TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót és a megértést, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A nemzetközi migráció aktuális és rendkívül összetett kérdéskör, amelyet az érintett szereplők egymástól teljesen eltérően ítélnek meg. A fogadó országok szociális dömpingről beszélnek, attól félve, hogy a beáramló munkaerő szociális feszültséget okoz, mert a vendégmunkások lenyomják a béreket, és kiszorítják a hazai munkaerőt a munkaerőpiacról.
(9.30)
A küldő országok esetében ezzel szemben a fiatalok és a szakképzett munkaerő elvándorlása, valamint az egyes szakterületeken kialakuló, tartós munkaerőhiány okozza a legfőbb problémát. Az Európai Bizottság pedig az Unió világgazdasági versenyképességéért aggódik, és a lehető legnagyobb munkaerő-mobilitás mellett száll síkra.
A Bizottság álláspontja ebben a kérdésben egyértelmű: egyetlen tagállam sem dönthet úgy, hogy az Európai Unió négy szabadságjoga közül a számára kedvezőket betartja, miközben korlátozza azokat, amelyek nemzeti érdekükkel ellentétesek. Ez természetesen érvényes a munkaerő szabad áramlására is. Miközben a migráció hatását eltérően ítélik meg az egyes tagállamok, a közös európai célkitűzést, ami az Unió kevésbé fejlett országainak felzárkóztatására vonatkozik, senki sem vitatja. Magyarország - szakítva a korábbi gyakorlattal - ezeknek a forrásoknak a 60 százalékát kívánja közvetlen gazdaságfejlesztésre fordítani, amitől többek között azt reméli, hogy a jelenlegi migrációs nyomás enyhül, és a munkaerő-áramlás iránya fokozatosan megfordul.
Az Európai Unió 2004-es bővítését követően tendenciájában emelkedett azoknak a száma, akik az újonnan csatlakozott országokból a régi tagállamokban vállalnak munkát, erről azonban nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok. A különböző felmérések és kutatások szerint - amelyek többnyire korlátozott érvényességgel bírnak - a külföldön történő munkavállalási hajlandóság határozott növekedést jelez. Ez a tendencia egész Európában megfigyelhető, nem tekinthető sajnos magyar jelenségnek.
A nemzetközi migráció erősödése a gazdaság számos szegmensét érinti; nemcsak a munkaerőpiacot, de a megtakarításokat, a költségvetés egyenlegét, a társadalmi kohéziót, a gazdasági növekedést, a növekedési kilátásokat, valamint különböző csatornákon keresztül még az inflációt is.
Mindezek alapján a kormány rendkívül fontosnak tartja, hogy tisztában legyünk a kivándorlás okaival, következményeivel, nagyságrendjével és várható alakulásával. Le kell szögezni, hogy egy olyan problémával állunk szemben, amelynek jellemzőiről nem tudunk eleget. Az egyik legfőbb hiányosság, hogy nem rendelkezünk megbízható statisztikai adatokkal, emiatt a médiában, de itt a parlamentben is a legkülönfélébb számadatok jelennek meg az elvándorlás mértékéről. Mindenki növekvő elvándorlásról beszél, miközben az egyes országokra vonatkozó pontos és megbízható adatokkal senki sem rendelkezik. A több százezres kivándorlástól kezdve egészen milliós nagyságrendig mindenféle számadat megjelent már.
Jól látható, hogy a kérdés megvitatása során sokféle fogalom keveredik, ami tovább nehezíti a tisztánlátást. A fiatalok körében a külföldi munkavállalási hajlandóság felmérése céljából végzett kutatástól kezdve a szezonális okokból ideiglenesen külföldön munkát végző vendégmunkásokon keresztül a végleges külföldre költözőkig bezárólag sokféle megközelítés lehetséges.
Ami a rendszeresen elérhető statisztikai adatfelvételeket illeti, elvileg kétféle forrás áll rendelkezésünkre. Az egyik a többi uniós tagország munkaerő-felméréseiből a magyar foglalkoztatottak számára vonatkozó számítás lehet. Ebben azonban nem szerepelnek azok a vendégmunkások, aki szállókon, felvonulási épületekben, műhelyekben laknak, és azok sem, akik nem vállalják be, hogy az adott országban illegálisan dolgoznak. Ezért a külföldön dolgozók teljes létszáma csak nagyon nagy hibával becsülhető meg. Az Eurostat ilyen adatot nem tesz közzé, de a tagállami munkaerő-felmérésekből elvileg kiszámítható.
Sokszor felmerül az Európai Unió többi tagállamából származó, úgynevezett tükörstatisztikák kérdése. Ezek alapvetően azért nem alkalmasak a migráció mérésére, mert nem azonos fogalmi rendszerben mérnek, így az egyes országok adatai nem összesíthetőek. A legtöbb országban például csak a havonta újonnan belépők számáról tartanak nyilván adatot. Ilyen például a brit tb-regisztráció, ami semmit sem mond arról, hogy az adott időpontban ténylegesen hányan tartózkodnak az országban, és közülük hányan végeznek munkát. Az említett két megközelítés további lényeges korlátja, hogy a migráció nemcsak az Európai Unión belül zajlik, hanem gyakorlatilag az egész világra kiterjed, így az EU-n belüli munkaerőmozgás megfigyelése sem öleli fel a nemzetközi vándorlás egészét, hanem annak csak egy részére vonatkozik.
A legfőbb támpontot a KSH hazai munkaerő-felmérése biztosítja, amely rögzíti a megkérdezett háztartáshoz tartozó 15-74 éves személyek munkavégzésének helyét. Természetesen itt csak azokról jutunk információhoz, akik nem adták fel a magyarországi lakásukat. Eszerint a külföldön dolgozó, itthoni lakhellyel is rendelkező magyarok éves átlagos állománya az ezredfordulón 10 ezer főt, 2010-ben 51 ezer főt, 2014 harmadik negyedévében pedig mintegy 100 ezer főt tett ki. Ennek alapján 2010 óta a munkavállalók számának 360 ezres növekedéséből kevesebb mint 50 ezret jelent a külföldi munkavállalás.
Tény az is, hogy az elmúlt évi gazdasági növekedési fordulat hatására megállt az éven belüli migráció növekedése. Egy nemrég publikált KSH-kutatás keretében kísérlet történt a külföldön dolgozók számának meghatározására. Ez azt mutatta, hogy 2013 elején 350 ezer olyan magyar élt a világban, akik 1989 után és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el Magyarországot. Ha ehhez hozzáadjuk azokat, akik ideiglenesen, azaz egy évnél rövidebb ideig végeznek külföldön munkát, akkor is maximum 450 ezer olyan magyar állampolgárról van tudomásunk, aki részben Magyarországon kívül él, illetve dolgozik. Ez a népességnek kevesebb mint 5 százaléka. Ők nem 2010 óta hagyták el az országot, hanem a rendszerváltozást követő 25 év alatt.
Ha az Európai Bizottság által az elmúlt 10 évre vonatkozó elvándorlási arányszámokat nézzük, akkor a kelet-középeurópai országok közül Magyarország az utolsó helyen áll; miközben például Romániából a munkaerő-állomány több mint 9 százaléka távozott külföldre, addig Magyarország esetében 2,4 százalékos volt ugyanez az arány. Ez azt is jelzi, hogy a magyar munkaerő az Unióhoz velünk együtt csatlakozott országok között a legkevésbé mobil.
Tisztelt Országgyűlés! Tekintsük át, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre az elvándorlás csökkentéséhez. Tudjuk, hogy külföldre leginkább a fiatal, 20 és 39 év közötti korosztály közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező tagjai költöznek. Ez azt jelenti, hogy a kormány azzal teheti a legtöbbet, hogy olyan gazdasági környezetet teremt, amely megfelelő szakmai életutat és perspektívát biztosít a fiatalok számára. A foglalkoztatáspolitika területén pedig tennünk kell azért, hogy hazavonzzuk a fiatalokat, mégpedig azzal, hogy itthon teremtünk számukra versenyképes kilátásokat, vonzó jövőképet. Ennek megfelelően a kormány kiemelt figyelmet fordít a fiatalok munkaerőpiaci helyzetének javítására.
Intézkedéseink közül ki kell emelnem a 2014. év végén induló ifjúsági garanciaprogramot, amelynek keretében a kormány azt kívánja elérni, hogy 2018-ig valamennyi 25 év alatti fiatal a munkahelye elvesztését vagy tanulmányai befejezését követő négy hónapon belül versenyképes állásajánlatot kapjon, vagy adott esetben további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati, illetve gyakornoki képzésben részesüljön. Ugyanezen korosztály számára rendelkezésre álló lehetőségekkel bővítettük a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatását. A szakképzési rendszer átalakításával, a korszerű, naprakész gyakorlati ismeretek megszerzését biztosító duális képzés megerősítésével szintén a fiatalokat segítjük az elhelyezkedésben.
Tisztelt Ház! Amint már említettem, egyértelmű összefüggés van a bérek nagysága és a kivándorlási hajlandóság között. Magyarországon a bérek színvonala lényegében nem tér el a többi visegrádi országétól. Azért érdemes ezt a viszonyítási pontot választanunk, mert itt az eltérések 10-20 százalékon belül maradnak, míg a fejlett országokhoz képest többszörös elmaradásban vagyunk.
(9.40)
Ha vásárlóerő-paritáson számolunk, akkor a különbségek már kisebbek. A bérek vásárlóértékét tekintve a német és angol jövedelmek persze még ebből a szemszögből is két és fél-háromszor magasabbak a hazainál a 2013-as adatok szerint. Természetesen a bérek emelésében eddig elért eredményeket is meg kell becsülnünk. Az utóbbi négy évben a reálbérek a családi kedvezmény hatását figyelembe véve nemzetgazdasági szinten átlagosan mintegy 10 százalékkal emelkedtek. Ez kétszerese a GDP-növeke-désünknek.
A versenyszférában a 2012-es év kivételével folyamatos volt a reálbérek növekedése. A közszférában a költségvetés stabilizálását követően, 2013-tól kezdődően lehetett jelentősen emelni a béreket. A minimálbér vásárlóértéke az utóbbi két évben, tehát 2013-ban és 2014-ben együttesen 7,2 százalékkal emelkedett. A magyar minimálbér az elmúlt négy évben az uniós országok közül a harmadik legnagyobb mértékben nőtt. Az Eurostat adatai szerint 2014. január 1-jén a magyar minimálbér összege a PPS-árfolyamon átszámolva 342 euró volt. Ezzel a 21 ország közül, ahol létezik országos minimálbér, a 16. helyen, tehát a többi visegrádi országgal egyetemben az alsó harmadban szerepelünk. Vásárlóerő-paritáson már valamivel jobb a helyzet: az 573 eurós összeggel a rangsor 14. helyén állunk, megelőzve például Csehországot és Szlovákiát.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány gazdaság- és társadalompolitikája a jövőbe tekint. Jól tudjuk, hogy csak a gazdasági teljesítmény javulásával, ezen belül is elsősorban a termelékenység növekedésével érhetjük el a bérek érdemi felzárkózását. Csak így érhető el, hogy a vállalkozási szférában a bérek jelentős növelése ne rontsa a versenyképességet, és ne legyen kedvezőtlen hatással a foglalkoztatásra. A közszférában szintén csak a gazdaság növekedése, az abból származó bővülő adóbevételek biztosíthatnak bővülő forrásokat ahhoz, hogy a bérek a költségvetési egyensúly veszélyeztetése nélkül is jelentősen emelkedhessenek. Közismert, hogy sokat tettünk és sokat értünk el ezen a területen. Magyarország gazdasági kilátásai kedvezőek, amit tovább javít, hogy a jövőben az uniós források 60 százalékát közvetlenül gazdaságfejlesztésre és munkahelyteremtésre fordítjuk. Ezzel teremtünk esélyt arra, hogy egyre többen találjanak munkát itthon, és nálunk is emelkedjenek jelentősen a bérek.
A magyar gazdaságban 2013-ban megindult az elmozdulás egy fenntarthatóbb és kiegyensúlyozottabb növekedési szerkezet irányába. Az elmúlt időszak negyedéves adatai ennek a trendnek a tartóssá válására utalnak. A munkaerőpiaci folyamatok jellemzően egy-két negyedéves késéssel követik a konjunktúra alakulását. Ezt a közelmúltbeli magyar tapasztalatok is alátámasztják. A 2013-as év elején kibontakozó növekedési fordulat a tavalyi év második felében párosult a felívelő munkaerőpiaci trenddel.
Számításaink szerint az elkövetkező években stabil, kiegyensúlyozott és dinamikus GDP-növekedés várható, amit az Európai Bizottság aktuális prognózisa is alátámaszt. Következésképp a foglalkoztatás további bővülésével számolhatunk, ami a bruttó bérek és keresetek növekedésével is párosul. A kedvező dezinflációs folyamatok következtében, amelyeket a kormány rezsicsökkentő intézkedései nagymértékben támogatnak, a reálbérek is dinamikusan bővülhetnek. Következésképp a makrogazdasági kilátások javulása a további kivándorlás ellen hat. A kivándorlás által érzékenyen érintett egészségügyi ágazatban a kormány az elmúlt években béremeléseket hajtott végre. Jövőre pedig a háziorvosok jutnak többletforráshoz. A pedagógusok jövedelmének emelkedése a következő években is folytatódik. Jövőre pedig a fegyveres és rendvédelmi dolgozók, 2016-tól pedig a közszolgálati tisztségviselők életpályamodellje is elindulhat.
Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalásul elmondhatom, hogy a kormány minden rendelkezésre álló eszközzel segíti a hazai munkahelyek számának növekedését, a bérek emelkedését és a családok helyzetének javítását. Ezek azok a feltételek, amelyek csökkentik az elvándorlás mértékét. A munkahelyteremtés érdekében az első és legfontosabb a gazdasági növekedés támogatása, a versenyképes termelőágazatok fejlesztése, ezen túlmenően a szabályozási és támogatási rendszer révén közvetetten és közvetlenül is segíteni szükséges az új munkahelyek létrejöttét. A családok támogatásával, a megélhetési költségek csökkentésével és a náluk maradó jövedelmek emelésével az elvándorlás egyik legfontosabb okát szüntetjük meg.
Bízom abban, hogy a nem túl távoli jövőben már nemcsak a negatív, hanem a pozitív hatásait is érezhetjük annak, hogy sok magyar fiatal munkatapasztalatokat szerzett külföldön. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
