PÓCS JÁNOS
PÓCS JÁNOS
PÓCS JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt képviselőtársaim, kérem, engedjék meg, hogy hozzászólásomat egy, véleményem szerint „Az elvándorlás okai és folyamata” című vitanaphoz illő idézettel kezdjem. Jókai Mór szerint „csak az tudja, hogy hová jutottunk, aki tudja, hogy honnan indultunk el”.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mára tudjuk, hogy odajutottunk, hogy az ellenzéki politikusok a parlamenti patkó szegletétől függetlenül és függetlenül attól, hogy az elmúlt évtizedekben ki kinek a szekerét tolta, Horn Gyuláét, Medgyessy Péterét, Kovács Lászlóét, Kunczéét, Gyurcsányét, Kókáét, Bajnaiét, Demszky Gáborét, azoknak ma mind egy a céljuk és egy az elvük: minél rosszabb Magyarországnak, minél rosszabb ennek a kormánynak, annál jobb az ellenzéki politikusoknak. (Moraj az ellenzéki padsorokból.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Teszi ezt egyébként a legalattomosabb és a legveszélyesebb módon Schiffer András képviselőtársunk, akit sajnálok, hogy most nincs benn a parlamentben. Ha akár ebben az ügyben, akár más kérdésben Schiffer András képviselőtársunkat hallgatjuk, akkor kicsit úgy érzi az ember, mint amikor egy drogprevenciót tartott az egyik szekta, és eljuttatták hozzám azokat az anyagokat, hogy hogyan is tiltakozott ez a szekta a drogprevenció ellen; elmondta, hogy ez egy rossz dolog és kiosztott olyan füzetet, amelyben minden egyes drognak a jellemző tulajdonságai és a pozitív hatásai fel voltak tüntetve. Schiffer András fantasztikus előadást tudott tartani a fiataloknak, a gyermekeknek, hogy milyen nagy számban vannak külföldön, milyen jó ott élni külföldön és talán csodálkozunk rajta, ha vannak, akik ezt el is hiszik és sokan elmennek.
Kedves képviselőtársaink, de nézzük, honnan indultunk el! Az EU-csatlakozáskor Kovács László azzal kampányolt, hogy hurrá, mehetnek a fiatalok Ausztriába cukrászdát nyitni és még mákos gubát is lehet enni. Most ők minősítik a külföldön munkát vállalókat. Bajnai offshore céget nyitott Cipruson, Simon Gábor Afrikában számlán százmilliókat tartott (Dr. Szél Bernadett: Nektek is van, ne aggódj!), és most önök kérik számon (Z. Kárpát Dániel: Öt éve kormányoztok! Arról beszélj!), ha valakinek csábító a külföldi munka, a külföldi életforma.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gyurcsány, az önök miniszterelnöke pályafutása csúcsán megüzente, hogy el lehet menni ebből az országból. Nemcsak a fiatalok mentek el, nemcsak a munkavállalók mentek el, elmentek a munkahelyteremtő cégek is, a vállalkozások, a gazdasági egységek mentek, és akkor ők Szlovákiában és Romániában nyitottak. Ma ezek a képviselők kérik tőlünk számon, hogy az általuk elkergetett munkavállalók, akik akkor regisztrálták magukat, azok most miért nincsenek itt, és miért az elvándorolt munkavállalók számát gyarapítják?!
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már a történelem, a választások igazolták, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormány ennek az országnak több kárt okozott, mint az 50 éves kommunizmus. Sajnálom, hogy Bangóné Borbély Ildikó is kiment a teremből. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Néhány képviselő elmondja a gyűlöletkeltő vezérszónoki beszédét, azután itt hagy csapot-papot. Értem (Felzúdulás az ellenzéki padsorokból. - Z. Kárpát Dániel: A kivándorlásról van szó!), csak megértem, amikor Bangóné Borbély Ildikó (Demeter Márta: Ne személyeskedj! - Apáti István közbeszól. - Z. Kárpát Dániel: Fejezd már be! - L. Simon László: Hallgassátok már végig!), amikor Bangóné Borbély Ildikó fel van háborodva a mostani kormány ellen. Persze, amikor ezek az intézkedések születtek (Z. Kárpát Dániel: Mit fogtok csinálni? Arról beszélj!), amikor ezek az intézkedések születtek (Dr. Szél Bernadett: Ti mit csináltok?), akkor ő egy LEADER-irodát vezetett. Megértem, hogy akkor ő jobban élt. És tisztelt képviselőtársaim, az önök párttársától, aki a vezérszónoki előadást mondta, Bangóné Borbély Ildikótól tessenek már megkérdezni, hogy ha annyira zavarja, vagy ő úgy gondolja, hogy az elvándorlás oka a munkahelyek hiánya, akkor az ő férje mikor lett munkanélküli. (Demeter Márta: Mi van?) A Gyurcsány-kormány idején, amikor a kabai cukorgyár bezárt. (Nagy zaj az ellenzéki padsorokból. - Apáti István: Ez a színvonal!) És meg kellene kérdezni a képviselő asszony férjét (Dr. Hiller István: Meg a nagymamáját, dédnagymamáját!), hogy ők, akik akkor mentek el, amikor a cukorgyár bezárt, azok közül hányan kötöttek ki külföldön. (Folyamatos zaj. - Apáti István: Most kell abbahagynod! A csúcson! – Közbekiáltások, köztük: Ülj le!)
Tisztelt Képviselőtársaim! A Gyurcsány- és a Bajnai-kormány, igen, több kárt okozott, mint az 50 éves kommunizmus. Az államadósság az ő idejükben megduplázódott. A gazdaság összeomlott. Az IMF súlyos terheket rótt a családokra. Elvették a 13. havi fizetést, elvették a 13. havi nyugdíjat. (Dr. Varga László: Elvettétek a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat! Miről beszélsz?) Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy megindult akkor az elvándorlás. Bevezették a receptfelírási díjat, a kórházi napidíjat, és igen, önök voltak azok, akik megüzenték, hogy el lehet menni ebből az országból. Tudják, képviselőtársaim, olyan ez, mint amikor a szomszéd kivágja a szomszéd fáját, és számon kéri, hogy se termés, se fa, se árnyék. Önök kivágták a fát, mi pedig nagyon sok fát ültettünk, ami a megoldás része. Igen, annak a megoldásnak a része, hogy a fiatalok elvándorlását meg tudjuk állítani. Ebben az értelemben nagyon sok fát ültettünk, ami nekünk, a gyermekeinknek és az unokáinknak is termést és biztos árnyékot fog adni.
Önök, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, a külföldön munkát vállalókat és ennek a kormánynak a munkahelyteremtő programját szeretnék minősíteni, és ezt szeretnék lejáratni. Önök, ellenzéki képviselőtársaim, három választási vereség után a mai napon is meg akarják üzenni a magyar embereknek, hogy rossz Magyarországon élni. De akkor a mai napirend kapcsán mondjuk ki a szavakat, mert a gondolatokra nem fog emlékezni senki: a megoldásért, ha valaki tett, akkor ez a kormány tett. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Az pedig különösen felháborító… (Bangóné Borbély Ildikó belép az ülésterembe.) Üdvözlöm újra a sorunkban Bangóné Borbely Ildikó képviselő asszonyt. (Bangóné Borbély Ildikó: Borbély!) Schiffer András még mindig nem tért vissza. (Dr. Szél Bernadett: Mert most veszi át…) És az különösen felháborító, tisztelt képviselőtársaim, amikor női képviselők, bekiabáló Szél Bernadett női képviselő (Dr. Szél Bernadett: Be is fog!) és anya képviselők arra buzdítanak (Dr. Szél Bernadett: Anya képviselők?) és azt reklámozzák a gyermekeink számára, hogy mennyivel jobb külföldön élni. (Dr. Szél Bernadett: Anya képviselő!) Mi ezzel szemben megoldást tettünk az asztalra, tisztelt képviselőtársaim.
Az előző kormány csökkentette a minimálbért és az elvándorlással szemben, igen, a megoldás része volt, hogy ez a kormány emelte több alkalommal a minimálbért. Az előző kormány felszámolta a családtámogatási adórendszert. A megoldás része, hogy ez a kormány pedig bevezette a családi adókedvezményt, és ezzel mintegy 234 milliárd forint támogatást biztosított több mint egymillió családnak. Az elvándorlást segítette az előző kormány szocialista programja, amikor elvették az egyévi gyest. Az elvándorlás megállítását szolgálta, amikor ez a kormány visszaadta és bevezette a gyed extrát. Ez a kormány épített 3200 új bölcsődét. (Dúró Dóra: Most szigorítottátok, nem lehet 60 nap után…) Ingyenessé tettük a tankönyvet. Az, hogy ingyenessé tettük a tankönyvet, valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az emberek, a családok, a fiatal családok úgy érezzék, hogy jó ebben az országban élni. Addig, amíg a szocialisták a pedagógusoktól is elvették az egyhavi bért, addig ez a kormány 2017-ig 60 százalékkal emeli a pedagógusok fizetését. Az előző kormány azt mondta, hogy nem lesz gázáremelés és tizenötször lett. Ez a kormány pedig a rezsicsökkentés által 250 milliárd forintot adott vissza a magyar családoknak. Valószínűleg ez a program is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar családok úgy érezzék, hogy az előző kormányhoz képest jobb ebben az országban élni (Dr. Hiller István: Sokkal jobb!), és nem kell ebből az országból elmenni.
És, igen tisztelt képviselőtársaim, amíg az előző kormány azt üzente a munkáltatóknak és a munkavállalóknak, hogy el lehet menni, és bezáratta a munkahelyeket, kedves Ildikó, az ön férjének a munkahelyét is, a kabai cukorgyárat, ahol az ön férje is munkanélküli lett, és megduplázták a munkanélküliséget, addig ez a kormány 300 milliárd forintot tett a munkahelyvédelmi akcióprogramba. 2013-ig közel 800 ezer dolgozó után kapták meg az adókedvezményt a munkavállalók.
Gyurcsány mondta annak idején, hogy a gazdasági válság szelét sem érezzük. Az MSZP kormánya a túlzottdeficit-eljárás folyamán mégis a szégyenpadra ültette Magyarországot, és a soha nem látott 3 százalékos hiánycél közelében sem tudta tartani Magyarországot. Az IMF kénye-kedvének kiszolgáltatta az országot. Az Orbán-kormány 19-ről 10 százalékra csökkentette a társasági adót. A magyar cégeknél több tízmilliárd forintot ott hagyott, ezzel is versenyképessé téve a magyar cégeket, a magyar munkaadók számára generálva a gazdasági növekedést, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy minél több cég legyen Magyarországon.
(12.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! Akik a vészharangot kongatják, azok elfelejtik, hogy a munkanélküliség 2010 előtt 12 százalék volt. Most, tisztelt képviselőtársaim, 7 százalék. Annyi, mint a tőlünk sokkal fejlettebb Belgiumban vagy Svédországban. 2010 előtt 3,8 millió ember dolgozott, tisztelt képviselőtársaim, most 4,2 millió ember dolgozik. Ez is a megoldás része, hogy minél kevesebb legyen az elvándorlás.
Több mint 400 ezerrel többen dolgoznak, tisztelt képviselőtársaim, mint 2010-ben. Csökkentettük a családok terheit. Segíti a kormány az otthonteremtést. Tíz év után nő a foglalkoztatás, nőnek a bérek, könnyebb a családalapítás, a gyermeknevelés. A kormány a rendszerváltás óta először meg tudta állítani, sőt megfordította az orvosok és az ápolók külföldre vándorlását. Igen, tisztelt képviselőtársaim, ezek is tények, hogy tett a kormány és tesz folyamatosan az elvándorlás megállításáért.
Az előző kormány a családokra szabadította a devizahitellel a külföldi tulajdonban lévő bankokat. A szocialista kormányok a bankok hasznát garantálták, sőt gerjesztették azt. Ez a kormány a devizahitelesek megsegítése érdekében, olykor még a világ haragját is magára vállalva, 1000 milliárd forintot adott vissza a magyar családoknak. (Z. Kárpát Dániel: Nem igaz!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor ebben a Házban az ellenzék úgy próbál önös politikai érdekeket kovácsolni, hogy a tényeket elferdíti, akkor több, mint hibát követ el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma az ország legnagyobb foglalkoztatóinak nem az a problémája, hogy a kormány gazdasági, munkahelyteremtő programja lehetne-e még jobb, hanem az a legnagyobb probléma, hogy nincs elég munkavállaló.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Jászságban, Jászberényben, ahol az ország egyes legnagyobb cégei vannak, az a meghatározó probléma, hogy 100-130 kilométerről buszokkal szállítják a dolgozókat. Szűkebb hazámban, a Jászságban egy hegesztő 300 ezer forintot keres manapság, és szolgálati lakást kap mellé.
Kérem, engedjék meg, hogy elmeséljem önöknek: a múlt héten a Jászságban, Jászberényben egy menedzserklub-rendezvényen vettem részt, ahol a legnagyobb jászsági vállalkozók voltak ott. Egy kötetlen beszélgetés folyamán számos témát vetettünk föl és beszéltünk meg. Ebben a többórás beszélgetésben a beszélgetés 80 százaléka arról szólt, hogy a vállalkozóknak, a foglalkoztatóknak nem lesz elég munkavállalójuk a jövőben a további működéshez, a további fejlesztéshez.
Azt kérném a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy ha az önök környezetében olyan problémával találkoznak, hogy a fiataloknak nincs megélhetése, nem tudnak hova menni dogozni, akkor ne külföldre küldjék őket. Küldjék őket a Jászságba, ott a vállalkozók tárt karokkal várják őket! (Apáti István: Mindenkit a Jászságba!)
Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a tények. Ha van kormány, amely mindent megtett és mindent megtesz azért, hogy ebben az országban legyen megélhetés és minél kisebb legyen az elvándorlás, akkor ez a kormány ezért mindent megtett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Talán azon is el lehetne gondolkodni, hogy mennyivel jobb lenne, ha az önök önös politikai érdekeivel szemben a pártok, az országgyűlési képviselők nem azt reklámoznák, hogy mennyien vannak külföldön, ezzel sugallva azt, hogy biztosan mennyivel jobb ott az élet (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Mennyivel rosszabb?), hanem a tényekről beszélnének.
Mennyivel jobb lenne, ha felülemelkednének az önös érdekeken, és engednék, hogy az ország érdeke, az egyén érdeke mindenektől fontosabb legyen; ha hirdetnék a magyar fiataloknak, hogy jobb és biztonságosabb itthon az élet, mint régen volt; hogy jobb ott élni, ahol a szüleik éltek (Dr. Szél Bernadett közbeszól.); ha arra hívnák fel a gyermekek figyelmét, hogy lehet, hogy jól hangzik, ha itthon meghallják, hogy mennyi Angliában vagy bárhol egy kereset, de tudják-e, hogy öten-hatan vannak összezárva egy-egy ideiglenes épületben vagy egy munkásszállón, és tudják-e, hogy a vasárnapi ebéd helyett jó, ha a McDonald’s maradékát tudják elfogyasztani (Derültség az MSZP és a Jobbik padsoraiban. - Z. Kárpát Dániel közbeszól.); és tudják-e, hogy ha kiszámolják, hogy ott mennyit kerestek - év végén vagy hó végén -, akkor sokkal kevesebb marad a zsebükben, mint ha Magyarországon maradtak volna? (Felzúdulás a Jobbik padsoraiban.)
Tisztelt Elnök Úr! A képviselőtársaim a bekiabálásaikkal is csak azt gerjesztik, hogy megüzenjék a fiataloknak, hogy mennyivel jobb külföldön élni, mennyivel többet lehet keresni, és ha már ilyen sokan kimentek, akkor menjenek ki többen is - mert e megjegyzéseikkel és a bekiabálásaikkal csak ezt gerjesztik. (Apáti István: Parlamenti műfaj!)
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, engedjék meg, hogy a közelmúltból két levél tartalmát ismertessem a képviselőtársaimmal. A nyáron egyetemisták egy csapata jól hangzó fizetés reményében a nyarat Angliában töltötte. Az ígéretekkel szemben a szállásköltséget nekik kellett kifizetni, az ígéretekkel szemben messze rangon aluli munkát kaptak, a hátukra akasztott táblákon cégeket és rendezvényeket reklámoztak, nem volt pénzük váltóruhára, betegen, lefogyva, üres zsebbel jöttek haza, és őket idézve csak azért nem mondhatták még azt sem el, hogy ez egy jó buli volt, mert olyan megalázó munkát kaptak, amit már az ottaniak nem vállaltak volna el, és ahogy ők fogalmazták, itthon ők sem csinálták volna meg. (Korózs Lajos: Beszélj csak, János! Beszélj még!)
Pár nappal ezelőtt egy másik levelet kaptam, aminek a tanulsága miatt szeretném a tisztelt képviselőtársaimmal és a nyilvánossággal ismertetni a levél tartalmát. Kérem, engedjék meg, hogy a személyes adatok tiszteletben tartása mellett fölolvassam ezt a levelet: „2013-ban kerültem ki dolgozni Ausztriába mint házvezetőnő. 1000 eurót ígértek és teljes ellátást. Ebből csak 700 eurót kaptam kézhez és semmilyen ellátást, a szállást is nekem kellett fizetni. 2013 augusztusában tudtam meg, hogy terhes lettem. A gyermekem édesapja egyben a munkáltatóm is. El akartam menni a kórházba, de közölték velem, hogy a párom feketén dolgoztatott náluk, és ha fel merem jelenteni, kitiltanak az országból, és dupla annyi büntetést fogok kapni, mint ők. Majd ápolónak bejelentettek 4 órás munkaidőben. Elfogadtam az ajánlatot, de nem beszéltem a nyelvet. Nehéz helyzetben vagyok. Nekem öt emberre kellett főznöm, mosnom, takarítanom, kapálnom, húsz szarvasmarhát kellett etetni, dolgozni, bár nem ezt ígérték.
2014 májusában itt megszületett a gyermekem. Mivel itt voltam bejelentve, itt kellett megszülnöm. A szülést követően a párom agresszív módon kezdett el velem bánni: rugdosott, pofozott rendszeresen. Augusztus közepén kihívtam a rendőrséget, segítséget kértem. Mondtam nekik, hogy rendszeresen bántalmaznak. Felvették az adatokat, de nem történt semmi; bár nem is értették, hogy mit mondtam, hogy hiszen nem tudok tökéletesen beszélni.
Augusztusban anyakönyveztettem a gyermekemet, és csak most jöttek meg a papírjaim. Most, októberben megvert a párom, a cuccaimat kipakolta a kocsiba, a lakásba bezárva tartotta előttem a gyermekemet. A szemem láttára csinált egy önsérülést a kezén, majd rám hívta a rendőrséget, hogy őt megvertem. Kitiltottak a házból, majd bírósági végzéssel az utcára kerültem, a kocsiban aludtam, nem adtak helyet az otthonomban, mindenhonnan kiutasítottak, azt mondták, hogy menjek Magyarországra. Én csak jobban szerettem volna élni, és tönkrement az életem.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a példák is alátámasszák, hogy az élet külföldön (Apáti István: Alátámasztják! - Zaj a Jobbik soraiban.) nem olyan rózsaszín, amilyennek a képviselőtársaim azt felvezetik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára talán valahol vannak más, jó példák is, de higgyék el, hogy ilyen példák is vannak - nem kevesek - a külföldi munkavállalás kapcsán.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a példák és azok a gazdasági számok, amiket ismertettem önökkel, amit a kormány megtett annak érdekében, hogy jobb legyen Magyarországon élni, hogy minél kisebb legyen az elvándorlás, ezek tények annak érdekében, hogy üzenjünk. Üzenjünk azoknak a fiataloknak, akik kimentek az országból, hogy bár volt kormány és volt miniszterelnök, aki azt üzente, hogy el lehet menni, mi azt üzenjük, hogy gyertek haza, ne menjetek el, mert a nagyvilágon e kívül nincsen számotokra hely.
Elnök úr, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Apáti István: Köszönjük mi is!)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
