz, hogy ezeknek a fiataloknak a fele… - ugye, tudjuk nagyon jól a statisztikákból, hogy a fiataloknak közel fele gondolkodik külföldi munkavállalásban, és a fiatal korosztálynak az önök általi kezelése is hozzájárul ehhez a hatalmas arányhoz. Mire is gondolok itt? Arra gondolok, hogy önök a fiatalok problémáit egyáltalán nem kezelik a súlyának megfelelően. Hogy ennek mi az oka? Választási szempontból úgy gondolják, hogy úgyis kevésbé mennek el szavazni, kevésbé kell ezáltal velük foglalkozni. Vagy, hogy mi motiválja őket, azt nem tudom, de az biztos, hogy önök a fiatalok problémáit itt a parlamenten belül nem kezelik kiemelten, súlyának megfelelően. A második alaptézis tehát az, hogy igenis önöknek is önkritikát kell gyakorolni, és ennek megfelelően kell változtatni a helyzeten.
És a harmadik olyan dolog, amiben egyet kell értenünk, hogy lehet ezen a helyzeten változtatni, nem lehet hátradőlni és tényleg abba a nyugodt helyzetbe helyezkedni, hogy ez egy nemzetközi tendencia, minden országban ez van, és nincs is ezzel teendőnk. Ha önök továbbra is így állnak hozzá, akkor az tényleg nagyon súlyos helyzetet fog eredményezni Magyarországon.
Ha ezekben az alaptézisekben meg tudunk egyezni, akkor igenis van értelme ennek a vitának. És én bízom benne, hogy ha kommunikációs szinten önök ezeket sokszor nem is mondhatják ki, de legbelül érzik, és akár ennek a mai vitának köszönhetően is ennek megfelelően fognak cselekedni. Merthogy súlyos a helyzet. Ugye, sokan idéztek már statisztikai adatokat, én nem szeretném ezeket megismételni, inkább csak a tendenciákra hívnám fel a figyelmet. Utaltam már arra, hogy a fiatalság fele gondolkodik külföldi munkavállalásban, és növekvő tendenciáról beszélünk. Nagyon fontos ezt leszögezni, mert ez az önök munkájáról is kiállít egy bizonyítványt.
A másik nagyon fontos dolog - és ezt is felmérések bizonyítják -, hogy nem akarnak ezek a fiatalok hazajönni, nagyon kis részük gondolkodik abban, hogy igen, egy-két éven belül vagy rövid időn belül hazajön. Én értem, hogy önök ezt vizionálják, de a statisztikák nem ezt támasztják alá. És ez azért is egy súlyos bizonyítvány az önök munkájára, mert önök többször azt válaszolták az elvándorlás kapcsán feltett kérdéseinkre, hogy önök olyan országot szeretnének teremteni, azért dolgoznak, hogy ide haza akarjanak jönni ezek a fiatalok és kevésbé fiatalok. Na hát, úgy gondolom, hogy ez a statisztikai adat azért egy nagyon súlyos bizonyítványt állít ki az önök munkájáról, miszerint nem szeretnének az önök által vezetett országba hazajönni ezek a fiatalok.
Az is egy nagyon súlyos tendencia, hogy a legiskolázottabbak nagyobb arányban hagyják el Magyarországot, mint amilyen arányban itthon jelen vannak. Magyarországon mindösszesen a társadalom 18 százaléka diplomás, az elvándoroltak között pedig 32 százalék, ami értelemszerűen logikus is, hiszen azok mennek külföldre bátrabban, akik tudnak nyelveket beszélni, diplomájuk tükrében könnyebben kapnak munkát. Úgyhogy ez egy logikus dolog, de ugyanakkor Magyarország szempontjából nagyon veszélyes.
És beszéljünk arról is értelemszerűen, hiszen ez a vitanapnak talán a legfontosabb része, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezt a folyamatot első körben lassítsuk, megállítsuk, és esetleg visszájára is tudjuk fordítani, hogy a már elvándorolt magyarok haza tudjanak jönni. Az első dolog, ami ezen fiataloknak fontos lenne, az nem egy konkrét intézkedés, hanem általánosságban annak a reménynek a megadása, hogy itthon lehet jó. Mit is jelent ez a lehet jó? Tudnak olyan helyen tanulni, ahol szeretnének. Ugye, manapság ez is nagyon nagy probléma, hiába vannak államilag finanszírozott férőhelyek a felsőoktatási intézményekben, a fiataloknak egy nagyon nagy része ide nem jut be, és rákényszerül, mondjuk, a diákhitelre. Tehát nagyon fontos lenne, hogy tudjanak jól tanulni, legyen munkahelyük. Ugye, beszélt erről Vona Gábor vezérszónokunk is, a valódi munkahelyteremtés beindítása Magyarországon egy létfontosságú, alapvető dolog lenne. Legyen lakásuk, ez is nagyon sok fiatalnak probléma, egyszerűen manapság akár 30 éves koruk után is nagyon sokan a szüleikkel kényszerülnek élni, ami lehetne pozitív is a társadalmi, a családi összetartozás szempontjából, de azért tudjuk jól, hogy egy bizonyos életkor után alapvető fontosságú az önálló életkezdés egy külön lakásban. Nagyon sok fiatalnak ez sem adatik meg.
Mondhatnám, hogy a reményhez hitelesség kell, és ez a hitelesség önöknek már nincs meg. És várjunk egy új kormányra, várjunk arra, hogy majd ’18-ban remélhetőleg egy Jobbik-kormány megoldja ezt a problémát, de felelőtlenség lenne, mert itt nemhogy éveket nem szabad veszítenünk, hanem minden nap számít, mindennap újabb és újabb fiatalok gondolják azt, hogy inkább külföldön próbálnak szerencsét. Ezért én arra biztatom önöket, hogy akármennyire is ez a hitelességük már megkopott, tegyenek lépéseket, tegyenek olyan lépéseket, ami tényleg megadja a reményt a fiataloknak. És a reményt akkor lehet megadni, ha ezt egy átfogó cselekvési program fogja megvalósítani, olyannal, amely beindítja a bérlakásprogramot Magyarországon; olyan cselekvési tervvel, amely például az oktatásban a pénzkivonás helyett több pénz ráfordítását teszi lehetővé; megalkotják végre az ifjúsági törvényt; az ifjúsági garanciaprogramot nem késessel vezetik be, mint aminek most a tanúi lehetünk, hanem minél előbb; foglalkoznak a szakmai gyakorlatok problémájával, a diákmunkával, a diákmunkát körüllengő problémákkal, hogy a fiatalok érezzék, hogy fontos ez a generáció ennek az országnak, és meglegyen az a reményük, amely itthon tarthatja őket.
Én kérem önöket, hogy ilyen irányba gondolkodjanak, értsünk egyet az alapvetésekben, hogy létezik a probléma, önöknek is van ebben hibája és lehet mit tenni, és dolgozzanak ki egy olyan átfogó programot, amely tényleg megadhatja a reményt az itthon lévő fiataloknak. És ebben az átfogó programban értelemszerűen a Jobbik is partner, és örülnénk, ha végre önök is partnerként kezelnének minket, megfogadnák a javaslatainkat, az észrevételeinket, a programpontjainkat, és közösen tudnánk tenni azért, hogy ne ilyen szomorú jövő várjon Magyarországra, hanem tényleg, ezek a fiatalok itthon tudjanak maradni, az elvándoroltak pedig haza tudjanak jönni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
